Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-23 / 248. szám

Külpolitikai arcképcsarnok: Alvaro Cunhal „Nem egy megvert párt vagy égy legyőzött ügy képviselői va­gyunk. Országunk munkásainak, parasztjainak minden elnyomott és kizsákmányolt lakosának nagy nemzeti pártját képviseljük. A győzelmes ügy képviselői va­gyunk." Huszonnégy évvel ez­előtt mondotta ezeket a szavakat Alvaro Cunhal a fasiszta bíróság előtt, amely 1950. május 9-én több éves börtönbüntetésre ítél­te. Olyan szavak ezek, amelyek­re ma különösképpen jó vissza­emlékezni. A portugál kommunistáknak a Szabadság visszaszerzéséért foly­tatott hosszú és nehéz harcában két személy emelkedett ki. Bento Goncalves és Alvaro Cunhal. Bento Goncalvest, a párt főtitká­rát 1940. szeptember 2-án Sala­zar börtönében meggyilkolták. Munkáját Alvaro Cunhal folytat­ta. Alvaro Cunhal 1913. november 13-án született Coimbrábon. Fia­talon bekapcsolódott a munkás- mozgalomba és 22 éves korában — a lisszaboni egyetem jogtudo­mányi hallgatójaként — a Por­tugál Kommunista Ifjúsági Szö­vetség főtitkára lett. Két évvel ké­sőbb, 1937-ben beválasztották a párt központi bizottságába. A Spanyol polgárháború idején a Portugál Szolidaritási Mozgalom vezetői közé tartozott Abban az időben kétszer vetették börtön- tje. Kiszabadulása után energiku­san küzdött a párt újjászervezé­séért: Duarte fedőnéven folytat­ta tevékenységét 1949. márciusá­ig, amikor ismét letartóztatták. A párt I. kongresszusán, 1943- ban Cunhal vázolta az antifasisz­ta egység megalakításának felté­teleit. Beszélt a munkásosztály két legfontosabb szövetségeséről, a parasztságról és a kispolgár­ságról és hangsúlyozta a portu­gál gyarmatok népeivel való szö­vetség szükségességét. „Mi kom­munisták — mondta — a gyar­mati népekkel szembeni sovi­nizmus ellen harcolunk... elismer­jük a népek jogainak egyenlő­ségét, a portugál és a gyarmati népek egyenlőségét.” Megállapí­totta, hogy a kommunisták úgy tekintik az antifasiszta egyséqet, mint a „gyézelem garanciáját", mivel „a demokratikus erők meg­osztottsága csak a fasizmust szol­gálja." Ennek alapján adta ki a párt a kongresszus után a fel­hívást a katolikus tömegekkel va­ló egységre. Ez az egység tette lehetővé a nagy tömegek moz­gósítását a sztrájkok, a rmrnkás­és paraszttüntetések szervezését Ez a munka a Portugál Kommu­nista Pártot a szabadságért foly­tatott harc élcsapatává tette. A portugál titkosrendőrség, a PIDE 1949-ben letartóztatta Cunhalt és Salazar igazságszol­gáltatása sok évi börtönre ítélte. Tizenkét esztendei fogság után, 1961. január 3-án Cunhalnak és a pártvezetés más 9 tagjának sikerült megszöknie a Peniche- börtönből. Bár a fasiszták azt terjesztették, hogy külföldre me­nekültek, a valóságban Cunhal és társai nem hagyták el Portu­gáliát Néhány hónappal később a pártvezetőség úgy határozott, hogy Cunhal ne vállaljon több kockázatot. Titokban elhagyta az országot, azonban állandó és szoros kaocsolatot tartott fenn a pártvezetőséggel, amely tovább­ra is illegalitásban működött Cunhal az 1974. április 25-1 fordulat után visszatért hazájába és mint a párt köztiszteletben álló főtitkára vezeti a harcot az úijászületett portugál demokrá­cia erősítéséért, a gyarmatok fel­szabadításáért és a haladásért GÁTI ISTVÁN lövőre indul a Győzelem könyvtára A magyar—szovjet, valamint a Magyarország és más szocialista országok közötti kétoldalú kö­zös könyvkiadás eddig is dere­kasan kivette részét abból, hogy népeink mind jobban megismer­jék egymás irodalmát. A más országbeli, szocialista eszmeisé- gű. elkötelezett literatúra mind­inkább a magyar olvasók kincsé­vé is válik a veraeskötetek, re­gények, esszék és antológiák mind több oldalról mutatják be sajátos eszközeikkei a szocializ­mus felépítéséért dolgozó em­bert. Mégis szinte példátlan az a vállalkozás, amely hét szocialis­ta ország — Bulgária. Csehszlová­kia, Lengyelország. Magyaror­szág, Mongólia, az NDK és a Szovjetunió — nevéhez fűződik. A tervek szerint minden részt • vevő ország jövőre kezdi megje­lentetni a 35 kötetre tervezett Győzelem könyvtárát, e sorozat­ban olyan művek látnak majd napvilágot, amelyek saját országa­ikban már elnyerték az olvasók elismerését, és amelyek kiemel­kedő módon tükrözik a történel­mi igazságot, magas eszmei és művészi megformálásban mutat­ják be a kommunista pártok­nak a fasizmus eltiprásában, or­szágaik felszabadításában teljesí­tett történelmi szerepét. 1975-től kezdve felszabadulásunk 36. évfordulójáig jelennek meg a kötetek. A magyar olvasók jövő év márciusában vehetik kézbe a Győzelem könyvtárának első darabjait« Terhelési próba Drávaszabolcsnál Üjabb határátkelőhely létesült Magyarország és Jugoszlávia között. Drávaszabolcsnál elkészült a magyar jugoszláv^ be­ruházással épített háromszáztizenhat méter hosszú acélhíd. Az új hidat harminckét megrakott tehergépkocsi — össze­sen hatszáz tonna súllyal — te rhelte meg. Műszerekkel mér­ték az acélszerkezet alakváltozását. A próba sikerült, az új határátkelőhely ünnepélyes avatását október 25-én tartják. (MTI-foto: Bajkor József felvétele — KS) Egyetemi város épül Ungváron A szovjet állam ötvenmillió rubelt irányzott elő az ungvári egyetemi város építésére. Száz­hektárnyi területen kezdődött a hatalmas építkezés. Az egye­tem tizenkét fakultását helye­zik itt el több épületben. La­boratóriumokat. obszervatóriu­mokat, hatezer férőhelyes di­ákszállókat, s a tanárok szá­mára lakóházakat építenek. Tervbe vették egy botanikus­kert és egy sportkomplexum létesítését is, amelyhez stadion,’ különböző pályák, s fedett, uszoda tartozik. Az Ungvári Állami Egyetem Ukrajna egyik legfiatalabb felsőfokú intézménye. Még harmincéves sincs. Az első hallgatók száma 1946-ban 163 fő volt, s akkor négy tanszé­ken tanultak. Ma tizenkét tan­széken több mint 11 ezer hal]-' gató tanuk (APN — KS) •XiásáTo^ Xiajfoss -1 mninum — Nehezen veszi a levegőt. Idegesítem? — Akkor nem beszélnék magával. Én tulaj­donképpen azért jöttem le másodszor, mert a vállalat egyik mérnöke nyugdíjba készült De meggondolta magát. A vállalat közben új igaz­gatót kapott, aki felvett az ércdúsító főmérnö­kének. Kérem, az a beosztás nekem kevés volt Én, kérem, a magyar vegyipar felvirágoztatá­sának ügyéért többet tettem, mint némely fő­nököm itt. Velük is meggyűlt a -bajom nemso­kára. Bár kedvezően fogadtak. Olyan három­szobás lakást kaptam az Uránvárosban, hogy kevés embernek van különb. v Órájára néz. — Idézésem van a rendőrségre. Tilosba ka­nyarodtam a Moszkvicsommal. — Holnap találkozunk? Tétován néz rám. Nem szőL Rágyújt, a meny- nyezetre fújja a füstöt Megint kérdezem. Bó­lint. — a . . Másnap hiába kopogtattam az ajtaján. Egy hét múlva bent találtam. — Pihennem kellett. Felizgattam magam a rendőrségen. — El kellene utaznia. Pihenni. Legyint. A szeme megint a szoba sarkát ku- tatja. 4 — Ha elmennék, visszavágynék. Ott —• mutat ki az ablakon az ércdúsító felé — nyo­ma van az én munkámnak. A kő, a szikla, az érc, a koncentrátum az én éjszakáim bélyegét viseli, ön nem láthatja. Én látom. Azok sem látják, akikkel nem tudtam dolgozni, mert ők csak a családi házukat, a szőlőjüket, az autó­jukat látják. Gyűjtenek, hogy mire megöreg­szenek, légyen hova visszavonulniok, hogy mi­re már nem lesznek használhatók, megteljen a takarékkönyv, s a nagyfiú, a nagylány uras- kodhasson. Kérem, hogy én így vagyok, annak egyik oka az itt uralkodó individuális szel­lem. * — Mikor másodszor visszajöttem, már lát­tam, hogy hol tartunk. Alighogy befejezték a — 79 — munkát a mérnökeim, a technikusok, szaladtak a szőlőbe, a víkendházukba, vagy az autójukat suvikszolni. Színház, társasági élet — ohne! Sehol! S én hülye, azt hittem, tehetek ez ellen valamit. — Kiadtam az ukázt. Minden mérnök és technikus vegyen színházi bérletet. A raporto- kat az előadás után, a Nádor-szálló vadászter­mében tartjuk. Micsoda raportok voltak azok! Sajnos, nem sokáig. A főnökeim megtiltották. — Most is helyesnek tartja, amit tett? — Különben nem példálóznék vele. Diktató­rikus, de célravezető módszer volt. Még min­dig jobb, mint amit most csinálnak, hogy eszi őket a szakmai féltékenység, az önzés és a gyűjtés férge. Hogy azt lesik, kinek milyen márkás az autója, s ha egyik beosztott vagy technikus különb kocsival jelenik meg a mun­kahelyén, már indul a pletyka: miért Volkswa­gent vett, mikor a Renault jobb, s honnan volt rá pénze, mikor ezt becsületes úton nem le­het elérni. Soroljam még? — Az üzem nem mutatja ezt a széthúzást. Eredményei kimagaslóak, világszínvonalúak. — A munka megy. Túl vagyunk a hősko­ron. Ismerjük a technológiát, a kutatók és gyakorlati szakemberek már szemüket behuny­va is dolgozhatnak. De az ember elsikkad bennük. — És ha mindez csak : > ; — Mondja ki nyugodtan: egy beteg ember képzelődése! Elismerem: harmadszor is ideg­klinikára kerültem. De igazam van{ — Nem gondolja, hogy inkább a gazdasági körülmények változása okozta a célok szétvá­lását? — Tudom, hogy már nemcsak az a cél, hogy termeljünk, kerül amibe kerül alapon. Gaz­daságosan kell dolgozni. De az ember akkor is maradjon ember. Külföldi laboratóriumok­ban a kutatók önözik egymást, bár éveken ke­resztül együtt dolgoznak. S még annyi kollek­tív szellem sincs bennük, hogy cigarettával kí­nálják egymást. De nem turkálnak a munka­társaik egyéni életében. És nem igyekeznek ár­tani egymásnak. — Tragikusan látja a dolgokat. — Valakinek csak meg kellene mondani, hogy ez a kisszerűség, a szellemi sivárság, a szolga- lelkűség melegágya. Programokat harangoznak — 80 — be, megváltó törekvéseket, és lesik, hol gán­csolhatják el a másikat. Cigarettára gyújt Remeg a keze. — Mérnök úr, re remegjen a keze ; 1 t Lehajtja a fejét. Aztán tölt a pohárba a vizeskancsóból. Iszik és sóhajt. — Akkor nem volt okom arra, hogy remeg­jek. — Most? — Adjanak nekem munkát. Kilenc évem van még a nyugdíjig. — Segíthetnék? — Van nekem elég barátom. Kossuth-díja- sok, miniszterhelyettesek, nagyvállalatok igaz­gatói. Nemrég voltam az egyiknél, szívesen fo­gadott meghallgatott. Közben telefonált a fő­nöke, s már alig volt ideje búcsúzkodni. Meg­hívott , vacsorára. Nem mentem el. Felüliem a Mecsek-expresszre, De még van néhány isme­rősöm . . . — Velük végeztem ezerkilencszáznegyvenhá- romban az egyetemen. Negyvennégyben bevo­nultattak a debreceni repülősökhöz. Az utolsó hónapokban kivittek bennünket Németország­ba. Egy nagyparaszt birtokán ért utol bennün­ket az amerikai hadsereg. Két napig felénk se néztek, aztán megjelent egy teherautó húsz géppisztolyos katonával. A parancsnoki ülésről leugrott egy nálam alig idősebb tiszt; „Jó na­pot . . ;!” — Néhányszor jót mulattafn vele. Mikor be­rúgott, azt kiabálta: „Veszprémbe akarok men­ni. Én még hazamegyek egyszer!” Én is egy­szer még haza akarok menni, önmagamhoz. Egyébként, bocsásson meg, ma megint lejárt az időm . . . 29. ÉDÜ Ä heggyel szemben építették. Szemben áll a bányákkal is, ahonnan tizenkét tonnás, billenős teherautók szállítják az ércet feldolgozásra. Fi­zikai és kémiai feldolgozást különböztetnek meg ebben a folyamatban. A hegyből érkező érc útja hatalmas hídra vezet. Itt történik az első válogatás, bár a bá­nyában már volt egy „zsűrizés”. A híd mel­letti épületben műszer jelzi az érc minőségét. (Folytatjuk) — 81 —

Next

/
Thumbnails
Contents