Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

Kilátás az V. emeleti lakosztályból a városra.

épülettől épp a helybeliek idegenkedtek tartósan. Nem kevés objektív okuk volt rá. A vendég csak akkor emlékezik a „szépre”, ha azzal rendszeresen, hosszú időn át találkozik. Az esetenkénti lassú felszolgálás, a nyomdatechnikailag szép, de a valóságnak nem mindig megfelelő étlap rossz benyomást kelt. Fekete István üzletigazgató, akit ezzel kapcsolatban megkérdeztünk, elismerte ugyan, de csak szórványosnak ítélte a hibákat. A továbbiakban arról beszélgettünk a Gemencről a Gemenc- ben, hogy mi a fiatal vezető szakember véleménye az alábbi gondolatkörökről:

1. Mit jelentett a Gemenc az idegenforgalomnak ?

2. Mit a városnak?

3. Előbbi kérdésünket megfordítva, mit a város a Ge- mencnek? Kötődik-e a közönség egy része ide?

4. Az üzemeltető Pannónia Vállalat messze az ország határain túl is tart fenn éttermeket, szolgálja a magyar gasztronómiai propaganda ügyét. Itt mit tett a szakemberek képzéséért?

A válaszok:

— Először talán beszéljenek a sokaknak unalmas számok.

1972-ben a ház több mint 7 millió 600 ezer forintos forgalmat bonyolított le. Egy évvel később 9 millió 323 ezreset. Az idei év első három negyedévében túljutottunk a 8 millión, így minden reményünk adva arra, hogy 9 millió 880 ezres tervünket teljesítsük.

— Drágán!

— Ezt erősen vitatnám! Olvasóinkat ne tévessze meg az a szekszárdi panorámakép, melyet egy valóban drága lakosztály erkélyéről készítettek. Szállodánkat 1972-ben csak 47 százalékban sikerült benépesíteni, tavaly az arány 61 százalékos volt, az idei év első háromnegyedében majdnem. 75 százalékos.

— Külföldiek jóvoltából.;;

— Tévedés! Ha csak az

1972-es évet vesszük alapul, 24 375 vendégünkből 19 319 belföldi volt, 2228 a szocialista, 3338 a nyugati tőkés országokból érkezett.

Ez kétségtelenül nagy eredmény, ha arra gondolunk, hogy korábban évekig, évtizedekig nem volt olyan kulturált szállás Szekszárdon — legfeljebb turistaszinten — melyben nagyobb vendégtömeget fogadni lehetett volna. A Gemenc fennállása óta itt tartják a jogász- és orvos-, valamint a gazdászbálokat, a svábbált, sok vállalat nyereségrészesedési és egyéb rendezvényét. Színhelye volt már KGST-tanácskozásnak, erdészeti kongresszusnak, orvos- kongresszusnak, a néphadsereg rendezvényeinek és számos családi eseménynek, melA gemencről - €§ Jemeneken

hatnánk benne jogos, megindokolt kifogást. Ilyenekről magunk is hírt adtunk már. Azért nem mert a Gemencre nem a kifogások a jellemzők, hanem az az erőfeszítés, amivel egy nagy vállalat fiatal szakember- gárdája megbirkózni igyekezett egy új üzemnél mindig előforduló nehézségekkel és — legyünk őszinték—azzal is, hogy a város közönsége sokszor tudott siránkozni az új hiánya miatt, de amikor hozzájutott, akkor

rest volt élni azzal, ami rendelkezésére áll.

Végigjártuk az épületet, ami már csak azért sem volt köny- nyű feladat, mert itt lüktető az élet. A parazitológus-kong- resszus résztvevőit kiszolgáló konyhában a lábatlankodó újságíró és fotóriporter terhes vendég. A látottakról képeink vállár'’!'

—s. —n.

Fotó: kz.

Részlet a szálló I. emeletéről.

alapított Pannónia Kupa.

lyek közül például egy Kö- lesdről itt megrendelt lakodalmi vacsoráról annak idején fényképes tudósítást is közöltünk.

A vendégkönyvben díszhelyet foglalnak el Kádár János elvtárs elismerő sorai, de hasonlókat jegyzett be a lengyel pénzügyminiszter, a csehszlovák kulturális ügyek minisztere és az angol nagykövet is.

— A tambovi testvérmegye csoportjai rendszeres, kedves vendégeink — folytatta az igazgató. — A megyében működő összes idegenforgalmi szervvel állandó és jó a kapcsolatunk.

Fotóriporterünk szép, 35 centiméter magas ezüst kupára figyel fel.

— Ez a Pannonia-kupa, melyet a rendszeressé vált szekszárdi vörösbor-versenyekre alapított vállalatunk. Az idén a Bajai Állami Gazdaság nyerte el tavalyi évjáratú vaskúti kadarkájával.

— Ilyenformán első három gondolatkörünkre nagyjából választ kaptunk. Milyen foglalkoztatási, szakképzési lehetőséget biztosit a megye legnagyobb szállodája a helybelieknek, környékbelieknek?

— Azok a dolgozóink, akik nenj „jövevények", mint jómagam, mintegy százan vannak. Közülük tizenöt általunk kiképzett káder, fiatal szakember. Részt vállalunk azonban más vendéglátóiparral foglalkozó szervek szakembereinek továbbképzésében is azzal, hogy a kötelező szakmai gyakorlat lebonyolításához lehetőséget biztosítunk.

— Elkérhetjük a panaszkönyvet?

— Természetesen, elkérhetik!

Nem kérjük el. Nem azért, mintha bizonyára nem olvas- A Gemencről Szekszárdon nemegyszer szó esett már, dicsérő éppúgy, mint elítélő. Oszlassuk el a netáni tévedést, most nem a híres vadrezervátumról írunk, hanem a megye legnagyobb szálloda-étterméről, mely augusztus 23-án volt hároméves. Létrejöttekor egyöntetű elismerést vívott ki (építész). szakberkekben. Szinte „logikusnak” tűnik tehát, hogy léte negyedik esztendejében hosszas és a Pannónia által megnyert per után, még az idén hozzákezdenek a súlyos építészeti hibák kijavításához és ezért lezárnak egykét traktust. Háromnál több esztendő azonban épp elégséges ahhoz, hogy egy szálloda, étferem, presszó, bár együttese másféle emlékeket is ébresszen. A városbeli véleményeket ismerjük, azokról írtunk is már. Például a „Vendéglátás” hasábjain is, ahol azt fejtegettük, hogy a régen várt, szép