Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-30 / 254. szám

Dombóvárról jelentjük: Óvodai ellátás — Középiskolások és a város kulturális élete "Virn-in h 1 "+t megtartott ülésén a dombóvári Városi T: "s V'grehajtó Bizottsága et"'-b a város óvodai ellátott- c ■ "'” M nj í^vort VT'”'n folyó oktató-nevelő munka eredmé­ny ess Ígérő], majd pádig ar­ról tárgyalt, miként kapcso­lód" nk be Öombóvát kultu- r'l's. sport- és társadalmi életébe a középiskolás diá­kok. Az illés első naoirend^nok f ••r>tossá-d nem kíván ktVi- p.'tsebb bizonyítást. NSmhég í’tuk le e hasábokon, hogy TiorhMvár a f: 'n’ok városa. Hőből következik, hogy a °"e- i beké. a holnan felnőtteié is. Óvod"'agyról beszélni Dombó- várott, — ahol már eddig is olyan sok történt e~ért, hogy p város leendő polgárai kö­zül minél* többen részesülhes­senek óvodai nevelésben — őzért izgalmas téma. Külö­nösen, az akkor, ha a meglé­vő hat intézmény 544 férő­be1 vén 674 kisgyerek szóróiig,- előjegyzés alapján fölvételre vár 24 és el kellett utasítani 53 felvételi kérelmet. A hely­zet tehát minden erőfeszítés ellenére nem rózsás, jóllehet a fiatal város csakugyan, el­ismerésre méltóan sokat tett az óvodai ellátás fejlesztésé­ért. Hogy egyebet he említ­sünk most; az üzemek, válla­latok szeptember 1-ig közel egymillió forintot fizettek be a Molnár György úti lakó­télén új óvodájának építési alapjára. A befizetések még rém zárultak le. Feltehető, hogy még számos üzem, in­tézmény, vállalat vállal részt az új gyermekintézmény lét­rehozásának munkájában. Szükség is van erre. Más len­ne tudniillik a város óvodai ellátottságának jelenlegi hely­zete. ha elkészül a 100 sze- ——----------------------------------------­ó vd vés új óvoda a tervezett időre. De elhúzódtak a terve­zési és kisaiátítási munkák, ezért úgy kellett döntenie a virosl tanácsnak, hogy a Marx Károly utcában fölépített új, köznohti napközis ebédlő épü­letét az ebédlőterem kettévá­lasztásával ideiglenesen óvo­daként működteti. Az időbeli csúszás — mint ezt a végrehajtó bizottság rrtegáílc.Pítotía — szerencsére átmenetileg okoz csak nehéz- s' ;et. Így a jelenlegi zsúfolt­ság, az, hogy van számos olyan óvodai csoport, amely 49-es létszámú, nem tart örök­ké. Az új óvoda legkésőbb 1975. július 1-ig elkészül. Per­sze még ez sem jelenti, hogy teljesen megoldott lesz a me­gye második városában ni óvodás korúak iskolai előké­szítő foglalkoztatása az óvo­dákban. Középtávon újabb 359 férőhely megteremtésé­re lesz szükség. E számban már jelen van az az informá­ció. melv a néöesedéSndlltikal határozat megvalósulását jel­zi. Dombóvárait ma 25 szdzá- lékkál több áz áldott állapot­ban lévő anyák S2áma, mint volt korábban. A város ve­zetőinek számólhiok kell te­hát minden körülmények kö­zött azzal, hogy a jelenlegi­nél jóval több gyerek kopog­tat bebocsátásért az óvodák kapuin. A testület azt állapíthatta meg, hogy a város óvodáiban megfelelő szintű oktató-neve­lő munka folyik a szorongató zsúfoltság ellenére. Közepe­sen jó azonban az óvodák eszközellátása, mórt áz isko­lai vezetés eltérő gyakohlatőt folytat az óvodák eszközellá­tásában. Magyarul; nem ala­kult ki egységes szemlélet az óvodai vezetésben és szerve­zésben, bár egyértelmű, hogy az óvoda a benne folyó ok­tató-nevelő munkával az is­kola oktató-nevelő munkáját alapozza meg. Ezébt nem sza­bad elspórolni tőle semmit. FVsbVeréssel szólt a testület az óvodákat patronáló üze­mek, vél’zlat;ók, szövetkeze­tek segítőkészségéről és egyéb eredmények mellett számat adhatott arról is,, hogy míg a megyében 'általánosan nagy gond az évőr*őeEútottság, itt a város óvodáiban dolgozó 33 óvónő közül mindössze há­rom nem szak’* intett. A szük­séges helyet^eSftése'mt is nvug- díjas óvónők munkába állítá­sával óldiák meg döntően. Utasította egyébként a vá­rosi tanács vb. művelődésügyi osztályának vezetőjét, hogy az osztály dolgozza ki a város óvodáinak szervezési rendiét. A II., III. és IV. általános is­kolák igazgatóit pedig arra utasította a vb., hogy gondos­kodjanak megfelelően az óvo­dák anyagi ellátásáról, a ki­emelkedően jól dolgozó óvó­nők, óvodai dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsüléséről. Ú’éséhék következő napi­rendjeként a városi tanács végrehajtó bizottsága a Gőgös Gimnázium, az Apáczai Cse­re János Egészségügyi és Köz­lekedési Szakközépiskola igaz­gatóinak beszámolója alapján értékelte, milyen mértékben vannak ielen az említett kö­zépiskolák diékiai a város kulturális, társadalmi és sportéletében. Csak egy szám­adatot: a Gőgös Gimnázium 411 tanulója közül 280 folytat rendszeresen közéleti tevé­kenységet. A testület jóváhagyólag fo­gadta el a két utóbbi jelen­tést, majd a bejelentéseket tárgyalta meg. Szakszervezeti tanácsülés a Bőr- és Szőrmeipari Vállalatnál A termelékenység emelésében kiemelkedő munkát végző Május 1. brigád. Tegnap délelőtt tartották Si- montornyán a Bőr- és Szőrme­ipari Vállalatnál a HVDSZ it­teni szervezetének szakszerve­zeti tanácsülését. Az üzem munkájának értékeléséből ki­derült, hogy ezen a napon si­került elérni a tavalyi egész esztendő 157 millió forintos termelési eredményét. Ez a jó szervezés mellett az 1130 dol­gozó szorgalmas munkájának, de nem utolsósorban a szocia­lista munkaversenynek kö­szönhető. A vállalatnál 9 olyan brigád dolgozik, 181 taggal, mely részben már többször is megkapta a „szocialista” cí­met, 7 további munkabrigád pedig most küzd a cím elnye­réséért. A brigádok a kong- res2us és a felszabadulási év­forduló tiszteletére 12 millió 882 ezer forint értékű felaján­lást tettek, amiből 643 ezer fo­rintot minőségjavítással, 1 mil­lió 339 ezret ariyagtaikárékos- sággal, 10 millió 900 ez let pe­dig a termelékenység növelé­sével kívánnak elérni. Az év első háromnegyedében a ter­vekből 8 millió 448 ezer forint­nyi összeg már valóra vált. Ezenkívül pótvállalásók révén a szocialista brigádok az új üzemcsarnok építésénél 683 ezer forint megtakarítást értek el. Tulajdonképpen valamcny- nyit ki kellene emelni, leg­jobbnak azonban az arany- koszorús Petőfi szocialista bri­gád, valamint a Tyereskova, a November 7., a Kossuth és a Május 1. brigád bizonyult —s. —n. Fotó; G. K. 1l u : :r sU? — Hol vannak a reflektorok ? ... A kérdést pillanatnyi döbbent csend követte, majd a viszontkérdés: — Miféle reflektorok? S egyáltalán: minek ide ref-, lektor? Most a külföldi cég képviselői lepődtek meg; — Ügy értsük ezt, hogy önök éjszaka, harmadik műszakban nem dolgoznak? Az építési programot mi folyamatos munkarendre terveztük, az anyagok szállí­tási rehdje, a gépek kihasználása s még egy sor egyéb tényező megköveteli a hárem műszakot... Nem részletezem tovább a párbeszédet, ami egyéb­ként. országosan is az egyik legjelentősebb üzemépít­kezésén zajlott le, az új építési eljárást átadó nyugat- európai cég műszáki e nbarei és a hazai építtetők, va­lamint a kivitelezők között. A végeredmény: a nyuga­ti partnerek hallani sem akartak arról, hogy egy, jó esetben két műszakban folyjék a munka, mondván, hogy ez roppant veszteségeket jelent, arról nem is be­szélve, hogy ez esetben nem garantálhatják a szokat- . lanui rövid építési időt, ami pedig a szóban forgó el­járás. alkalmazásának egyik fontos előnye. Nem volt mit tenni: meg kellett teremteni a három műszak sze­mélyi és egyéb feltételeit (beleértve a reflektorok be­szerzését és fölszerelését).-Az eset önmagáért beszél, s ami a legjellemzőbb: a .magyar szakemberek őszinte döbbeneté. Végtére is: ki hallott már olyat, Aogy ebben a munkaerőínséges világban, egy építkezésen három műszakban dolgozza­nak? Félév vagy év végén — esetleg az átadási határ­idő már-már elviselhetetlen szorításában, de akkor is csak dupla bérrel füzeteit túlórában. A három műszak Magyarországon nem divat. (Te­kintsünk el most azoktól a munkahelyektől, ahol a fo­lyamatos .munkarend technológiai szükségszerűség, vagy ahol.á három műszak az iparág tradíciói közé tartozik.) Évek óta egyre több vállalat tér át a két vagy egy mű­szakra, mondván: nincs ember, aki vállalná a három- hetenként ismétlődő éjszakai műszakot. így aztán, pél­dául az állami iparban, az átlagos műszakszám — az úgynevezett műszakegyüttható — 1958-ban mindössze 1,38 volt, s tíz év alatt csak 1,46-ra sikerült feltornáz­ni. Azóta is ez az érték stabilizálódott, ami annyit je­lent, hogy az iparvállalatok termelőkapacitását — gé­peket, berendezéseket, közöttük gyakran a méregdrága, nagy teljesítményű, külföldről beszerzett gépeket —fo­lyamatos munka helyett átlagosan alig másfél műszak­ban, napi 24 óra helyett csupán 12 órán át használják. Leegyszerűsítve az eredményt: ily módon egy meg­határozott feladat el végzésihez kétszer annyi gép — és persze ember — szükséges, vagy kétszer annyi idő.. A laikusok számára is nyilvánvaló, hogy a tartalékokat kutatva ezen a területen a népgazdaság és a vállalatok is tudnának valamit keresni ... Tagadhatatlan, hogy a váltott műszakban végzett munka zavarja az ember biológiai, társadalmi életét. Bizonyítható, hogy egyes betegségek gyakoribbak azok­nál, .akik-több műszakban dolgoznak, iá családi élet za­varairól nem is beszélve. S még egy sokszor hangozta­tott elle'iiérv: a több műszak, a folyamatos munkarend anyagilag nem éri meg... Sem az egyénnek — a vi­szonylag alacsony éjszakai pótlék miatt, illetve, mert a második műszak, a bér^zempontjából azonos elbírá­lás alá esik az elsővel —, sem a vállalatnak, amely a jelenlegi közgazdasági szabályozók mellett inkább el­viseli a termelőeszközök gazdaságtalanabb kihasználá­sát, mint a több műszak következtében ugrásszerűen megnövekvő bérköltséget. Az egész probléma végül is egyetlen dilemmában összegezhető: kevesebb gép és több műszak, vagy for­dítva: több gép és kevesebb műszak? Mellesleg: szá- ' mítások készültek arról, hogy a jelenlegi éjszakai pót­lékot legalább 40—50 százalékkal kellene felemelni ah­hoz, hogy az .embereknek kifizetődő legyen a harmadik műszak vállalása. Meg kellene kockáztatni még né­hány számítást, hogy a vállalatnak mikor, milyen ese­tekben kifizetődő ugyanez? S ha netán az efféle szá­mítások negatív eredményre vezetnének, akkor esetleg nem ártana az eddigieknél komolyabb és behatóbb vizsgálódás tárgyává tenni, hogy azt a jelenlegi alig másfél műszakot hogyan lehetne az első perctől az utolsóig értékalkotó termelőmunkával eltölteni. VÉRTES CSABA Mi újság a Szovjetunióban? A Szovjetunió című folyó­irat novemberi számának ve­zércikke „A kongresszus foly­tatódik” címmel a békeszerető erők moszkvai világkongresz- szusa hatásával, eredményeivel, az ott létrehozott szervek tevé­kenységével foglalkozik. A szovjet tájak iránt érdeklődők­nek a Karakalpak Autonóm Szovjetköztársaságról beszámo­ló írást, a moszkvai pillanatké­peket ajánlhatjuk. Érdekes a modern litván építészet bemuta­tása, különös tekintettel a ta- nyavilág felszámolását szolgáló faluközpontok kialakítására és a minden sablontól mentes, korszerű nagyvárosi lakótele­pekre. Különösen a falusi ol­vasók érdeklődésére tarthat számot „A fogyasztási szövet­kezetek a szovjet falvak életé­ben”, valamint a „Lökhajtásos repülőgépek a mezőgazdaság­ban” című cikk, A Lányok, Asszonyok no­vemberi számában több riport és vers jelenik meg az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársa­ság fennállásának fél évszáza­dos jubileuma alkalmából. Ke­serű Jánosné könnyűipari mi­niszter, Somlyó Zsuzsa és Buga doktor hazai témákról ír. 1974. október 30.

Next

/
Thumbnails
Contents