Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
Szekulity Péter új könyve Kőzetminták a mai életből A politikai könyvhéten jelenik meg a könyvesboltokban A téma nemcsak az utcán hever, néha a szerkesztőségben is le lehet nyúlni érte. Itt van például a következő eset: Szekulity Péter, lapunk főmunkatársa olvasgat, amikor benyit hozzá egy olvasó: „Kérem, legyen szíves dedikálja a könyvét. Igaz egy kicsit gyűrött, agyonolvasott, de odaadtam az ismerőseimnek is. Nekik is nagyon tetszett". Szekulity Péter zavarban van, hisz neki megtiszteltetés, hogy elolvasták a művét, és nem az olvasónak, aki az író kezeírásával együtt őrizheti majd a könyvét. Az olvasó táskájába teszi a könyvet és elmegy. Szekulity Péter pedig lapozni kezd. — Mit olvasol? — kérdem. — Az új könyvem kefelevonatát. — Mikor jelenik meg? — A politikai könyvhétre. — A témája? — Határjárás. — A cím már sejtet valamit, de mondj valami bővebbet is. — Ezerkilencszázötvenhárom óta készülök a feladatra, a hallgatagok, a névtelenek, a csendesen élők megszólaltatására. Beszélgetünk ... Jönnek felém a faluszigetek, a kerek nevetések és a piros harangok ... Én félreállok, a háttérben maradok, egyedül rájuk figyelek, őket hallgatom: Tóth Jánost. Katona Jancsit, Sándor Istvánt.- A dunaköm- l' o övezető a hőskorA nagy szegedi árvíz éjszakáját követő délelőttön, egy leánynevelő intézet emeleti ablakából, egy nagyon szép, de riadt tekintetű német nevelőnő nézi az utcán az állomáshoz siető áradatot. Egy pillanatra ismerős arc tűnik fel, egy középiskolai tanáré, akivel már találkozott. A tanár siettében is felköszön, a nevelőnő visszabiccent. Később Németországból hozta vissza Szegedre a szép nevelőnőt a tanár. Családi legendák foszlányait idézve, ilyesféleképpen írja le Balázs Béla, édesanyja és édesapja megismerkedésének történetét, az Álmodó ifjúság első fejezetében. A kisgyerekkor ködbe vesző néhány szegedi éve után, tíz, egyre határozottabb esztendő körvonalai bontakoztak ki a romantikus Lőcsén. A nem mindennapi megyeszékhelyen, ahová a századforduló előtt még nem jutott el a vasút, s ahol a város házai, falai, szinte teljes eredetiségükben őrizték a több száz éves gazdag polgármúlt emlékeit. S a város egyben a Ferenc József-i idők jellegzetes színtere is, ahol a német polgárok, mesteremberek, magyar arisztokraták, tisztviselők, értelmiségiek és a környékbeli szlovák munkások, parasztok között, egyre élesebbek az ellentétek. Itt éli át élete álmokkal, barátkozásokkal, csínyekkel, örömökkel és első tragédiájával, apja halálával záródó éveit. Ezután visszavisz az út Sze ^edre a középiskolába, új bar. tok, ellenfelek, lányok és a versírás felé, s itt szeretné személyesen megtudni azt is, mit jelent az a maga számára is ködös fogalom, hogy: magyar nép. Költői regény az Álmodó ifjúság, hiszen igazi költő írta. Pedig ha Magyarországon tíz embert megKérdeznénk, akik ismerik a nevét, mi is volt Balázs . Béla „műfaja”, akkor tízből alighanem nyolc a filmesztétikát emlegetné, amelynek valóban egyik elméleti megalapozója. Egy más műfaj, az irodalom teljes mértékű alkoból” este kezdte és éjfél után hagyta abba. Kint ültünk a gangon, a konyhaasztalnál, a szúnyogfelhőben, villanyt nem gyújtottunk, s ezen a nyári éjszakán megtörtént a csoda: a lócákon, a padokon, a fejőszékeken körbeülték a bri- gaavezetőt a hőskorból valók — mindannyian. Máig sem tudom; egy ember beszélt akkor éjjel, vagy tízezer? — Ezekből a beszélgetésekből már ízelítőt kaptak olvasóink is, hisz nagy részük először lapunkban jelent meg. — Igen. Első változatban. Hogy könyvbe kerülhettek, még sokat kellett dolgozni ezeken az írásokon. — Sok emberrel beszéltél. Mi a tapasztalatod: szívesen beszélnek az emberek az életükről, jó és rossz tapasztalataikról, örömeikről, bánataikról... ? — Szívesen. Úgy hiszem, hogy ez nemcsak az én tapasztalatom, hanem D. Varga Mártáé és Pálkovács Jenőé is, akikkel együtt jártuk „a terepet”. ök voltak az én segítőtársaim. Nélkülük bajosan lett volna ezekből a beszélgetésekből mostanra könyv. De térjünk vissza a kérdésre. Elmondok néhány esetet. Bizony akkor is jócskán ránkesteledett, mikor Bonvhádot elhagyva a dombok alatt Váraljára értünk. Az utcán nem járt senki, az udvarok éjszakába fordultak, mégis bezörögtünk tójaként közeledett a filmhez, s felfedezte a filmművészet mással össze nem cserélhető sajátosságait. Ma a világon nincs olyan filmmel foglalkozó valamennyire is jelentős könyvtár, amelyben ne találnánk meg két alapmunkáját a Látható embert és a Filmkultúráját. A tízből fennmaradó másik két megkérdezett valószínűleg íróként is ismerné elsősorban mint Bartók egyfelvonásos operájának; a Kékszakállú herceg várának és balettjének: a Fából faragott királyfinak, szövegkönyv-íróját. Pedig hát ezek sem egyszerűen szövegkönyvek, például a Kékszakállú pompás verses elbeszélés, a népmesék balladatömörségű misztikus hangvételében. (Egyébként Kodály Zoltán számára is készített balladaszerű szövegkönyvet, a Cinka Pannát, amit éppen most készül bemutatni a Szegedi Nemzeti Színház, hiszen az idén van Balázs Béla születésének 90., halálának 25. évfordulója.) Mégis az író Balázs Bélát viszonylag kevesen ismerik. Méltatói között pedig ilyen neveket találunk, mint Lukács György, Ady Endre, vagy Thomas Mann. Az Álmodó ifjúság pedig olyan kedves férfi- bájjal, bölcs iróniával szól gyermekkori önmagáról, olyan pontos feleletét adja egy prózában kevéssé feldolgozott tájnak és időszaknak, hogy méltán tarthatja a könyvespolcán minden magyar irodalombarát. A Kossuth Könyvkiadónál jelent meg Palmiro Togliattinak, az olasz és a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló alakjának könyve. A könyv Togliatti cikkeinek, válogatott szemelvényeit tartalmazza A demokráciáért, a békéért, a szocializmusért címmel. Régóta keresett összefoglaló mű A kapitalizmus politikai gazdaságtana; az MSZMP Politikai Főiskolájának tankönyve Imrő József kapuján. Jött, kaput nyitott. Márta vállára a hűvös konyhában kabátot terített, s mintha évek óta pont erre a beszélgetésre készülne: mondta, kérdezni se nagyon kellett. Gyönkon, Döbröközön se volt másként. Igazságosan szólva, a kérdéseket akár el is hagyhattam volna, a „hallgatagok” egyszerűen arra vártak, hogy valaki melléjük üljön és végighallgassa őket. Amikor Imrő József kibeszélte magát, megfiatalodott; Amikor Antal János kibeszélte magát, azt ajánlotta, igyunk pertut; amikor a gyönki édesanya kibeszélte magát, megmutatta a nyulakat, meg a háztáji gazdaságot. Valami nehezen megfogalmazható derűt, könnyedséget hozott közénk mindegyik beszélgetés... — Élményt jelentett az író- nák is. — így van. — Ha össze kellene foglalnod a könyved tartalmát, hogy fogalmaznád meg az összefoglalót? —■ Kőzetminták a mai magyar élet mélyrétegeiből. Ha többre nerh: következtetésekre alkalmasak, a kötet szereplői kivétel nélkül ismerőseink, barátaink. Dolgozók szólnak életükről, világukról, terveikről, helyzetükről, ' elárulva, hogy hogvan emlékszik, érez, gondolkodik és miként fogalmaz a munka embere. Rózsa János filmrendező ezt a könyvet választotta új filmjének témájául. Tegyük hozzá: alaposan megváltoztatva a regény időbeosztását, helyzeteit, egyes figuráit. A hűtlenség, egy regény, különösen ilyen nagyobb időegységet átfogó regény filmre alkalmazásakor, szinte kötelező. A más műfaj, a kötött, másfél órás időegység óhatatlanul változtatásokat követel. E változtatások önmagukban nem értékmérői a filmnek, — ettől nem ítélhetjük sem rosszabbnak, sem jobbnak —, inkább arra alkalmasak, hogy felfedjék: mi volt fontos az alapműből a rendező, Rózsa János számára. A hangulati hátteret, a kisváros környezetét hangsúlyozta elsősorban Ragályi Elemér operatőr képein. Bár az is igaz, hogy itt összemosódik Szeged és Lőcse. A gyerek útjából. fejlődéséből mindenekelőtt az érdekelte, hopv a boldog ártatlanság felhőtlen korától miként jut el a társadalom ellentmondásainak értékeléseihez. Tegyük hozzá: a regény nyersanyaga valószínűleg jóval gazdagabb élmények felkeltésére, is alkalmas lett volna. így is örvendetes, hogy megszületett — £ppen az évfordulóra —, az első Balázs Béla-film, amely remélhetőleg a korábbiaknál jobban ráirányítja a figyelmet a kicsit méltánytalanul háttérbe szorított Balázs most átdolgozott és bővített kiadásban ismét kapható. A Gondolat Könyvkiadó is több érdekes művet jelentetett meg. A Társadalomtudományi Könyvtár áj kötete Szűcs Jenő tanulmányait tartalmazza Nemzet és történelem címmell Katona József életútját és életművét hozza emberközelbe Orosz László kismonográfiája. Hans Hass útleírásé Érintetlen mélységekben címmel került a könyvesboltokba. Demény Ottó: Emlékek Gyönyörűen pontos, kerek meséi voltak anyámnak, például a zebegényi házról is, ahol nevelkedett. Megvan még, a vasútállomás mellett, s kocsma van benne most is, mint akkor, csak a hentesüzletből lett időközben cukrászda, presszó. Ö valamikor így mesélt róla: „Kétéves koromban már árva voltam. Édesanyám bátyja, Pali bácsi nevelt föl; övé volt a zebegényi nagykocsma és a mészárszék is. Volt egy kutyánk és egy mátyásmadarunk. Á kutya őrizte a házat és az udvart, a madár meg a verandára kitett nagy süteményes kosarat. Ha valaki az iddogáló legények közül belnyúlt a kosárba, hogy eg^ kiflit kivegyen, Matyi kiabálni kezdett: — Lopik, lopik! Kitűnően tudta utánozni a bácsikám hangját, s ha látta, hogy a k'rt-r-, a nagy melegben elbóbiskol, ravaszul becsapta: — Sajó ne, gyere ide! Végül is a lduya megunta a heccet, s már csak akkor mozdult, ha P-u bácsit is látta közeledni. Egyszer meg fejbe vágtak egy szódásüveggel. Mert eleven voltam nagyon, s játékot csináltam abból, hogy a részegen verekedő legények háta mögé lopakodva kikapjam kezükből az ütésre lendített szódásüveget. Akkor láttam csak, hogy milyen erős ember az én bácsikám. Egy perc alatt minden legényt kidobált a kocsmából”. Gondolom — tőle örököltem a mesélő kedvemet, bár nem hiszem, hogy íróvá válásom különösebb örömöt szerzett neki. Egyszer ugyanis hallani véltem, amikor a szomszéd- asszonyának panaszkodott: „Taníttatni nem tudtam, s még csak egy becsületes szakmát sem adhattam a kezébe. Valamiből csak élni kell szegénykémnek!” ö mindig nagyon korán kelt, pedig későn feküdt. Orosházán, ahol Éliúsék kertes házában laktunk, soha nem tudtam olyan hamar kinyitni a szemem, hogy őt a szobában találtam volna. Hajnalban rendszerint gyomlálni szokott, mert a harmatos földtől még könnyen elválik a gaz. Fölanyámról keltem hát és utánamentem a kertbe. Egyszer meg éppen a dróttal elkerített baromfiudvarban találtam őt. Sírva hajolt le a még nedves göröngyökért, s egy hatalmas, vörös kakast akart elzavarni az udvarunkból. — Miféle kakasok ezek? — kérdeztem, mert én két idegen kakást láttam az udvarunkban, de ő megmagyarázta, Hogy a másik vörös kakas a mi különben hófehér Gyurikánk, s csak a szomszéddal való verekedésben, a saját vérétől lett iiyen. Később átjött a szomszéd- asszony is, és veszekedés nélkül megállapították, hogy a kókadozó kakasokat le kell vágni, mert úgyis megdögle- nének. — Látod ... nem bírtak egymással, s most mind a kettő odavan — mondta sze- pegve anyám a vacsoránál, és nem evett egy falatot sem. Nagyon szerette azt a Gyurit. Gyakran kívánunk valamit, kivált gyermekkorunkban, aztán, ha megkapjuk, már nem is örülünk néki annyira. Máig emlékszem egy hasonló dologra, s már nem is fogom elfelejteni, amíg csak élek. Fagylaltot vett anyám, nekünk gyerekeknek, s akkor kivételesen magának is. De épp hogy csak belekóstolt, máris odaadta egy szembejövő szegény gyereknek. Én nem értettem, hogy miért adta oda. Kánikula volt, járt-kelt a nép a korzón, ám én csak kétféle embert láttam. A' boldogokat, akik fagylatot nyalogattak, s a boldogtalanokat, akiknek erre nem tellett. Anyám boldog lehetett volna, de ő — úgy látszott — nem " akart boldog lenni. S attól a naptól kezdve én, aki addig majd megvesztem a fagylaltért, már soha többé nem sóvárogtam utána. S nem tudom megmagyarázni, miért, de ha mégis fagylaltot eszem, kinlódva bámulok, mintha egy szembejövő kóborló gyereket keresnék, akinek odaadjam. Különben legtöbb dologban anyámra hasonlítok. SZERELEM 'MTI Külföldi Képszolgálat) Szj. Balázs Béla és az Álmodó ifjúság Bélára, mint íróra. BERNÁTH LÁSZLÓ Űj könyvek
