Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
i V T t \ \ A háztáji tehénke bőven ad tejet Dolina egykori főutcája Az utolsó dolinái lakás konyakjában A dombok között, az őszi esőben, szinte érezhető az elmúlás szaga. Dolina tulajdonképpen már halott. Az, hogy egyelőre még emberek élnek itt, csak átmenetnek tekinthető. Utolsó lépésnek azon az úton, melynek végén ott a teljes elmúlás. Malraux regényeiben bukkan a burmai dzsungelt járó utas liánoktól körülfont romvárosokra, melyeket már birtokába vett az őserdő. Liánok itt nincsenek, csak vert falak, melyeket évről évre mos az eső és rövidesen egy szintbe hoz a földdel, melyből vétettek. Itt-ott szilvafák foghíjas sora jelzi az egykori kerítések vonalát. Nincs gazda, aki rákiáltana a termésdézsmálóra. — Dolinán negyven-negyvenöt éve még huszonöt ház1 állt, — mondja Brenner Mihály tsz-tag, aki most nővérével él itt. Ók a puszta utolsó lakói. — Volt iskolánk, én is itt jártam. Az Elter-kocs- ma emeletes volt! Az olvasó joggal kérdi ezek után, hogy hol is van tulajdonképpen Dolina-puszta. Bá- taszék határában, bő hat kilométerre a falutól. Baranyában Palotabozsok a legközelebbi i település, innen négy kilométerre. A távolságok csalókák. Egy akkora útszakaszt, mint Budapesten a Népköztársaság útja, GAZ- kocsival, négy kerék meghajtással, majdnem egy óra hosszat teszünk meg a tengelyig érő latyakban és közben a terepjáró táncos jókedvvel majdnemhogy meg- penderedik néhányszor az úton. — Mikor volt utoljár.a a faluban? — kérdezzük Brenner Mihály nővérét. — Mikor is.;.? Talán februárban ! A napok, hetek, hónapok, de olykor még az évek is összemosódnak. — Valamikor több tehén legelt Dolinán, mint amennyit ma Bátaszéken összesen kihajtanak; Aztán megszűnt a tejgyűjtő is . . . — Mikor? — Ct éve!. ' ’ —1 ' — Dehogy; Tíz éve, de lehet, hogy tizenöt éve ... Ki emlékszik az ilyesmire pontosan ! Villany nincs, postás ide nem jár. Brenner Mihály az eső által ide szorított négy John Deere-kombájnt őrzi és egy négyesztendős Szabad Földet olvasgat A véletlen kajánsága: — egy Gyűrűfűről szóló riportot. — Jő újság ez, szeretem! De aztán lemondtam minden előfizetést, nincs, aki kihozza a lapot. ö maga fogattal jár be a faluba. Van egy lova, egy tehene, három növendék marhája, öt disznaja, tucatnyi libája és a konyhában, a tűzhely alatti ládában már kis- csibék csipognak; a kutya észrevehetően örül, hogy végre egy-két vendég jött és gyakorolhatja az ugatást, A 16? tartás termelőszövetkezeti tagnál tulajdonképpen teljesen szabálytalan, de ha itt nem lenne, ,a termelőszövetkezetnek kellene kiutalnia részükre egy háztáji lovat. — Ha bemegyünk a faluba, többnyire fél évre, negyed évre vásárolunk. Egy mázsa cukrot, ötven kiló sót, egy hordó petróleumot, fűszert, lisztet, ezt-azt. Amíg itt adták ki a háztájimat, ezzel a lóval ekéztem, nem kellett gépet kiküldeni hozzánk. Most már természetben veszi ki a háztáji részesedést. — Mennyit keres? — Úgy hallottam, hogy napi 80 forintot kapok a kom- 1 báj nők őrzéséért... — Úgy .hallotta? Nem mondták meg? — Nem! — A tavalyi zárszámadás? — Húszezer körül lehetett. Még nem vettem fel . ; . Októberben vagyunk, ér- tetlen csodálkozásunk teljes. — A faluban él István bátyám, mezőőr a téesznél. Ö intézi a pénzdolgokat. Nekünk itt nem sok szükségünk van pénzre. A nővér hadiözvegy és tsz- járadékos. Havi 772 forintját is a faluba kézbesítik. — Milyen messzire lakik a legközelebbi szomszéd? — Az egyik talán ezer méternyire, a másik valamivel távolabb! Magányos, elesett emberek élnek kinn a dombok közt, már nem is pusztákon, hanem valamiféle szórványokon. ' ‘ — A háztáji birkákat őrző juhász van Q legközelebb. Az itt legeltet a laposon. Ha a Brenner testvérek keze alatt felnövő állatállományt próbáljuk mérlegelni, akkor kétségtelen, hogy a végnapjait élő puszta háztáji gazdasága komoly értéket produkál. A tehén szépen tejel, a túrót a bozsolti piacra viszik. a három növendék közül kettő előhasi üsző, a sertésekből legfeljebb egyet vágnak saját részükre. A többi közfogyasztásba kerül. Mégis: — emfoeralatti életforma ez. Megszűnése jogos. — Meddig számítanak Dolinán maradni? — Ha le nem szakad ez a keserves eső, már elmentünk volna! Jó lenne nem itt kitelelni. Beköltözünk a faluba! A puszta végérvényesen elnéptelenedik. A házak összedőlnek, a kis kápolnában nem csendül harang. Az építőanyag is ittpusztul, az ásatag gerendákért nem érdemes fuvarost fogadni, hogy elvigyék. Az egyetlen, valamennyire még használható épületből talán vadásztanya lesz, de ez sem biztos. A termelőszövetkezet érthető módon nem számít üzemegységet telepíteni a határ legtávolabbi részére. Egy-két esztendő még és a „Dolina” név; ami a geológusok számára egyébként a mészkőhegyekben kialakult tál, vagy tölcsér alakú mélyedést jelenti; dűlőnév lesz és semmi más. Ordas Iván Fotó: Gottwald Károly Tíz éve» de lehet, hogy tizenöt éve . ., Ki emlékszik az , ilyesmire pontosan? , * «
