Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

i ünnepség Kisinyovban Kisinyovban szombaton ka­tonai díszszemlével és ünnepi felvonulással emlékeztek meg a Moldovai Köztársaság dolgo­zói köztársaságuk kikiáltásá­nak és kommunista pártjuk megalapításának 50. évforduló­járól. A város központi terén fel­állított díszpáholyokban helyet foglaltak a Moldovai KP Köz­ponti Bizottságának tagjai, a Köztársaság legfelsőbb tanácsá­nak képviselői, a forradalom, a polgárháború és a Nagy Hon­védő Háború veteránjai, az ipar és a mezőgazdaság kiváló dolgozói, a tudomány és a kultúra képviselői. A szövetsé­ges köztársaságokból, Moszk­vából és Leningrádból számos vendég érkezett az ünnepség­re, s megjelent a Szovjetunió honvédelmi minisztériumának delegációja is. A téren össze­gyűlt hatalmas tömeg nagy éljenzéssel fogadta a díszpá­holyban helyet foglaló Leo- nyid Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kárát. Az impozáns katonai dísz­szemlét a gépkocsizó-lövész- alakulatok nyitották meg. Utá­nuk következtek az ejtőernyős egységek, majd hatalmas dü­börgéssel a csapatszállító pán- eélgépkocsik, a tüzérség és a rakétaalakulatok vonultak át a téren. Brüaaxel A KGST es a Közös Piac A Közös Piac és a KGST kapcsolatai állnak az EGK- tagállamok külügyminiszte­rei jövő heti luxemburgi tanácskozásának középpont­jában. A miniszterek ezen belül két témával foglal­koznak: egyrészt azzal a szerződéstervezettel, ame­lyet az EGK bizottsága dolgozott ki, s amelyet a a bizottság elképzelése sze­rint az EGK az egyes euró­pai szocialista orszá­gokkal köthetne meg, másrészt azzal kapcsolat­ban folytatnak meg­beszélést, hogy a két gaz­dasági szervezet között elő­reláthatólag novemberben megbeszélésekre kerül sor: Francois Xavier Ortoli, az EGK bizottságának elnöke a még nem végleges ter­vek szerint a KGST moszk­vai központjába látogat, Nyikolaj Faggyejev főtitkár meghívására. A szerződéstervezet vitá­ján egyúttal a bizottságnak felhatalmazást adnának az esetleges tárgyalásokra a KGST-tagállamokkal. A bizottság által elkészí­tett „keretterv" bizonyos mértékig tekintetbe veszi a nemzetközi kereskedelem realitásait. Intézkedéseket irányoz elő például a keres­kedelmet akadályozó meny- nyiségi korlátozások felszá­molására, a legnagyobb kedvezmény elvének alkal­mazására. Ugyanakkor egyes területeken a jelek szerint továbbra sem nor- malizálná teljesen a keres­kedelmet, főként a mező­gazdasági termékek forgal­mát illetően. A szerződés­tervezetnek számos olyan pontja van egyébként, amelyre vonatkozóan ma­guk a közös piaci országok sem értenek egyet, s ezért valószínűtlen, hogy a jövő­heti ülésen már végleges formába öntenék. Esi hozta a hét a külpolitikában így látja a hetet, kommen­tátorunk, Réti Ervin: Gerald Ford, az új amerikai elnök mind ez idáig tüntetőén került minden színpadias fel­lépést, valószínűleg ezzel is el akarta határolni magát a Nixon-időszak balul sikerült végnapjaitól. A hét derekán tartott sajtóértekezletére azon­ban piros-fehér jelvénnyel ér­kezett, s a gomblyukba tűzött emblémán három betű virított: WIN, ami angolul annyit jelent, hogy győzni, de egyúttal a Whip Inflation Now (küzdjük le az inflációt most!) kezdő­betűinek sorbaállítása. Az elnök csomagtervét azóta is vitatják, s a gazdasági szak­értők igen tartózkodóan véle­kednek várható eredményei­ről. A tömegekben sem váltott ki túlzott lelkesedést, hiszen a jobban kereső munkásokat, s az „alsóközéposztályt” többlet­adóval sújtja, miközben a nagyvállalatok különböző elő­nyökhöz és visszatérítésekhez juthatnak. A washingtoni saj­tóértekezlet köziátáka mintha csak Leoáyid Brezsnyev k'ri- nvovi beszédének alátámasztá­sára szolgált volna, az SZKP főtitkára a többi között a nvu- gati világot érintő válságjelen­ségekről szóit, amslvek a poli­tika síkián is jelentkeznek: elegendő arra utalni, hogy a NATO déli számvának két kulcsállamában, Olaszország­ban és Törökországban a hét sikertelen kormánykereséssel telt el. Lamondott a kabinet Athénban is, de ez már a kö­vetkező választások jegyében történt. Az atlanti berkekben legfel­jebb a brit ellenpéldával vi­gasztalódhattak. A csütörtöki választások nyomán a munkás­párt — hajszállal ugyan —, de abszolút többséget szerzett, s Londonban ismét munkaképes vezetőről lehet majd beszélni. A szélsőséges NATO-körök öröme azért nem az igazi, mert a konzervatívok komoly vere­séget szenvedtek a realistább, a nemzetközi viszonyokat job­ban figyelembe vevő munkás­párttal szemben: könnyen le­hetséges, hogy a kudarc Ed­ward Heath hattyúdala lesz, s a toryk hozzákezdhetnek a kí­nosnak ígérkező vezérválasz­táshoz. A csekély többség, va­lamint a szavazástól távol­maradók nagy száma intő jel lehet a munkáspárt számára is, ideje, hogy végrehajtsa programját és ígéreteit. (Külön probléma a skót és walesi na­cionalisták erősödése, mivel a skót vizeken talált olajtartalé­kok erőteljes gazdasági nyo- matákot adnak az elszakadási, függetlenedési törekvéseknek.) Ford a szovjet—amerikai vi­szonyról is nyilatkozott, s a sajtóértekezleten felvetődött egy újabb „ismerkedési” csúcs- találkozó megrendezése, külö­nösebb protokolláris formasá­gok nélkül. Az ismerkedés máris folyik, s Gierek szemé­lyében első ízben kereste fel a Fehér Házat szocialista politikus a legmagasabb szin­ten az elnökválasztás óta. Van miről tárgyalni, s ezek a tárnák helyet kaptak a Ber­linben, illetve Kisinyovban el­hangzott Brezsnyev-beszádek- ben is. Genfben folyik az EBK második szakasza: Eécs- ben a héten újabb plenáris ülést tartottak a haderőcsök­kentési megbeszéléseken; Moszkvában a föld alatti atom­kísérletek korlátozásáról foly­tatnak eszmecserét: s nem szü­netel a SALT-forduló sem. A tapasztalatok szerint a csúcson tett erőfeszítések és nekiru­gaszkodások jótékonyan befo­lyásolhatják az elhúzódó kon­ferenciákat. Mind nagyobb teret kapnak a Közel-Kelet kérdései is. A héten katonai díszszemlék zaj­lottak Egyiptomban és Szíriá­ban az 1973 októberi háború évfordulóján. Az ilyenkor kü­lönösen időszerű mérlegkészí­tés során le kellett vonni a következtetést, hogy a csapat­szétválasztás nem hozott meg­oldást, sőt az arab területek megszállásának tartósítását, „befagyasztását” jelenti. A bé- Ke ui.'.atai iieiyeit a nyuatüo- zatoicoan egy ujaoo hauoru ve­szélyeiről is szóltak... Ilyen körülmények között indult kőrútjára Kissinger. Szadat elnöK megszakította tíznaposra tervezett Kamacian- bojti meditációját, csendes visszavonultságát és elsősor­ban maga tárgyalt az ameri­kai diplomácia vezetőjével. Korábban néhány amerikai lapban megjelentek olyan ta­lálgatások, hogy Kissinger eset­leg találkozik a Kairóban idő­ző Arafattal is, annál inkább, mivel a palesztin nemzeti kér­dés megoldása nélkül nem le­het rendezni a térség problé­máit. Ä találkozás lehetőségét cáfolták, s váratlan meglepe­tésre nem került sor. Arafat ugyanis közben több szocialis­ta országban folytat megbeszé­léseket. Az amerikai politika strucchoz hasonlóan homokba dugja fejét, amikor nem vesz tudomást a palesztin problé­ma mélységéről és fontosságá­ról, s abban reménykedik, hogy valamilyen módon kike­rülheti azt. Jelentős okmányok adtak hírt a hét folyamán pártunk és kormányunk állásfoglalásairól. Az ENSZ-közgyűlés általános vitája során Púja Frigyes kül­ügyminiszter körvonalazta bé­kepolitikánk elveit, s hangsú­lyozta, hogy visszafordíthatat­lanná kell tenni az enyhülés megkezdődött folyamatát. A magyar külpolitika alapját a szocialista országok egyeztetett magatartása jelenti, s a test­véri egységet, a teljes nézet- azonosságot fejezte ki az MSZMP Politikai Bizottságá­nak, s a kormánynak közös állásfoglalása a Kádár János vezette küldöttség szovjetunió- beli útjával kapcsolatosan. A Magyar Szocialista Munkás­párt ugyancsak ott szerepel a 28 európai kommunista és munkáspárt sorában, amelyek támogatásukról biztosították a következő héten Varsóba ösz- szehívott konzultatív tanácsko­zást. reiislsMpsok erszÉps SzÉszifÉn A Magyar Reumatológusok Egyesülete Szekszárdon tartót, ta az idei országos konferen­ciáját pénteken és szombaton. A kétnapos tanácskozást — amelyen mintegy 20 előadás hangzott el —. a szocialista országok reumatológus orvo­sainak jövőre Szófiában össze­ülő nemzetközi konferenciájá­nak előkészülete jegyében ren. nézték. A kerekasztal-konferencia első napján dr. Bakos László­nak, az egyesület főtitkárának vitavezetésével a betegekről felvett adatszolgáltatás jelen­tőségéről, gépi korszerűsíté­sének és egységesítésének elő­készítéséről tanácskoztak. Szombaton Bozsóky Sándor professzor vitavezetésével a gyulladásos mozgásszervi be­tegségek gyógyítására használt gyógyszerekről szerzett tapasz­talatokról számoltak be, vala­mint a modern gyógyszerküta- tás eredményeiről és a ha­zánkban nem használatos újabb gyógyszerekről tájékoz­tatták a jelenlévőket. A konferencián — dr. Rich­ter Andrásnak, az egyesület elnökének indítványára — egy­perces néma felállással emlé­keztek dr. Mirgai Sándorra, a fizikotherápia most elhunyt úttörőjére. Bejelentették az Edgár Stene norvég pályadíj- alapítványt is. Az értékes pá­lyadíjat mozgásszervi betegek részére tűzték ki. átélt beteg­ségük s azzal kapcsolatos ta­pasztalatuk leírására. (-S -ó) Magyar—jugoszláv műszaki-tudományos tárgyalások A magyar—jugoszláv műsza­ki-tudományos együttműködési vegyesbizottság október 10—12 között tartotta 16. ülésszakát Budapesten. A két delegációt Gácsi Miklós kohó- és gép­ipari államtitkár és Jón Srbován a vajdasági tartomá­nyi gazdasági kamara elnöke vezette. A bizottság értékelte a két ország közötti műszaki­tudományos együttműködés eredményeit és jóváhagyta az együttműködés további prog­ramját. Megtárgyalták a magyar— jugoszláv műszaki-tudományos együttműködés 1976—80. kö­zötti bővítésének kérdéseit is. A jugoszláv delegáció, amely több gépipari és vegyipari üze­met is meglátogatott, szomba­ton elutazott hazánkból. Kuba nagy fejlődést ért el Amerikai szenátor nyilatkozata Claiborne Pell amerikai sze­nátor, aki a közelmúltban Ku­bában járt, nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának a szigetországban szerzett benyo­másairól. A szenátor elmondotta, hogy látogatása során találkozott Fi­del Castróval»és több más ku­bai vezetővel, tanulmányozta a kubai nép életét és azokat a sikereket, amelyeket az új élet építésében értek el ebben az országban. Megjegyezte, hogy 1960-hoz viszonyítva, amikor utoljára járt ott, Kuba vitathatatlan fejlődést ért el. Emelkedett az életszínvonal és országszerte nagyarányú lakás­építések folynak. Nagy benyo­mást tettek rá az egészségügy terén ,elért eredmények. Rá­mutatott, hogy Kubában ma kilencezer orvos működik, vagyis ezer lakosra jut egy orvos. Az országban sok jól Jelszereit és berendezett kór­házat és poliklinikát látott, el­ismeréssel szólt a hazai szak­emberképzésről. amely nem­csak a városokban, hanem a falvakban is magas szintű. A szenátor megjegyezte, hogy a kubai kormány az eredményes gazdasági fejlődés következtében sikerrel fejleszt­heti külkereskedelmi kapcso­latait. Eredményes kereskedel­met folytat számos nyugati or­szággal, a többi között Kana­dával. A szenátor végezetül megelégedését fejezte ki, hogy az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatai a fokozatos fejlő­dés útjára kerültek. A sorompótól a pártházig A sorompótól indultam, Siófok irányába halad­va, a Szabadság út jobb oldalán. A Hunyadi filmszín­ház műsorát hirdető táblánál kezdtem, s a pártház előtt fe­jeztem be a nézelődést. Eltö­kéltem, nem fogok megszólíta­ni senkit, kizárólag az utcára hagyatkozva próbálom meg­lelni azt a változást, ami Ta­másiban is éppúgy jelen idő, miként az egész országban. Egy embert azért mégis meg­szólítottam, s kettő engem szó­lított meg. Bevezetőnek talán ennyi elég. Lássunk tehát munkához, s miként mondani szokás, néz­zük miből élünk, illetőleg „lessük meg” mi minden tar­tozik 1974-ben az utca képéből ítélve egy Tolna megyei járá­si székhely lakóinak életéhez. Kirakat az utca: az igények, a szükségletek kirakata, s a vi­lágon bárheú úgyszólván min­dent elmond a „helyzetről”, az életkörülményekről. Itt van nyomban a moziműsor. Szep­temberben tíz filmet nézhet­tek meg a járási székhely dol­gozói: egy japánt, egy olaszt, egy franciát, egy magyart, egy szovjetet, egy lengyelt, egy jugoszlávot,. egv svájcit, egy csehet és egy NDK-t. Mutat ez valamit, mond ez valamit? Úgy gondolom Igen. Egyfajta lehetőséget, szórako­zási, kikapcsolódási igényt tük­röz, igazodást jelez a megvál­tozott élet- és munkakörülmé­nyekhez. Ahhoz, hogy Tamási ipara, mezőgazdasága nem a régi, s ennek következtében sokak számára a kikapcsolódás napi szükséglet. Harminc- valahány esztendővel ezelőtt legfeljebb szombaton és va­sárnap gondolt a munkában megfáradt ember mozira, hét­közben aligha. T öprengve, serényen jegy­zetelve a járókelőket is nézem. A ráérősen be­szélgető asszonyokat, a bevá­sárlószatyrokat cipelő kisma­mákat, a kocsma felé tartó fér­fiakat. Egy nyiltott szemmel járó külföldinek bizonyára az tűnne fel: az emberek jól öl­tözöttek, a mi szemünk ászra se veszi, megszoktuk, termé­szetes. A Szabadság úton egymás mellett sorakoznak az üzletek. Tej- .kenyérbolt, húsbolt, ital­bolt, presszó. Nos, álljunk meg újra néhány gondolat erejéig. Lám csak Tamásiban is van gépkocsivezető-oktatás. Végig­hajt az úton az AU 67—99 rendszámú, úgy nézem Zsigu­li, az''oktató mellett ötvenes asszony fogja a kormányt. Eszembe jut, egykor ilyen idős korukban az asszonyok szinte már vénnek számítottak. A presszó zárva, leltároznak. A kocsma előtt két bicikli, az egyiken aktatáska, a másikon

Next

/
Thumbnails
Contents