Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-23 / 248. szám

Külpolitikai arcképcsarnok:

Alvaro Cunhal

„Nem egy megvert párt vagy égy legyőzött ügy képviselői vagyunk. Országunk munkásainak, parasztjainak minden elnyomott és kizsákmányolt lakosának nagy nemzeti pártját képviseljük. A győzelmes ügy képviselői vagyunk." Huszonnégy évvel ezelőtt mondotta ezeket a szavakat Alvaro Cunhal a fasiszta bíróság előtt, amely 1950. május 9-én több éves börtönbüntetésre ítélte. Olyan szavak ezek, amelyekre ma különösképpen jó visszaemlékezni.

A portugál kommunistáknak a Szabadság visszaszerzéséért folytatott hosszú és nehéz harcában két személy emelkedett ki. Bento Goncalves és Alvaro Cunhal. Bento Goncalvest, a párt főtitkárát 1940. szeptember 2-án Salazar börtönében meggyilkolták. Munkáját Alvaro Cunhal folytatta.

Alvaro Cunhal 1913. november 13-án született Coimbrábon. Fiatalon bekapcsolódott a munkás- mozgalomba és 22 éves korában — a lisszaboni egyetem jogtudományi hallgatójaként — a Portugál Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára lett. Két évvel később, 1937-ben beválasztották a párt központi bizottságába. A Spanyol polgárháború idején a

Portugál Szolidaritási Mozgalom vezetői közé tartozott Abban az időben kétszer vetették börtön- tje. Kiszabadulása után energikusan küzdött a párt újjászervezéséért: Duarte fedőnéven folytatta tevékenységét 1949. márciusáig, amikor ismét letartóztatták. A párt I. kongresszusán, 1943- ban Cunhal vázolta az antifasiszta egység megalakításának feltételeit. Beszélt a munkásosztály két legfontosabb szövetségeséről, a parasztságról és a kispolgárságról és hangsúlyozta a portugál gyarmatok népeivel való szövetség szükségességét. „Mi kommunisták — mondta — a gyarmati népekkel szembeni sovinizmus ellen harcolunk... elismerjük a népek jogainak egyenlőségét, a portugál és a gyarmati népek egyenlőségét.” Megállapította, hogy a kommunisták úgy tekintik az antifasiszta egyséqet, mint a „gyézelem garanciáját", mivel „a demokratikus erők megosztottsága csak a fasizmust szolgálja." Ennek alapján adta ki a párt a kongresszus után a felhívást a katolikus tömegekkel való egységre. Ez az egység tette lehetővé a nagy tömegek mozgósítását a sztrájkok, a rmrnkásés paraszttüntetések szervezését Ez a munka a Portugál Kommunista Pártot a szabadságért folytatott harc élcsapatává tette.

A portugál titkosrendőrség, a PIDE 1949-ben letartóztatta Cunhalt és Salazar igazságszolgáltatása sok évi börtönre ítélte. Tizenkét esztendei fogság után, 1961. január 3-án Cunhalnak és a pártvezetés más 9 tagjának sikerült megszöknie a Peniche- börtönből. Bár a fasiszták azt terjesztették, hogy külföldre menekültek, a valóságban Cunhal és társai nem hagyták el Portugáliát

Néhány hónappal később a pártvezetőség úgy határozott, hogy Cunhal ne vállaljon több kockázatot. Titokban elhagyta az országot, azonban állandó és szoros kaocsolatot tartott fenn a pártvezetőséggel, amely továbbra is illegalitásban működött

Cunhal az 1974. április 25-1 fordulat után visszatért hazájába és mint a párt köztiszteletben álló főtitkára vezeti a harcot az úijászületett portugál demokrácia erősítéséért, a gyarmatok felszabadításáért és a haladásért

GÁTI ISTVÁN

lövőre indul a Győzelem könyvtára

A magyar—szovjet, valamint a Magyarország és más szocialista országok közötti kétoldalú közös könyvkiadás eddig is derekasan kivette részét abból, hogy népeink mind jobban megismerjék egymás irodalmát. A más országbeli, szocialista eszmeisé- gű. elkötelezett literatúra mindinkább a magyar olvasók kincsévé is válik a veraeskötetek, regények, esszék és antológiák mind több oldalról mutatják be sajátos eszközeikkei a szocializmus felépítéséért dolgozó embert.

Mégis szinte példátlan az a vállalkozás, amely hét szocialista ország — Bulgária. Csehszlovákia, Lengyelország. Magyarország, Mongólia, az NDK és a Szovjetunió — nevéhez fűződik.

A tervek szerint minden részt • vevő ország jövőre kezdi megjelentetni a 35 kötetre tervezett Győzelem könyvtárát, e sorozatban olyan művek látnak majd napvilágot, amelyek saját országaikban már elnyerték az olvasók elismerését, és amelyek kiemelkedő módon tükrözik a történelmi igazságot, magas eszmei és művészi megformálásban mutatják be a kommunista pártoknak a fasizmus eltiprásában, országaik felszabadításában teljesített történelmi szerepét.

1975-től kezdve felszabadulásunk 36. évfordulójáig jelennek meg a kötetek. A magyar olvasók jövő év márciusában vehetik kézbe

a Győzelem könyvtárának első darabjait«

Terhelési próba Drávaszabolcsnál

Üjabb határátkelőhely létesült Magyarország és Jugoszlávia között. Drávaszabolcsnál elkészült a magyar jugoszláv^ beruházással épített háromszáztizenhat méter hosszú acélhíd. Az új hidat harminckét megrakott tehergépkocsi — összesen hatszáz tonna súllyal — te rhelte meg. Műszerekkel mérték az acélszerkezet alakváltozását. A próba sikerült, az új határátkelőhely ünnepélyes avatását október 25-én tartják.

(MTI-foto: Bajkor József felvétele — KS)

Egyetemi város épül Ungváron

A szovjet állam ötvenmillió rubelt irányzott elő az ungvári egyetemi város építésére. Százhektárnyi területen kezdődött a hatalmas építkezés. Az egyetem tizenkét fakultását helyezik itt el több épületben. Laboratóriumokat. obszervatóriumokat, hatezer férőhelyes diákszállókat, s a tanárok számára lakóházakat építenek. Tervbe vették egy botanikuskert és egy sportkomplexum

létesítését is, amelyhez stadion,’ különböző pályák, s fedett, uszoda tartozik.

Az Ungvári Állami Egyetem Ukrajna egyik legfiatalabb felsőfokú intézménye. Még harmincéves sincs. Az első hallgatók száma 1946-ban 163 fő volt, s akkor négy tanszéken tanultak. Ma tizenkét tanszéken több mint 11 ezer hal]-' gató tanuk

(APN — KS)

•XiásáTo^ Xiajfoss -1

mninum

— Nehezen veszi a levegőt. Idegesítem?

— Akkor nem beszélnék magával. Én tulajdonképpen azért jöttem le másodszor, mert a vállalat egyik mérnöke nyugdíjba készült De meggondolta magát. A vállalat közben új igazgatót kapott, aki felvett az ércdúsító főmérnökének. Kérem, az a beosztás nekem kevés volt Én, kérem, a magyar vegyipar felvirágoztatásának ügyéért többet tettem, mint némely főnököm itt. Velük is meggyűlt a -bajom nemsokára. Bár kedvezően fogadtak. Olyan háromszobás lakást kaptam az Uránvárosban, hogy kevés embernek van különb.

v Órájára néz.

— Idézésem van a rendőrségre. Tilosba kanyarodtam a Moszkvicsommal.

— Holnap találkozunk?

Tétován néz rám. Nem szőL Rágyújt, a meny- nyezetre fújja a füstöt Megint kérdezem. Bólint. —

a . . Másnap hiába kopogtattam az ajtaján. Egy hét múlva bent találtam.

— Pihennem kellett. Felizgattam magam a rendőrségen.

— El kellene utaznia. Pihenni.

Legyint. A szeme megint a szoba sarkát ku- tatja. 4

— Ha elmennék, visszavágynék. Ott —• mutat ki az ablakon az ércdúsító felé — nyoma van az én munkámnak. A kő, a szikla, az érc, a koncentrátum az én éjszakáim bélyegét viseli, ön nem láthatja. Én látom. Azok sem látják, akikkel nem tudtam dolgozni, mert ők csak a családi házukat, a szőlőjüket, az autójukat látják. Gyűjtenek, hogy mire megöregszenek, légyen hova visszavonulniok, hogy mire már nem lesznek használhatók, megteljen a takarékkönyv, s a nagyfiú, a nagylány uras- kodhasson. Kérem, hogy én így vagyok, annak egyik oka az itt uralkodó individuális szellem. *

— Mikor másodszor visszajöttem, már láttam, hogy hol tartunk. Alighogy befejezték a

— 79 —

munkát a mérnökeim, a technikusok, szaladtak a szőlőbe, a víkendházukba, vagy az autójukat suvikszolni. Színház, társasági élet — ohne! Sehol! S én hülye, azt hittem, tehetek ez ellen valamit.

— Kiadtam az ukázt. Minden mérnök és technikus vegyen színházi bérletet. A raporto- kat az előadás után, a Nádor-szálló vadásztermében tartjuk. Micsoda raportok voltak azok! Sajnos, nem sokáig. A főnökeim megtiltották.

— Most is helyesnek tartja, amit tett?

— Különben nem példálóznék vele. Diktatórikus, de célravezető módszer volt. Még mindig jobb, mint amit most csinálnak, hogy eszi őket a szakmai féltékenység, az önzés és a gyűjtés férge. Hogy azt lesik, kinek milyen márkás az autója, s ha egyik beosztott vagy technikus különb kocsival jelenik meg a munkahelyén, már indul a pletyka: miért Volkswagent vett, mikor a Renault jobb, s honnan volt rá pénze, mikor ezt becsületes úton nem lehet elérni. Soroljam még?

— Az üzem nem mutatja ezt a széthúzást. Eredményei kimagaslóak, világszínvonalúak.

— A munka megy. Túl vagyunk a hőskoron. Ismerjük a technológiát, a kutatók és gyakorlati szakemberek már szemüket behunyva is dolgozhatnak. De az ember elsikkad bennük.

— És ha mindez csak : > ;

— Mondja ki nyugodtan: egy beteg ember képzelődése! Elismerem: harmadszor is idegklinikára kerültem. De igazam van{

— Nem gondolja, hogy inkább a gazdasági körülmények változása okozta a célok szétválását?

— Tudom, hogy már nemcsak az a cél, hogy termeljünk, kerül amibe kerül alapon. Gazdaságosan kell dolgozni. De az ember akkor is maradjon ember. Külföldi laboratóriumokban a kutatók önözik egymást, bár éveken keresztül együtt dolgoznak. S még annyi kollektív szellem sincs bennük, hogy cigarettával kínálják egymást. De nem turkálnak a munkatársaik egyéni életében. És nem igyekeznek ártani egymásnak.

— Tragikusan látja a dolgokat.

— Valakinek csak meg kellene mondani, hogy ez a kisszerűség, a szellemi sivárság, a szolga- lelkűség melegágya. Programokat harangoznak

— 80 —

be, megváltó törekvéseket, és lesik, hol gáncsolhatják el a másikat.

Cigarettára gyújt Remeg a keze.

— Mérnök úr, re remegjen a keze ; 1 t

Lehajtja a fejét. Aztán tölt a pohárba a

vizeskancsóból. Iszik és sóhajt.

— Akkor nem volt okom arra, hogy remegjek.

— Most?

— Adjanak nekem munkát. Kilenc évem van még a nyugdíjig.

— Segíthetnék?

— Van nekem elég barátom. Kossuth-díja- sok, miniszterhelyettesek, nagyvállalatok igazgatói. Nemrég voltam az egyiknél, szívesen fogadott meghallgatott. Közben telefonált a főnöke, s már alig volt ideje búcsúzkodni. Meghívott , vacsorára. Nem mentem el. Felüliem a Mecsek-expresszre, De még van néhány ismerősöm . . .

— Velük végeztem ezerkilencszáznegyvenhá- romban az egyetemen. Negyvennégyben bevonultattak a debreceni repülősökhöz. Az utolsó hónapokban kivittek bennünket Németországba. Egy nagyparaszt birtokán ért utol bennünket az amerikai hadsereg. Két napig felénk se néztek, aztán megjelent egy teherautó húsz géppisztolyos katonával. A parancsnoki ülésről leugrott egy nálam alig idősebb tiszt; „Jó napot . . ;!”

— Néhányszor jót mulattafn vele. Mikor berúgott, azt kiabálta: „Veszprémbe akarok menni. Én még hazamegyek egyszer!” Én is egyszer még haza akarok menni, önmagamhoz. Egyébként, bocsásson meg, ma megint lejárt az időm . . .

29.

ÉDÜ

Ä heggyel szemben építették. Szemben áll a bányákkal is, ahonnan tizenkét tonnás, billenős teherautók szállítják az ércet feldolgozásra. Fizikai és kémiai feldolgozást különböztetnek meg ebben a folyamatban.

A hegyből érkező érc útja hatalmas hídra vezet. Itt történik az első válogatás, bár a bányában már volt egy „zsűrizés”. A híd melletti épületben műszer jelzi az érc minőségét.

(Folytatjuk)

— 81 —