Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
/ * f 1 4 Deák Ferenc Is vendég volt Műemlék jellegű présház a felsőnyék! szőlőhegyen Kálmándy református lelkész 1832-ben bővítette a szobával a présházat. Az ablakok üvegeit még ólomba foglalták. HARMINC-EGYNÉHÁNY ÉV UTÁN megilletődve lépem át az öreg présház küszöbét. Any- * nyi év után is ott látom a hajdani szüret idején öreg, tanítóm termetes alakját, rövid, ősz hajával, ősz bajuszával, pipával a kefében, s hallom a hangját, amint régi történeteket mesél. Ugyanígy lépett be az iskola egyetlen tantermébe — pipáját az ablakba támasztva, amikor fiát —• katonának szólította a SAS- behívó — helyettesítendő, nyugdíjasként okított bennünket a betűvetés tudományára. Ma is ismerős az öreg présház. Előtte, a meredek-mély völgy szélén, mögötte az oldalban, ismét termést hoztak a mandulafák, a szilvafák ágait repegeti-hasogatja a súlyos termés. Bent, a présház rongyosodó mészfalára éles fénycsíkot vet az enyészetnek indult nádtető lyukain bevilágító napfény. A szoba mennyezetén szőlőfürtök aszalódnak, az asztalon fonat- lan üvegdemizson mellett évszázados gyertyatartó, a falon öreg csutorák, kulacsok, régi képek. Kossuth-kép, fekete szalaggal övezve. A szalag családi ereklye. Amikor a nemzet nagy halottjának hamvait hazaszállították, néhány pillanatig érintette koporsóját. És Deák Ferenc képe, akinek Világos után egy ideig menedéket, védelmet adott a falu akkori plébánosa, és tisztele- tese révén, Vas Gerebennel együtt. Ott áll a zöld' mázas cserepekből összerakott szemeskályha, amelyet eredetileg kintről, az apró, füstös konyhából fűtöttek, jókora fahasábokkal. Ez a füstös konyha a présház egyik legnagyobb, népi építészeti értéke. Megvannak még a konyha másfél évszázados kellékei is, a tűzi- kutya, a kovácsoltvas háromláb, és már lábak nélkül, nyél nélkül a hajdan háromlábú serpenyő. A SZOBA SARKÁBAN, a falon függ öreg tanítóm dinasztiaalapító apjának pipatóriuma. Fiókjából becses- emlékek kerülnek elő. Az „öreg tanító” cserép tintatartója, amelybe még lúdtollat mártogattak. Egy fából faragott, kerek, hosszúkás tok, amelyben a száz évvel ezelőtti falusi nebuló a palavesszőit — írókészségét — hordta. És a kályha mellett más, muzeális ritkaságok ... Vesz- szőből font szüreti kellékek mellett kéziszerszámok: különböző formájú kacoroktól- a negyven-ötven évvel ezelőtti metszőollókig. Egész kis helyi múzeumra való gyűjtemény, amely Felsőnyék régi szőlőkultúráját - dokumentálja. Sajnos, azt nem tudni, hogy a pince, a présház régebbi része mikor épült. A Garáb- hegyről, vagy a rebeci erdőből kitermelt szarufákhoz még vesszővel kötözték a csapiatokat, és vesszővel kötözték le a nádtetőt is. Egyetlen pontos, biztos dátum ismert: 1832. Kálmándy P. József református lelkész 1817-ben kapta meg a felsőnyéki parókiát, övé volt a szőlő, a présház, és 1832-ben kapta, egy szívhez szóló temetési prédikáció külön jutalmaként a tető fenyőgerendázatát, az ajtót, ablakokat herceg Batthiány Fülöp ozorai tiszttartójától. Kálmándy tiszteletestül vásárolta meg a szőlőt és a présházat az 1870-es évek elején Kiss István katolikus kántortanító — és őrzi most az öreg épületét, műveli az immár történelmi korú szőlőt i a most hetvenkét éves unoka, Kiss László. — Nem tudom, mennyi időm van még vissza addig, amíg engem is kivisznek nagyapám, apám mellé, azok közé, akiket ők több emberöltőn keresztül végső útjukra kikísértek. Addig is maradandót, emlékezetest akarok hagyni szülőfalumra. Az írásbeli emlékekkel bizonyított tény, hogy ebben a présházban, a falu Kossuth-párti két papjánál vendégeskedett Deák Ferenc és Vas Gereben. De ennél a történelmi ténynél is értékesebb a présház népi építészeti jellege. Laptársunk, a Szabad Föld érdeme, hogy a százötven évesnél idősebb présházra felfigyelt az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség, és az illetékes szervek ezek után műemlék jellegű építménnyé nyilvánították a felsőnyéki Középhegy 64. 2312. helyrajzi számú présházat, azzal az indokolással, hogy építészeti, néprajzi szempontból' jelentős. Ezt a tényt telekkönyvileg is rögzítették. Tolna megye — és Felsőnyék :— szőlőkultúrájának elismerése, hogy templomok, nemesi kastélyok után egy présház is védettséget kapott. A műemlék-felügyelőség megfelelő pénzösszeget ajánlott fel a tetőszerkezet felújítására. Csak elismerés illeti a községi tanács és a helybeli termelőszövetkezet elnökét — miután tudomást szereztek a műemlék jellegűvé nyilvánításról —, hogy megígértek, minden lehető támogatást a felújításhoz. így ötvöződik a régi az újjal. Az elkövetkező években a termelőszövetkezet új telepítésekkel öregbíti a szőlőtermelés régi hírnevét. Közben figyelnek a történelmi múltra is — a műemlék-felügyelőséget segítve fenntartják a régi, népi építészeti emlékeket. Templomok, nemesi kastélyok után egy felsőnyéki présház kapott műemléki védettséget. Ezt a védettséget bizonyára több régi épület is megérdemelné Tolna megye szőlő- termelő vidékein. Bognár István Gottvald Károly Ivó Tamás: A repülés századai Versenyfutás az első világháborúig ii. Blériot csatorna-repülése meggyőzte a kétkedőket arról, hogy a repülés ügye üzleti és hadi szempontból egyaránt nagyobb jelentőségű annál, semhogy csupán egyes emberek kísérletezgessenek vele, amíg •a zsebük bírja. Egyszersmind az is bizonyossá vált, hogy a pilótakiképzést a korábbi „sza- tócs”-módszerekről át kell vinni a pilótaiskolákba, hiszen sok tudás kell ahhoz, hogy egy ember nekivághasson a lég birodalmának. Az újságok még az első világháború előtt • nagybetűs tudósításokat közöltek egy-egy repülőbalesetről. Nem is csoda, hiszen 1912. júlis 1-ig a világon 155 férfi és 3 nő vesztette életét repülőszerencsétlenség következtében. A képzés javítására volt szükség a balesetek csökkentése végett is. sú gépen; magassági rekord: Garros, Blériot monoplánon 5610 méter; időtartam-repülés: Fourny Farman típusú gépen 13 óra 17 perc; végül a gyorsasági rekord: Vedrlnes, Nieu- port géppel: 174 km, óra. A repülés fejlődése már olyan rohamos volt ebben az időben, hogy előfordult: a rekorder leszállt, nagy üdvrivalgás fogadta. A nemzetiszínű szalaggal ékesített honatya kezet rázott vele, majd egy fehér ruhás ifjú hölgy pirulva átadta a győztesnek járó díjat, egy hatalmas billiko- mot. Ekkor rohant be egy hírnők a színre, s valakinek súgott valamit. Az elnökség vitatkozni kezdett, majd kikapták az üveges szemű bajnok kezéből a díjat, és testületileg rohantak — megannyi frak- kos pingvin — a marhalegelő másik sarkába, ahová leszállt az a hős, aki éppen akkor repülte túl a néhány perce még rekordnak tartott teljesítményt. Rossz nyelvek szerint egy-egy nagyobb repülőparádén több frakkos urat vittek el a mentők futás közben szerzett kimerülés miatt, mint megsérült repülőt. Azért a repülés még mindig gyerekcipőben járt. Gyakran rendeztek ebben az időben közös versenyeket, amelyeken autók és repülőgépek mérték össze képességeiket, s e versenyeket csaknem“ mindig az autók nyerték! MŰSZAKI ÚJÍTÁSOK EGÉSZ SORA 1911-ben 500 embernek volt pilótaigazolványa a világon. De már ebben az időben több szakaszos távolsági repülést hajtottak végre, hogy a ták navigációs tudása gyarapodjék. Az első, körrepijlő- versenyek néhány száz kilométeres távja ezer kilométerekre nőtt. Széles körben elterjed a szárnyvégfelhajtás helyett a csűrőkormány, a Wrighték bevezette „kacsa” elrendezést felváltotta a gép farkán elhelyezett vízszintes vezérsík, metódus, .mely a mai gépekre is jellémző. A pilóta is már egyre több kényelmet kapott a tervezőktől. Arcuk elé üveglap került, a gyakran fekvő helyzetet felváltotta a mai értelemben vett ülve vezetés. A motor mind gyakrabban került a gép orrára, és a toló légcsavart felváltotta a húzó légcsavar. Az apróbb-nagyobb technikai újításoknak, nagyobb teljesítményű motoroknak meg is jött a hasznuk. 1913-ban Roland Garros valamivel több, mint hét óra alatt átrepülte a Földközi-tengert, Franciaországból Észak-Afrikába jutott. ÉS LETT PÉNZ IS. Az államok, magánszemélyek és társadalmi szervezetek vállalták magukra a mecénás szerepét. A császári Németországban például felhívást tettek közzé ez időben. Felkértek minden hazafit, hogy áldozzon a repülés fejlesztésére. Az eredmény nem maradt el, rövid idő alatt több mint hétmillió márka gyűlt össze a „Nemzeti Repülési Adomány”- ra. Franciaországban ugyanerre a célra, ennek ötszörösét költötték. így nem véletlen, hogy a négy akkori (1912-es) legfontosabb rekordot franciák tartották, francia gépeken: Moulinaris 1200 kilométeres távrepülése Moräne típuIlyen Moräne típusú egyfedelűvel repülte át R. Garros 1913-ban a Földközi-tengert. Ez időben a porosz hadseregben a lovasságtól vezényeltek át a repülőosztagokba tiszteket. Más hadseregekben pedig előírták, hogy 20 foknál jobban megdönteni a gépet nem szabad. Ezzel szemben a' pilóták egyik vakmerő műre- pülő-bravúrt a másik után -hajtották végre. 1913. szeptember 1-én Adólphe Pégoud először repül háton, s augusztusban elsőnek ugrott le repülőgépből ejtőernyővel. Ugyanebben az időben P. Ny. Nyesz- terov orosz pilóta bemutatta a bukfencet (looping-ot). Néhány nappal később Pégoud orsóban repült. FEGYVERKEZÉS. FEGYVERKEZÉS. A háború előtti esztendők már a nagy fegyverkezés jegyében zajlottak. A németek rövid idő alatt behozták lemaradásukat a franciákkal és az angolokkal szemben. 1914- re már a legfontosabb négy kategória rekordjából hármat a németek tartottak. R. Böhm 1914. július 10—11-én 24 óra 10 perces időtartam-repülési rekordot állított fel. Július 14- én Heinrich“ Qelerich 8150 méter magasra emelkedett egy DFK kétfedelűvel. Viktor Stoeffer valamivel korábban 24 óra alatt 2079 kilométeres távolságot repült be. A látványos versenyek sora kiegészült az úgynevezett Gordon—Bennett gyorsasági versenyekkel. Egy ilyen Gordon— Bennett-versenyen (1913-ban) állították fel Reimsben az utolsó, háború előtti sebességi rekordot, ahol Prevost 200 km/órával nyert. Befejeződött tehát a világméretű „edzés”. Az imperialista • kormányok csak a kedvező pillahatra vártak, hogy kirobbanthassák az első világháborút. A jelt néhány pisztolylövés adta meg Szarajevóban,
