Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-12 / 239. szám
Az agy védelmében Szerte a világon sok millió ember szenved krónikus szellemi túlerőltetésben — olyan bajban, amely jobban veszélyezteti az emberi civilizációt, mint általában hiszik. A szellemi agyonhajszoltság súlyos tüneteit először az első világháborút követően észlelték a fejlett tőkés országok szellemi foglalkozású emberein. Az utóbbi években arról számolnak be a szakértők, hogy a szellemi Represszió — közepesen súlyos pszichés rendellenesség — száma állandóan növekszik. Hivatalos adatok szerint az Egyesült Államokban évente 125 ezer beteg kerül kórházba depresszióval, 200 ezret kezelnek járóbetegként, és négy-nyolc millió embernek van szüksége pszichiáter segítségére. Az évi 50 ezer amerikai öngyilkos fele depresszióban szenved. Más országokban is nyugtalanító adatokról érkezik hír — ha az amerikai adatoknál enyhébbekről is. Veszélyben az agy Kétségtelenül vannak jelei, hogy az agy veszélybe került. Az okok rendkívül szerteágazók, hosszú listát lehetne ösz- szeállítani róluk. Egy azonban bizonyos: a XX. század emberének naponta kell annyi információt tárolnia, feldolgoznia, mint a korábbi nemzedékeknek egész életükben. Szerencsére az agynak kolosszális tartalékai vannak, amelyek normális körülmények között rejtve szunnyadnak, de azért a szellemi agyonhajszoltság súlyos problémáját nem sza- ban figyelmen kívül hagyni. Egyes nyugati szakértők elérkezettnek látják az időt, hogy talán az UNESCO védnökségével világméretű kampány induljon az emberi agy védelmére. Ennek keretében különböző szakértőknek kellene ösz- szefogniok, hogy választ találjanak jó néhány — nem ritkán ellentmondásos — kérdésre. Az emberi agy memóriaképességei olykor egészen meg- hökkentőek. Mozart például képes volt egyszeri meghallgatás után lekottázni egy szimfóniát. Vannak emberek, akik több tucatnyi nyelvet sajátítanak el, mások pedig még a komputert is megszorítják gyorszámoló képességükkel. Vajon mindez rendellenes, vagy normális teljesítmény-e, s ha az utóbbi, azt jelenti-e ez, hogy legtöbbünk agya (hiszen legtöbben nem rendelkezünk ilyen képességekkel), rossz hatásfokkal működik? Sikerül-e felfednünk a „csodák” titkát és hozzáférhetővé tennünk minden ember számára? Agy-higiéne és ágy-diéta Az emberi szervezet fiziológiai folyamatainak közismerten ritmusa van, s e ritmus lefutása olyan, mint az inga mozgása. Ha például a szívdobogás túlságosan gyors, olyan fázis következik, amelyben a szív összehúzódásainak száma a szokásosnál kisebb. Ez az elv érvényes a szellemi és érzelmi szférában is, amelynek szoros kapcsolata van a fiziológiával. Ha sikerülne megértenünk a szellemi tevékenység inga-folyamatait, minden ember számára lehetővé válna, hogy saját agyát vezérelje. Ha valaki azt mondja, hogy kitűnően érzi magát, ez annyit jelent, hogy szervezete és pszichéje optimális kondícióban van. De az „ingatör- vény” szerint a csúcs és a mélypont váltakozik és az alacsony tevékenység időszakában az emberi agyat nem szabad túlterhelni vagy mesterségesen stimulálni. Talán rövidesen új tudományok születnek, az agy-higiéne és az agy-diéta. Áz agyhigiénét valószínűleg már az iskolákban tanítják majd a következő évtizedekben, hogy a következő nemzedékek enyhíthessék szellemi megerőltetésüket. A megfigyelések szerint a szellemi dolgozók jobbára több komplex probléma megoldásával foglalkoznak egyszerre. Ám az emberi agy — ellentétben a komputerrel — csak „egyproblémás gép”. Fiziológiai és biokémiai vizsgálatok bizonyítják, hogy ha az agy egyszerre több problémamegoldásával küzd, ennek túl- erőltetés, sőt, kóros szerkezeti elváltozás lehet a következménye. Ez annyit jelent, hogy mindenkinek már gyermekkorában meg kell tanulnia szellemi erőinek legésszerűbb felhasználását, hogy elkerülje a túlerőltetést. Racionalizálni kell a munkanapot, kiválasztva az elsőként megoldandó, legfontosabb problémákat, figyelmen kívül hagyva az értéktelen információkat. Szükség van a szellemi dolgozók legkedvezőbb étrendjének kidolgozására is. A legújabb biokémiai kutatás kimutatta, hogy a szellemi erőkifejtéshez specifikus vegyszerekre van szükség. Ez any- nyit jelent: lehetséges közvetlenül hatni az agyra, hogy ez enyhítse a krónikus ideg- feszültséget. Az ilyen feszültség zavarja a vegyi egyensúlyt a szervezetben: bizonyos ártalmas anyagok mennyisége növekszik, más hasznosaké viszont csökken. A legtöbb gyógyszer idegen Az emberi idegrendszer működése stimulálható bizonyos gyógyszerekkel, de a legtöbb ilyen gyógyszer idegen a szervezet számára és ártalmas mellékhatásaik vannak. Bizonyos más anyagok precízen adagolva növelhetik az agykéreg tevékenységét — mellékhatások nélkül. E pillanatban az acetil-amino-borostyán- kősavra összpontosul a kutatók figyelme — ez a vegyület jelen van a normálisan működő agyban és legújabban sikerült szintetizálni. A kísérletek szerint intenzívebbé teszi az agy szöveteinek oxigénfogyasztását a megfeszített szellemi munka idején, pozitív hatása van a szellemi tevékenységre. Mellékhatásai jelentéktelenek. Lehetséges, hogy sikerül megtalálni az ember szellemi tevékenységének katalizátorait is. Krónikus szellemi fáradság esetében az ételhez keverve, ezekkel a katalizátorokkal megelőzhetnék a kóros elváltozások kifejlődését. Még sok más út is kínálkozik az agy megvédésére. Egy azonban bizonyos: a probléma létezik és a világnak össze kell fognia megoldására. (A Delta októberi számából). Üdvözlet és várakozás Szokatlan tárgyban interpellált a testület egyik tagja a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén. Zsigovits Ferenc, a MEZŐGÉP igazgatója tette szóvá, állásfoglalást is kérve azt, hogy a Babits Mihály művelődési központ zárt színházi bérletrendszere miatt mindjárt az évad elején nem tudtak hozzájutni ahhoz a jegy- mennyiséghez, amelyet igényeltek dolgozóiknak. Illetve: egynegyedét sikerült megkapniok annak, omit szerettek volna és azt is nagyon nehezen. E problémáról, hogy egyes jegyekhez csak ritkán és nagy szerencsével juthat az aki nem színházi bérlettulajdonos, sokszor volt szó az elmúlt évek során ezeken a hasábokon. Ezért üdvözöljük örömmel az interpellációt és tekintünk várakozással a most már elkerülhetetlen intézkedés elé. Úgy foglalt ugyanis állást o végrehajtó bizottság, hogy meg kell keresni azokat a lehetőségeket, melyek feloldják a jelenlegi, sokak által joggal kifogásolt zártságot. Azaz: nem bérlettu- lajdonosok is hozzájuthassanak egy-egy általuk kiválasztott színházi előadás megtekintéséhez. Végül még megjegyeznénk valamit... a színházi életünket érintő interpelláció olyan időszakban hangzott el, amelyben divatos arra hivatkozni, hogy rohanó korunk emberének mind kevesebb szüksége van a színházművészetre. Talán nem is istennek hála, hogy ez szűkebb pátriánkban nem igaz... — 6a. — "hiszlój. Lajos?| j UBÁIBÁITASIOK A bajuszos, volt páncélos megtoldja: — Keresni ám, nyolc gyerek, meg az asszony várja a pénzt. Mi megszoktunk egy életszmtet, azt már nem adjuk fel. Maga mit szólna, ha parkettás, központi fűtéses lakásból földes, ba- nyakemencésbe akarnák költöztetni? Mert vagyunk itt jó néhányan, akiket elvitt volna máshova a vállalat. Mondjuk, fenntartónak, spriccelnénk a cementet a vágatra, ácsolnánk. Ott nem rezgeti a kezünket a fúró, de meg is nézheti a keresetüket! Kétharmada a mienknek! Odaszól a társának. — Mutasd meg az elvtársnak, hogyan fúr a borsodi brigád! Néhány perc, és felbődül a fúró. Intenek, menjek közelebb. S egyszer csak megfogja a kezemet a fúrós, ráteszi a fogantyúra. Keményen, szinte rákényszeríti. Szorítom a fogantyút, először csak a kezem, aztán az egész testem érzi a rezgést, amibe tompa lüktetés keveredik. A vídia forog, s mikor beljebb hatol a sziklába, meglódul _ a fúróberendezés. Néhány perc elég volt belőle. Kikapcsolják és nevetnek. És amikor látják az arcomat, vígasztalnak. — Ne legyen elkeseredve. Megszokná, ha lenne kitartása. Az kell ide, semmi más. Minthogy minden munkához az kell. A magáéhoz is. 19. SIC TRANSIT GLORIA MUNDI.., Felemelkedik a kobak, a bányász félrelöki a nagykalapácsot, és félszegen rámnéz. — Hogy tetszett mondani?... Megismétlem. Mosolyog. — Ugyanis rosszul hallok, de most már... Sóhajt. Csizmája orrával a kő apraját piszkálja. , , __A dicsőséget nem ember adja embernek, v agyis ha az adja, nem maradandó. Nézzen körül a világban, ha olvas újságot, hallgat rádiót, igazat ad nekem. Mert... — 52 — Nem folytatja. Nyúl a kalapács után. Az aknász rászól. — Nyughasson, én engedélyezem. Kimért, halk válasz. — De a mi rovásunkra. Csökken a teljesítmény. Persze, ha parancsolja — néz féloldalt az aknászra, — akkor... — Kérem... ! Leülünk az egyik sziklára. .Körülveszitek a többiek, sőt a gyaloglók is megállnak. Az aknász intézkedik. — Mindenki menjen a dolgára! No igen — és körülnéz —, ha itt elkezdődik a termelés, nem sokat értenek egymás szavából. Menjenek az anyagraktárba. Én majd az ajtó elé állok, hogy ne zavarja magukat senki. A segédvájár leteszi a sapkáját, a műanyag kobakot. Barna hajú, sápadt, arcú férfi. Zöldesbarna szeme megnyugszik rájtam. Tekintete fáradt és derűs, a szava itt már nem halk, hanem kemény, megfontolt. — Bizonyára azért vezették hozzám, mert szerintük én vagyok az egyedüli pap a bányában. Rosszul tudják, én nem vagyok pap. Teológián végeztem másfél évet, de abbahagytam, mert... — Nősülni akart? — Nem — mosolyodik el. — Református vagyok. Meghalt az apám, az anyám is beteges, úgy éreztem, kötelességet teljesítek a többi testvérem és anyám irányában, ha abbahagyom. — És véglegesen? Gondolkodik, töpreng. A fejét rázza. — Nehezebbet nem kérdezhetett volna. De azt hiszem, még megpróbálom, mert hivatásomnak érzem az igehirdetést. Bár megnősültem, van egy kisfiam is, meg aztán így is lehet igét hirdetni. A magatartásommal. Az életemmel... Ez utóbbira gondoltam akkor is, amikor a bányába jelentkeztem. Szükség van itt ilyen emberre. Nem azt mondom, hogy a bányászok durvábbak, keményebb beszédűek, mint akár a parasztok, de én azt tartom: jó, hogy itt vagyok. Kezdetben, mikor a munka nehézsége, a megtört életpálya tudata gyötört, úgy éreztem, nein bí- rom. De tudja, mennyi erő van az emberben. És ha egy kis biztatást kap belülről is? Mert kí— 53 — vülről, másoktól kaptam. Nagyon rendes emberek a vezetők. Állítom, hogy kedélyes itt a hangulat. Én például pertu vagyok mindenkivel, kivéve az aknászt, akivel jött, mert azt nemrég helyezték ide egy másik körletből. De azzal is megiszom a családi esten. — A nehéz fizikai munka idővel érzéketlenné teszi az embert a szellemiek iránt. — Többszörös tévedésben van. Először is, nem egyformán nehéz itt valamennyi munkahelyen. Nem mondom, ahol kezdtem, feltörte a tenyeremet a kaparó, a lapát, a kalapács, de utána olyan helyre kerültünk, ahol szinte minden szállítást géppel végeztünk. Fent is csak így van: egyszer nehezebb,. máskor könnyebb. Nem? Aztán, akinek elmélyült belső élete van, és áldoz arra, hogy ezt megtartsa, ápolja, annak nem szűnik meg az érzékenysége a szellemiek iránt. Nekem kétezer kötetes könyvtáram van, az apámtól maradt, aki szintén lelkipásztor volt. És ebben a könyvtárban nemcsak Testamentum van, s nem is csak lexikonok, lelki írók művei, ha- nem( ott van például Solohov, Dosztojevszkij, Pablo Neruda, Dürrenmatt, Bertold Brecht valamennyi magyarra fordított alkotása. Ha éjjeli műszakról térek haza, és nem tudok aludni, tudja mennyit olvasok?! — Utána fáradtan kezdi az új műszakot. — Nem akar kigyógyülni ebből a rögeszméből? Az ember harminc körül nagyon fogékony. És sokat kibír. A teljesítmény nem rosszabb, mint másoké. Gondolja, hogy a többi bányász átalussza a pihenőidejét? — Nem... nem, van, aki kocsmába jár, mulatni ... — Most megint olyat mondott, ami nekem kifejezetten fáj. Az mese, hogy fizetéskor velük telik meg az Olimpia. Több ott a pénzes maszek, a külföldi, mint a bányász. Ök, ha mennek, leginkább távol mennek a lakásuktól. És kevés közöttük a lumpen elem. Még itt is, ahol az ország minden vidékéről találhat embert. Igaz, sorsüldözötteket talál közöttük, de ez baj? Hiszen mind azzal jön, hogy új életet kezd. És ez jó. Nem mindegyiknek sikerült, de soknak igen. És ez még jobb. (Folytatjuk) — 54 —
