Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

A gazdaságpolitikai bizottság napirendjén Október 31 :- ; Az iparfejlesztési alap felhasználásának tapasztalatai A beruházások gazdasági hatékonysága —- A negyedik ötéves terv végrehajtásának tanulságai Az MSZMP megyei bizott­sága mfellett működő gazda­ságpolitikai bizottság leg­utóbbi ülésén igen fontos, a megye gazdasági életére ki­ható kérdésekről tanácskoz­tak. Bucsi Elek, a megyei pártbizottság osztályvezetője terjesztett elő vitaindítókat. Elsőként azt vizsgálta elő­adásában a megyei párt­A bizottság, ezután egy je­lentés nyomán arról tájékozó­dott, hogy Tolna megyében az iparfejlesztési alap segít­ségével megvalósuló beruhá- záüök milyen gazdasági haté­konyságot mutatnak, valamint milyen e beruházások társa­dalmi,. nolitikai hatása. Ipar­fejlesztési alapot Tolna me­gye elkő ízben 1988—70-ben kapott, ez az összeg 67 millió forint volt. A negyedik öt­éves tervidőszakra a központi támogatás elérte a 120 millió forintot. A megyei tanács a rendelkezésre álló összeget felosztotta és a támogatás egy részének felhasználása már meg is történt. A tartalékolt 3 millió forint felhasználásá­ról még nincs döntés. 1968-tól az iparfejlesztési alap segít­ségével 28 beruházás valósult meg, a beruházások összes költsége közel 700 millió fo­rint. Természetesen a 28 be­ruházás nem egyformán ré­szesült a központi alapból. 1968—70-ben Szekszárd, Dom­bóvár és Tamási részesült na­gyobb támogatásban, ezeken a helyeden a foglalkoztatottak számat lényegesen növelő be­ruházásokat valósították meg. Az 1971—75-ös évek támoga­tási alapja pedig Szekszárd, Dombóvár iparosítását segíti elő. A felosztás szerint Szek­szárd 50,4, Dombóvár pedig 48*3 százalékát kapta a ren­delkezésre» álló összegnek. A fejlesztés következtében je­lentősen nőtt a foglalkozta­tottak száma, de az utóbbi években a helyi munkaerő ■ csökkenése miatt a támoga­tás lassúbb mérvű. De meg­valósult az, amit a fejlesztési alap felhasználásával kap­bizottság osztályvezetője, hogy a Tolna megyében a negyedik ötéves terv célkitű­zéseit miként valósítjuk meg. Megállapította, hogy a végre­hajtás tapasztalatai kedvezők. Néhány területen nagyobb mérvű előrehaladásra, a mun­ka hatékonyabbá tételére volna szükség. csolatban a rendeletek elő­írnak. Az iparfejlesztési alap felhasználása révén olyan vállalatok telepedtek le a me­gyében, mint a Borsodi Ve- gyikombinát, a Láng Gép­A gazdaságpolitikai bizott­ság megvizsgálta a megye szolgáltatási színvonalának helyzetét is, elsősorban abból a szempontból, hogy miként hasznosul a szolgáltatási fej­lesztési alap felhasználása a lakosság ellátásában. Az életszínvonal emelkedé­se következtében a lakosság szolgáltatási igénye — szemé­lyi és tárgyi — egyre növek­szik. Ezek kielégítése ném- csak gazdasági, hanem politi­kai kérdés is. A lakosság tu­lajdonában lévő tartós fo­gyasztási cikkek száma egy­re nő, mindez szükségessé te­szi, hogy a szolgáltatást az igényekhez igazítsák. A terv­időszakot megelőző években jelentős hiányosságok vol­tak. A negyedik ötéves terv­ben kormányhatározatok, me­gyei rendelkezések lendítették előre a szolgáltatás színvona­lát, mennyiségét, területi el­helyezkedését. kiterjedését. A megye 33,5 millió forint ösz- szeggel rendelkezik a szolgál­tatás fejlesztésére. Ez az alap a következő ágazatokban ke­rült, illetve kerül felhaszná­lásra: textiltisztításra 6,9 mil­lió forint, lakáskarbantartás­ra 6,6; személygépkocsik kar­bantartására 12; elektromos és elektroakusztikai berendezé­sekre 5,5; egyéb ipari javítá­si szolgáltatásra pedig 2 mil­lió forint áll rendelkezésre. A fejlesztési alapból a támoga­gyár, a Közúti Gépellátó Vál­lalat, a Pátria Nyomda, a Csavaripari Vállalat. Az újon­nan letelepedett vállalatok a felosztható alap 33 százalékát ka- A más megyei szék­be' . vállalatok Tolna me­gyei üzemeinek fejlesztésére is jó hatással volt a támoga­tási alap. A jelen tervidő­szakban elsősorban a gépipar és a könnyűipar fejlesztését támogatják a központi alap­ból. Az iparfejlesztési alapot a gazdasági bizottság a jövő­ben is fontos lehetőségnek te­kinti annak érdekében, hogy a következő tervidőszakban az intenzív fejlesztésre ösztö­nözze a vállalatokat. tás összegének 24,3 százalékát a minisztériumi ipar; 23,7 szá­zalékát a tanácsi ipar; 48,3 százalékát a szövetkezeti ipar, 3,7 százalékát pedig egyéb szektor kapta. A támogatás­fejlesztés egyben azt is jelen­ti, hogy Tolna megyében a la­kossági szolgáltatás színvona­la emelkedett, ugyanakkor egyre több pénzt költenek el e célra. íme néhány adat: 1970-ben 76 millió forintot költött a lakosság szolgálta­tásra, 1973-ban a szolgálta­tások értéke meghaladta a 115 millió forintot. A szolgáltatásfejlesztési alap jelentős szerepet tölt be a lakossági igények egyre jobb kielégítése érdekében, állapította meg a gazdaság- politikai bizottság. Azonban a fejlődés ellenére sem sike­rült. a szolgáltatásokat a szük­ségleteknek megfelelő mér­tékben fejleszteni. A továb­biakban arra kell törekedni, hogy a vállalatok, szövetkeze­tek maradéktalanul eleget te­gyenek a vállalt kötelezettsé­geiknek — és a megyei ta­nács a kötelességek teljesíté­sét követelje meg. A három napirend során élénk eszme­csere alakult ki, a megyei pártvezetés álláspontját Somi Benjamin titkár mondotta el. Majd végül a fontos kérdé­sekben megfelelő állásfogla­lás történt.- PJ — Huszonnyolc beruházás központi segítéssel 33,5 millió forint szolgáltatásfejlesztésre vei". Eközben persze a mai al­kotmányos valóságot — és ki­használva a szójáték lehetősé­gét: válságot — nézve, a leg­több nyugati államban az össz- politikai eseményeknek — a „nép”; a párt- és szakszervezeti vagy szövetkezeti tagság, a köz­vélemény általi — ellenőrzésének lehetőségei rendkívül korlátozot­tak. Ugyanakkor ezek a szerve­zetek is ki vannak téve az oli- garchizálódás veszélyének (lásd az amerikai szakszervezeteket például). Azaz lejátszódik ben­nük az a folyamat, hogy kisebb vezetési csoportok kapcsolódnak össze és megvan a tendencia a döntések monopolizálására, mi­közben a szervezethez tartozók nagy többségét ezekből kizárják. A pártoknak és a szövetségeknek ez a „fejlődése’’- — amit a dön­tések komplexitására, illetve a szervezet hatékony működésére való hivatkozással indokolnak — a társadalmi méretű, politikától való elforduláshoz vezethet. Mennél erőteljesebb a politikai intézmények vezetésében a spe­cializált szakértelem jelenléte, és mennél inkább súlyt kopnak a társadalompolitika tervezésé ben, előkészítésében, végrehajtásában, ellenőrzésében a különféle „bü­rokráciák", annál erőteljesebb lesz az ellentmondás, amely a politikai1 akaratkialakítás ezen formái és olyan demokratikus kö­vetelmények között adódik, mint az állampolgári részvétel a poli­tikai folyamatban, a társadalom részterületeinek önkormányzatá­TOVÁBBMENVE: a pártok, szö­vetségek mellett a parlament szerepe a politikai akarat kiala­kításában jórészt ugyancsak lát­szattá vált. A törvénykezdemé­nyezéseknek és az alapvető po­litikai döntéseknek a többsége régen átkerült a végrehajtó ha­talom illetékességébe, annak ha­talmas bürokratikus információs és ellenőrzési apparátusába. E hatalom — úgymond — megbíz­hatóbban képes dönteni, mert több ismerettel, az együttműkö­dés jobb lehetőségeivel rendel­kezik, és működése súrlódásmen- tesebb, mivel döntési folyamatai nem nyilvánosak és így megsza­badultak az önigazolás szüksé­gességének nyomásától. (Ezek a folyamatok képezték a Water- gate-ügy alapját is.) Ebből következik, hogy a par­lament tevékenységének utólagos jellege van. Persze nem feszült­ségmentesen: egyfelől állandóan létre kell hozni, fenn kell tartani azt a fikciót, mintha a parla­mentben nyilvánosan történne a politikai népakarat kialakítása; másfelől állandóan védelmezni kell a végrehajtás állandósult te= vékenységét a nyilvánosan kife­jezett igényekkel, szükségletekkel szemben. Irpe: a politikai véle­ménykialakítás intézményes kor­látái. EHHEZ MÉG EGYETLEN KU­RIÓZUM. A parlamenti pártok választói háttere, választótestüle- te strukturális (osztály, réteg, cso­port) megoszlásában nem vilá­gos, hanem számos átfedést mu­tat. Ezért a nagy pártoknak csak­nem azonos elvárás- és igény­struktúrát kell figyelembe venni- ök (például a két nagy amerikai pártnak, amelyek tömegpártok). Ilyen körülmények között az el­lenzéki pártnak és frakciónak — választás során, taktikai szem­pontból — nem marad más vá­lasztása, mint hogy (árnyalati el­téréseikkel) ugyanazt követelje, aminek megtételére a kormány­zat vállalkozott! Csak így tudja megszerezni a maga számára a kormány által már megdolgozott választócsoport vagy néoesség szavazatait. Ebből adódik egy­felől a pártok kényszerű egyet­értése néhány alapkérdésben, másfelől pedig kísérletek arra, hoqy kiemeljék a pártok „profil­ját”, felszíni jegyekkel jelezzék a különbségeket, s hogy ezt látszat­vitákkal elhihetővé tegyék. Úgy tűnik, egyre kevesebb si­kerrel. P. Zs. Világtakarékossági nap Az első takarékpénztár megalakulásának századik évfor­dulója tiszteletére 50 évvel ezelőtt tartották a világ takarék- pénztárainak első kongresszusát. Itt született az az elhatáro­zás, hogy minden év október havának utolsó munkanapján — a takarékosság eszméjének hirdetése — megrendezik a világtakarékosság napját. Az azóta eltelt időben hagyomány- nyá vált hazánkban is, hogy ezen a napon a takarékossági mozgalom szervezői és lebonyolítói, az Országos Takarék- pénztár, a takarékszövetkezetek, a Posta, az állami szervek, a társadalmi és tömegszervezetek közreműködésével világ- takarékossági napot szervezn ele. A világtakarékossági nap eszméje, a jubileumi évfordu­ló, de a takarékosság társadalmi és egyéni jelentősége is arra kötelez bennünket, hogy összegezzük a lakosság taka­rékoskodásának eredményeit. Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy szocializmust építő hazánkban a lakosság takarékoskodása széles mozgalommá fejlődött. A takarékbetétekben elhelyezett lakossági meg­takarítások összege ez évben elérte a 68 milliárd forintot, hazánk minden egyes lakosára 6500 forint takarékbetét jut. A takarékossági mozgalomban Tolna megye dolgozóinak eredményei hasonlók az országoshoz. Tolna megye volt az első az országban, amelyik elnyerte a „Takarékos megye’’, megtisztelő címet. A takarékossági mozgalom eredménye örvendetes, mert azt is igazolja, hogy népünk életszínvonala minden korábbi­nál magasabb, hogy a napi megélhetés költségei mellett a lakosság nagy és egyre nagyobb részének van lehetősége, arra, hogy keresete, jövedelme egy részének megtakarításá­val a nagyobb kiadást jelentő, de ugyanakkor az,életét küny_ nyebbé, szebbé tevő tartós fogyasztási cikkek megszerzését is célul tűzze maga elé. ' örvendetes a takarékbetét állományának évenkénti nö­vekedése is, mely ez évben meghaladta a 8 milliárd forintot, hazánk egy lakosára számítva a 800 forintot. Azt igazolja ez, hogy pártunk helyes politikájának eredményeként népünk életszínvonala töretlenül fejlődött. örvendetesek a takarékossági mozgalom eredményei azért is, mert azt is mutatják, hogy fejlődött lakosságunk életszemlélete, gondolkodásmódja. Mind többen vannak azok, akik növekvő keresetüket, jövedelmüket megbecsülik, cél­szerűen, tervszerűen, maguk és családjuk életkörülményei­nek javítására fordítják. A takarékossági mozgalom elsősorban — természeténél fogva — a felnőtt lakosság, a keresettel, jövedelemmel ren­delkezők mozgalma, de főként a jövő szempontjából kiemel­kedő jelentőségű, hogy rajtuk kívül az ifjúság mind szélesebb tömegei is takarékoskodnak. Nagy a nevelő hatása annak, hogy megyénk iskolásai az iskolai takarékmozgalom kereté­ben az elmúlt tanévben mintegy 5 millió forintot takarítot­tak meg, mig az iskolából kikerülve az ifjúsági takarékbetét keretében mintegy 9500 fiatal havi rendszeres befizetéssel tudatosan készül az anyagilag is megalapozott öhálló élet megkezdésére. A takarékosság azonban nemcsak az egyénnek, hanem a társadalomnak, a népgazdaságnak is hasznos. A takarék- betét a forrása a lakosság részére nyújtott hiteleknek, melyek az egyéni takarékoskodás kiegészítőjeként a társadalmi cél­kitűzésekkel egybeeső egyéni célok gyorsabb megvalósítását, az életszínvonal emelését szolgálják. Csak a IV. ötéves terv eddig eltelt időszakában Tolna megyében 6311 család jutott új lakáshoz az Országos Takarékpénztár pénzügyi közremű­ködésével. Napjainkban a megye lakossága által igénybe ; vett hitel összege meghaladta az egymilliárd forintot, mely-, bői 765 millió közvetlenül a lakásépítést segítette elő. A ta­karékbetétekből nyújtott hitelezés segíti a másirányú — tar- , tós fogyasztási cikkek vásárlása, lakáskarbantartás, vagy -korszerűsítés, termelés fejlesztése, stb. — igények kielégíté­sét is. Ez évben megyénkben 18 ezer család részesült olyan hitelben, melyből bútort, televíziót, rádiót vagy -egyéb cikket vásárolt és fejlesztette háztáji mezőgazdasági termelését. A világtakarékossági nap alkalmával elismeréssel emlé­kezünk meg a betétgyűjtő szervele, az Országos Takarékpénz­tár, a takarékszövetkezetek, a Posta dolgozóiról, akik lelki- ismeretes munkájának nagy része van az egyén, a család, a társadalom érdekeit szolgáló takarékossági mozgalom nagy­szerű eredményeiben. ' Dr. Gyugyi János .ja. a megyei tanács általános elnökhelyettese. A bányászatban dolgozó fiatalok A komlói Juhász Gyula klubban szerdán kétnapos or­szágos tanácskozás kezdődött, amelynek központi témája a bányászatban dolgozó fiatalok helyzete, gondjai. Az esemé­nyen a Magyar Szénbányászati Tröszt ifjúsági vezetői, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszerve­zete ifjúsági bizottságának tag­jai, a KISZ KB képviselői, va­lamint a bányavállalatok KISZ- és szakszervezeti bizott­ságainak titkárai vesznek részt. A tanácskozáson össze- ’ gezték a hatezer fiatal részvé­telével a nehézipar területén lezajlott ifjúsági parlamentek tapasztalatait. Elmondották, hogy a szénbányászatban aa­helyzete gyón alacsony, mindössze 25 százalék a fiatalok aránya és ez meghatározza a gazdasági, társadalmi 'szervek feladatait. A változás érdekében a kor­mány intézkedéseket tett, ezen túlmenően társadalmi úton is vonzóbbá kívánják tenni a bá­nyamunkát. Szorgalmazni kell az ifjúság bevonását a válla­lati vezetésbe; 1974. október 3L>

Next

/
Thumbnails
Contents