Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-06 / 208. szám
i } * \ » Ünnepi ülés a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) Megújult a régi iskola ■ Tavaly kezdődött, az idén fejeződött be Hogy észen az általános iskola felújítása. Az épület külső vakolását — 670 00(1 forintba került — határidő előtt fejezték be a vegyesipari Szövetkezet szocialista brigádban dolgozó kőművesei, ezért a vezetőség külön jutalomban részesítette őket. Fotó: Gottvald Napraforgóból, kukoricából Fajtabemutató Bácsalmáson A 25 éves együttműködés nagyon jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a magyar népgazdaság óriási anyagi és szellemi értékeket fordíthatott a szocialista ipar és mezőgazdaság fejlesztésére. Hazánk nemzeti jövedelme ebben a negyedszázadban négy és félszeresére, az ipar termelése csaknem nyolcszorosára emelkedett. Az ipar a gazdaság vezető ágazata lett: új iparágak alakultak és megsokszorozódott a kibocsátott termékek választéka. így a magyar népgazdaság már nemcsak egyszerűen több alkalmat kínál a nemzetközi együttműködésre, hanem további fejlődése már szinte elképzelhetetlen a nemzetközi munkamegosztásba való aktívabb bekapcsolódás nélkül. Az általános technikai és tudományos haladás, a szocialista gazdasági közösség országaiban megteremtett fejlett gyáripar, a szocializmus, a kommunizmus építésének közös és időszerű feladatai alapján a nemzetközi munkamegosztás tervszerű fejlesztése lett a szocialista országok fejlődésének alapvető feltétele. Ezt a feladatot foglalja össze és irányozza elő hosszabb távra a KGST XXV. ülésén 1971-ben elfogadott integrációs komple* program. A komplex program céljai valósulnak meg a magyar— szovjet kétoldalú kapcsolatokban is, a kétoldalú integrációs folyamat menetében. Most fon- ' tos feladat, hogy ez az együttműködés a kutatásban és a műszaki fejlesztésben az eddiginél is hatékonyabban szolgálja a következő tervidőszaknak országaink között egyeztetett gazdaságfejlesztési tö- rekvéseit. Huszár István rámutatott ar> ra, hogy ; A kétoldalú együttműkö- 1 dés jelentős állomása volt 1964-ben a magyar—szovjet gazdasági és műszaki- tudományos együttműködési kormányközi bizottság létrehozása, s most ünnepeljük egyúttal e kormányszintű szervezet megalakításának 10 éves jubileumát is. Az évforduló alkalmából áttekintette a magyar- szovjet gazdasági kapcsolatokat, amelyeknek dinamikus fejlődéséhez jelentősen hozzájárultak a tudományos és a műszaki együttműködés eredményei. A magyar—szovjet áruforgalom csaknem húszszorosára növekedett, az idén ugyanis már meghaladja a kétmilliárd rubelt, s 1949-ben 120 millió rubel volt. A dinamikus növekedést mutatja, hogy az utóbbi hét évben megduplázódott a forgalom. Magyar- ország a Szovjetunió kereskedelmi partnerei között az ötödik, s megelőz sok, hazánknál lényegesen nagyobb és fejlettebb államot. Néhány termékünk még ennél is előkelőbb helyen áll a szovjet importlistán. Autóbuszokból Magyarország a Szovjetunió legnagyobb szállítója. Híradás- technikai, elektrotechnikai, vákuumtechnikái berendezésekkel és élelmiszeripari gépekkel a második-harmadik helyet foglaljuk el a szovjet ipar szállítóinak sorában. Több száz korszerű, komplett magyar vegyi és élelmiszer- ipari üzemegység dolgozik a Szovjetunióban, s így a minő1974. szeptember 6. ségben és a műszaki színvonalban kiemelkedő magyar termékek — ha szerény mértékben is — de hozzájárultak a szovjet népgazdaság műszaki fejlődéséhez, gyarapítják a korszerű szovjet ipar és közlekedés eszköztárát. A kétoldalú kapcsolatok keretében vált lehetővé, hogy » magyar ipar átlépje azokat a korlátokat, amelyeket a viszonylagos nyersanyagszegénység és az aránylag szűk piac állított országunk fejlődése elé. Nyersanyagimportunknak ugyanis több mint 40 százalékát, energia- és energiahordozó-importunk döntő részét kapjuk a Szovjetunióból, s a hosszú lejáratú államközi egyezmények alapján ez a segítség nagymértékben csillapítja a világpiac konjunkturális változásainak magyarországi hatásait. Ugyanakkor a szovjet ipar a magyar gazdaság legfőbb gépellátója, s nemcsak a termelőeszközök és komplett ipari üzemek, járművek és munkagépek szállításában első, hanem vezető helyen áll az ipari fogyasztási cikkek magyar importjában is. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok dinamikus fejlődésében rendkívül jelentősek a külön szakosítási és kooperációs egyezmények. Az alumíniumtermelésben létrejött magyar— szovjet kooperáció lehetővé tette, hogy a legésszerűbb, és népünket legjobban gyarapító módon gazdálkodhassunk a magyar ezüsttel, s az egy lakosra jutó alumíniumfelhasz- nálás tekintetében már utolértük a legfejlettebb ipari országokat. A nagyszabású gépkocsiipari kooperáció keretében az Ikarus tíz év alatt csakV. A. Kirillin bevezetőül rámutatott, hogy a 25 évvel ezelőtt aláírt megállapodás a proletár internacionalizmus elvein alapul és a két nép barátságának erősítését szolgálja. E megállapodás tette lehetővé, hogy széles körben kibontakozzék a tudományosműszaki és termelési tapasztalatok cseréje, hogy a két ország tudósai, szakemberei egyesítsék erőiket a tudomány és a technika legfontosabb problémáinak megoldására. V. A. Kirillin fontos eredményként értékeli, hogy a tudományos-műszaki kapcsolatok jó feltételeket teremtettek új technológiák alkalmazására, s új műszerek, gépek gyártásában a gazdasági együttműködésre. így jött létre a két ország között az együttműködés autóbusz-részegységek gyártásában, a Druzsba rádiórelé-rend- szer kialakításában és berendezéseinek gyártásában, számítástechnikai berendezések gyártásának szakosításában és egy sor más területen. Az együttműködést újabb jelentős lépésekkel vitte előre, hogy 1965 óta a két ország rendszeres konzultációkat folytat tudományos-műszaki fejlesztési terveinek egyeztetésére, ennek különösen hosszú távon van jelentősége az együttműködés tervszerű megalapozásában. A szovjet tudomány fejlődéséről szólva elmondotta, hogy az ország tudományos kutatóintézményeiben és főiskoláin jelenleg több mint 1 nem húszszorosára növelhette i az autóbusztermelést. A Zsi- guli-program pedig módot nyújt, hogy mindjobban kielégíthessük a gyorsan növekvő hazai gépkocsikeresletet. A magyar—szovjet olefin-megállapodás alapján mindkét ország olcsóbb végtermékhez jut, mintha csak saját szükségletére hozott volna létre kisebb termelői kapacitásokat. Huszár István elmondotta, hogy a kétoldalú terv-kohzul- táeiók alapján most már kibontakoznak a magyal—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés legközelebbi jövőjének, az 1976— 80-as tervidőszaknak, sőt az 1990-ig terjedő időszaknak fő irányai is. így a Szovjetunió fedezi kőolajszükségletünk nagy részét, s ezenkívül 1980- ban már 3,8 milliárd köbméter földgázt is kapunk. Nem kevésbé fontos, hogy növekvő villamosenergia- szükségletünket is biztosítja a Szovjetunió. Ugyanakkor eldőlt már az is, hogy 1980-ig 2,5 millió tonnára növeli — fémtartalomban — a vasérc szállítását, s így szükségletünket teljes mértékben fedezzük. Tisztázzuk az együttműködés lehetőségeit a legnagyobb gépipari üzemekre vonatkozóan, a gépipar, vegyipar minden fontos ágában, a feldolgozóipar csaknem valamennyi területén. Ez a munka tehát feltárja és megalapozza a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlődésének távlatait és szilárd alapot nyújt ahhoz, hogy a magyar- szovjet műszaki-tudományos kapcsolatok továbbra is töretlenül bővüljenek és hazánk egész fejlődésének szilárd pilléréül szolgáljanak. millió 100 ezer tudományos munkatárs és előadó dolgozik. Közülük több mint 300 000 a tudományok doktora, illetve kandidátus. A tudomány és a műszaki haladás a termelés fejlesztésének legfontosabb eszközeivé váltak, a tudomány egyre nagyobb mértékben válik közvetlen termelőerővé. A tudományos kutatások gyakorlati eredményei tették lehetővé a munka termelékenységének gyors növelését. A miniszterelnök-helyettes ezután a természettudományok néhány előtérben álló kérdésével foglalkozott, amelyekben sikeres együttműködés alakult ki magyar és szovjet tudósok között. — Reálisan értékelve a szovjet tudomány és technika eredményeit, nagy lehetőségeinket azt is világosan látjuk —, mondotta — hogy erőinket egyesítve sokkal nagyobb eredményeket érhetünk el a tudományos-műszaki haladás valamennyi ágában. Ezért hasznos a magyar—szovjet együttműködés is, mégpedig mindkét ország számára, mert meggyorsítja a tudományos kutatásokat és egyben az eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazására ösztönöz. Ezárt mindkét országnak érdeke, hogy tudósaink, szakembereink tovább mélyítsék együttműködésüket, s ezzel a szocialista országok integrációs programjának megvalósítását is segítsék elő. Ez a szocialista világrendszer további erősítésének közös ügyét is szolgálja. A Bábolnai Állami Gazdaság és a Bábolnai Kukoricatermelő CPS Közqs Vállalat szerdán napraforgó és kukorica üzemi kísérletek ■ bemutatóját tartotta a gazdaságban. Molnár János igazgatóhelyettes elmondta, hogy a napraforgó-termelés fejlesztésének alapvető kérdése, milyen gyorsan sikerül adaptálni a növénytermesztés technológiájába a korszerű eljárásokat. A napraforgótermesztés technológiája fejlesztésének főbb irányai: a vetőmaghasználat, a fajtahasználat, a műtrágyázás, a növényvédelem és a betakarítás. A kalibrált napraforgóvetőmag használatát a gazdaság már bevezette. Sikeresnek bizonyult a napraforgó-vetőmag csávázása is. Hazánkban a hibrid napraforgó-vetőmag szintén újdonság. Használata mind Romániában, mind Franciaországban bevált. FEHÉR FOLTOK A TUDOMÁNYBAN A továbbiakban az előadó kifejtette, hogy a műtrágyázás, a tápanyagvisszapótlás a napraforgó termesztésének eddig tudományosan legkevésbé feldolgozott területe. A gépesítést illetően azonban már figyelemre méltóak az eredmények. A napraforgótermelő gazdaságok reálisan számolnak körülbelül 15—20 százalékos betakarítási veszteséggel. Ám a mesterséges szárítástól, továbbá a Braud, illetve a Zmaj adapterek alkalmazásától, valamint a Claas dominátor-kombájn bevonásától joggal remélhető, hogy a betakarítási veszteség 5—6 százalékra zsugorodik. TRAKTOR VÍZBALLASZTTAL Az előadást követő CPS- gépbemutatón látottakat — sajnos — nem ismertethetjük mérnöki pontossággal, de néhány érdekességről szólhatunk. A 145 lóerős, önhordó vázú, hathengeres IHC—1466 Diesel Turbo traktort hátul ikerkerékkel szerelték fel; a gép törzse mellett gördülő kerekeket vízzel lehet feltölteni. Az ily módon súiyosab.bá vált erőgép átázott talajon is nagy biztonsággal halad. Áz IHC—710 típusú, barázdában járó, traktor után kapcsolt gyorsszántó eka minden szántási munkára, a kukoricaszár leszántására iS alkalmas. Ha az ekefej túlzottan nagy ellenállásba ütközik; akkor önműködően hátrabillen. Megkopott ekevasaít nem kell azonnal kicserélni, meri ha azokat a merőlegeshez közelebb eső szögbe állítjuk, to-' vábbi ötven üzemórán át használhatók. Őszinte érdeklődést keltett az a vetőgép, amely pneumatikusan juttatja a masvakat a talajba. A Bemutatón látott korszerű napraforgóadapter óránkénti teljesítené^ nye 6—8 hektár; a kukorica« adapteré 90—120 métermázsa. EGY KIVÁLÓ SZOVJET FAJTA 1 A napraforgó-kísérleti területen Perczel Mihály fejlesztési osztályvezető kalauzolta az ország úgyszólván valameny- ny; tájáról összesereglett érdeklődőket. A fajtahasználat kérdéseit taglalva részletesen szólott a szovjet VNIIMK— 6540 fajtáról. Ez a fajta — több erénye mellett — 50 százalékos olajtartalmú. Nem erénye azonban, hogy kiszámíthatatlanul reagál néhány agronómiái műveletre, körülbelül akként, mint a búzafajták közül a Bánkúti. Hazánk napraforgótábláinak döntő hányadán ez a fajta díszük, ez hozott tavaly 14,8 métermázsát hektáronként országos átlagban. Noha ez korántsem leki- csinylendő eredmény, Perczel Mihály ismételten hangsúlyozta, hogy jjtöbb van” ebben a fajtában, csalt „ki kell hozni” belőle. Lám, nem egy szakszerűen dolgozó nagyüzem produkált vele 34 métermázsát hektáronként. A gazdaság jelenleg hat különböző frakciójú vetőmaggal kísérletezik, a vetőmaghasználati kísérleteknél hat sort SPC-vel, hatot Cyclo-vetőgép- pel juttattak a földbe. A fajtaösszehasonlító kísérletekhez elvetett fajták: Romsan—52, Romsan—53, Iregi csíkos 816 A, VNIIMK—6540, Csa- kinszkij. Hét parcellán különböző kombinációkban 10 mázsa, hektár dózisig terjedő hatóanyag-mennyiségeket juttattak ki parcellánként. B. Z, , V. A. Kirillin beszéde
