Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
f f 1 Egy tsz szőlészetében A szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz-ben Hutai Kázmér főmezőgazdásztól érdeklődtünk a négy éve telepített szőlő múltjáról, a most folyó munkákról és a várható eredményekről. Az üzemben 1969 tavaszán kezdték meg a telepítést megelőző földmunkákat, az OMMI tervei alapján. A tereprendezést a Sárköz-Völgységi Vízi- társulat végezte, illetve a tsz saját gépei. A szőlőrekonstrukció keretében csak elparlago- sodott, műveletlen területek telepítésére került sor. A 29 hektár terület tala j-előkészítése után 1970 tavaszán kezdődött az ültetés. A következő évben befejezték az erózió ellen védelmet nyújtó árkok, csatornák, műtárgyak építését, és elkészült a támberendezés is. A telepítéshez a tsz 70 százalékos állami támogatást kapott, s figyelemre méltó, hogy azóta hitelt nem vettek igénybe. A felmerülő költségeket az üzemen belül fedezik, ugyanis a szőlő csak jövő évben fordul teljesen termőre, tehát akkor várható, hogy az évi ráfordítások megtérülnek. A talajerő fenntartását, illetve fokozását zöld- és műtrágyázással végzik. A műtrágyák mennyiségét a pécsi Szőlészeti Kutatóintézet talaj- és levélvizsgálatai alapján határozzák meg. Most fejezik be a szőlőben a készlettrágyázást, aminek az a célja, hogy .a talajt a növénynek megfelelő tápanyagszintig feltöltsék. Ebben az évben mintegy negyven mázsa vegyes hatóanyagú műtrágyát juttattak ki negyven centiméter mélyen a talajba, a speciális műtrágyaszóró gépekkel. Már a telepítésnél figyelembe vették, hogy kevés a munkaerő, így csak borszőlőt ültettek, közel azonos területi megoszlásban; három fehér (olaszrizling, rizlingszilváni és tramini) és két vörös (kékfrankos, cabemet) fajtát. A különböző érési idővel a munkacsúcs csökkentése a cél. Munkaerőhiány miatt három éve Kakasdról szerződtettek egy tizenegy fős brigádot. A tsz helyben készítette fel őket a vizsgára és ma valameny- nyien betanított szőlészeti munkások. Ezek az emberek két erőgéppel végzik a talajművelést, kisebb szállításokat és a növényvédelmet. Az idén tizenkétszer permeteztek és háromszor poroztak. Lisztharmat-kártétel elszórtan fordul elő, tíz százalékban. Valószínűleg szükség lesz még szüret előtt a szürkerothadás elleni védekezésre. A zöldmunkák közül a hajtásvágás van vissza, mintegy másfél hektár területen. A szőlő kezd tarkulni, színesedni és az előzetes termésbecslések szerint 87 mázsás hektáronkénti átlagra számítanak. Feldolgozással a tsz nem foglalkozik. Szőlőleadásra kötöttek többéves szerződést a Mecsek vidéki Állami Pincegazdasággal. — st — Új rendelkezés Kedvezőbb feltételek a zártkerti építkezéseknél Rohamoson emelkedett az elmúlt években a szőlő- és kiskerttulajdonosok száma. Számukra gondot jelentett az ideiglenes tartózkodási hely, ahol egyben elvégezhetik a területtel kapcsolatos gazdasági munkákat is. Az eddig érvényben lévő rendelkezések értelmében ugyanis erre a célra legfeljebb 12 négyzetméter alapterületű helyiséget lehetett felépíteni a nem az OTP-n keresztül vásárolt telkeken. Október 1-től életbe lépett az új országos építésügyi szabályzat, amely a kiskerttulajdonosok szempontjából kedvezőbb feltételeket biztosít gazdálkodásra és tartózkodásra alkalmas présházak, tanyák építésére. Milyen feltételek mellett építhetnek ezentúl a kiskertek tulajdonosai? — kérdeztük Sztárcsevity Ervintől, a városi tanács vb. műszaki osztályának vezetőjétől. Az osztályvezető elmondotta, hogy a jövőben a föld eredetétől — tehát attól, hogy kitől vásárolták — függetlenül — a 200 négyszögölnél nagyobb telkeken — a terület megműveléséhez szükséges, a tájba illő gazdasági helyiséget építhetnek. Megkötés, hogy ebben az épületben nem kaphat helyet zárt előszoba vagy főzőfülke. A jövőben 12 négyzetméter alapterületű, tartózkodásra alkalmas helyiséget képezhetnek ki a padlástéren, ami alatt természetesen helyet kap a gazdálkodási munkára alkalmas helyiség. A rendelkezés így annyiban jelent előnyös változást, hogy a padlásteret is hasznosítani lehet További előírás a hasonló jellegű építményekre, hogy maximális párkánymagasságuk — tehát a terepszint és az eresz közötti távolság — nem haladhatja meg a 3 métert. Ezenkívül csak olyan földterületen lehet ilyen méretű önálló tanyát építeni, ahol az oldalkert szélessége — az építménytől jobbra vagy balra eső terület — legalább három méter, s az előtte lévő földterület legalább öt méter hosszúságú. A rendelkezés célja ezzel, hogy elkerülje a felesleges zsúfoltságot, az esetleges birtokháborításokat. Hogy az igen kis szélességű földterületek gazdái se kerüljenek hátrányos helyzetbe, a rendelet számukra lehetővé teszi — egyedi elbírálás alapján — tanyasor, iker- tanya vagy csoportos tanya kialakítását. Mivel az új rendelkezés október 1-én lép életbe, a városi tanács műszaki osztálya kéri a majdani építkezőket, hogy építési engedélyeiket csak október 1. után nyújtsák be az osztályhoz, mivel addig úgysem bírálják el azokat A társközségek egyenjogúak Szabópál Antal megyei tanácselnök nyilatkozata A Tolna megyében lévő 104 községben 61 községi tanács működik. Közöttük 23 több település közös tanácsa. A társközségek megszervezése óta eltelt idő tapasztalatairól, e községek helyzetéről és jövőjéről nyilatkozott lapunknak Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke. — Elnök elvtárs! Az urbanizációs folyamat hatására világszerte csökken a kisközségek lakosságának száma. Mi a tapasztalat Tolna megyében? — Ez a tendencia nálunk is felismerhető, és ha mérséklődő is az üteme, ezekben a községekben továbbra is várható a létszámcsökkenés. A mi megyénkben jelenleg mintegy harminchatezren élnek olyan községekben, ahol — egyebek között — a kis lélekszám miatt célszerű volt közös tanácsokat létrehozni. A 36 000 fő a megye népességének tizenhárom százaléka. Természetesen ezekben a községekben — függetlenül a lakosság számának mozgásától — fontos feladat az alapvető ellátás biztosítása. így például a szükséges üzletekről, az egészségügyi és az oktatónevelő tevékenység feltételeinek — a lehetőség szerinti — legjobb megteremtéséről gondoskodni kell. — Tudomásunk szerint több községben is fenntartással fogadták a társközséggé szervezést. Igazuk volt-e az aggályos- kodóknak? — A közös tanácsok nagy többsége a kezdeti nehézségek után jól működik. Ez is bizonyítja, hogy a jelenlegi szervezeti forma bevált. A fenntartások, aggodalmak megszűntek. Mind több ember érti meg, hogy a székhely község nincs fölérendelt helyzetben. A szó legteljesebb értelmében társak, egyik sem kerülhet tartósan előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe. Semmi hátrány nem származik abból sem, hogy az igazgatási, szolgáltatási, a szakhatósági tevékenységet az eddigi tanácsapparátus helyett a közös tanács székhelyén dolgozó tanácsi szakemberek végzik. A fejlesztésre rendelkezésre álló összeg felhasználásánál sem kerültek rosszabb helyzetbe a nem székhely községek, ugyanis a feladatok megoldása nem függ a lakosság által fizetett községfejlesztési hozzájárulás összegétől. Példák bizonyítják, hogy az így felhasznált összeg lényegesen több, mint korábban volt, vagy egyáltalán lehetett, s egyes feladatok gyorsabban valósulnak meg. Egyébként is alapelvünk, hogy a fejlesztések megvalósításánál a lakossági szükségletek és igények az irányadóak, örömmel hozzátshetem, hogy a társközségek érdekeinek összehangolása egyre sikeresebb. E tanácsok tagjainak nagyfokú közéleti érettségét mutatja, hogy az arányos képviselet mellett — ismerve egymás gondjait, feladatait — a társközségek segítik egymást. Elsősorban az alapellátottság fejlesztését tartják szem előtt, állandó jellegű feladat az utak, járdák építése, korszerűsítése, valamint az alaovető intézmények létesítése, illetve felújítása. Ez természetesen folyamatos feladat, és a sürgősség dönt a sorrendet illetően. — A társközségek tanácstagjai ezek szerint aktív, széles látókörű emberek? — Igen. Nagyon kevés kivételtől eltekintve, ez így igaz. A testületi üléseken a megjelenésük aránya jó, és ott hallatják is szavukat. E tanácsok ülésének napirendjén mind gyakoribb a tanács működési területének egészét átfogó téma és rendszeres időközönként egy-egy társközséget külön érintő kérdést is megtárgyalnak. Érthető módon, a tanácstagok aktivitása elsősorban a saját községük vonatkozásában élénkül meg. Az is igaz, hogy a lakossággal szoros — ahogy mondani szokás — élő kapcsolatot tartó tanácstagok munkája jobb, eredményesebb. Különösen jó hatásúak azok a testületi ülések, amelyeket a helyszínen tartanak. A lakosság jogosan igényli, hogy a közös tanácsok vezetői, a tanácselnök, a vb-titkár, rendszeresen látogassa a nem székhely községeket is, adjanak lehetőséget a lakosságnak a véleménynyilvánításra. Ennek egyik módja a fogadóóra, amelyet nem helyettesíthetnek azzal, hogy egy-egy panasz, vagy egyéb ügy miatt „úgyis járnak” a nem székhely községben is. — Elnök elvtárs szerint a máris biztató jelenlegi helyzet javításának milyen feltételei vannak? — Alapvetőnek tartom a közéleti tevékenység fokozását, a tervszerű, következetes vezetői tevékenységet A már eddig is kialakult, és több helyen példamutatóan jó együttműködés a pártszervezetek, a Hazafias Népfront-bizottságok és a tanácsi szervek között a munka további sikerének nélkülözhetetlen záloga. A községek ösz- szefogására egyre inkább szükség lesz, hisz az alapellátáson túl mind több helyen olyan feladatok kerülnek előtérbe, amelyekhez egy-egy község ereje eddig is kevés lett volna, és még inkább az lesz a jövőben. — Mondana erre néhány példát? — Lassan elérkezik az ötödik ötéves terv végleges kialakításának és a tervek kivitelezésének előkészítési időszaka. Tudomásunk szerint több község is van, ahol óvodát, iskolát, művelődési házat, esetleg köztisztasági fürdőt kívánnak létesíteni. Ehhez egy kisközség ereje kevés. Itt csak az összefogás segít. A megyei tanács által jóváhagyott településhálózat-fejlesztési tervek megvalósításánál is az „egységben az erő” jelszó gyakorlati érvényesítése biztosíthatja csak, hogy ,a tervekből valóság legyen. — A soron következő időszak legfontosabb feladatait miben látja elnök elvtárs? — A már előbb is említett gondok minél gyorsabb kiküszöbölése az első tennivalók közé tartozik. Annak a tanácsnak jó a munkája, ahol a párt- szervezet irányításával következetesen, tervszerűen, a lakosság mind szélesebb körére támaszkodva dolgoznak. E vonatkozásban még sok a tartalék. Indokolt, hogy a tanács tisztségviselői is nagyobb segítséget adjanak, főleg a tanácstagi csoportoknak. Ennek egyik módja például az, hogy a tanácselnök és a vb-titkár részt vesz a tanácstagi csoport ülésein, ahol alaposan tájékozódhat és tájékoztathat. Néhány tanácsi tisztségviselő azt mondta, hogy nincs érdeklődés a fogadóórái iránt. Nos, szerintem nem kis mértékben rajtuk is múlik, hogy felkeltsék az érdeklődést. A dolog másik oldala, hogy ehhez igényeljék a segítséget a tanácstagoktól, és más szervek aktivistáitól. Nagyon hasznos fórum a falugyűlés. Ezek szerepét tovább lehet és kell fokozni. Itt rendszeresen tájékoztatást lehet adni a célokról, és a megvalósítás esetleges nehézségeiről. Ugyanakkor a falu lakossága közvetlenül is hallathatja szavát a soron következő munkák rangsorának kialakításában. Különösen a fejlesztési tervek, a társközségek életét érintő kérdések megismertetésére alkalmas fórumok ezek, de tapasztalatunk szerint az a lakosság mozgósításának, — a legtöbb helyen szívesen vállalt — társadalmi munka kibontakoztatásának is egyik legeredmé-’ nyesebb helye. — A tanácsi kirendeltségek munkája miként javítható? — A közéleti tevékenységet élénkíti, ha választott közéleti embert — például köztiszteletben álló tanácstagi csoportvezetőt, tanácselnök-helyettest kérünk fel a függetlenített kirendeltségvezető helyett a tár-- sadalmi, politikai munka végzésére. Ez természetesen csak: a kis létszámú, nem székhely ; községben lehetséges, míg á nagyobb lélekszámú helyeken továbbra is a függetlenített ki-; rendeltségvezető végezhet — a kellő segítség mellett — eredményesebb munkát. Hozzáte-;« szem, hogy az egységes szak- igazgatási szerv dolgozóira vár továbbra is a szakigazgatási jellegű feladatok végzése. — Tudomásunk szerint a községi KISZ- és népfrontszervek között alapos, jó megállapodások jöttek létre. — Igen. Ezzel kapcsolatosan az a legfőbb feladat, hogy ezeknek a megállapodásoknak a végrehajtását — amelyek a nem székhely községekben is elkészültek — évenként együttesen ellenőrizzék. Itt is hangsúlyozom, hogy a helyszínen, abban a községben, amelyre vonatkozik. A megállapodások gondos kimunkálásában, korszerűsítésében és ütemes teljesítésében is sok lehetőség van még. A jövőben is szükség van arra, hogy a járási pártbizottságok, népfrontbizottságok, KISZ-szervezetek a megyei tanács vb járási hivatalainak bevonásával rendszeresen vizsgálják meg a közös tanácsú községekben folyó munkát, és a maguk lehetőségei szerint segítsék ezt a fontos politikai, társadalmi, gazdasági tevékenységet. — Köszönjük a beszélirctést. FI
