Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-06 / 208. szám
4* ♦ \ T elefonközpon t-gy ári ás Szekszárdon A szerelősor végén vizsgálják a Szekszárdon elkészült első kapcsológépeket. Működik a gyermek- és ifjúságvédő intézet Nem új intézetről, Tianem új > épületről van szó. Ezt azért írjuk le, mert sokan, akik nem ismerik pontosan a szekszárdi Rózsamáj dűlőben lévő gyermek- és ifjúságvédő intézet szerepét, feladatait, úgy vélhetik, hogy az itt és most kezdi meg működését. Nem így van, hiszen Gyönkön hosszú éveken át fogadta és indította útnak az állami gondozásra szoruló gyerekeket az intézet. A gyerekek érdeke Az, hogy végül is Szekszárd-' ra költöztették, sok tényező eredménye. Mindenekelőtt a gondozásra szoruló gyermekek érdekei sürgették. Annál is inkább, mert az ide érkező, 3-tól 18 éves fiúkat, lányokat csak a megfelelő egészségügyi vizsgálatok után irányíthatják nevelőszülőkhöz, nevelőotthonokba, vagy adott eseben gyógypedagógiai intézetbe. Gyönkön e vizsgálatok elvégzéséhez nem voltak meg a feltételek, s a gyerekeket néha napokon keresztül Szekszárdra kellett hozni kivizsgálásra. Mindezen túl gondot jelentett a gyönki épület is, hiszen eredeti kialakításában, belső elrendezésében semmiképpen sem tudta szolgálni a jó munka feltételeit. Ezek után kerülhetett sor az építésre, s a beruházási költség az intézet berendezésével együtt kilencmillió forint volt. az oktató, gondozó es neveld munka minden igényt kielégítő feltételeit. A megye különböző területeiről ideérkező gyerekeket korcsoportok szerint helyezik el a kényelmesen berendezett, 4 rekamiés szobákban. Az ittlakók kényelmét szolgálja továbbá a távfűtés, a hidegmeleg víz és a beépített szekrények sora. Ezenkívül az átlagosan 2—3 hétig itt lakó lányok, fiúk szabad idejének hasznos eltöltéséről is gondoskodtak. Jól felszerelt klubszobák, politechnikai műhelyek várják a gyerekeket. Voltak-e gondok az intézet benépesítésével? — kérdeztük az intézet igazgatóhelyettesétől. Elmondotta, hogy jelenleg az a 25 majdani állami gondozott lakik az intézetben, akik még Gyünkről jöttek. Ez mintegy ötven százalékos kihasználtságnak felel meg, hiszen itt egy- időben 50 gyerek jó elhelyezését tudják biztosítani. Jelenleg tart a benépesítés, s nem is hosszú időn belül javulni fog a kihasználtság aránya. Törvényes képviselet A gyerekekkel kapcsolatban említette meg, hogy az intézet feladata a törvényes képviselet és a gyámság ellátása. Mindez rendkívül fontos, hiszen köztudott, hogy ide igen nehéz és mostoha családi körülmények: közül érkeznek. Végezetül a gyönki épület sorsáról érdeklődtünk. Megtud-- tűk, hogy az intézeten a nyár folyamán elvégezték a karban-- tartást, nagytakarítást, s a helyi Tolnai Lajos gimnázium leánykollégiumává alakították atT' Ä" "gimnazista lányok már itt kezdték el az új oktatási évet. *»«•- * •— vj —» i A BHG Kapcsológép Gyárában Szekszárdon, a Keselyűsi úton megkezdődött a telefon- központok kapcsolóberendezéseinek gyártása. Két hónap telt el azóta, hogy a Szekszárdi Vasipari Vállalat utódjaként megalakult a gyár, s ez alatta rövid idő alatt már kialakítottak és berendeztek egy teljes műhelycsarnokot a korábbi terméknél, az' olaj kályhánál sokkal parányibb alkatrészekből álló, bonyolultabb berendezések készítésére. Először a szerelőasztalok mellett láttak munkához a fiatalok. Megkezdték az igen sok érintkezőt, rugót és egyéb alkatrészeket tartalmazó berendezések összeállítását. Bár ezek a szerkezetek már nem voltak ismeretlenek előttük, — pár hét óta Pesten, a törzsgyárban megkezdték a betanulást —, az első napokban még ismerkedtek a gyártás alapelemeivel. A hét második felében már üzemszerűen folyt a termelés. A kéthónapos, igen .jól szervezett munka eredményeként elkészült szereidében üzemszerűen állítják elő a szovjet posta szabványainak megfelelő, crossbar-rendszerű kapcsológépeket. Ma még csak félszázan végzik ezt a munkát, de jövőre kétszer ennyien ülnek a szerelőasztalok mellett, a Vizsgálóberendezések előtt A szomszédos műhelyekben még folyik az olajkályhák előállítása. A harmadik negyedévben az utolsót is összeállítják, s ezután ott megkezdik a hazai típusú telefonközpontok kapcsológépeinek gyártását. A korszerűen berendezed üzemcsarnokban a réginél sokkal kényelmesebbek a munka- körülmények, s ami a megye- székhely iparosodásának szempontjából igen kedvező, itt távlatok nyílnak a dolgozóknak, hogy bővítsék, továbbfejlesszék szaktudásukat. A vállalatra is komoly feladatok hárulnak. Néhány év alatt kétszeresére bővítik a gyárat, s ennek megfelelően a munkáslétszámot is. A gyors átállás nem tette le4 A--- vt« A fiatalok ismerkednek az újfajta berendezés szerkezeti elemeivel. betővé, hogy az új szakmákra idén ipari tanulókat beiskolázzanak. Most elsősorban az olajkályhát gyártó dolgozóikat képezik át. Keresik azonban azokat a fiatalokat, akik kedvet éreznek az új, finom és bonyolult berendezések elkészítéséhez, valamint a szerszámkészítőket, akik a precíziós alkatrészek gyártásához a szerszámokat állítják majd elő. •— szepesi — Augusztus elején a gyors és jó munka eredményeként megkezdődhetett a kétemeletes épület műszaki átadása, s augusztus 16-án a költözés GyönkrőL. Kedvező feltételek Kemler András, a gyermekes- - ifjúságvédő ~ intézet - igazga-.. tóhelyéttese szuperlatívuszokat használ, amikor az új létesítményről beszél, hiszen az teljes egészében biztosítani tudja Cirkuszt úgyse kérnek Ebben a rövid kis írásban a kenyérről lesz szó. Először talán nézzük, mit ír róla a nagykönyv: Gabonalisztbdl és vízből dagasztással készül, kovásszal, vagy élesztővel kelesztett, kerek vagy hosszúkás alakúra formait és kemencében kisütött ennivaló; a Föld nagy részén az egyik legfontosabb emberi táplálék. Érthető, világos. De ha netán alkalmatlanná válik emberi fogyasztásra, attól még mindig hasznosítható, például disznókkal. Aki járt a. megyeszékhely Keselyűsi út melletti szeméttelepén, meggyőződhetett róla, hogy az ott lévő — kisebb kondára való — disznók „saját kezűleg” guberálják ki a kenyérhulladékot — sok más mellett — a szemétből és ettől vagy ettől is olyan szép gömbölyűek. Ezt egy kicsit furcsának találom és lehet, hogy nem egyedülálló a véleményem. Az még érthető és nem teljesen mindegy, hogy rovarok és penészgombák tápláléka lesz-e a kidobott kenyér, vagy — ami hasznosabb — disznót hizlalnak vele. De az már kevésbé érthető, hogy valaki ne tudja eldönteni azt, hogy a legközelebbi bevásárlásig egy, vagy három kiló kenyérre van szüksége. Azt természetesen senki nem várja, hogy grammnyi pontossággal megtervezzük fogyasztásunkat, de látva a szemét közt a kilós és ennél nagyobb kenyereket, úgy tűnik, nem is erről van szó. Érdekes adat lenne és talán elgondolkoztató, vajon hány mázsát dobunk ki naponta ebből a Föld nagy részén egyik legfontosabb táplálékból. Úgy látszik három hatvan még nem az az összeg, ami különösebb előrelátásra sarkallna bennünket. Pedig a kenyér szóra több minden eszébe jut az embernek, például a sziporkázó, napfénytől meggyötört tarló különös illata, vagy a portól szürke arcú kombájnosok mohó vízivása. És a megszegett kenyér illatától felbukkan egy pékség képe, ahol a csendes kenyérillatú melegben munkától eldurvult asz- szonykezek csomagolja« kenyeres ruhába a frissen süR cipót, óvatosan; szinte babusgatva,’ mintha csecsemőt pólyáznának, miközben kinn a tetőn tollászkodnak és turbékolnak a hulladékra, morzsákra -váró galambok. Vagy, a szó hallatára felvillan egy emlék: ülök a küszöbön és majszolom a madárlátta kenyeret. Egyszer majd biztosan rájövök, miért volt olyan különlegesen jó íze. Bizonyára ezek a dolgok is motiválják azt, hogy a kenyeret nemcsak három forint és hatvan fillérrel egyenértékű valaminek tekintem. Hulladék persze mindig lesz. De jó lenne; ha az éhező emberek millióiról szóló hírek kapcsán nemcsak azt jegyeznénk meg elégedetten, hogy nekünk szerencsére van mit a tejbe aprítani, hanem arra sem ártana figyelni, hogy ennek a fontos élelmezési cikknek nem vagyunk, és soha nem is lehetünk any- nyira bővében, hogy kilószámra dobáljuk a szemétbe. Addig is, míg megtanulunk kicsit pontosabban tervezni, vigasztalódhatunk azzal a nem éppen egyenértékű ténnyel, hogy ez-J zel a „nagyvonalúságunkkal” a jóllakottság öröméhez juttatunk néhány ennivaló jószágot. Sőt ettől még állatbarátoknak sem érezhetjük' magunkat, mert tőlük sem lehet hallani olyan jelszavakat, mint például: kenyeret a disznók- lak ... cirkuszt úgyse kérnek. (Ha szabad itt utalnom a római császárság kenyeret és cirkuszi játékokat követelő néprétegének jelszavára.) Lehet, hogy a jámbor négylábúak azért nem kérnek cirkuszt, mert nem ismerik ezt a szállóigét, de lehet, hogy azért se, mert ezt is megbecsülésük jelének tartják — mármint azt, hogy kenyeret kapnak — és elfojtják esetleges sóvárgásukat az iránt, hogy az emésztés kellemes óráit egy kivilágított manézs szórakoztató eseményeivel színesítsék. Bár ha meggondolom, biztosan felvillanyozná őket a mutatvány, hogy a porond rácsai mögött bozontos sörényű királyok ugrálnak. — si — '
