Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-16 / 242. szám

i

0N KÉRDEZ

Levélcímünk: 7101 Szekszárdi, Postafiók, 71.

Miért abba az óvodába...?

Czeglédi Jakabné, Bonyhád, Dózsa György u. 40. szám alatti olvasónk hosszú levelet írt; „Férjem is, én is három műszakban dolgozunk a zománcgyárban. A fiam csak október elsején lett hároméves, de én már szeptember másodikén dolgozni kezdtem, hogy az óvodai behatást ne késsem le. Három műszakunk miatt beteg édesanyám jár a gyerekkel óvodába. Rá való tekintettel is jó lett volna, ha a hozzánk negyedik házban lévő óvodába írathattuk volna be a gyermekünket. Nem így történt. Most beteg édesanyámnak fél kilométerre kell kísérgetnie gyermekünket átkelőhelyeken tipegve. A tőlünk negyedik házba az én fiamat nem vették fel, holott vannak olyan gyerekek itt, akik körzeten kívüliek, vagy év közben jöttek át a Dózsa György úti óvodából. Az nem lehet indok, hogy mindketten a zo- máncgyárbcn dolgozunk, mert ide olyan szülők gyermeke is jár, akik mindketten a cipőgyárban dolgoznak, mégsem a gyár óvodájába vették fel a gyereket. Szeretném, ha szociális körülményeimet figyelembe vennék és aszerint döntenének. Mindkettőnk éjszakai műszakja, édesanyám betegsége szerintem mindenképpen indokolttá teszi, hogy fiam bejusson (a legközelebbi óvodába, főként mivel oda körzeten kívüli és jobb szociális helyzetben lévők gyermekei is bejutottak. Kérem, segítsenek.''

A kérdésre Soczó Lajos,' a bonyhádi Nagyközségi Tanács elnöke válaszolt:

— Bonyhádon öt óvoda van, három tanácsi, kettő üzemi. A tényleges férőhelyek száma 510. Óvodába jár 650 gyermek — 140-nel több.*az optimálisnál — és százat férőhely hiányában el kellett utasítani.

— Czeglédi Jakabné gyermekét — mivel a szülők mindketten a zománcgyárban dolgoznak — az üzemi óvodába vették fel. Ha gyermekét a lakásukhoz legközelebbi óvodába szeretné járatni, ezt esetleges cserével a vezető óvónők tudnák elintézni, a velük történő megbeszélés alapján.

Féíkcmforíos-e, ami nem félkomfortos ?

Szőts György, Gyulaj, Szabadság u. 2. szám alatti olvasónk levels is minden részletre kiterjedő. Úgy érzi, hogy problémája egyéni, mégis választ kér rá. Mi az ügyet közügynek tekintjük. Mégpedig azért, mert az ügy hosszú ideig húzódott és nem történt semmi. Ez pedig már nem magánügy. De lássuk csak miről is van szó: „1970-bsn költöztem Gyulajra, pedagóguslakásba, melyért akkor 50 forint lakbért fizettem. Az 1971. évi lakbérrendezéskor ezt 288 forintra emelték azon az alapon, hogy a lakásban fürdőfülke és vízvezeték is van. 1973-tól garázsbér címén ezt még 90 forinttal megtoldottak. Azóta „Ponciustói ■

Pilátusig’’ járok, hiába. Pedig a kút vize, ahonnan ellátottak lennénk, túl sekély, több alkalommal leégett a motor és a négy év alatt talán ha négyszer lehetett vizéből a fürdőfülkében megfürödni. A vizet a szomszédból hordom. Kocsigarázsom szintén csökkent értékű, mivel lakásomhoz olyan emelkedőn kell feljárnom, ahová kocsival a legsekélyebb sár esetén nem tudok eljutni. A garázs így fele évben kihasználatlan. Három kisgyermekem van. Nem csoda, ha főként a vízért, a négy éve fizetett lakbér ősz- szegéért, amit a „félkom- fort" után fizettem és fizetek, harcolok. Nem értem, min múlik kérésem teljesítése?"

A kérdésre Rédei Kornél, a Tolna megyei Tanács V. B. Dombóvári Járási Hivatala igazgatási osztályának vezetője válaszolt:

— Az ügyet a helyszínen megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy Szőts György szolgálati lakása jelen állapotában nem felel meg a lakásrendeletben előírt „félkomfort” fokozatnak, ezért lakbérét 1974. október elsejétől havi 55 forintban állapították meg. Ennek megfelelően 1974. szeptember 26-án új lakásbérleti szerződést kötött vele a községi tanács.

— A garázsbérlettel kapcsolatban, azon a címen, hogy nem tudja a rendeltetésnek megfelelően használni a lakóházhoz tartozó gépkocsigarázst, a 8/1971. (IL 10.) ÉVM. sz. rendelet szerint nincs lehetőség a havi 87,50 forint bérleti díj csökkentésére. Egyébként az épülethez több mellékhelyiség is tartozik, mely után jogosan lehetne a fenti rendelet szerint bérleti díjat megállapítani. A községi tanács arra való tekintettel, hogy az épület a község középpontjától távol esik, a gazdasági épületek után külön bérleti díjat nem állapított meg.

— A közeljövőben sor kerül az épülethez tartozó ásott kút felújítására — amennyiben sikerül .majd a kút vizének a szintjét megemelni — a községi tanács újból beszereli a vízszivaty- tyú berendezést is.

Miért nem festenek átkelőhelyet Tolnán?

Nagy Imréné tolnai olvasónk kérdezte: „Miért nem festenek Tolna nagyközség országútjain átkelőhelyet? Az átkelőhelyek kijelölése főként iskolás gyermekeink biztonság gát szolgálná, amellett, hogy ez valamennyiünk érdeke."

A KPM Tolna megyei Közúti Igazgatóságának igazgatója, Imre József, adott választ a kérdésre:

— Jelenleg Tolna nagyközség belterületén útkorszerűsítési és aszfaltszőnyeg-építési munkák folynak. Az útépítési munkák befejezése után a gyalog- átkelőhélyeket felfestik.

Rossz út Tamásiban

Tóth Ferenc, Tamási, Tuskés 34. szám alatti olvasónk ! 21 család nevében írta a levelet: „Az utcákban élő 21 család közös gondjával fordulok* önökhöz. Utunkat teljesen járhatatlanná tette a víz, sem orvos, sem mentő minket megközelíteni nem tud. Olyan helyzetbe kerültünk, amin kézi erővel már nem tudunk segíteni. Kérem, segítsenek.”

Tóth Györgytől, a tamási Nagyközségi Tanács V. B. titkárától kaptuk a tájékoztatást:

— 1974. október 24-én tíz órakor helyszíni bejárást tartunk az említett út felett húzódó Borkombinát felé vezető úton, amelyen részt vesz a beruházó és a kivitelező vállalat képviselője is. Jó lenne, ha ezen részt venne Tóth György is. így személyesen, bőven is elmondhatná tapasztalatait.

A gyermekgondozási segélyt utólag fizetik

Két levelet is kaptunk gyermekgondozási segély kifizetésével kapcsolatban. Karászi Ferencné, a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállafat dolgozója is, Nagy Jánosné, a Högyészi Vegyesipari Szövetkezet dolgozója is a késedelmes kifizetésre panaszkodik. A két ügyet egyként kezeljük és a válasz is nemcsak nekik szól, hanem mindazoknak, akik nem tették fel a kérdést, pedig hasonló gondjuk van.

Mindkét ügyet megvizsgálta a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság és Nagy Zoltán igazgató a következő tájékoztatást adta lapunknak:

— A gyermekgondozási segély folyósításáról szóló 1/1967. (II. 26.) SZOT számú szabályzat 8. paragrafusa úgy intézkedik, hogy a gyermekgondozási segélyt havonta, utólag kell folyósítani. A társadalombiztosítási kifizetőhelyek ennek megfelelően a’ gyermekgondozási segélyt havonta, utólag, a munkabér végelszámolásakor kötelesek kifizetni. A Högyészi Vegyesipari Szövetkezet társadalombiztosítási kifizetőhelyénél eljártunk és megállapítottuk, hogy az 1974. szeptember havi gyermekgondozási segélyt már szeptember 27-én átutalták. A kifizetőhely tehát nem követett el mulasztást.

— Hasonlóan a jogszabálynak megfelelően járt el a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi gyáregységének kifizetőhelye is. Ez a kifizetőhely Karászi Ferencné szeptember havi gyermek- gondozási segélyét 1974. október 3-án adta fel MNB- postautalványon.

Nyugdíj-probléma

„1973. januárjában mentem nyugdíjba, az Alsótengelici Állami Gazdaságból — kezdte levelét Endrődi Ferenc, Alsótengelic, Icözéphidvégi olvasónk. — Aklcor 4708 munkanapomat ismertek el, amit keveselltem. A Szekszárdi Járás- bíróság 1973. október 23-án az ügyemben P. II. 20 874 1973/7. bírósági Ítéletével összesen 6064 biztosításra kötelezett napot ismert el. A bírósági határozatot a Társadalombiztosítási Igazgatóság is megkapta, de azóta, reklamációmra sem történt intézkedés, a nyugdíjintézet nem folyósítja az ítélet szerinti munkanapjaimból adódó nyugdíjat."

A kérdésre Nagy Zoltántól, a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatójától kértünk és kaptunk választ:

— Endrődi Ferenc bírósági ítélettel elismert 16 év és 224 munkanap nyugellá-' tását megállapítottuk. Az erről szóló módosító határozatot október 3-án a címére megküldtük. A határozat egy példányával a Nyugdíj- folyósító Igazgatóságot is értesítettük, hogy nyugellátását a módosított magasabb összegben folyósítsa.

— A módosítással bekövetkezett különbözetet a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság visszamenőleg 1973. január 17-től ki fogja utalni.

Megint vízműhozzájárulás

Az utóbbi időben többször foglalkoztunk már a vízmű, hozzájárulással. Ennek ellenére még mindig újabb és újabb kérdések vetődnek fel ezzel kapcsolatban. Füredi Ferenc, Paks, Virág út 27. szám alatti olvasónk írta: „Szeretném udvaromba a vizet bevezettetni. Kérésemmel szeptember 2-án a vízügyi osztály a tanácshoz utasított, az építési osztályra, igazolásért, miszerint a törpevízműhöz való hozzájárulást befizettem. Igazolást azonban nem kaptam, mivel a volt tulajdonos bérlője, aki idős és beteges volt, időközben meg is halt, nem teljes egészében fizette ki a vízműhöz való hozzájárulást, 1320 forinttal függőben maradt. Hozzám a vizet csak abban az esetben vezetnék be, ha ezt a fennmaradt összeget most én egyenlíteném ki. Az indokot nem értem. Amíg a vizet be. vezettetni nem szándékoztunk, fel sem merült, hogy mi más halála miatt fizessünk. Nem érzem a kötelezettséget jogosnak."

A kérdésre dr. Deák Konrád csoportvezető

ügyész válaszolt:

— A vízgazdálkodási társulatokról szóló 1965. évi 23. számú törvényerejű rendelet és ennek végrehajtásáról szóló 25/1965. Korm. számú rendelet kimondják, hogy: „A vízműtársulat érdekeltségi területe az a terület, amelyen a társulat által megvalósítandó létesítmények, (művek, műtárgyak, berendezések) az ivóvíz-szolgáltatás, illetőleg a szennyvízelvezetés ellátására műszakilag alkalmasak.” Az érdekeltségi hozzájárulást valamennyi érdekelt tekintetében — ákár belépett tagként a társulatba, akár nem — érdekeltsége arányában azonos érdekeltségi

egység alapulvételével kell megállapítani. A hivatkozott Korm. rendelet 11. §

3. bekezdése pedig szó szerint így rendelkezik: „Ha az érdekelt személyében változás áll be, a hozzájárulás az új érdekeltet a változás időpontjától terheli.”

A tanácskérő levélből nem tudjuk, hogy tulajdonosa-e ' jelenleg annak az ingatlannak, amelyre a vízbekötést kéri, vagy csupán bérlője-e, megörökölte-e az ingatlant, vagy csupán haszonbériő- je-e annak, stb., de nem ismerjük a Paksi Vízműtársulat alapszabályát sem. A fent hivatkozott jogszabályokat a tanácsnál, az alapszabályt a vízműtársulatnál megtekintheti, s azokból jogosultságait és kötelezettségeit részletesen is megismerheti. A vízmű-hozzájárulás lényegében valamely ingatlanhoz kötődik, az ingatlan tényleges használatához. Indokoltnak tartjuk tehát a vízműtársulatnak azt az intézkedését, hogy mindaddig, amíg valamely ingatlanhasználat után a hozzájárulás összege befizetve nincs, az ingatlanra vízbekötést nem tesz lehetővé.

Ha költözni kell..

„Hat éve vagyok házas, lakásigényünket négy éve ad- tűk be — irta levelében Kiss József, Bonyhád, Lenin u. 6. szám alatti olvasónk. — Korábban két évig feleségem nagyanyjánál, jelenleg anyósoméknál lakunk egy szobában. Anyósomnál kívülünk ott él még 19 éves fia is. Két gyermekünkből a nagyobb négy, a fei- ' sebb nemsokára egyéves lesz. A Lenin u. 6. szám alatti lakást ki akarja a tanács üríteni, nekünk azonban a továbbiakban is az anyósommal közös lakást kívánnak biztosítani. Nem értem a szempontokat: két gyermekkel, négyévi igénylés után, hatévi házasságommal mi indokolja, hogy most, amikor más lakásba költözésről van szó, helyzetemet nem kívánják rendezni, nem juthatok külön lakáshoz?”

Soczó Lajos,' a bonyhádi Nagyközségi Tanács elnöke válaszolta a következőket:

— Kiss József 1973. szeptember 12-e óta lakik családtagi minőségben apósánál. 1972. február 16-án adott be lakásigénylési kérelmet. A lakásügyi társadalmi bizottság által készített névjegyzéken a 49. sorszám alatt szerepel, s ez azt jelenti, hogy 1975. vége felé lakáshoz jut

— Amennyiben az építésügyi hatóság a Lenin u„ 6. szám alatti műemlék jellegű épületet életveszélyesnek nyilvánítja, akkor az ott lakók elhelyezésével nem lehet a jövő év végéig várni. Ez esetben, amíg Kiss József tanácsi bérlakáshoz nem jut, addig kénytelen lesz apósával együtt elköltözni, a részükre kijelölt lakásba.

Telefonszámaink: 129—01# 123—61. Ml VÁLASZOLUNK