Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-27 / 252. szám
I J *1 Erősítsük tovább az egységes közművelődési szemléletet Gondolatok a megyei közművelődéspolitikai aktívaértekezlet után Olvasóinkat már tájékoztattuk arról, hogy csütörtökre a Babits Mihály Művelődési Központba megyei közművelődéspolitikai aktívaértekezletet hívott össze a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága. A tanácskozáson a közművelődéssel foglalkozó szakemberek mellett részt vettek a megye nagyobb létszámú gazdasági egységeinek vezetői és a pártszervezetek, valamint a pártbizottságok titkárai is. Gazdasági építőmunka és szocialista tudatformálás Ami a meghívottak körének ilyen összetételét indokolta, azt István József, a megyei pártbizottság osztályvezetője az elnöki megnyitóban fogalmazta meg. Eszerint a tanácskozás célja a Központi Bizottság 1974. március 19—20-i határozatának egységes értelmezése volt. A Központi Bizottság határozata alapján a megyei párt- bizottság ez év augusztus 30- án elemezte a megye közművelődési helyzetét és meghatározta a tennivalókat. A vitaindító előadást tartó Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára erről a következőket fogalmazta meg: „A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában egyidejűleg két fő feladatot kell megoldani. Egyrészt a gazdasági építőmunkát mind magasabb szinten kell folytatni, másrészt a szocialista tudatosságot kell fejleszteni.” E két fő cél elérésétől függ a szocialista építés többi feladatának sikeres megoldása is. Az értekezlet jól szolgálta a célt, amint ezt K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára is kifejtette hozzászólásának első mondataiban. A megyei pártbizottság első titkára kifejezte örömét afelett, hogy a vitában számos, gyakorló népművelő mondta el véleményét, mondta el tapasztalatait. Ez így volt természetes, ez így volt jó, hiszen végül is így alakult ki az a kép. amelynek egyértelmű kicsengése, hogy a Központi Bizottság határozata jó, a szakemberek már várták a feladatok ilyen egyértelmű megfogalmazását, várták ezt az útmutatást. Persze a központi feladat sajátos viszonyok között jelentkezik. Erre a legjobb példát az adta, hogy a tanácskozáson közvetlenül is és közvetve is a legtöbb szó a munkásműveltségről esett. Ez azonban nem azért történt — mint ahogy azt K. Papp elvtárs is mondotta —, mert a munkásműveltség területén van a legnagyobb elmaradás. Sokkal inkább azért, mert a gazdasági életben meghatározó szerepe van a munkásságnak. Ez így van Tolna megyében is, ahol a helyi sajátosságok ezt azzal egészítik ki, hogy rendkívül gyors a munkáslétszám növekedése. Az ötvenes évektől a kétszeresénél is többre nőtt a munkások száma. Sajátosság az is, hogy itt a helyi- iparból fejlődött ki és ennek a nyomait sok kis műhely formájában még ma is magán viseli. Mintegy húszán jelentkeztek hozzászólásra, de az idő rövidsége miatt mindössze ti- zenketten kaptak lehetőséget arra, hogy véleményüket elmondják. A felszólalók a megjelentek minden rétegét képviselték, hiszen a hivatásos népművelő mellett szót kapott gazdasági vezető is. párttitkár is, tanácsi tisztségviselő is, a megyei népfronttitkár is. A hozzászólásokat hallgatva, akaratlanul is eszébe jutótt az embernek, hogy itt valóban a köz művelődéséről van szó, a köz művelődésének további javításáról. Nem arról tehát, hogy valamiféle válságos helyzet alakult ki, és ezért kellett a témát vizsgálni, hanem sokkal inkább arról, hogy a fejlődés üteme itt is meggyorsítható, az ezt akadályozó tényezők kiküszöbölhetők. Egyértelműen tisztázta a tanácskozás azt is, hogy a korábban használt népművelés fogalomköre elavult, és helyette sokkal helyesebb a köz- művelődést használni. Ez azonban nem egyszerűen a „cégtábla” átfestését jelenti, hanem mély tartalmi vonásokat érint. Ugyanis nem az a dolog lényege, hogy a „nép” szócskát felcseréltük a „köz” szóra, hanem ott kell keresni a lényeget, hogy a „művelés” helyéiTe a „művelődés” került, ami egyszersmind az aktivitás kifejezését is mutatja. Akarva-akaratlanul kimondtuk ezzel, hogy a közösség művelődéséért nem csupán az ott dolgozó szakemberek a felelősek. hanem mindenki, aki ennek érdekében tehet Ennek felismerését tükrözte egyebek között dr. Kálmán Gyula MESZÖV-elnök hozzászólása. aki elmondotta, hogy a szövetkezetek nem csupán gazdasági egységek, hanem felelősek tagjaik és alkalmazottaik kulturális fejlődéséért is. Ennek csak egyik oldalát jelenti az. hogy anyagi bázist teremtenek öntevékeny művészeti együtteseknek és ezek az együttesek az ország határain túl is sikert aratnak, a másik oldal nem kevésbé fontos, bár akkor látszatra főleg kereskedelmi tevékenységet folytatnak — például könyvterjesztéssel foglalkoznak. És hogy sikeresen, azt három adat jól érzékelteti. 1972-ben hét, 1973-ban kilenc, 1974-ben várhatóan tíz és fél millió forint értékű könyvet forgalmaztak. Más módon is _közre tudnak működni a műveltségi színvonal növelésében. például a kereskedelmi tevékenységen keresztül a lakás, az étkezési és egyéb kultúrák helyes irányú befolyásolásával. Kálmán elvtárs is kifejtette, de szinte valamennyi hozzászóló is kimondta, hogy nem kampányfeladat áll előttünk. Ennek mintegy igazolására mondta el Tréder Tibor, a Bonyhádi Cipőgyár párttitkára. hogy pártszervezetük intézkedési tervet készített a soron következő tennivalók megvalósítására. Ettől várják egyebek között egy korábbi, téves szemlélet megváltozását is. és szeretnék elérni, hogy mind a pártszervezetnél, mind a gazdasági vezetésnél szervesen illeszkedjék a napi tennivalók sorába * közművelődési kérdések megválaszolása. Korábban nem volt ritka az a vélemény, hogy a népműveléssel csak a kultúrotthon- igazgatók és más népművelők foglalkozzanak, a kultúrházak- ban, könytárakban. Ezen a tanácskozáson már sokkal inkább arról volt szó, hogy a közművelődés első számú területe a munkahely. Különösen a szocialista brigádok képezhetnek jó bázist. Ezt fejtegette többek között Krassai Gyula faddi, Papp Ferenc bonyhádi művelődési ház igazgató csakúgy, mint Reichardt Jenőné az SZMT titkára, vagy dr. Vadas Ferenc, a megyei művelődési központ igazgatója. „Döntő a munkahely” fogalmazta meg az SZMT titkára és hozzátette, hogy a termelőegységekben lehet a legeredményesebb köz- művelődési munkát végezni. Véleménye szerint a szocialista brigádok nélkül nem lehet az eredményeket a kívánt mértékben fokozni. Természetesen meg kell találni a módját annak, hogy a brigádok művelődési vállalásai ne csak formálisak legyenek. A formális vállalásra egyébként két hozzászóló is hozott fel példát. Volt aki elmondotta, hogy egy járási könyvtárat fölkeresett egy középkorú férfi, és kérte, hogy írják be olvasónak. Mindjárt kért is egy tucatnyi könyvet. Elújságolta, hogy szocialista brigád tagja, és az értékelési ponthoz szükség van arra, hogy ő ezeket a könyveket elvigye, bár elolvasni úgysem fogja. Az ilyenfajta vállalásra és az ilyenfajta vállalásteljesítésre semmi szükség nincs. Ez á példa nyilván erősen szélsőséges is. De az is igaz, hogy sok olyan egyedi példa van még, amely követésre vár. Ezek közül hogy csak egyet említsünk: jól működik a szocialista brigádvezetők megyei fóruma. A résztvevők nagyon hasznosnak ítélik meg az itt eltöltött időt. Milyen jó lenne, ha azok az üzemek, ahol erre mód van, megszerveznék saját szocialista brigád klubjaikat is. Az, hogy a művelődés központi helye a munkahely legyen, nyilván nem azt jelenti, hogy ezentúl az üzemekben kell és csak ott lehet klubokat, művelődési házakat létesíteni, illetve fenntartani. A munkahely elsősorban az igény felkeltésének feladatát vállalhatja, de a művelődés tényleges helye elsősorban a művelődési célokat szolgáló létesítményekben lesz, a lakóterületen. Hogy a munkahelyen keltett igény és a lakóterületen mutatkozó lehetőség egymásra találjon, ehhez számos szerv jól összehangolt működése szükséges. Ezt van hivatva szolgálni a megyei művelődési bizottság, amelynek működéséről dr. Gyugyi János, a megyei tanács elnökhelyettese beszélt. Ennek kapcsán ő is, de hozzászólásában dr. Vadas Ferenc megyei művelődési központ igazgató is és Dobos Gyula megyei KISZ-titkár is beszélt az igények és lehetőségek összhangjáról. Kitűnt az értekezleten, hogy a kényei meskedők eddig azzal adtak magyarázatot semmittevésükre, hogy kevés a pénz. Most kiderült, hogy bár több pénz is hasznosan elkölthető lenne, mégis javulhat a munka a pillanatnyi összegek mellett is, ha azokat helyesen, a célnak megfelelően használják fel. Nyilván nem tudnak ott jó eredményről beszámolni, ahol az úgynevezett kulturális alapot öncélú ki- rándulgatásokra fordítják. Viszont a dolog másik oldala is igaz, hogy a közművelődés támogatását nem lehet a pénzintézetekre bízni, oly módon, hogy az üzem letudja a köz- művelődés támogatását azzal, hogy kisebb, vagy nagyobb összeget saját bankszámlájáról átutal egy művelődési intézménynek. Az igényeket kell felmérni és azokat kell helyesen szolgálni és szükség szerint formálni. Ha a tényleges igények felismerése találkozik a gazdasági feltételekkel, akkor robbanásszerű eredmény érhető el, mint például az országosan is példaként emlegetett szekszárdi színházi életben. Az is természetes, hogy mindenhol robbanásszerű fejlődést várni nem lehet. „A feladat megvalósítása nem egyetlen látványos akciót jelent, hanem következetes munkát, ez hozza majd meg az eredményt” vélekedett Vadócz Kálmán, a megyei könyvtár igazgatója. Hasonlóképpen az útkeresés, a töprengés, a munka, mind hatékonyabbá tételének vágya jellemezte dr. Szilágyi Miklós megyei múzeumigazgató hozzászólását is. Az útkeresés jegyében tett, — első hallásra talán meghökkentő, de mindenképpen megfontolandó — javaslatot a faddi művelődési központ igazgatója. Azt javasolta, hogy a gazdasági vezetők mindennapi munkatervükbe építsék be a művelődés segítését is. Értelemszerű, hogy ehhez a közművelődés dolgozói, a hivatásos népművelők a maguk részéről sok hasznos segítséget tudnak adni akár a szocialista brigádok vállalásainál, vagy azok teljesítésénél, akáre vállalások értékelésénél. A megyei művelődési aktívaértekezleten nem voltak látványos ígérgetések. Az azonban mindenképpen érezhető volt, hogy a jelenlévők értik a lényeget. Keresték az újat, keresték azokat a módokat, ahogyan jobb, tartalmasabb lehet az életünk. A határozat egységes értelmezésének jegyében az eddig is érzett problémák megfogalmazódása volt a jellemző. A munkát, a tennivalókat keresték, a párthatározatokban tömören megfogalmazott mondatokat ültették át a gyakorlatias tennivalók nyelvére. Őszinte beszélgetés volt ez a „hogyan tovább”-ról. Ráirányította a figyelmet néhány adósságra is. Például K. Papp József elvtárs a hozzászólásában felhívta a népművészet szakembereinek a figyelmét arra, hogy a megyében élő székelyek és a német ajkú lakosság népi kultúrája még nincs feltárva. Hasonlóképpen sok anyag vár még feltárásra a megyei könyvtárban és levéltárban. Véleménye szerint több figyelmet, törődést érdemelnének a megyében élő képzőművészek is. A művelődés, a szabad idő hasznos eltöltése megkívánná, hogy bővítsük a kulturálódási, pihenési lehetőségeket a városokban, a városok környékén, de a falvakban is, — ahol sajnos még mindig nagyon sokszor csak a kocsma előtt találkozhatnak a fiatalok. A határozatok megvalósíthatók Ha a tanácskozás alapján' röviden meg akarjuk fogalmazni a Központi Bizottság határozatának végrehajtásában szerzett eddigi tapasztalatokat és a további feladatokat, azt mondhatjuk: a határozat végrehajtásának feltételei egyre kedvezőbbek. Ha összefogunk és együtt dolgozunk,! a határozat maradéktalanul megvalósítható. (f) Múzeum! hónap A néprajzi gyűjtőpályázat eredményhirdetése A Néprajzi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügy} osztálya és a Balogh Ádám múzeum márciusban tette közzé a XXII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat feltételeit A beérkezett pályaművek megyei szintű elbírálására alakult zsűri a hét végén befejezte munkáját és ma délelőtti kerül sor Szekszárdon, a pályadíjak ünnepélyes átadására, a múzeumi bizottság ülésén. A zsűri — dr. Szilágyi Miklós múzeumigazgató, néprajzos múzeoló- gus, G. Vámos Mária, Gémes Balázs néprajzos múzeológusok és Sz. Bányai István történész muzeológus — felnőtt kategóriában nem javasolta első díj kiadását. 2000 forintos második díjat kapott dr. Szabó József és felesége (Szeged), 1000 forintos harmadik díjat Pandur Márta főiskolai hallgató (Dombóvár). Dobó László református lelkész (Uny), Szécsi Andrásné tanár (Dunaföldvár) és Gelencsér Sándor nyugdíjas (Dombóvár) munkajutalomban részesült. Döntése indoklásánál külön kiemelte a zsűri a fiatalok fokozódó érdeklődését. Remélhető, hogy az idén megalakult ifjú múzeumbarátok honismereti köre révén még rendszeresebbé válik a fiatalok és a múzeumi szakemberek kapcsolata, további sikeres munkák születnek. Az ifjúsági kategória 1500 forintos I. díját Ódor Ilona és Gungl Anna nyerte, mindketten a Pollack Mihály építőipari technikum hallgatói. Pályamunkájuk: „Sióagárdi lakóház és a hozzá csatlakozó épület felmérése". 1000 forintos második díjat kapott Ste- fán György gimnáziumi tanuló (Hőgyész), 800 forintos harmadikat pedig Vincze Jolán gimnáziumi tanuló (Dombóvár). Tizenegyen különböző összegű munka- jutalomban részesültek. A pályázó fiatalok figyelme feltűnő módon a népi gyógyászat emlékeinek gyűjtése felé fordult. A megyei eredményhirdetéssel a gyűjtőpályázat értékelése még nem zárult le. Ami azt jelenti, hogy ha valamelyik pályamunka országos szinten is kedvező elbírálásban részesül, úgy annak jutalmát az országos kategóriának megfelelő arányban feleme1974. október 3%
