Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-07 / 209. szám
Szabálysértő kutyák A gaadák felelőssége Megtiltották egyes bébicsörgők árusítását Eeíiet, hogy a kedves olvasó most kételkedni kezd. Van ilyen? Szabálysértés és kutyák? Kicsit távol álló fogalmak. Lehet. Ennek ellenére mégis az az igazság, hogy vannak négylábúak, amelyek küllemükben ugyan nem térnek el derék társaiktól, időnként azonban olyan dolgokra ragadtatják magukat, amiből szabálysértési eljárás kerekedik. Példákért sem kell messze menni, pontosabban, csak a városi tanács igazgatási osztályának szabálysértési előadóját kell megkeresni, aki e témakörben bőségesen tud példákat, konkrét eseteket említeni. Tegyük most mi is ezt. Minden előzetes válogatás nélkül ismerjünk meg egyet a csokor- fa való kutya-ügy közüL Az alaphelyzet: motoros éviekéi a sáros Körösi Csorna Sándor utcán. A közeli házak egyikének kertjében, nyitott kapu mögött férfi dolgozik. A motorost látva bozontos kutya tör elő s vad csaholással a gyanútlan emberre rohan. A másik ember — a gazdi — ezalatt derűsen, mintegy böl- cselkedve nézi a jelenetet, s ekképp sommázza véleményét, amit aztán odakiált a bajbajutottnak: „Mit izgul, nem harap.” A sors pikantériája, hogy a felhábprodottan elszá- guldó motoros másnap rendőr- egyenruhában jelenik meg az említett portán, s beszerzi a kutya gazdájának feljelentéséhez szükséges adatokat. A végkimenetei pénzbírság. Nem is kevés, 500 forint. A gazda dühös, szidja a kutyát. A kutya konokul hallgat. Nem emlékszilt sem a jeles napra, sem á motorosra. Eddig a történet. És ehhez hasonlót, és olyat, amikor a kutya balesetet okozott, jó néhányat felsorolhatnánk még. Nem tesszük. Ehelyett inkább vizsgáljuk meg a kutyatulajdonosok felelősségét. Mert, hogy ilyen is van, feltételezzük, senki sem vonja kétségbe. E sorok írója szereti a kutyákat, annak ellenére, hogy enyhén szólva dühös az utcán szabadon kóborgó ebek, a „harapós kutya” feliratú, de nyitva felejtett kiskapuk láttán. De dühös akkor is, ha csodálatos dobermannokat, különféle dogokat lát karcsú nők társaságában, vékony pórázon, szájkosár nélkül. Az emberek veszélyeztetésének még oly sok variánsa van, hogy felesleges lenne mindannyit felsorolni. Szekszárdon egyre több a kutya. Az is igaz, hogy nincsen olyan kijelölt terület, ahol az ebeket sétáltathatnák. És, ha utánanézünk, tulajdonképpen mindenki, aki négylábú barátját a város parkjaiban sétáltatja, szabálysértést követ el. Legalábbis a városi tanács 5/1971-es köztisztasági rendeletének a kutyatartásra vonatkozó fejezete szerint. De ugyanígy fogalmaz a 17/1968. számú kormányrendelet, amelyet a szabálysértési kódexben találtunk meg. Mit lehet tenni? Indítsunk minden, a parkban kutyát sétáltató ellen szabálysértési eljárást? Vagy tegyünk így azokkal is, akik nem kötnek szájkosarat kutyájukra, s a jól kifejlett kutyusokat időnként pontosan a város közepén oldják le a pórázról? Sok esetben. bizony nagyon hasznos lenne. És még egy esetben, amikor az óriásra nőtt kutyus játékosan a kisgyerekhez fut, aki hiába kiált segítségért, a gazda legfeljebb azt válaszolja, ne félj, csak játszik. Hát, ami a kisgyerekeket illeti, köszönjük a játékot. Persze, a dolog másik oldala, hogy sokan tartózkodnak a feljelentéstől, nem vállalják az utánjárást. Így tehát sok esetben valóban nincs is alapunk az apellálásra, hiszen nem élünk alapvető jogainkkal. Megoldás mégis van. Jó lenne, ha Szekszárdon is kijelölnének egy, csak egy a kutyák sétáltatására alkalmas területet. Így azután megoldható lenne, hogy a kutyákat végérvényesen kitiltsák a város parkjaiból. Itt jegyezzük meg, hogy van egy rutinpálya a holt Sióhoz közel, a háromszög északi oldalán. Akinek kedve van kisétálni oda, nyugodtan megteheti, s kutyája is örül majd a szabadságnak. Azután jó megoldásnak látszik, hogy a városi tanács ismételten foglalkozzék a szekszárdi kutyák tartásával, s bizonyos esetekre, — például bérházi ebek csendzavarására, játszótéri homok bepiszkítására —• hozzon szigorúbb rendeletet. És foglalkozzunk mi magunk is a kérdéssel. Kutyájukról elfeledkező embertársainkat figyelmeztessük, s ha ez sem segít, keressünk hivatalos úton orvoslást bajainkra .,. VARGA JÓZSEF A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet a vásárlók panaszai alapján ellenőrizte a Mosonmagyaróvári Műanyagfeldolgozó és Kefegyártó Vállalat csörgő bébijátékainak minőségét. A vizsgálatok alapján megállapították, hogy a csörgő játékok betétjei nem felelnek meg a követelményeknek és az előmintaként megvizsgált minőségnek. A zörgő betét anyaga ugyanis széttöre15 évvel ezelőtt nyitották meg az idegenforgalom számára a fertődi Eszterházy- kastélyt, amely az ország egyik páratlan műemlék-objektuma. Azóta évről évre növekvő számban keresik fel a turisták. A kastély és az azt körülvevő festői park a versailles-i királyi palota mintájára készült az 1760—70-es években. dezik, apró szemcsék keletkez-J nek és a játékokból kihullva sérülést okozhatnak. Mivel a vállalat celluloid nyeles csörgői, celluloid kocsicsörgői és Jancsi bohóc csörgői baleset- veszélyesek, illetve nem felelnek meg az egészségügyi követelményeknek, ezért további árusításukat a KERMI megtiltotta. Egyben felhívta a kereskedelmi szerveket, hogy ezeket a csörgőket vonják ki a forgalomból. Á második világháborúban súlyosan megrongált kastély felújítására eddig 48 millió forintot költött az állam. A fertődi kastély idei látó-; gatóinak száma már .meghaladta a százezret. Az elmúlt 15 évben egyébként több miríí egymillió látogatója volt a kastélynak. j Felszabadulási emlékmű a Mecseken A Mecsek déli lejtőjén emlékmű épül felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére. Avatására 1975. április 4-én kerül sor. Nemcsak Pécs, hanem egész Baranya felszabadulását szimbolizálja majd az impozáns mű. Jánossy György építőművész és Makrisz Agamemnon szobrászművész közös alkotása lesz a pécsi emlékmű. Az emlékmű, harmonikusan illeszkedik bele a szép mecseki környezetbe. A város felől, az odavezető utakról és a környékbeli dombokról pompás kilátás nyílik rá. Az emlékmű magasságából úgyszintén megkapó látványt nyújt majd a 2000 éves és mindig megújuló Pécs, s — távolabb — a Mecsek déli előterében húzódó baranyai táj. Több mint egymillió látogató Fertődön Kő Tamást A repülés századai Blériot a La Manche fölött f 10. Repül az ember, ez már kétségtelen volt, bár még nem vették komolyan. A hivatalos álláspont még 1908 végén is hűvösen tartózkodó volt. A bürokraták gáncsolták a feltalálókat, a tőkések nem láttak üzletet a repülésben. Kínnal, verejtékkel és sok önfeláldozással ■készültek mégis a repülő alkalmatosságok. Egyéb szórakozás híján a nagyérdemű közönség azért vasárnaponként kijárt ‘ a fanatikus repülőktől hemzsegő legelőre — jót nevetni. A pilóták mellett sürgölődtek a feltalálók, a motor környékén fontoskodtak a technikusok, akik esetenkénti hozzá nem értésüket rejtélyes műszavak mormogásával leplezték. A hangár legtöbbször egy csűr volt, mert ahol egy tucat ló elfért, oda már be lehetett gurítani a sok merevítő huzal miatt repülő cimbalomnak is becézett járművet. A repülőgép ebben a korban valóban öszvér szerkezet volt, átmenet egy tolókocsi és egy urasági bricska között. AMIKOR MAR CSAK A PÉNZ HIÁNYZOTT Valami olyasmi hiányzott a repüléshez, ami legjobban kellett volna: a pénz! Ezért bizonyosra volt vehető, hogy az első európai nagy eredményt liirilÉ*4 \ * #■ 1974. szeptember \ olyasvalaki tudja majd produkálni, akinek nemcsak tehetsége, kitartása, jó érzéke és kellő műszaki ismerete, hanem pénze is van. Valószínűleg ezért sikerülhetett Louis Blériotnak az, ami sokaknak az álma volt. Igaz, közben elúszott a vagyona. De - ne vágjunk a dolgok elébe. A francia Louis Blériot 1900- ig elégedett gyáros volt, aki a gyorsan fejlődő gépkocsi- gyártásban volt érdekelve, ugyanis autólámpákat készített. Ebből tekintélyes vagyont szerzett. Teljesen véletlenül vetődött el egy repülési kiállításra, ahol megpillantott egy kezdetleges masinát. „Meglátni és megszeretni” — a szó legteljesebb értelmében — egyetlen pillanat műve volt. Blériot ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy repüljön. Éjszakákon át hánykolódott, nem evett, lefogyott, egyetlen gondolat foglalkoztatta csak: a repülés. ÉS ELKÉSZÜLT A 11. Nagy lelkesedéssel és roppant drágán megépítette első gépét — egy csapkodó szárnyú konstrukciót —, amely csapkodott ugyan, de nem repült. Ez 1903-ban történt. Ezt követően már tanulmányozta a konkurenciát és 1906-ig kétfedelű gépeket szerkesztett. Ezek sem hozták meg azonban a kívánt eredményt. Egy időszakban társul a Voisin-testvérekkel, majd 1907-ben felépítette ejső egyfedelű (monoplán) gépét, amely, mint a Wright-testvéreké, „kacsa” elrendezésű volt, azaz a vizszintes vezérsík a pilóta előtt volt. Ez volt a hatodik gépe, amellyel kudarcot vallott. A hetedik ;— ez nagyjából magán viselte a későbbi sikeres konstrukció elemeit —, már repült ugyan, de az első felszálláskor össze is tört Blériot ennek ellenére megátalkodott makacssággal építette újabb és újabb gépeit Hamarosan kénytelen volt bevallani magának, hogy tönkrement. Naplójának sorai ékesen szólnak arról, mennyire hitt abban, hogy a sorozatos kudarcok ellenére jó úton halad, és ki kell tartania a végsőkig. Idézzük: „ ... mint ama szerencsejátékosnak, újból kockáztatnom kellett valamit; biztos voltam a dolgomban, mert számításom helyes volt, tovább kellett folytatnom ... repülni akartam!... Végül megszerkesztettem utolsó gépemet, amely a II. számot kapta. Ez volt az utolsó. Olyan elszántsággal építettem, mint egy hajótörött, aki tutajának deszkáit erősíti össze. Ez a 11. számú gép volt a MINDEN a számomra Én, a MINDENT követeltem tőle, s megnyertem vele a játszmát!” Milyen is volt Blériot monoplánja? Egyszárnyú rácsos doboz, szabályszerű kormány- szerkezettel. Mai szemmel, egy Trabanthoz hasonló teljesítményű, háromhengeres Anzgni- motor forgatta a légcsavart (a motor 24 lóerős, léghűtéses konstrukció volt). Az angol Daily Mail napilap ezer font díjat tűzött ki annak a repülőnek, aki először merészkedik a nyílt. tenger fölé és sikeresen átrepüli a Franciaország és Anglia közötti La Manche csatornát, ezt a mintegy 40 kilométeres távolságot. FRANCIA PARTRÓL , ANGOL PÁZSITRA A díjért Blériot-on kívül á többi között Hubert Latham is és Lambert gróf is indult. Elsőként Latham startolt 1909 . július 19-én, de gépével motorhiba miatt kénytelen volt a nyílt vízre leszállni, és végül egy torpedónaszád vette fedélzetére. Ezután napokig heves szél uralkodott a csatornán. Blériot mindenképpen meg akarta előzni vetélytársát, Lambertet a repülésben, ezért mihelyt alábbhagyott a szél, 1909 július 25-én délután beszállt gépébe. Az idő napsütéses volt, a szél már elviselhető mértékben fújt csak. Blériot-nak a legközvetlenebbül vett, személyes érdeke volt, hogy elnyerje a tekintélyes díjat, hiszen már minden pénze elfogyott. Egy esetleges kudarc megpecsételhette sorsát. Nem tétovázott. Egész életét a repülésre tette fel — minden egyetlen lapon volt. Délután 4 óra volt. A kéretlen tanácsadók pesszimistán nyilatkoztak, Blériot mégis jelt adott a mechanikusnak. Felbőgött a nyitott kipufogójú Anza- ni, a gép gurulni kezdett, majd Anglia irányába felemelkedett. A tömegből egyetlen pisszenés sem hallatszott. Blériot gépe játékszernek tűnt az ég kék kárpitján, mind kisebb ponttá zsugorodott össze. Előkerültek a távcsövek ... 31 perccel később Blériot* simán landolt Dowernél, egy mező üde zöld angol pázsitján. Megnyerte a maga csatáját. A katonák pedig most már azonnal megértették: a ■ repülőgép újjáformálhatja a háborúkat. (Folytatjuk) Blériot, gépével a La Manche csatorna fölött.
