Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

''' ';; r

■ -<*ífl,' ?

Mottó helyett —

Kivonat az orvosi rendtartásból:

3. szakasz

M

(1) Gyógyító-megelőző tevékenysége körében óz orvos a beteget az. adott lehetőségek között az orvostudo- mány mindenkori állásának megjelelő gyógykezelésben , részesíti ...Szükség esetén gondoskodik a betegének gyógyintézetben történő elhelyezéséről :. szakasz

Az orvost gyógyító-megelőző tevékenységében a gyógymódok meghatározásában és a gyógyító eszközök alkalmazásában a fennálló jogszabályok korlátái között teljes szabadság illeti meg...

I

■ \

■ \

;í

i

Ez év augusztus 15-én, két nappal azután, hogy unokáját beutaló nélkül elhelyezte Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem IX. számú Gyermekklinikáján, Kiss Gyuláné dunakömlődi lakos várakozás és kopogtatás nélkül belépve a paksi járás rendelőintézetének gyermekszakrendelőjébe, gyilkosnak nevezte az asszisztencia és a kint várakozók füle hallatára' dr. Kovács László rendelőintézeti, körzeti és járási gyér-: mekszakorvost.

A nagy jelenet után...

A hallgatóság kővé dermedve állt. Nemkülönben a fiatal gyermekszakorvos, hiszen pályafutása alatt eddig nem volt réfcze ilyen durva támadásban. És mint később az eset kapcsán dr. Csordás Jenő, a megyei kórház gyermekosztályának vezetője, megyei gyermekgyógyász-főorvos megállapította:

... „a beteget ellátó orvos a gyógykezelésben á tőle elvárható gondossággal járt el, az általa alkalmazott gyógykezelés korszerű volt, a beteg irányításában mulasztás nem terheli”.

Mit követett akkor hát el dr. Kovács? Csupán azt, hogy

az eleve bizalmatlan és fellépésében fokozódó agresszivi- tású nagymama kérését nem teljesítette. Kész volt a vizsgálatok befejezésével beutalni a beteg gyermeket a megyei kórház gyermekosztályára, de mert szakmai központja, a kórház gyermekosztályát megkerülve, ő nem adhat, Budapestre nem adott beutalást,

1974, október 20,

A nagymama pedig, aki. a kivizsgálás alatt a röntgen- és laboratóriumi leleteket soro-' zatosan nem adta át neki, ehhez ragaszkodott.

Kiss Gyuláné, az idézett jelenetet követően panaszlevelet írt a Magyar Rádiónak, majd az Egészségügyi Minisztériumnak. Nagyon határozottan azt követelte, hogy dr. Kovács László gyermekszakorvost távolítsák el a pályáról.

Mint minden panaszbejelentésnél itt is több szakember vett részt a kivizsgálásban. Elment a minisztériumnak a vizsgálat megállapításait tartalmazó jelentés. Kiss Gyuláné ugyancsak megkapj ta az egészségügyi osztály levelét. Csakhogy, amit szakorvosi és felügyelő szakorvosi véleményekkel alátámasztva elfogadott a minisztérium, azt ő nem fogadta el. Még egy levelet írt. ugyancsak a tudatlansággal vegyes bizalmatlanságnak az ösztökélésére, mely egy kifogástalanul

működő

..... .gyermekszakorvos

m

egrágalmazására ragadtat-: ta.

iVem látja beM

Tolna megyében évente 8— 10 hasonló panaszügy intézésére kényszerülnek egészségügyi ellátásunk irányítói.- Nyolc—tíz esetben kél tehát lábra egy-egy orvos nevét,'hitelét sárba rángató rágalom, és dagad hadjárattá. Ezt tudva, joggal merül fel az emberben a kérdés; -elegendő-e a rehabilitációra csak a szakmai tisztázás, milyen védelemre számíthat ezenkívül az Orvos, akinek a megszerzett tudás , mellett a munkával kivívott ■ bizalom az egyedüli tő-; kéje?

— Polgári peres eljárást indíthat ilyen esetben, az orvos __ válaszolták a jogászok,

p

éldát azonban nem tudtak felhozni arra, hogy rágalmazóját itt a megyében a vádlottak padjára juttatta volna bármelyik emberi, orvosi hitelében kikezdett, meghurcolt orvos.

Veszélyes tudálékosság!

Kissnét meghökkentette az a lehetőség, hogy följelenthetik, de csak nem engedett a negyvennyolcból, úgymond joga volt nem átadni a vizsgálati leleteket dr. Kovács Lászlónak, hiszen ő sem laikus.

— Véradó vagyok és olvasom sl . Családi Lapot is.

Emlékeztetjük, milyen kép- telensé'geket írt le — mága értékelve a szakorvos kérésére elkészített röntgen- és laboratóriumi leleteket.

— Bizony, hogy a szív, máj és tüdő szögleteiben volt a baj és köteges rajzolat fel- szaporodás is volt! .

Nyugodtan mosolyoghat az olvasó a nagymama fent idézett diagnózisán® De komorul- jon is el gyorsan, mert kevés veszedelmesebb dolog van annál, mint amikor a beteg vagy a hozzátartozó, botcsinálta konzultánsként egyszerűen kiragadja magát, vagy beteg hozzátartozóját a szakorvos kezéből!

Második órája viaskodunk, hogy Kiss Gyuláné megértse végre, unokája nem volt élet-; Veszélyben.

— Hát nem értik? Megijedtem a köteges fölszaporodástól a tüdőn. Különben is, tavasszal meghalt itt egy kisgyerek;

Az esetet Kissné nagy részletességgel, úgy is mondhatom, dramatizálva adta elő, de nagy zavarba jött, amikor kértük, hogy nevezze meg a. szülőket

— Brigit néni — szólt oda

közelben lévő társának — mondja csak, hogy is hívták azt az asszonykát? i

Brigit néni azonban nem kíván belekeveredni a beszélgetésbe. Azt mondja, nem tudja, nem is érdekli őt Járjon mindenki a maga bajának csigaházával a hátán!

Hivatkozás,

dramatizálva

Mi tudjuk kiről van , szó, azt is, hogy miről. Az elhunyt csecsemő 1300 grammal és koraszülöttként jött világra. Érzékenyebbként a betegségekre. De Kissné hivatkozása nem véletlen. „Példájával” azt a minősítést óhajtja hangsúlyozni, amivel dr. Kovácsot illette. Ezért is hangzik később hihetetlennek, miszerint Rém akart ő bántani senkit, mert minden elismerése az orvosoké.

Úgy mondta végül ezt, mintha nem ő lett volna az egyedüli spiritus rectora a rágalmazásnak. Az unoka édesanyja nem jutott volna el eddig, hiszen tudja, hogy negyedik éves kisfia gyönge fizikumú, mentális és funkcionális fejlettségében egyaránt eltért vasgyúró kortársaitóL Sokat betegeskedik.

Füstbe ment ax a Iá fűtés

Sem a szülők, sem a nagymama nem tudják, azaz nem akarják elhinni, hogy a gyermek a paksi szakrendelésen is ugyanazt a kezelést kapta, mint Budapesten, a II. számú gyermekklinikán és ezt kapta volna a megyei kórház gyermekosztályán ist,

vn

Fölmerül a kérdés-, mi lesz most;

» ... ■ 1

Találkoztunk a fiatal gyermekszakorvossal. Róla nehéz elképzelni, hogy magánvádlóként lép föl Kiss Gyulánéval szemben 1 és ilyenként vesz elégtételt. Ma is elboruló tekintettel emlékezik a nagymamára, ‘ a leletekért folyó viaskodásna, és főként arra a nagy jelenetre, amikor Kissné berobbant a rendelőbe, hogy ott gyilkosnak nevezze.

Kömlődön beszélnek az esetről, miközben a „kis doktor” nyugodt. Bár aligha felejti el egykönnyen gyermekszakorvosi pályafutásának ezt a rossz ízű emlékét. Naponta 50—60 gyerek fordul meg a rendelőjében, még több kis beteggel találkozik járási gyermekszakorvosként. Eddig még csak Kissné nyilvánította „alkalmatlannak” hivatása gyakorlására. Kissné, akiről nem lehet tudni, hogy most menynyire nyugodt. Föltehető, hogy nem az, és az is föltehető, ’ hogy idővel megkeresi a módját a szükséges jóvátételnek. Nyilván belátja majd, hogy súlyosan tévedett. Súlyosan, mert „rágalomnak számít minden olyan valótlan tény állítása, híresztelése valakiről, amely, ha a valóságnak megfelelne, büntetőjogi, vagy fegyelmi eljárással járna!” . . i

László Ibolya

„...a lakosság szolgálatában”

Elkap a „harctéri idegesség” amikor azt olvasom újsághirdetésekben, hogy X, vagy Y szövetkezet, esetleg állami vállalat „a lakosság szolgálatában”.

Hogy miért? Hát több okból. Egyszer azért, mert az én érdekemben végzett szolgáltatás nem kevés hasznot jelent az adott vállalatnak, hovatovább nem kevés nyereségrészesedést tagjainak, vagy dolgozóinak.

A szolgáltatást ugyanis vastagon megfizettetik velem. A tarifa persze annyi ameny- nyi, de hát még senki sem Festette ki ingyen a lakásomat, mivel az én szolgálatomban állj ugyanígy nem szállít ingyen a Volán, a MÁV, végső soron az orvos sem kúrál ellenszolgáltatás nélkül és a többi, és a többi.., Hát akkor miért nem nevezzük nevén a gyereket?

A kapcsolat kettőnk között: hoci — nesze. Ö dolgozik, én fizetek. Tiszta üzlet. Tiszta üzlet még akkor is, ha nem minden esetben tiszta kapcsolat.

Aztán: ugyan kinek a szolgálatában állhat bárki is manapság ebben az országban, ha nem a lakosság szolgálatában? Minek hangsúlyozzuk hát? • A saját ázsiónkat akarjuk emelni? Valószínűleg igen, de hát régi gyakorlat, hogy azt alaposabb, jobb munkává! eredményesebben lehet

Ebben „a lakosság szolgálatában" fogalmazásban én érzek valamiféle mellékízt. Nevezetesen azt, hogy örüljön a kedves lakosság, ha kiszolgáljuk — pardon, ha a szolgálatában teszünk valamit.

Apropó, lakosság. Igaz, hogy a szekszárdi mezőgazdasági boltban kaptak kenyeret este negyed hét után, akik kolbászt is vásároltak. Ők is ' lakosság, lehetnek vagy tizenketten. No, de a másik — mit tudom én hány ember —, akit elutasítottak nem lévén több a boltban a legfontosabb népélelmezési cikkből mint egynéhány kiló — az nem lakosság?

Több közegészségügyi intézményünkben — tanúság rá a kitett tábla — reggel nyolc órakor kezdődik a munkaidő. A valóságos rendelés amúgy fél kilenc felé, a legjobb esetben. A lakosság vár. Igaz, ebben az esetben nem a lakosság fizet, ellenben fizet helyette az SZTK, amelyet — szerény közgazdasági ismereteim alapján úgy vélem — szintén a lakosság tart fenn.

Az autóközlekedési váftalal — nem is egészen önzetlenül -£■ városi, helyi járatokat hozott létre Szekszárdon. Nos, kívánom a Volán vezetőinek, utazzanak ezeken a járatokon, ha időhöz kötötten akarnak bárhová érni. Hátha az ő szolgálatukban nagyobb lesz a pontosság.

Újra és újra az a kérdés kerül a középpontba, hogy ki kinek tesz szívességet. Tanuljuk már meg végre, senki, senkinek. Egyik ember itt végzi a munkáját, a másik amott. Egyik itt szolgáltat és kiszolgáltatott amott, a másik fordítva. Tehát null-null.

A színvonalról már nem is merek szólni. Beérném, ha a puszta szolgáltatás területén lépnénk egy icipicit —előbbre.

L gy.

Rágalom

és valóság