Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-15 / 241. szám

Közútjaink forgalmának gyors fejlődése következtében lényeges változás tapasztalható, évszak szerinti alakulásban is. Néhány évvel ezelőtt a tavaszi és a nyári forgalom ösz- szehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint az őszi-téli hónapoké. Ma, amikor a személy- és áruszállítás mind nagyobb százalékban a közutakra terelődik, egyre kevésbé beszélhetünk viszonylag forgalommentes évszakról. Az új helyzet azt is eredményezte, hogy a forgalom nemcsak néhány útvonalra koncentrálódik, hanem szinte az egész úthálózatra kiterjed.

Ma nincsen az országnak olyan „eldugott” része, ahol ne lenne rendszeres gépjármű- forgalom. A gépjárművek számának növekedése egyes szállítási feladatok közútra terelése következtében rövidebb lesz az az időszak, amikor a közúti forgalom csekélynek mondható. Igaz, a személyi tulajdonban lévő gépjárművek túlnyomó részét kivonják a forgalomból, azonban még így is magas az időjárás mostohává válása után is forgalomban maradó gépjárművek száma.

A legnehezebb évszak

Közismert, hogy a gépjárművezetés erősen igénybe veszi az ember fizikai és pszichikai képességeit. De talán egyetlen évszak sem állítja olyan komoly megpróbáltatás elé a gépjárművezetőket, mint az ősz.

Hosszú éveken át megfigyelhettük, hogy egy egyszerű nyári zápor után bekövetkezett időjárás-változás milyen lénye, ges következményeket eredményez a baleseti statisztikában. (A balesetek olykor 24 óra alatt megduplázódnak.) Még inkább súlyosbodik az időjárás-változás okozta probléma

a forró nyarat követő őszi időszakban.

Az évszakváltozás pszichikai hatása alól a gépjárművezetők sem tudják kivonni magukat. Az ősz beálltával alaposan megromlanak a látási viszonyok is. Aki gépjárművet vezet, nagyon jól tudja, hogy az eső, a sár, a köd, az ónos eső mennyire próbára teszi a vezető idegrendszerét, fizikumát és szakmai felkészültségét.

Az esős, ködös idő rontja a látási viszonyokat, ezért többek között megnő az észlelés’ idő alatt megtett út hossza, s ezzel a féktávolság is. A sebesség helyes megválasztása, a követési távolság, a kanyarodások és előzések figyelmes, gondos végrehajtása különösen fontos szerepet kap ebben az időszakban. Hangsúlyozni kell a KRESZ 57. paragrafusának fontosságát, mert figyelmeztet a sebesség helyes megválasztására. E paragrafus^ (2) bekezdése szerint a sebességet mindenkor az adott látási, forgalmi és útviszonyoknak megfelelően kell megválasztani. A sebesség csak akkora lehet, hogy szükség esetén bárhol, bármikor meg tudjunk állni, ha azt a személy- és vagyonbiztonság megköveteli.

Ennek az időszaknak egyik rendszeresen visszatérő — súlyos következményekkel járó — problémája az alkoholos állapotban történő vezetés. Megyénkben szeptemberben a közlekedési balesetek 20 százalékát szeszes ital hatása alatt közlekedő gépjárművezetők okozták.

A szeszes ital hatására a gépjárművezető gátlásai csökkennek, ösztönei felszabadulnak, és könnyelműen megszegik a közlekedési, szabályokat, főként az áthaladási elsőbbség, a sebesség, az előzés és a kanyarodás szabályait. Az alkohol hatására tévesen állapítAz őszi időjárás közlekedési veszélyeiről

Csúszós utak

A páralecsapódás következtében az út csúszóssá válik. Ilyenkor különös figyelmet kell fordítani a kormányzásra, illetve a fékezésre. A fékezést csúszós úton motorfékkel, a fékpedál óvatos benyomásával kell végezni. A kanyarba mindig óvatosan kell behajtani, mert ezeken a szakaszokon — itt a kilátás is korlátozott — rendszerint csúszósabb az út. Különösen figyelmet kell fordítani a hidakra való fel- és lehajtásra (vasúti felüljárókra), mert az ott lecsapódó vízpára csúszóssá teszi az utat. A csúszóssá váló utakon nagy veszélyt rejt magában a kormány hirtelen elrántása. Ez elkerülhető, ha óvatosán, figyelmesen vezetünk.

Síkos emelkedőn lehetőleg ne álljunk meg járművel, mert utána nehéz elindulni, sőt a kerekek megpörgetése miatt a gépjármű vissza is csúszhat.

Még néhány sző a tompított fényről. Lakott területeink közvilágítása általában nem kielégítő, tehát a gépjárművet tompított fényerővel és ne városi lámpával vezessük. Ennek előfeltétele, hogy a lámpák beállítása megfeleljen a KRESZ előírásainak. 1

Befejezésül, ismertetjük azt a felelősséget, amely a gépkocsivezetőre hárul a mostoha időjárási viszonyokban való közlekedésnél. Aki a közlekedésben egy kicsit is jártas, ezt megfelelően tudja is értékelni. Mégis; nagyobb figyelemmel, a szabályok maradéktalan megtartásával el lehet érni, hogy az őszi időszakban jelentkező, a közlekedés biztonságát fenyegető veszélyeket, illetve baleseteket megelőzzük.

Tolna megyei

Közlekedésbiztonsági Tanács

A szerkesztőség véve, hogy mind

ják meg a velük szemben, vagy mellettük elhaladó járművek távolságát, helytelenül érzékelik a sebességet, és ezért rosszul választják meg a követési, vagy oldaltávolságot. Ha ezeket a gondatlanságokat ráadásul rossz látási és útviszonyok között engedi meg magának, nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy milyen veszélynek teszi ki magát, vagy másokat.

Zökkenőmentes

átállást

Az őszi időszak egyik lényeges problémája az átállás zökkenőmentes megoldása. A nyári évszakból az őszbe való átmenet szinte évenként más és más. Előfordul az isj hogy szinte egy nap alatt 10—15 fokos fcőmárséltletcsökkenés, párás, ködös idő következik be, ezt a gyors változást az emberi szervezet nem tudja követni. Ezért, hogy a nehézségeket csökkenteni lehessen, néhány jó tanácsot szeretnénk adni a gépjárművezetőknek, feltételezve, hogy azokat hiár sokan ismerik.

ősszel a nappalok mind rö- videbbek lesznek, tehát nő az az időszak, amikor a világítás szükségessé válik. Fontos, hogy a gépjármű világító berendezései megbízhatóan működjenek. Ne legyen rossz lámpa! Kellően ki nem világított helyen mindenkor olyan fényerővel kell haladni — természetesen a KRESZ előírásait megtartva —, hogy a féktávolságnak megfelelő út jól meg legyen világítva. Ködben igen óvatosan és csak tompított fénnyel szabad haladni. •Ilyenkor rendkívülien hasznos az ún. „ködlámpa”. Ha sűrű ködben kell megállni, akkor teljesen húzódjunk aZ| út szélére. Ez esetben elöl tompított fényt, hátul pedig az összes lámpákat égve kell hagynunk.

‘László Lajos;

UBAffBAKYASZOK

Műszak vége felé a brigád tagjai vállalták, hogy helyette is dolgoznak. Úgyis dolgozik értük, sokkal töb&et. Kis időre tehát az enyém.

Int a társainak, felveszi izzadt testére a kabátot, az ing benne van, és elindulunk a kas felé.

G. R. magas, szikár, barna férfi, közeledik a negyvenhez. Harmincöt fokos melegből hirtelen hideg folyosóra jutunk, összehúzza magán a kabátot.

— Látja, ez az. Szinte kínáljuk magunkat a tüdőgyulladásnak. A reumának. Nagyon kell vigyázni. És mégis megeshet a baj. Ha időben észreveszik az orvosok, nincs vész. De ha elszuszog vele a bányász, megrokkanhat. És aztán tudja, hogy van... Viták, járkálás, ide-oda. Sérelmek. Jogosak és jogtalanok. Itt kellene tiszta képet kapnunk. Én nem vagyok demagóg, de felelősséget érzek az emberekért. Most, hogy képviselő vagyok, százszorosán. A vállalat méltányolja a munkámat, segít. A városi pártbizottság egyetértésével és segítségével szakértői bizottságot alakítunk. Orvosok, bányászok, mérnökök, közgazdászok lesznek a tagjai. Több évre visszamenően megvizsgáljuk a munkások helyzetét, egészségügyi adatait, a rokkantak és csökkent munkaképességűek viszonyait, összehasonlítjuk más ipari üzemek munkásainak helyzetével, körülményeivel. És azután, ha szükséges, változtatásokat javasolunk. Ezt akarja a vállalat, ezt , akarják a bányászok, és ezt akarja a kormány is.

A parlament folyosóján találkoztam a miniszter- elnökkel. ö is bányász-választqkerület képviselője. Én már sokszor láttam őt képen, televízióban, híradóban, a moziban. Energikus, határozott embert sejtettem benne. Mégis meglepett a válasza, amikor ezt mondtam neki: „Fock elvtárs, a bányászokról ne feledkezzenek meg!” Keményen a szemembe nézett: „Legyen nyugodt, a bányászokról én nem feledkezem meg!”

— Ennyi volt az egész, aztán bementünk az ülésterembe. A gondjaink ezzel nem múltak el,

— 58 —

de a biztatás erőt adott, és a bányászok megérdemlik a törődést. Tudom magamról, nagyon hálásak vagyunk annak, aki szeret bennünket. És mi az érzelmeken kívül adunk is annak, aki törődik velünk. Jó munkát, eredményt. Az érzéseinket ugyan ritkán áruljuk ki, de dolgozunk, és ez talán többet ér, mint a hízelgés. Ilyennek ismerem magamat és társaimat, hiszen idestova másfél évtizede vagyok bányász.

— Az Alföldről származom. Kőműves az eredeti szakmám. Mikor leszereltem a katonaságtól, üzent a bátyám, aki akkor már Pécsett lakott: „Gyere, itt jobb a megélhetés,1 mint Hódmezővásárhelyen.”

21.

— Kőműveskedtem a 22-es építőknél. Az egyik bánya felszíni épületeit falaztuk. De nem szerettem a munkatársaimat. Sokat ittak, hanyagolták a munkát. A sors vagy a szerencsém, nem tudhatom, úgy hozta, hogy elmentünk az urán egyik aknájához dolgozni. Műszak végén sündörögtem a bányászok körül. Kérdezgettem őket, beszélgettem velük. Nemcsak jól kerestek, de érdekesnek is találtam, amit a munkáról mondtak. Pedig a mostani mélységekhez képest akkor még csak a felszint kapargatták. Szóval: jelentkeztem. Várni kellett néhány hetet. Jól megforgattak a felvételnél. Négy hét telt el, aztán leszállhattam. Mit mondhatók: én ezek között az emberek között jól éreztem magam. És most is jól érzem. Miért? Nem akarom megbántani a szánbányászokat, de a mieink színesebb, tartalmasabb emberek. Lehet, attól van ez, hogy sok helyről jöttek, és mindjárt modem bányákban kezdték. Az is lehet, hogy itt bonyolultabb a technológia. Valószínűleg mindegyik közrejátszik.

Ha mostanában új embert vesznek fel a körzetemben, engem rendszerint megkérdeznek. Elég gyakran van ilyen, mert van vándorlás. És én azt az új embert éppen olyan nagy szeretettel karolom fel, mint annak idején engem azok, akik közül már többen nyugdíjasok. Talán nem tart szószátyárnak, ha ki merem jelenteni, azért is dolgozom, hogy könnyebb legyen az átmenet azoknak is, akiknek már fogytán van az erejük, mert lehúztak itt tizennégy-tizenöt évet. És ilyenkor már a bányász, ha akarja, ha nem, kénytelen könnyebb beosztást kérni, ahol természetesen kevesebbet is keres. Erre a sorsra én is elŰfikőnyvújdonságok

Az idegenforgalom sokoldalú«’ ságát, bővülését példázza a hazai útikönyvkiadás is. 1975-ber»

20 éves évfordulója lesz a fel- szt^iadulás utáni első útikönyv megjelenésének, a Magyarország című kalauznak. A Panoráma ÍV szerkesztősége 1958-tól új kiadós} koncepciót dolgozott ki, amely« ? nek fő célja: a magyar közmű« '-; velődés, ismeretterjesztés szolgád lata.

Az utazókat, turistákat meghó» dították az útikönyvek: 1973 végéig a Panoráma több mint 300 művet, csaknem hárommillió példányban jelentetett meg. A szerkesztőség most sem szűkölködik ! feladatokban: párhuzamosan aj még készülő, európai témákkal — Spanyolország, Német Szövetségi Köztársaság, Görögország! Törökország — új kötetek elő- d készítése folyik a szomszédos és f távoli kontinensek nagy országai- % ról, például az Egyesült Államoké J ról, Japánról, Indiáról és váró» ' sóikról. „ *

— figyelembe többen töltik? szabadságukat és szabad idejű-.;! két hazánk üdülőhelyein — szor-'-S- galmazza a honismeretet szolgá«»? ló útikönyvek kiadását is. A Ma«?; gyár városkalauz sorozat 14 kötetben mutatja be legjelentősebb» ' nagyvárosainkat, ezenkívül a me-T gyei idegenforgalmi hivatalok ré-hj szére a nagyon sok történelmi!,! műemléki, néprajzi nevezetesség«'? gél bíró kisebb városról, község-U ről, tájról rendezett sajtó alá ; útikalauzt a szerkesztőség. At-.?; dolgozott, újabb és újabb ki-’ss adásban jelentek meg például; Sopron, Kőszeg, Fertőd, Pannon-' halma, Szombathely, Debrecen!? Tata, Esztergom útikalauzai.

Különös figyelmet érdemel á Panoráma új „mini” útikönyvsorozata, amelynek eddig' három kötete jelent meg — Balaton, Duna-kanyar, Velencétől Rómáig, és előkészületben van a teljes; magyar témakör; Alföld, Észak- Magyarország, Dél-Dunántúl, Észak-Dunántúl, Budapest, s néhány jelentős külföldi téma: Erdélyi utazások, Szlovákiai utazások, Rómától Szicíliáig és Utón Ausztriában.

jutok. De nem mindegy, hogy milyen körülmények között. Mert az ember szereti, ha megbecsülik, és a fizetésen túl, olyan formában is elvárja az elismerést, amit nem lehet forintban kifejezni.

— Nem az én tisztem,' hogy szakvéleményt adjak a mi bányánk gazdaságosságáról, de egyéni véleményem szerint mi nagyon drágán termelünk. Sok-sok követ megmozgatunk, rengeteget robbantunk, szállítunk, hogy az érchez jussunk. De termelünk, mert kell. Ha nem kellene, bezárnák a bányát.

ÚTKÖZBEN LENT ÉS FENT

Dermesztőén hideg, huzatos az út vége. Futunk a népes felé. De csak negyedóra múlva indul. A bányászok morgolódnak.

— Ellopják az időnket..?;

— Legalább újságot olvashatnék, de olyan sötét van itt, hogy az ember még a taknyát se találja...

— Olvass a lámpádnál, te kelekótya. Ez se jut önállóan az eszedbe? — mordul fel egy mély hang a kocsi belsejéből.

Szűk a kocsi. Hideg is van, kiszállok. A táró fala mellé húzódunk.

■ — Olvasnak újságot?

— Á... csak úgy mondtam — dörmög a mély hang. — Nem igen van kedve az embernek, ha egy alaposan végigdolgozott műszak után innen kiszáll.;.

Hat óra negyven perc.?:

Ahogy a nagykpnyvben megírták! Csak számítsa. Nem kell hozzá ceruza se. Ha délelőttös vagyok, fölkelek öt órakor. Akkor már igyekeznem kell, hogy elérjem a buszt, ami fél hatkor indul. Mire munkához látok, nyolc óra. Aztán hajrá, délután háromnegyed háromig. Fölérünk, eszünk valamit, és beérek a városba négy órakor.

— Most tehát számítsa ki — harsog a másik oldalról egy rekedt hang —, ez mennyi?!

— Tizenegy Óra-Síri? . .

(Folytatjuk)

— 60 —/