Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-06 / 208. szám
Az együttműkő«lés és barátság kiállítása ' NEGYEDSZÁZADOS a magyar—szovjet tudományos és műszaki együttműködés; erre a' jubileumra emlékeztet Budapesten, a KGM Technika Házában és a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában szeptember 6-án megnyíló „A szovjet tudomány és technika eredményei és a magyar— szovjet tudományos-műszaki együttműködés” című kiállítás. A Szovjetunió a tudományok és a technika fejlesztésében ( is élenjáró szerepet tölt be, kutatóintézeteiben, fejlesztőlaboratóriumaiban 1 millió tudós és mérnök foglalkozik kutatással, fejlesztéssel. Nem volt könnyű feladat a szovjet tudomány és technika sokrétű és úttörő eredményeit néhány témához kapcsolva — s ezek; az atomenergia békés célú fel- használása, az energetika, az űrkutatás, a rádióelektronika és a lézertechnika — a teljesség igénye nélkül a néhány ezer négyzetméteres kiállítási területen oly módon bemutatni, hogy érzékeltesse azt a hatalmas arányú tudományos tevékenységet, amelyet a Szovjetunióban végeznek. A KIÁLLÍTÁS mintegy 1000 bemutatásra kerülő tárgya — közöttük eredeti modellek, működő makettek — méltán tarthat számot a látogatók érdeklődésére. A szovjet űrkutatás vívmányait bemutató anyagban szerepel a világ első szputnyikja, első kísérleti űrállomása, a Lunohod—2. automatikus önjáró holdlaboratórium. A Lunohod—2. 37 kilométeres utat járt végig a Holdon, a talaj kémiai és fi- sótalanító berendezés, amely a zikai-mechanikai tulajdonsa gait vizsgálta s annak eredményeit rádiókapcsolat révén — összesen hatvan adás keretében — továbbította. A Lunohod—2. eredeti méretű másolatát az Otthon Áruház melletti téren mutatják be s az naponta néhány alkalommal mozgáskészségéről is bizonyosságot tesz. AZ ATOMENERGIA békés célú felhasználását dokumentáló kiállítási anyag — számunkra különösképpen időszerű és érdekes makettja azt a legújabb — Novovoronyezs- ben üzembe helyezett — reaktortípust mutatja be, amely néhány esztendő múlva már a Paksi Atomerőműben termeli a villamos energiát. A kiállítás atomkutatással és az atom energetikai hasznosítással ösz- szefüggő anyaga bemutatja a kutatás fontosabb eszközeit, továbbá az atomerőmű-fejlesztés eddigi eredményeit. A világ első, a Szovjetunióban üzembe helyezett atomerőműve mindössze 5 megawatt teljesítményű volt, azóta az atomreaktorok teljesítménye megsokszorozódott. A Paksi Atomerőmű első reaktora és áramtermelő egysége, amelyet a Szovjetunió szállít, már 440 megawatt teljesítményű s a Szovjetunióban a jelenlegi tervidőszakban 800—900—1500 —2000 megawattos — több reaktort tartalmazó — atomerőműveket építenek. Az atomenergia békés célú hasznosításának egyik kombinált lehetőségét dokumentálja a Rosza villamosenergia-termelés és a tengervíz sótalanításához egyidejűleg hasznosítja az atomenergiát. A RÁDIÓELEKTRONIKA ÉS A LÉZERTECHNIKA szovjetunióbeli fejlődését bemutató anyag ugyancsak bőven tartalmaz látogatókat vonzó kiállítási tárgyakat. Itt látható a KGST Egységes Számítógép Rendszerének egyik nagy teljesítményű típusa, az ESZ—1050, amelynek szakosított gyártója a szovjet ipar. A lézertechnikát egyebek között gyógyászati berendezés, lézermikroszkóp és lézerpisz- toly, illetve sportlövészeti edzés célját szolgáló lézerlőállás mutatja be a látogatóknak. A kiállítás a tudományos és technikai érdekességek, vívmányok bemutatásával egyidejűleg azt is érzékelteti, hogy a magyar—szovjet tudományosműszaki együttműködés révén a szovjet tudomány és technika előrehaladásának, eredményeinek Magyarország is hasznát látja, másrészt _ — ugyancsak az együttműködés konzekvenciájaként — szerény mértékben résztvevői is vagyunk ennek a munkának. S noha a szovjet tudomány és technika fejlődését és eredményeit reprezentáló anyag is utal a magyar gazdaságra át- sugárzó jótékony hatásra, a magyar és a szovjet tudósok és kutatók közös munkáira, a kiállítás az együttműködés negyedszázados jubileumára emlékezve a Kohó- és Gépipar Technika Házában önálló kiállítási teremben gyűjtötte össze a két ország tudományos-műszaki együttműködésének legjelentősebb magyarországi eredményeit. A kiállítás — miként a szovjet tudomány és technika néhány ágazatának bemutatásakor — ennél a témánál is a bőség zavarával küszködött s a 25 esztendő során a népgazdaság minden ágában felhalmozódott eredményekből csak kóstolót nyújthat a látogatóknak. A SZEPTEMBER 29-1G NYITVA TARTÓ KIÁLLÍTÁS anyagának nagyobbik részét a KGM Technika Házában, a szovjet emberek otthonát, a technika mindennapi életben felhasznált vívmányait, a háztartási gépeket, a szórakoztató elektronika termékeit — rádiókat, tévékészülékeket, magnetofonokat, zenegépeket — pedig a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában mutatják be. A kiállításhoz tesztjáték kapcsolódik: a négy változatban készített tesztlapok kérdései a szovjet tudomány és technika eredményeinek és a két ország negyedszázados tudományos-műszaki együttműködésének a kiállításon bemutatandó tárgyainak, dokumentumaink ismerete alapján válaszolhatók meg. A négy tesztláp helyes megfejtői között szovjet gyártmányú fogyasztási cikkeket, fényképezőgépeket, rádiókat, hanglemezeket, színes tv-vevőkészülékeket •— sorsolnak ki. GARAMVÖLGYI ISTVÁN Erdősítik a bakonyi kősivatagot Fásítják a Bakony déli vonulatának a Veszprém—Várpalota közötti dolomit fennsík területeit. A múlt században még ezt a vidéket is összefüggő erdők borították. A gazdag faállományt az akkori tervszerűtlen fakitermelés pusztította ki, s ezzel utat nyitottak a Bakony magasabb vi dékeiről a Balaton medencéje felé tartó erős északi szeleknek és a csapadék okozta eróziónak. A kietlen „kősivatagot” most a környezetvédelmi program részeként 10 év alatt mintegy 25 millió forintos költséggel újból f ásítják. A Veszprém megyei erdőrendezőség munkatársai az érintett gazdasá gokkal és vállalatokkal együtt már felmérték a területet, a talajtani vizsgálatokat pedig a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem szakembereire bízták. A nagyszabású program megvalósításával mintegy 1200 hektár erdőséget hoznak létre szont á Kontinensen azt tapasztalták, hogy amíg ők abbahagyták repüléseiket és minden energiájukat az üzletre fordították, addig a jó öreg Európában jelentékeny módon fellendült a repülés. Villámgyorsan felismerték a helyzetet, és beneveztek a legnagyobb repülődíjakért folyó küzdelmekbe. 1908 augusztusában a Le Mans-i magassági díjért folyó vetélkedésben (25 ezer frank járt annak, aki eléri a 25 méteres repülési magasságot), Wilbur Wright 90 méter magasra szállt, és fölényesen nyerte a díjat. Ekkor az európai konstruktőrök és repülők még csak az amerikaiak mögött kullogtak. Ezt bizonyították az úgynevezett időtartam-repülések — abban az időben ez is rekordkategória volt —, azt jelentette, hogy az első motoros repülés ideje mindössze 12 másodperc! volt, akkor tudjuk csak igazán értékelni a Wright-testvérek 1908 december 31-én végrehajtott időtártam-repülési rekordját. Alig öt esztendővel az első repülés után ugyanis Wilbur 2 óra 20 percig marad fenn gépével a levegőben. Nem sokkal később már utast is vitt magával és ez alkalommal több minti egy órát töltött az erősen megterhelt gép a levegőben. Nézzük meg, mi volt a hely-- zet ebben az időben az európai repülőknél. 1908-ban Delagran- de 6 perc 30 másodpercet re-- pült. Ez áprilisban történt.' Ugyanő, május 30-án, egy római repülés alkalmával már 15 perc 26 másodpercig tartózkodott gépével a levegőben. A „BOLOND BÖREGEREK" NEM HAGYTAK MAGUKAT Farman 1908 júliusában elnyerte a negyedórás repülésért járó 10 ezer frankos Armen- gaud — Negyedórás Repülésért — elnevezésű díjat.' Egyébként ez húsz perc és húsz másodpercig tartó egyenes vonalú repülést jelentett, s közben Farman húsz kilométernyi távolságot' tett meg. A fent felsorolt és több más,1 a repülési teljesítmények javításáért kiírt díjak jelentősen hozzájárultak a motoros repülés ugrásszerű fejlődéséhez. Az ilyen díjakkal együtt megrendezett repülőtalálkozókon a résztvevők életközeiben tanulmányozhatták egymás gépeit, és éjszakákba nyúló szakmai vitákon vitathatták meg a különféle rendszerek, szerkezetek előnyeit és hátrányait. A rekordokért kiírt díjak voljiak hivatva arra, hogy valamelyest kárpótolják anyagilag is azokat, akik hittek ügyükben, s akiket a közvélemény „bolond bőregereknek j csúfolt. | (Folytatjuk) Kő Tamást A repülés századai Európa is nekilendül gurult, gurult,' mind nagyobb' gázzal, s közben valahogyan középállásba engedte a magassági kormányt, mire a gép puhán felemelkedett a földről. Farman 1908-ban, — amikor 50 000 frankos díjat tűztek ki egy 1 kilométeres körrepülésre — simán nyert. Az akkor használatos gépek általában ötven kilométeres sebességnél emelkedtek a levegőbe és legfeljebb 70 kilomé- ter/óra sebességgel voltak képesek repülni. ISMÉT A WRIGHT- TESTVÉREK Ä Wright-fi vérek közben üzleteltek Amerikában, de a hadseregben nem ismerték fel a repülés katonai jelentőségét, és húzták-halasztották a szerződés megkötését. Nem sokkal jobb eredményt értek el eurónai űtiuk alkalmával aam viződés megkötését. Nem sokkal jobb eredményt értek el európai útjuk alkalmával sem, vi9: Wrighték az első sikeres és bizottság által hitelesített repülésük után értesítették a sajtót. A testvéreket Amerikában nemzeti hősként tisztelték, és teljesítményük híre elterjedt az egész világon. 1904-ben már •kört írtak le a levegőben, és visszatértek a felszállás helyére. Ezek a repülések néha elérték az ötperces időtartamot. A még nagyobb teljesítmények eléréséért új gépet, új motort készítettek, és 1905 októberében már 38 perc alatt 45 kilométernyi távolságot repültek be, s azért nem még többet, mert elfogyott a benzin. A KAVÉÜLTETVÉNYES „CIPÖSKATULYÁJA” Európában sem tétlenkedtek közben a repülés úttörői. A francia Ferdinand Ferber (1862 —1909), akinek erejét a hivatalokkal vívott értelmetlen küzdelem emésztette, nagy nehézségek árán szerkesztette meg motoros gépét, amellyel 1908 július 25-én repült. Ferber sorsa: pilótatragédia. Egy évvel később lezuhanó gépének roncsai alatt lelte halálát. Akadt egy nagypénzű repülésimádó, egy brazil kávéültetvényes, bizonyos Alberto San- tos-Dumont, aki léghajósként tette ismertté nevét, a többi között azzal, hogy kormányozható léghajójával 1903-ban körülrepülte az Eiffel-tornyot. Dumont 1906-ban elnyerte motoros repülőgépével az úgynevezett Archdeacon-díjat (25 ezek frank) amiért írd és mondd 25, azaz huszonöt méteres távolságot kell repülni Dumont gépe szörnyű alkotmány volt, a korabeli újságokat idézve „leginkább azokra a cipőskatulyákra emlékeztetett, amelyekben tyúkszemes apácák cúgoscipőit tárolják.’* A korabeli repülőgép-építők közül kiemelkedik még a Vói- sin-testvérek, majd Henry Farman neve, aki az autóversenyzésről nyergeit át a repülésre. Farman első repülése kuriózum: egy közeledő vihar miatt Voisin sürgette Farmant (aki mint pilótanövendék ült a gépen), hogy hátrahúzott magassági kormánnyal guruljon mihamarabb a felszállómező túlsó oldalán lévő hangárba. Farman Egy Voisin kétfedelű 1909-ből i
