Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

I 1 X Szakosítás a KGST-országok építiiparátsan V és cementgyáraiban A közösségi önismeret segítése Bonyhádi Filmhíradó Havonta háromszor vetítik a moziban Gondosan egyeztetett, több éves előkészítő munka alapján *— amelyben Magyarország is számos fontos tanulmány és ja- vaslat kidolgozásával vett részt ■— megkezdődött a szakosítás a KGST-országok építőiparában. A szakma első szakosítási egyezménye első lépésként négy speciális építmény — a nag| teljesítményű hűtőtorony, a 200 miéternél magasabb kémény, a 20 000 tonnánál nagyobb be­fogadóképességű siló- és az alagútkemence — kivitelezésé­ben határozta meg a szocialis­ta országok közötti nemzetközi munkamegosztás feladatait Az ilyen különleges és vi­szonylag ritkán megvalósítandó létesítmény építéséhez is spe­ciális felszerelés és szervezet szükséges, amely egy országban nem működhet gazdaságosan, de a szocialista országok igé­nyeinek teljesítésében már ki­fizetődő vállalkozás, s ezzel az együttműködéssel az adott épít­ményeknél lehetőség nyílik a vi­lágszínvonal elérésére. Magyar- ország főként tervező és tudo­mányos kutatási munkákkal já­rul hozzá e közös erőfeszítések megvalósításához. Különleges cementek Egy másik megállapodás sze­rint tvcementipart és a cement­ipari gépgyártást fejlesztik sza­kosítással és kooperációval. A tagországok megbízására Ma­gyarország dolgozott ki javas­latot a különleges cementek szakosítására. A közös igények kielégítése érdekében Magyar- ország a fehér portlandcement gyártására rendezkedik be, az egyéb különleges cementekből pedig a tagországok fedezik szükségletünket így az olajfúrá­sokhoz, a metróépítéshez szük­séges mélyfúrási cementet a szakosítás szerint a Szovjet­unió szállítja, a padlólapok, a színes épülethomlokzatok készí­téséhez színes cementet szállít Csehszlovákia és a Szovjetunió, az agresszív talajvíznek kitett betonépítmények fontos kötő­anyagát a szulfátálló cementet pedig majd a Német Demok­ratikus Köztársaságtól és rész­ben a Szovjetuniótól kapjuk. Az előzetes tervek szerint a szocialista országok fehércement- szükségletének egyharmadát elé­gíti majd ki Magyarország. En­nek megfelelően fejlesztjük a Selypi Cementgyárat, hogy 1976- tól évente 16 000 tonna fehérce­mentet szállíthasson a baráti országoknak. A szakosításnak egyik nagyon fontos feltétele a közös szabvány, amelynek ösz- szeállííásához jelentősen hozzá­járult Magyarország a fehér, az aluminát és a tímföldcement egy­sége műszaki jellemzőinek és vizsgálati módszereinek kidolgo­zásával. Könnyűszerkezetes épületek Magyarország elsősorban fel­használóként érdekelt a KGST- országok közötti cementipari gépgyártás szakosításában, amely lehetővé teszi, hogy rend­kívül korszerű és komplett gyár­berendezéseket kapjon a bará­ti országoktól. A hazai cement­ellátási igényeket ugyanis csak dinamikus fejlesztéssel lehet ma­radéktalanul kielégíteni. Lényegében befejeződött ar egyezmény előkészítése a köny- nyűszerkezetes építésmód KGST- országok közötti szakosítására is. Magyarország kezdeményezte a könnyűszerkezetes szakosítás és a gyártáskooperáció távlati ter­vének előkészítését, kidolgozá­sát, és így a program célját, feladatát főként magyar javas­latok alapján határozták meg. A nemzetközi együttműködést az is megkönnyíti, hogy a KGST-országok még csak az új építésmód kialakításának kez­detén tartanak, s ennélfogva könnyebb a szakosításnak megfe­lelő gyártóbázisokat létrehozni, mint egy meglévő iparág terme­lési szerkezetét megváltoztatni. A szakosítási jaavslatoknak megfelelően Magyarország a könnyűszerkezetes komplett me­zőgazdasági épületek, a kis- és közepes kereskedelmi létesítmé­nyek gyártását és szállítását vál­lalta, a baráti országoktól pedig másfajta komplett épületeket, egységes szerkezeti elemeket kap. A magyar mezőgazdasági épüle­tek sorában gyáriunk majd könnyűszerkezetes létesítménye­ket a növénytermesztő és az állattenyésztő gazdaságoknak egyaránt, továbbá különböző hűtőházakat, hűtőtárolókat. A baráti országok kereskedelmi há­lózatának fejlesztéséi könnyű- szerkezetes ABC-áruházak, kis- áruházi pavilonok, benzinkutak és más szolgáltatási létesítmények szállításával segítjük. Ezen kí­vül , szállítunk különleges köny- nyűszerkezeti elemeket, úgyneve­zett UNIPA vizes falelemet, amely már tartalmazza a víz-, cstitorna- és szellőzési vezetékeket, A könnyűszerkezetes programnak megfelelően néhány hónappal ezelőtt vásárosa még Magyar- ország a fr .Ja Fiiiod-cég li. .cencét, ameiy lehetőséget nyújt ötszintes könnyűszerkezetes épü­letek, iskolák, üzletházak, iro­daházak, szociális épületek stb. gyártására és összeszerelésére is. A licencvásárlásnál abban is megállapodtak a francia céggel, hogy Magyarország szabadon szállíthatja e korszerű épülete­ket és szerkezeteket a szocialista országoknak. A tervek szerint 1976-ig építik ki e szerkezet ma­gyar termelőbázisának első sza­kaszát, amely évente 200 ezer —250 ezer négyzetméter alap­terület beépítéséhez szükséges termék előállítását teszi lehető­vé. A nemzetközi munkamegosz­tás alapián — a javaslatok szerint — Magyarország évente 300 000 négyzetméter alppterü- let beépítéséhez szállít majd kü­lönböző könnyűszerkezetes épü­leteket, elemeket, Az elmúlt héten vetítették a filmszínházban a Bonyhádi Filmhíradó 1. számát. Ezután folyamatosan, havi három al­kalommal mutatják be a so­ron következő számokat a leg­látogatottabb játékfilmek előtt. A vállalkozás kezdeményezői­vei, Steib Györggyel, a ZIM technológusával és Siklósi Mi­hállyal, a járási művelődési központ gazdasági előadójával beszélgettem. — Nehéz lenne visszanyo­mozni az ötlet eredetére. Né­hány éve hallottam, hogy Svájcban helyi tv-adásokat sugároznak, bevonva a lakos­ságot, amely így önmagáról nyújt folyamatos, friss képet — önmagának. Ez a módszer nagyon tetszett nekem. A másik indíttatást talán a szekszárdi Művészmozi adta, ahol amatőr művészfilmeket vetítettek. Ezeknek nagyon alacsony volt a látogatottsága. A bonyhádi filmkörrel mi is készítettünk amatőrfilmeket, elsősorban alkalmi események­ről, és valahogy így spontán, minden megtervezettség nélkül jutottunk el a megvalósításig. — mondja Steib György, majd Siklósi Mihály hozzáteszi: — Figyelembe vettük azt a lélektani törvényt is, hogy az emberek nem mennek el hide­gen olyan dolgok mellett, ami konkrétan róluk, nekik vagy értük szól. A munkát közös megbeszé­lés alapján végezzük, eldönt­jük hol, mikor és mit rögzí­tünk. A korlátozott lehetősé­gek miatt szelektálnunk kell. Kiemelten a bonyhádi közélet eseményeit, az üzemi, kulturá­lis és a sportprogramokat sze­retnénk bemutatni. Tudósítani akarunk a változó, városiasodó községképről is. A következő számban például bemutatjuk a nagyközségi tanács új épü­letét, riportot készítünk az öregek napközi otthonáról, á az őszi—téli kulturális esemé­nyekről ... A Bonyhádi Filmhíradó 1.' számáról kérdezem Siklósi Mihályt: — A zománcgyár termékfej­lesztési eredményeiről készül­tek felvételek. Az új holland gyártmányú félautomata zo­máncozó gépet mutatjuk be működés közben, párhuzamba állítva a régi kézi eljárással. A híradó további részében a Tolna megyei műszaki könyv­napok megnyitójáról tudósí­tunk és egy gazdaságpolitikai : előadásról, amelyet Juhász' János, az MSZMP KB mun­katársa tartott. — Kik támogatták a kéz- deményezést? — A moziüzem részéről Kecskés Lajos főgépésztől kap­tunk biztatást, és az 1. szám elkészültével — konkrét se­gítséget is. A hivatalos elis­mertetésben, a népszerűsítés­ben Papp Ferenc, a járási mű­velődési központ igazgatója tett az ügyért legtöbbet, -s válaszolta Steib György. összefoglalva, mi várható ai Bonyhádi Filmhíradótól? — Célunk, hogy \ a lakossá­got informáljuk, hiszen még viszonylag szűk társadalmi környezetben sem lehet min­denki jelen minden színhelyem Az összefüggések átfogó meg­értése, a szélesebb közösségi önismeret segítése a legfonto­sabb számunkra. Természete­sen 'nem feledkezünk meg a propagandáról, sőt a bírálatról sem. Azt akarjuk, hogy mun­kánk több legyen, mint a dol­gok „leképezése”. Amatőr szin­ten, szabad időnkben dolgo­zunk, de azért élvezhető fel­vételekkel szeretnénk tájékoz­tatni a bonyhádiakat. DEVECSERI ZOLTÁN népművelő Bonyhád László. Lajos: A vegyész arca sápadt. A szeme fénytelen. A keze remeg. Mikor a karomra teszi, érzem, hi­deg és nyirkos. — Én már sose leszek teljes értékű ember. Olyan tizeiéit évet éltem meg, amit nyugodtan megszorozhat hárommal. Nemcsak én. De én azok között vagyok, akik nem bírták idegzet­tel, Néhányan bírták. Azoknak jó. Azok most tervezhetnek. Ritka földfém-programról ábrán­dozhatnak, nukleárisműszer-gyártásról, atom­erőműről. Habár, szerintem, mi a világverseny­ben kis pötty vagyunk. Még az se tévessze meg, hogy néhány nagyon érdekes műszerrel jelen­tünk n*eg a bázeli világkiállításon. Egy vala­miben viszont nagyok vagyunk; az uránkinye­résben. — És ennek a módszerét ön találta meg. Sápadt arcán fény fut át, utána színt kap, a hangja pedig halk, de tele van biztonsággal. — Én, vagyis egy szovjet professzor kuta­tásai alapján én tökéletesítettem. Lényege, hogy a már feldolgozott kőzet után visszamaradt med­dőt nagy érzékenységű, arzén tartalmú úgy- r nevezett reagenssel ismét megkutatjuk, és a még benn található ércet szinte mikrométerekig kiáztatjuk. Tőlünk vették át a módszert a ber­lini geokémiai intézet kutatói, sőt, a szovjet kutatók is alkalmazzák az általam tökéletesített metódust. — Elismerés? — Volt. Nobel-díjat ugyan nem kaptam, de egyik évben ünnepélyesen átadták a Magyar Kémikusok Egyesületének analitikai díját. — És most? —■ Bővítem a faházat. Felújítom a szőlőt. Mé­hesem lesz. Más nem kell. — Ez a szabad szombat és a vasárnap prog­ramja? — Lehet ennél több? — Azt hiszem . . . — És mi, ha szabad kérdeznem? — Először válaszoljon az én kérdésemre? Mióta él így? Messze bámul, a gazégetőkön is túl, arra- — 100 — felé, ahol a betonúton éjjel-nappal nyolcton­nás teherautók szállítják a követ, az ércet a vegyi üzembe. Ahol éjjel-nappal dolgoznak az őrlők. A savakkal telt kádakban fortyog a hegy kincse, ahol légmentes ládákba csomagol­ják a sárgás port. — Amióta megőszültem. Nyolc éve. Nem gondolkodom ezen. S nem is akarok változtat­ni. Az életembe kerülhet..Még egy szívroham, es . o 3 — A szívroham akkor még inkább bekövet­kezik, ha az ember érzi a tehetetlenséget Ha energiák feszítik, és ezeket visszafojtja. A vegyész nem válaszol. Hirtelen szél támad, végigsöpör a fákon, a sarjadó füvön, a még szür­ke tőkéken, a faház kátránypapiros tetején. A nap kezd leáldozni, a hegy tetején egyre sö- tétebbek a tölgyek. Ahogy felállók, érzem, zsibbadt a lábam, a kezem bizsereg. Lenézek a völgybe. Kitaposott földút vezet az autóbusz- megállóhoz. Búcsúzni kellene, de a vegyész még visszatart. — Addig ne menjen el, amíg nem látta a méheimet. Elmegyünk a faház mögé. Zöldre festett pa­lánk védi a deszkaállványon nyugvó, szürke, kátránytetős kasokat. A kaptárok szellőztető­nyílását felnyitja. Periszkópszerű készüléket fog, és benéz az egyik nyíláson, aztái* kezem­be adja! — Nézze csak 1 Z .1 Félelmetes nyüzsgés. Hatalmas bogarak, sző­rös lábú szörnyek hemzsegnek az óriáslépek kö­rül. Másodpercnyi nyugtuk sincs. De még fel sem ocsúdok a látványból, a kezembe ad egy másik periszkópszerű készüléket. A végét, a tölcsérszerű végét a nyíláshoz illeszti. .— Hallgassa csak . . .! Félelmetes zsongás. Mintha a föld morajla- na. Mély és középmagas hangok orkánja re- megteti a dobhártyámat, amelybe időnként, fel­hangként magas, síró, kiáltó Szólamok vegyül­nék. A kaptár szinte remeg bélé. Mikor ezt a vegyésznek mondom, találkozásunk óta először, elneveti magát. — Dehogy remeg. Amit látott, nagyítás, amit hallott, szintén. Mindkét készüléket én fundál- tam ki. Nincs ott benn semmi különös. Csak mi mindent felnagyítunk. így vagyunk a Föld kincsével is. Szeretjük a drámai megoldáso­— lói­kat. Jósolunk arról, hogy a jövőnket rejti ma­gában, máskor arról, hogy a pusztulásunkat. A háború befejezése óta rettegünk a következő­től. Pedig: élni kell, és nem rettegni; tenni a saját dolgunkat, és nem jósolni. Hangzatos sza­vakkal nem lehet jövőt tervezni, de a tör­vényt felismerni, ahogy a méhek teszik, így lehet létezni, s előrejutni. — Akkor hát . ; .? A kezét nyújtja, de meggondolja magát. Meg­igazítja a ruháját, lesimítja fehér haját, és ma­ga elé enged. — Elkísérem a buszhoz. Nagyon, tekergős az út 36. TAROKK ÉS ATOMENERGIA — Tudsz tarokkozni? — kérdezte az üzem­vezető, és meg' se fordult, amikor beléptem a szobájába. . — Nem — Akkor mehetsz vissza, ahonnan jöttél... — De én a Szovjetunióból jöttem . ; . Erre már megfordult és felállt. Ki ez az ember, aki nem tud kártyázni, holott . . . — Most már elismerem, igen fontos, hogy ta­rokkozni tudjon az ember — nevet a szőke, kopaszodó férfi. — Egy geofizikusnak különö­sen fontos. Ha izgalomban volt része, összeül a barátaival, veszi a kártyát, és egy más­fajta izgalommal kúrálja az előzőt. Hetenként kétszer, este tizenegyig, fél tizenkettőig csi­náljuk. — Kedves fogadtatásban volt része. S mi­lyen volt a folytatás? — Nem kevésbé kedves. Tizenöt év alatt a műszaki értelmiség nagy része háromszor-négy- szer cserélődött. Nem volt olyan tanácskozás, amikor nem azt hallottuk; nálunk nincs pótol­hatatlan ember . . . Kegyetlen dolog volt ez, mert néhány vezetőnk csak azzal foglalkozott, hogy éreztesse velünk, feleslegesek vagyunk. Máskor meg: még többet, ha nem megy, ak­kor is. Kell, akármilyen áron is. Emlékszem, kaptunk egy berendezést, amellyel meggyorsít­hattuk az uránkinyerést a kőzetből. Az volt a feladat, hogy az akkori eredmény háromszo­rosát produkáljuk. Elméletben ez lehetséges is volt, de a gyakorlati alkalmazáshoz idő kel­lett. Mi egy évet kértünk erre. De mi történt? (Folytatjuk) — 102 —

Next

/
Thumbnails
Contents