Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
CSEH GÁBOR RAJZA |pró szemű, .hideg eső. mos- liiq ■ 'Kecskemétet, a néni- időt fogtak ki Kilencen, fekete J^í mirkolózva,' suhogó fe- ^őjírtyöiSan' — .dcapaszkod- rÄszcoi». nyár képet vágni, amikor a nénikék forintjaikat morzsolgatva „psak egy kis meleg levest" kértek. A jószágé, forrón párolgó gulyás hamar megérkezett, a pincér finomságokkal megrakott tálakkal egyensúlyozva szemmel és szóval tartotta a néniket. Honnan jönnek, milyen az idő, milyen a város, hová mennek, mit néznek meg — kedves, őszinte érdeklődéssel. A nénik kanalazták a levest, válaszolgattak. Az egyik remegő kezű mamika — így szólította őket a pincér — hirtelen ünneplés szoknyájára loccsintott egy adag gulyást. A nyurga pincér nyomban ott termett a riadalomra. Egy hús- szfhű daraasztszalvétával egykettőre eltüntette a nyomokat, indult, hóz meleg yizet is, nehogy nyoma maradjon a levesnek; A remegős 'kezű mamika szégyenlősen és hevesen tiltakozott,' a pincér, továbblépett, magához intette egy pocakos férfiú. A mamika. szelíden bál intgatva nézett a fiatalember utón, és elmondta egy párszor: ez a gyerek, ez a gyerek.Szomszédja a damasztszafvétákat sajnálta, be nagy kár ezeket bepiszkolni. — virág — ‘ Wítíogaltak, tűrték az esőt, az- • tán megszólítottak valakit Tréfás kedvében volt, vagy csak gyorsan akart szabadulni a didergő öregasszonyoktól, az Aranyhomokba irábyítofta őket t * lénikék apró, sietős léptek- :dpofáztak óz elegáns hotel megtalálták az étterem beit^'isic *■'/ fajdbe gyökerezett a lápki/ágas,; tetem, konszolidált e'®ÖAsraHűvös rend, damaszt í . í' t í ____I, 1 U I v / l,Lr rí O i 9”4, október 13. A koronázás elmarad... Tolnáról érkezett az. a level, ami ellenőrzés' nélküli közlésre szánva emberségből elégtelent adott a nagyközségi közös tanácsnak — munkáltatóként. ' í — Elégtelen?. Ennek bizony a fele sem ,tréfa — gondolta az újságíró és' elindult, hogy kiderítse,.' csakugyan ilyer' csúfos osztályzat .1 illeti-e meg a tanácsot' égy asszony ügyének intézéséért. Vizsgálódásunk- . eredménye két okból kívánkozik a nyilvánosság ítélőszéke elé. Először azért, mert régi bajunkat érhette ismét tetten az újságíró. Azt nevezetesen, hogy törvényekkel, jogszabályokkal jól beszabályozott éle-, tünk ellenére nem ismerjük eléggé a számunkra legfontosabb jogszabályokat, egyebek között például a leggyakor- lottabbat, a munkajogot. Másodszor azért téma ez a téma, mert az eszközeiben nem válogatós demagógiát1 leplezi le. A vélt igazságok kürtölésének és az avatatlan igazságtevéseknek kártékony divatját, aminek mindig másokat maguk elé tolva hódolnak a közérzetünk megrontására igyekvők. Nézzük a tényeket! Héhm Istvánné tolnai lakos szakképzetlen gondozónőként dolgozott 1956. áprilisától 1972. augusztusáig a tanács tolnai bölcsődéjében. Munkája ellen kifogás nem volt. Szakképzetlensége ellenére tiszteletre méltó igyekezettel felelt meg mindenkori feladatainak. Munkaviszonya 1972. augusztusában azért szűnt meg, mert időszakosan rokkantnak nyil- vánították. — Hétszer volt addig a feleségemnek trombózisa — tudhattuk meg a férjétől. — Bizony elég sokat szenvedett a lába miatt — mondták a volt munkatársak. 1974. augusztus 31-el Réhm. nét az arra illetékes orvosi bizottság gyógyultnak nyilvánította. Így mi sem kézenfekvőbb mint az, hogy korábbi munkáltatóját kereste föl az asszony, az iránt érdeklődve, hogy elfoglalhatná-e régi helyét a bölcsődében? Szeretne visszakerülni. E kívánság — bár szakképzetlen gondozónőről van szó — Réhmné esetében indokolt, még akkor is, ha a megyei szakvezetők minden igyekezete' arra irányul, hogy gyermekintézményeinkben lassan csak szakképzett gondozónők dolgozzanak. Indokolt a. visz- szakívánkózás először a 16 éves • gyakorlat miatt, majd pedig, azért,- .mert :Réhmné elmúlt 50 éves. Ez a kor nem a legalkalmasabb apra, hogy aki betöltötte, új munkába tanuljon bele, Réhmné első jelentkezésekor a nagyközségi tanács elnöke nem tudott érdemi' választ* adni. áz újbóli, alkalmazásra vonatkozóan. Egy hét múlva nyilatkozott az elnök, akkor, amikor tisztázott volt, hogy nincs mód azonnal elhelyezni az asszonyt sem a tolnai, • sem a mözsi . bölcsődében. — Ha nagyon hamar hiúnkéba akar állni, segíthetünk — ajánlotta. Réhmné már csak- keserűségből is azonnal dolgozni-' akart, de csak a kereskedelemben- helyezkedhetett volna el. Neki pedig a lelkére’ kötötték, hogy lehetőleg ne folytasson álló. foglalkozás^. Ezért nem, ís vállalta a bolti' eladást. helyette maga keresett magának állást a Fémipari Szövetkezet tolnai lakatosrészlegében. -Itt betanított- munkásként: hét forint ötven filléres órabérrel szeptember 5-én> állt munkába, ' és úgy, hogy, már a munkakönyvéért sem ő ment be a tanácshoz. Így nem juthatott tudomására Kun János tanácselnöknek az az üzenete, hogy reménykedve az ígért, január 1-től esedékes bölcsődei létszám- bővítésben, előjegyezték, fölvételre. Felelőtlen buzgalom Nagy baj, hogy ez a nemi mellékes epizód elkerülte a „helyi krónika” figyelmét, mert előbb csak a szűlcebb család, majd a szomszédok, ismerősök, később pedig már többen is elkezdték osztogatni az elégtelent a nagyközségi tanácsnak. — Több megbecsülés illetné az embert 16 év után! — Hát lehet egy embert félredobni csak úgy, mint egy ki'CSávart citromot?!?1 — Valóságos lelki beteg lett az az asszony. Van is rá oka! Réhmné ügyét szóba hozva ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat hallhat az ember Tolnán ezekben a napokban. Mást akar ugyan bizonyítani, de ő is ezt erősíti, amikor arra hivatkozik, hogy akármerre megy, mindenki meg van lepődve, fel van háborodva. A bölcsődében megmutattam a „bölcsőde dolgozói” aláírá- sú levelet — Ezt a levelet nem mi írtuk, mert ha valami van nálunk, azt mi megbeszéljük, ha akarunk valamit fenni, együtt határozzuk eL Az intézményben — ahol tizenhárom állás van — mindössze négyen vannak a régiek, akik együtt dolgoztak Réhmnével. A többiek újak. — Nem volt bajunk egymással, örültünk volna, ha visszajön, pedig a betegsége alatt igen zárkózott volt. Egyszer sem hallhattuk tőle, hogy gyógyulása után ide akar kerülni ismét. — Én úgy hallottam, hogy a selyemgyárban van. portás. — Dehogyis! A fémipariban dolgozik, öt hónapos a szerződése. Volt, munkatársai tehát tudnak is róla, meg nem is. Szenvedélyesen tagadják, hogy ők írták volna a levelet. No de ki írta akkor? — Olyan valaki, aki nagyon jól ismeri Réhmnét, de nem valami tárgyilagos a tanácscsal szemben. Ez közel járhat az igazsághoz. A jól tájékozott felelőtlen, buzgalmában saját szájíze szerint hasznosítottal az. információit. Hamis szenzáció Tolna nem csak uevébed nagyközség. Már itt sem ismer mindenki mindenkit, da mert az emberek mindenüt# csak emberek és nem angyalok: menten ismerni vélik aa itt lakók is azt, akinek a ne-» vét valami nem várt szenzáció kapja föl és hordozza körül a községben. Réhmné nevét most a községi tanács ellenében emlegetik, és úgyj hogy „nem akar neki kenyeret adni a tanács”. Ez a szép kövér kacsa bejárta Tolnát; és útját egyengetői számára igazán elhanyagolható dolog; hogy akar „kenyeret adni” a tanács, csak nem tud azonnal. — Én nem kértem föl senkit, hogy foglalkozzon aä ügyemmel! — hallhattuk Réhmné tiltakozását a Fémipari Szövetkezet telephelyének portásfülkéjében. Arra a kérdésre, hogy vajon kinek tulajdonítható, hogy: ügyének híre úgy ’ terjedt el; mint amilyen ügyben a tanács eléggé el nem ítélhető közömbösséget tanúsított, nem tudott válaszolni. De arra sem válaszolt, hogy ha 6 a munkáltató és " kötik a létszám- és bérgazdálkodás szabályai, vajon egy hely azonnali felszabadítása végett kitett volna-e az utcára valakit? Bizony, ez humanizmus! / Réhmné problémájának megítélésében az említett — és sajnos közszájon forgó — Vádaskodások ellenére a nagyközségi közös tanács korrekt és emberséges maradt; Állja ugyanis a szavát, hogy amint módja nyílik, alkalmazza valamelyik bölcsődében Réhm Istvánnét. Ez hát az érem egyik oldala. A másik oldalon még mindig a sértett türelmetlenség áll, ami csak Réhmné vonatkozásában érthető, magyarázható, hiszen személyében egy gyógyult emberről van szó, aki lehetőleg ott szeretne dolgozni, ahol olyan a munka, amiben 16 éves gyakorlata van. Nem menthető viszont semmivel a felelőtlenek buzgól- kodása, akik mint ez a fentiekből kiderült, igazságtalanul osztályoznák elégtelenre a nagyközségi tanács vezetőit. A magunk részéről ezért javasolunk ezen a helyen elégtelent tisztességből azoknak; akik egy rehabilitáció körül támadt emberi gondokat fölhasználva kavarták föl Tolna közvéleményét, méghozzá úgy, hogy erre a kavargatásra lapunk hasábjain kívánták föltenni a koronát. A koronázás — ahogy ezt riportunk címe ígérte — elmarad. .. LÁSZLÓ IBOLYA
