Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-19 / 245. szám

k \ I í A mezőgazdasági termelés koncentrációja, szakosodása a megye mezőgazdasági üzemeiben A növénytermesztésben a szakosodás további lehetőségei már készen állnak a kutatók asztalán. Alig féléves például a szójatermasztéssel kapcsola­tos új rendszer. Az állat- tenyésztésben már kiforrott rendszereik is vannak, emellett itt is egyre újabb és újabb te­nyésztési eredmények ösztön­zik a gazdaságokat a szakoso­dás fokozására. Az állattenyésztés szakosodása Csökkent az egy gazdaság­ban tartott állatfajok száma. Ez jellemző a megye termelő­szövetkezeti és állami gazda­sági állattenyésztési főágaza­tira.- A megyében működő termelőszövetkezetek túlnyomó többségében szarvasmarha, sertés és juh tenyésztésével foglalkoznak. 1973-ban a tsz- fek 46 százaléka csak szarvas- marha- és sertéstenyésztéssel és -tartással foglalkozott. Ugyancsak két állatfaj — szarvasmarha és juh — volt három tsz-ben. egyben sertés- tartás és juhászat. Negyvenkét szövetkezetben több állatfajjal foglalkoztáik. Az állami gazda­ságokban is hasonló a helyzet. A baromfitartás helyzetét érdekes módon szabályozza a piac. A szakosítás két irányban történik: tojástermelésre és hústermelésre. A baromfihizla- il'ás még alig-alig jellemző a Tolna megyei gazdaságokra. 1973-ban a szakosodási irá­nyok még nem különültek el határozottan egymástól, inkább a végtermék kibocsátása alap­ján határozható meg a kiala­kult, vagy kialakulóban lévő irányzat. Eszerint a terület- egységre jutó termelés, illetve áruértékesítés alapján a -kö­vetkezőképpen csoportom uga­tok a gazdaságok: — tejtermelő, ■— hústermelő (sertés, szarvasmarha, baromfi), — tojástermelő. Ezek a profilok egymaguk- ban is léteznék, gyakoribb azonban, hogy valamely nö­vénytermelési ágazattal, vagy ágazatokkal vegyesen alakítot­ták ki. Például a hizlaláshoz megfelelő takarmánytermelő és -készítő üzemeket is fenn tar-; tanaik. is Az állami gazdaságok szakosodása A Tolna megyei állami gaz­daságok szakosodása évekkel ezelőtt erőteljesen megkezdő­dött és jelenleg is folyamat­ban van. Egyes kultúrák és növénycsoportok termesztését nagy teljesítményű géprend­szerekkel végzik, állattartásban pedig szakosították a telepe­ket. A korszerű tartási körül­mények a termelés jelentő# bővülését eredményezik. A gazdaságokban a szakoso­dás főleg az állattenyésztés felé irányul. A lengyeli tan­gazdaságban az állattenyésztési ágazat 45 százalékban vesz részt a gazdaság nettó árbevé­telében. Tehát itt igen fejlett a szarvasmarhatartás. A Paksi Állami Gazdaságban a sertés- ágazat 29 százalékát adja a nettó árbevételnek. A Dalmandi Állami Gazda­ságban a vetőmag-előállítás az egyik főbb bevételi forrás. Ez az ágazat 37 százalékát adja a gazdaság nettó árbevételé­nek. A hőgyészi és az alsópéh gazdaságban pedig a gabona- termesztésből származik a net­tó árbevétel 34 százaléka. Az állami gazdaságok fő profilja tehát a fentiekből azonnal megállapítható. Ha együttesen vizsgáljuk az állat- tenyésztési ágazatot, akkor még erőteljesebb az elkülönü­lés. A sertés- és a szarvas- marhatartás részesedése az összeg nettó árbevételtől a lengyeli tangazdaságban 65, a Paks Állami Gazdaságban 46, az alsótengeliciben 42. a tamá­siban 40, a szekszárdiban 39 százalékot ér eL Természetes, hogy az állami gazdaságok más ágazata is je­lentős az árbevétel alakulásá­ban. A Szekszárdi Állarrú Gazdaságnál a szőlészet 25, Al- sópólen pedig a gyümölcster-' melés 28 százalékban részese-: dik az árbevételből. A termelőszövetkezetek szakosodása . Ä Tolna megyei mezőgazda­sági termelőszövetkezetekben a növénytermesztésből származó árbevétel 54, míg az állattar­tás 46 százalékban részesedik. Ez arra utal, hogy a fő ágaza­tok mint árukábocsátak csak­nem azonos súllyal szerepel­nek. Természetesen ez terme­lőszövetkezetenként más és más. A főként növénytermesztés-: sei foglalkozó termelőszövetke­zetek szakosodása a követke­zőképpen alakúit: — kilenc gabonatermelő, — húsz gabona- és egyéb árunövény-termelő, — három gabona- és kerté­szeti termelő^ — egy kertészeti irányzatú gazdaságnak tekinthető. E gazdaságok területi elhe­lyezkedése Dunaszentgyörgy— Bát aszók vonalán, a tamási já­rás északnyugati részén, illet­ve, a Hegyhát egy részében található. A kertészeti terme­lés Paks környékén és a szek­szárdi járásban történik. El­sősorban állattartással, -te­nyésztéssel mintegy harminc gazdaság foglalkozik. Ezek kö­zül 14 hústermelő, kettő hús- és tejtermelő, egy hús- és to­jástermelő, hat hús- és kerté­szeti termelő, egy hús- és áru­növénytermelő, négy tejterme­lő, egy tojás- és tejtermelő irányzatú gazdaság. Tamási és Paks környéke, valamint Bonyhád tejtermelésre szako­sodik. Tevelen és környékén hús, Bátán tojás és tej. Sertés- tenyésztés Pálfán, Pincehelyen, Tamásiban, Kocsolán, Dombó­váron és Tengelicen van. Ma­gas a szarvasmarha-állomány ágazati részesedése Szakcson és a paksi járásban. Jelentős a húdbaramfi-nevelés Kunion, Kajdacson, Muesiban. Legje­lentősebb a tojástessnelés Bé­tán ás Kurdon» A’ termelőszövetkezetek ne-' gyedrészében, mintegy 22 tsz- ben, nem lehet szigorúan el­határolni a termelési irányt. Beruházásaik, eszközeik, szer­kezetük, állatállományuk, va­lamint természeti viszonyaik alapján alakulhatott ez így ki. Lényeges az is, hogy ezek kö­zé főleg a kis termelőszövetke­zetek tartoznak, s itt látszik bizonyítottnak az, amit előző írásunkban közöltünk, hogy a szakosodás, a termeléskon­centráció pénz kérdése is, nemcsak akaraté. A termelőszövetkezetek fej­lődéséből máris megállapítha­tó az, hogy a jövőben milyen termelési ágazat lesz az ural­kodó. Ozorán és Nagymányo- kon gabona- és egyéb árunö- vény-termesztő irányzatból tej­termelővé változik át a gazda­ság szerkezete. Szakályban ga­bonatermesztésből hústermelő irányúvá, Szakcson, Dombóvá­ron, Pakson és Tengelicen hús­termelő irányúból hús- és tej­termelő irányúvá fejlődnek a gazdaságok. Madocsán és Bo- gy.szlón gabona- és kertészeti irányból tej- és kertészeti irá­nyúvá változnak. Ebből levon­ható olyan következtetés is, amelyeket a jövőt illetően fel­tétlenül figyelembe keli venni. A tapasztalatok Nem cél mindenáron a .ter­melés szakosítása, koncentrá- cioja. A gazdasági számítások alapján határozható el egy- egy területen a fejlesztés. Vizs­gálni kell: a ráfordítások ha­tékonysága nyomán emelke- dik-e a termelékenység, a ter- melés volumene. A további fejlődés érdekében meg kell határozni az üzemek méretei­nek optimális nagyságát. Fel­tétlenül vizsgálni kell a ter­melésfejlesztés-koncentrálás társulásos, illetve közös vállal- kozáson alapuló növelését is. Figyelembe kell venni, hogy a termelés koncentrációjának legnagyobb lehetőségei üzemen belül vannak. Ezek kihaszná­lására kell törekedni. A sza­kosodás mellett, s ellene szóló tapasztalatokat figyelembe kell venni, s tanulmányozni az ed­digi működést A szakosodás ellen ható té­nyezők közé tartozik, hogy je­len körülményeink között nem alakulhat ki egy-egy mező­gazdasági nagyüzem az egy­két áruféleségre, termelvényre szakosodott termelési szerke­zet. Bizonyos, hogy hosszabb távon is arra kell számíta­nunk, a gazdaságokat a több- profilúság jellemzi majd, an­nak ellenére, hogy a termelt növények, tartott állatfajok száma csökken. A közelebbi jövő célkitűzése, hogy egyes termelési ágak túlnyomó részt egy üzemrészben koncentrálód­janak. PÁLKOVÁCS JENŐ Csúcsforgalom egész évben Nincs többé kivételes idő­szak a szállításban — az egész év csúcsteljesítményt kíván a vasútasoktól, noha az előző években is rendkívül gyorsan növekedtek a fel­adatok. A vasút teljesítménye ma már meghaladja azt a szintet, amit a szakemberek a 60-as évek végén a 70-es évek derekára vártak. A ter­vezettnél gyorsabban fejlő­dött az ipar, a mezőgazdaság, a külkereskedelem. Újból nőtt a szénbányák termelése. A kedvezőbbé váló nemzetközi helyzetben a vártnál jobban bővült a tranzitforgalom is. A vasút a mai napig telje­sítette gyorsan növekvő fel­adatait, mindenekelőtt belső szervezéssel és a termelékeny­ség fokozásával. Szeptember végéig például 6 millió ton­nával szállítottak többet, mint 1973 hasonló időszakában — pedig dolgozóik létszáma kétezerrel csökkent. A szál­lítási feladatok gyors növeke­désével kell számolni tovább­ra is, viszont a MÁV belső tartalékai ma már ugyancsak fogytán lehetnek. Egy sor be­ruházást, amelyet a 70-es évek végére terveznek — úgy tűnik —, célszerű előbb­re hozni. Iparvágány — vagontemető A vasút az utóbbi 1—2 hónapban naponta átlagosan az igenyeltnél két és fél ezer­rel kevesebb vagont tud ad­ni megrendelőinek. Ugyaneb­ben az időszakban viszont na­ponta, átlagosan — hétköz­nap (!) — csaknem 3000 ko­csit nem kapott vissza idő­ben a MÁV azoktól, akiknek szállított. Vasárnaponként öt és fél—hatezer kocsi veszte­gel általában a rendező- pályaudvarokon, iparvágá­nyokon — kirakásra várva. Ilyenkor úgy összegyűlnek, hogy aztán keddre—szerdára képesek csak visszaadni őket a forgalomnak a szállítmá­nyok címzettjei. Valahol te­hát százával, ezrével veszte­gelnek a kocsik, másutt meg várják azokat és vár az áru, várnak a termékekre más vállalatok, vagy az üzletek. Megeshet, hogy egy-egy va­sárnap elmulasztott rakodás túlóralavinákat indít el vál­lalatok, szövetkezetek százai­nál: a vagonhiány miatt késve érkező nyersanyag, al­katrész miatt. Egy-egy vállalat olykor milliókat fizet álláspénzként a visszatartott, kirakatlan ko­csikért. A harmadik negyed­évben például az Egyesült Ve­gyiművek másfél milliót, a peremartani vegyipari válla­lat (3200 kocsit tartott vissza átlag 21 órára) 3,1 milliót, a budapesti vegyiművek csak­nem 4 milliót, a Fűzfői Pa­Éjjel-lappal szárítják a kukoricát Á néhány napja tartó jő: időben Tolna megye-szerte hozzáfogtak ismét a kukorica és a napraforgó gépi betaka­rításához a gazdaságok. Pén­tekig mintegy 350 vagon ku­koricát és 10 vagon naprafor­gót szárítottak meg a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat telepein. A vállalat háromszáz vagon kukoricát vásárolt fel eddig, négyezer vagonnal keveseb­bet, mint a tavalyi hasonló időszakban. a múlt éviinél 10—13 százalékkal magasabb, 35—40 százalékos a kukorica nedvességtartalma jelenleg. \ rossz időjárás és a bioló­giai érés eltolódása okozta, jó négyhetes késést azzal igye­keznek ellensúlyozni, hogy a vállalat tucatnyi nagy telje­sítményű szárítóberendezése Szekszárdon, Dombóvárott, Bonyhádon, Decsen, Nagy- dorogon, Dunaföldváron, Ta­másiban, Pincehelyen éjjel- nappal, szüntelenül üzemel, még vasárnapokon is. S ahol szükséges, éjjel is átveszik a terményt Éjjel-nappal dol­goznak az állami gazdaságok és a tsz-ek szárítóüzemei is. A mezőgazdasági üzemek be­segítenek egymásnak a rend­kívüli betakarítás idején, így például a zombai termelőszö­vetkezet a nagymányoki tsz- nek szárítja termésék pírgyár hétszázezret fizetett büntetésképpen. A vegyipar, a gabonafelvásárlók, a belke­reskedelmi vállalatok és a kohászati anyagellátók a leg- nótóriusabb vagonvisszatar­tók. A BŰTORÉRT pedig mindenkit ver; 3 hónap alatt több mint 6 millió kocsiállás^ pénzt fizetett. Á „Elfáradt" 11 ,m rr f osztonzo í A 70-es évek elején," —3 amikor a kormány a büntető-: tarifát, kocsiálláspénzt be­vezette — 1—2 évig érződött a kedvező hatás. Ma már a vállalatok egy része a ko­csinként és óránként 200 fo­rintos „parkolódétól’’ sem riad vissza. Ez a díj az első 48 óra után érvényes. Egyet-i len vasúti kocsi 72 órás veszt tégláséért már csaknem' nyolcezer forint a büntetés-" pénz. Ez a 72 óra pedig péntektől—hétfőig könnyen összejön. 1973-ban például az összes kocsik 15 százalékát rakták ki késve, az idén ed-: dig már 20 százalékát. A! büntetőtarifa mintha már nem ösztönözne a gyors ki­rakodásra úgy, mint régen. A vállalatoktól a kocsiállást pénzek fejében elgurult forint tokon azonban nem lehet szálJ lítani; a MÁV-nak pénzre —t legalábbis nem ilyenre —* hanem kocsikra van szüksége^ A vállalatok eredményéből azonban — akár könnyen ve­szik ezt a veszteséget, akár nem — hiányoznak ezek a milliók. Ezek felhasználását val többnyire megoldható lent ne a gyors rakódás, és az idő­ben, a megfelelő helyen tör-) ténő ráfordítás — szervezést ben, bérben, technikában, fit gyelmességben — számottet vőbb „ráfordításoktól”, tét kintélyes veszteségektől" óv-í ná meg a vállalatokat, a vast útat, s az egész népgazdaság got. J Keresztüi-kasul Még mindig gyakoriak sat úgynevezett keresztfuvarozá-i sok is az országban. IgazJ ezeknek mintegy 60 százaléka a szakemberek szerint elket rülhetetlen, vagy más szem­pontok miatt, még éppemségt gél kívánatos is. A kereske-í delem választékbővítését szolt gálják például tüzelőben, épí­tési anyagban, vasáruban éa így tovább. A keresztbe szál-; lítások 35—40 százaléka azon­ban még így is felesleges. Még az idén csaknem 5Ó millió tonna árut kell elvint nie a vasútnak és valamivel többet a közúti fuvarozásnak.' A szállítási teljesítmények főt kozásához szükséges „belső tartalékok’’ döntő többsége vit szont — mint a fentiekből kit derült — már a fuvaroztatok-; nál tárható fel. Az előírt időn belüli kirakás napi két, két és fél ezer vagonnal „növel­né” a MÁV kocsiparkját. Ez — szegényen számítva is — napi 75 ezer tonna szállítási többletet eredményezne. Kü­lönösen a sok vagont hasz­náló vállalatoknál érdemes lenne például kocsifigyelő j szolgálatot szervezni, ügyelet tes — a kocsik gyors vissza­fordításáért egy-egy hétre, 10 napra felelősséget vállaló — brigádokkal, a vállalatok ve­zetősége pedig találja meg a módját annak, hogy a gyors rakodáshoz mindig legyen megfelelő technika — és mél­tányos anyagi elismerés is a többet fáradóknak. Gerencsér Ferenc 1974. október 19«

Next

/
Thumbnails
Contents