Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-16 / 242. szám
i Fontos kérdésekről tárgyaltak az állami gazdaságok gazdasági és szakszervezeti vezetői Kibővített igazgatói értekezleten igen fontos kérdésekről tárgyaltak a Bólyi Állami Gazdaság központjában Tolna és Baranya megyei állami gazdaságaink igazgatói és szakszervezeti titkárai. Első napirendként a gazdaságok dolgozói személyi jövedelmének helyzete és az 1974—75. évi bérfejlesztéssel kapcsolatos további feladatok kerültek megvitatásra. A beszámoló hangsúlyozta, hogy az állami gazdaságok vezetése és a MEDOSZ elnöksége az elmúlt időszakban együttes ülésen foglalkozott az állami gazdasági dolgozók személyi jövedelmének alakulásával. A negyedik ötéves terv első három évét vizsgálva megállapították, hogy — annak ellenére, hogy a bérszabályozási rendszer adómentes átlagbérnövelés lehetőségeit a gazdaságok általában kihasználták — az állami gazdasági dolgozók reáljövedelme nincs összhangban az előirányzottakkal. Ezért annak érdekében, hogy a negyedik ötéves tervben előirányzott 16—17 százalékos reálbérnövekedés megvalósuljon az idei és az elkövetkező évben az eddiginél megalapozottabb, jól átgondolt intézkedésekre van szükség. TERVSZERŰ * BÉRFEJLESZTÉS A főosztály kérésére valameny- nyi gazdaság elkészítette az 1974, és 1975. évi bérintézkedési tervét, melyben részletesen kidolgozták, hogy mit kívánnak tenni az egyes gazdaságok közötti bérszintkülönbségek csökkentésére, illetve a nagyobb méretű bérfejlesztés és részesedési alap kedvezőbb alakulása érdekében. Az elmúlt háromévi 3,9 százalékos, illetve 5,3 százalékos évenkénti átlagos bérfejlesztéssel szemben főosztályi szinten átlagosan 8 százalékos bérszínvonalnövelést kívánnak elérni 1974- ben, mely az egyes gazdaságok között 6—9,5 százalékos szóródást mutat. Az eddigi eredmények és becslések figyelembevételével a feltételek biztosítottak valameny- nyi gazdaságban a tervezett bérszint kialakításához. Jó hozzáállással — a saját lehetőségekre támaszkodó — tudatos jövedelempolitikával megoldhatónak látszik az 1975. évre tervezett 6 százalékos bérszintemelés is, minek megvalósításával a tervidőszakra kitűzött reálbérnövekedés biztosítható az állami gazdasági dolgozók részére is. HUSZONÖT NAP JÓ IDŐ KELLENE Második napirendi pontként értékelték a nyári betakarítási munkák tapasztalatait, majd részletesen foglalkozok az őszi munkák állásával és a további teendőkkel. Az elhúzódó érés, az utóbbi időszak rendkívül csapadékos időjárása rendkívül nehéz helyzetbe hozta az állami gazdaságokat is. Bár a gépesítés színvonala, a műszaki felkészültség megfelelő, mégis igen komoly erőfeszítésre, a kedvező órák, napok jó kihasználása szükséges ahhoz, hogy az elég jelentős területen kint lévő cukorrépa és napraforgó betakarítása mellett, időben betakarításra kerüljön a kint lévő mintegy 17 000 ha, áru és hib- ridvetőmag-kukorica, hogy a jövő évi kenyér alapanyaga elvetésre kerüljön és ezen túlmenően valamennyi őszi munkát el tudják végezni a tél beállta előtt. A gépek és emberek indulásra készen várják a kedvező időt. Valamennyi gazdaságban megszervezték a nagyobb betakarító- és erőgépek váltott műszakos üzemeltetését. A szárító- és tárolókaFilmjegyxet Robinson Crusoe pacitás is megfelelőnek ígérkezik — a betakarítógépi kapacitás 25 munkanap alatt a szárítókapacitás 27 munkanap alatt teszi lehetővé a kukorica betakarítását — a kalkuláció alapján, csupán szállítójármű- és kézierő- hiány mutatkozik helyenként SIKERES A KONGRESSZUSI VERSENY Harmadik napirendi pontként a III. negyedéves eredmények alapján értékelte a főosztály az állami gazdaságok kongresszusi munkaversenyének állását. Kellően kézben tartják a mozgalmat az. üzemek gazdasági és társadalmi vezetői és a dolgozók is mindent elkövetnek a vállalások maradéktalan teljesítése érdekében. A vállalások időarányos teljesítését vizsgálva örömmel állapítottuk meg, hogy kiemelkedő eredményt értek el gazdaságaink a kenyérgabona-termesztés terén — országos szinten első helyen állnak az állami gazdaságok között —, de jelentősek az eredmények az állattartási ágazatban és a társadalmi munkaórák teljesítése terén is. A Tolna meovei állami gazdaságok kenyérgabonából a 10 068 mázsás vállalással szemben 46 964 mázsa többlethozamot értek el. Az éves szinten vállalt 4395 mázsa többlet hústermeléssel szemben 4269 mázsa az eddigi teljesítés, amely 97 százaléknak felel meg. A 315 ezer liter tej többlettermelés vállalással szemben, 649 ezer literrel termeltek többet, vagyis 206 százalékos a teljesítés. Az éves vállalásukat 65 százalékra teljesítették tojástermelésből és a társadalmi munkaórák teljesítése is 68 százalékra áll. KOVÁCS JÓZSEF MEDOSZ mb-titkár Nem egy esetben hallottunk már arról, hogy a lapunkban egyik-másik filmről, ír-darabról, színházi előad&sról közölt vélemények nem mindenben egyeztek a nagyközönségével. Ez előfordulhatott. Újságot írunk, nem szentírást, amellett, hogy egy-egy ilyen esetben az ismertetésre vállalkozó — a szerkesztőséggel egyetértésben — a maga véleményét közli. Mint például a Sztaniszlav Govoruhin rendezte filmről most, mely Daniel Defoe regénye nyomán készült. A film nem remekmű, még csak nem is kiváló, hanem egyszerűen jó, — ami viszont egyáltalán nem kevés. Ezenkívül pedig közönségsiker, ami ugyancsak nem elhanyagolandó. Az, hogy Selkirk matróz, 'aki Defoenál a Robinson Crusoe nevet viseli, jó ember volt-e ,korábban, vagy gyatra, teljesen mellékes, ö a magára maradt ember helytállásának, kitartásának, mindenen felül emelkedésének jelképe. Időnként imádkozik, időnként öl — ez Defoe korában egyaránt az „emberséghez” tartozott. Valószerűtlen vállalkozásokba is kezd, ami ugyancsak emberi. Például csónakot épít távol a parttól, ami alá nem tud vizet vezetni. Robinson — Leonyid Kuravljov — ezt meggyőzően teszi. Aztán meggyőzően riad vissza az első emberi lábnyomtól, meggyőzően küzd a kalózokkal és tér visz- sza a társadalomba — amely nem biztos, hogy kalózoktól mentes. Távoztában ébred benne ugyan némi nosztalgia remetesége — robinzonsága — szigete iránt, de ezt se a rendezőnek, se a filmet író Fe- liksz Mironernek nem hisszük el. Ugyanígy Dániel Defóénak se hittük el, mint ahogyan a regényt is csak módjával. De ezt csak hosszas utángondolás árán, amire az olvasók éppoly kevéssé vetemednek, mint a film nézői. A regény remekmű, ezt nem kell bizonygatni. [ A színes, szépen fényképezett szovjet film pedig jó. Amit az eddigi nézőknek felesleges magyarázni, az ezután következőknek pedig korai. (ordas) Iskolamozi Már hagyománnyá vált, hogy az iskolákkal a moziüzemi vállalat a tanév megkezdése után, egész évre szóló szocialista szerződést köt. Ennek célja, hogy az iskolák a korunk művészetét szolgáló filmeket nevelő-oktató tevékenységükhöz határozottabban és jobban felhasználhassák. A moziüzemi vállalat pedig ehhez az iskolai munkához segítséget akar nyújtani. A vállalat ezt a lehetőséget azzal könnyítette, hogy a tájékoztatókat idejében elküldte , az iskoláknak. A tantestület — az előző év tapasztalatait és tanulságait figyelembe véve — kijelölte azokat a filmeket, melyek felhasználhatók az egyes szaktárgyak tanításához. A játékfilmekkel való összekapcsolás lehetőséget ad a szórakozásra is. Ez még nem jelenti a kapcsolat teljes kimerítését. A moziüzem termeit iskolai ünnepségekre és egyéb alkalmakra — a kívánságnak megfelelően — igénybe vehetik. A szükséges filmeket biztosítjuk. A játékrenden egyre több olyan film szerepel, mely a tanulóifjúság körében nagy érdeklődésre talál. Ezekre az előadásokra a jegyeket kedvezményes áron kapják. HALMOS FERENC moziüzemi v„ ’László Laj087 í I URÁNBÁNYÁSZOK — Na lássa...! Nem én mondtam' Toporgunk, mozgolódunk. Hideg van; Az egyik bányász rám teríti a kabátját. — Nehogy hősi halott legyen — és nevet. — És maga?! — Megszoktam én ezt már; Olyan a bőröm, mint a disznóé. Vastag és recés. Űjább mozgolódás, néhány üres kocsit rákapcsolnak még a szerelvényre. Ügy látszik, indulunk. A kocsiban megint felparázslanak a cigaretták. A Kossuth füstje marja a szememet. Zakatolnak a népesnek nevezett bádogkisznik, a váltókon nagyot zökkennek. A vasúti utazás illúziója tehát megvan. A mellettem ülő bányász rágcsál, valamit, a szemben ülő meglöki a karjával. — Te jenki... ! Nem szégyelled, mint a tak- nyos kamaszok, ' csámcsogsz azzal a gumival, mint a hízó... ! De a másik nem zavartatja magát. Csámcsog és nevet. Élvezi a szemben ülő bosszan. kodását. A hátam mögött valaki csizmájával rugdossa a sarkamat. Mit akarhat? Már mondja is. — És hát maga elhitte a meséket? — Milyen meséket? — Hogy mi milyen jól keresünk... Biztosan ezt mondták a főnökök. Szeretnek dicsekedni. .. 22. Kötözködni akar? — Nem akarom én magát heccelni, csak azt mondom, hogy itt pofára megy a dolog. Aki jóban van a főnökkel, az fut. Az kap jó munkahelyet, ahol fütyülve megkeresi a napi kétszázötvenet, háromszázat... — Még többet is — reccsen valaki a kocsi végéből. — No, én nem szeretem a túlzásokat, azért mondtam csak ennyit — folytatja a hátam mögött ülő. — Vannak ezek a nem tudom — 61 — hányszoros szocialista brigádok. Ezek már hivatalból megkapják a keresetet. Ha maga tanult marxizmust, akkor tudja, miről van szó... Munkásarisztokrácia... Mi meg néha olyan telepet kapunk, hogy a belünk is ugrál már az erőlködéstől, aztán mégse keresünk többet százötvennél... — Nem egészen így van — dörmögi a fülembe a rágógumival csámcsogó bányász, —■ Most már nem. Mióta az új mechanizmus van. Ez a vállalat is a gazdaságosságra törekszik. Kirakatpolitikából. Futtatott Sztárokból pedig nem lehet jó, az egész vállalatra kedvező eredményt produkálni... A hátam mögött ülőnek jó a füle. Túlkiabálja a csörömpölést. — Beszélj csak! A körlet úgy osztja el a pénzt, ahogy akarja. Te is azok közé tartozol, akik jól kapnak. Azért .dumálsz. A vita itt megszakad. Megérkezünk az aknához. A kas csörömpölve ereszkedik értünk. De utána a vita még folytatódik. És nemcsak a bányában. Az egész országban. AZ AKNÁSZ FÜLKÉJÉBEN-— Hamar átejtik a járatlan embert. Sok fortélya van a bányamunkának és a teljesítmény értékelésének. Természetesen mindenki arra törekszik, hogy minél jobb eredményeket számolhasson el. Ez a jó sVádájú vájár, aki szidta a szocialista brigádokat, nem éppen szorgalmas. Megcsinálta például azt, hogy a meddővel telt csillékre egy-egy ércrögöt helyezett. Mikor a bányamérő a műszerrel közelített, persze, hogy kilengett a mutató, és mindenki csodálkozott, hogy milyen nagyszerű telepre bukkant az illető. Két hét után jöttünk rá a turpisságra. Vissza kellett számolni a csilléket, a brigád teljesítményéből levonták a meddővel telt csilléket. Mert a meddőért is fizetünk, csak kevesebbet. Ezért zabos, ha a fizetésről van szó — Az persze igaz, hogy mindenkinek nem tudunk olyan munkahelyet adni, hogy. úgy keressen, mintha a legjava területen dolgozna. De, aki jó bányászként dolgozik, jól jár. Egyéni véleményem az, hogy általában rendezni kellene a béreket, mert ahogy mélyülnek a bányák, nehezednek a körülmények, — 62 — melegebb van, nehezebb dolgozni, mert az érc is vékonyabb rétegekben található, többet kell érte fáradozni, mint régebben. Az is igaz, hogy a rétegek gyakoribbak, mint fentebb. — Beszéltem olyan vájárral, aki hétezer forintot keresett egy hónapban, és olyannal is. aki csak hármat. Ilyen nagy különbségeket jelenthet a munkahely? — Jelenthet, de mi ügyelünk arra, hogy cserélgessük a jó és rossz fejtésben dolgozókat. Ez szerintem igazságos. Persze kisebb- nagyobb igazságtalanságok elkerülhetetlenek. Mint máshol is. De, amint mondtam, nemcsak a munkahely, hanem az egyéni szorgalom, a szakértelem is módosítja a kereseteket. Az viszont, hogy ki milyen szorgalmas, ki menynyit tanul, már mindenkinek egyéni dolga, kötelessége. A bánya azt szeretné, há mindenki jól dolgozna, hiszen elsőrendű érdeke a termelés. Ilyen szempontból nincs eltérés az ember és a vállalat érdekei között. — Az viszont érthető, hogy nagyon nehéz ilyen vegyes társasággal dolgozni. Itt nincsenek bányászdinasztiák, amelyekben hagyomány, és hozzátehetem, becsület dolga volt a munka. Tizenhat év kevés ehhez. Tehát olyan emberekkel van dolgunk, akik mindennel foglalkoztak azelőtt, csak bányászattal nem. Mire megtanulják, esetleg megszeretik a szakmát, még sok időnek kell eltelnie. De talán azt is észrevette, hogy ez a folyamat nálunk nehezen lesz általános, mert nagy a munkaerő-vándorlás. Nem tudnám százalékra megmondani, mennyien maradnak meg állandónak a bányában, de szerintem ez itt sokkal alacsonyabb szám, mint a szénbányában. Így tehát kettős folyamattal állunk szemben: az idejövök egy része állandósul, a másik része vándorol. Tulajdonképpen még mindig hősi kórt élünk, úgy értem ezt, hogy nagyon jellemző ránk most is az a helyzet, ami annak idején Komlót, Dunaújvárost, Kazincbarcikát jellemezte. És azt hiszem, mi már nem is érjük meg azt a kort amikor ez a bánya olyan stabil lesz, mint akármelyik szenes üzem. Nehéz ügy ez, uram... (Folytatjuk) — 63 —
