Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-29 / 228. szám
T Húskombinát épül Szekszárdon — 1976 második felében kezdik építeni — 1,7 milliárd forintba kerül — 1980. január elsején üzemszerű termelés Volt vágóhídunk és 1980-ra ismét lesz, de ez már korszerű, európai színvonalon álló üzem lesz, amely rövid négy év alatt, S/ekszárdon, a Keselyűsi úti ipartelep végén épül fel. Amikor másfél évtizede híre I .út, hogy a megyeszékhelyről ei költöztetik a kicsi vágóhidat, n :m tetszett senkinek ez az intézkedés. Nem az ellátás romlásától tartottak az emberek általában, de ez is része volt a fcjcsóválásriak, másrészt pedig sokan tudták, s ma is tudják, hogy a hízott állatot száz kilométerekre utaztatni, kész ráfizetés. És szegényebbek lettünk egy jobb sorsa érdemes üzemmel is, hisz az ott dolgozó szakemberek, vezetők igencsak értették mesterségüket, kiváló árut küldtek az üzleteikbe, azonkívül kedvező körülmények között dolgozhattak, a termelés hatékonyságával sem volt baj. Végül mégis „elkerült” a vágóhíd Pécsre, s onnan, valamint a fővárosi üzemekből látták el a városokat, a megyét (!) tőkehússal, illetőleg húskészítményekkel. Utazik a hízó A mezőgazdságban végrehajtott forradalom, az 1960-as evék elején beállott változás, 1 elvetette egy vágóhíd építésének szükségét. A termelőszövetkezetekben mind több sertést és marhát állítottak be hizlalni, s évről évre ezrekben lehet számítani a felkínált hí- «pit állatok számát. Néhány Termelőszövetkezet, ÁFÉSZ és qllami gazdaság kis yágóhidat, hústermékkészítő üzemet létesített. Ezek azonban csak kis százalékát dolgozhatták fel a meghizlalt állatoknak. A hízók nagyobb részét Zalaegerszegre, Nagykanizsára, Pápára és Budapestre szállították, s szállítják még ma is. Tizenhat termelőszövetkezeti sertéstelep A mezőgazdasági üzemek egész sora fogott nyolc éve a korszerű sertéskombinátok építéséhez. Tizenhat olyan sertéstelep van már a megyében, amelyek kapuin évente tízezer hízót bocsátanak ki. A tizenhat termelőszövetkezeti nagyüzem 160 ezer hízója mellett az állami gazdaságok is jelentős sertéstartással rendelkeznek. Évente ezekből az állami -telepekből is 150 ezer hízót bocsátanak áruba, ugyanakkor a termelőszövetkezeti és állami gazdasági dolgozók háztáji gazdaságaiból is százezer hízott sertést értékesítenek évente. S ezt a rengeteg állatot száz kilométereken át utaztatják még ma is. A teherautóval történő szállítás a nagy költség ellenére is még kifizetődőbb, mint vasúton. A mező- gazdasági üzemek állattartása a jövőben is növekszik. A megyeszékhely környékén lévő üzemekből — Fejér, Somogy és Baranya megye közeli községeiből is /— tehát gazdaságos lesz a Szekszárdra történő szállítás... Mert a megyei vezetés hosz- Szas, és eredményes tárgyalásai beértek. Ma már közölhetjük, hogy a megyeszékhelyen olyan korszerű húskombinát énül, amelynek nár.ia nincs az országban. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt, az illetékes minisztériumok hosszas vizsgálódás után döntöttek arról, hogv Szekszárdon építtetik fel a vágóhidat. Ez év márciusában a tárgyalások már konkréten ew nagyüzem. komb!nát építéséről folytak. Több alternatíva közül azt választották, amely lehetővé teszi egyrészt a nagyszámú állat levágását, másrészt pedig olyan korszerű termékek gyártását, amelyek a külföldi piacon hosszú évekig keresették, végül nem utolsósorban figyelembe vették azt is az üzem tervezésekor, hogy a gyártás során keletkező hulladékot is hasznos termékké tudják feldolgozni. A fő termék a dobozolt sonka Se a Szekszárdi Húskombinát megépítésére. Ejmondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló a megyei és a trösztvezetés sok fáradozása, a szakemberek lelkiismeretes előkészítő munkája, amely ezt a döntést megelőzte. Véleményünk szerint megyénk állattenyésztésének fejlődése döntő szerepet játszik az üzem telepítésében, a megtermelt portékát ott tudjuk feldolgozni, ahol megtermelték, nem vitás, hogy a lakosság ellátása, a húsáru „terítése” is egyszerűbb lesz. A beruházó az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt, illetőleg a Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, az üzemeltető majd a Tolna megyei vállalat lesz. A Szekszárdi Húskombinát — ez lesz az új üzem neve — a Keselyűsi út végén, a TOTÉV telepe mellett, az út jobb oldalán, a transzformátorállomáson túl épül fel, mintegy tizenháromtizenöt hektárnyi területen. A húskombinát tervezése megkezdődött. A tervek szerint itt évente több mint félmillió sertést tudnak majd levágni, ugyanakkor 45—50 ezer szarvasmarhát. A húskombinát fő terméke a dobozolt sonka és húskonzerv lesz, a számítások szerint évente mintegy ezer vagon dobozolt sonkát tudnak itt gyártani, de lehetőség van még majdnem ötszáz vagon egyéb húskészítmény gyártására és több mint ezer vagon zsír olvasztására is. A különféle hulladékokból, például csont, szőr, stb, több mint hjat- száz vagonnyi árut — csont- lisztet például — tudnak majd gyártani. Az új ötéves terv legnagyobb élelmiszeripari beruházása A Szekszárdi Húskombinát építési költsége az elképzelések szerint 1,7 milliárd forintba kerül. Természetesen ez esetben is előfordulhat költség- növekedés, amennyiben az építési és gépészeti anyagok árváltozása következik a hazai és a külföldi gépgyártó piacon. A nagyüzem közel kétezer alkalmazottal dolgozik majd, mintegy negyven százalékuk szakember lesz, a többi betanított és segédmunkás. A Tol- megyei vállalatnál már készülnek a húskombinát építésével kapcsolatos feladatok teljesítésére. így például a jövő évben a kombinát színhelyén már egy csoport műszaki ember barakkirodában megkezdi a munkát. Jelenleg több mérnök és technikus már a vállalatnál van, őket azzal a céllal vették fel, hogy ellenőrei legyenek a nagy építkezésnek. Egyébként a' Szekszárdi Húskombinát építésének lebonyolítója a Tolna megyei Beruházási Vállalat. ■ : •’ 'k. | ff" Nyilatkozik az igazgató A Szekszárdi Húskombinát építésével kapcsolatban felkerestük Tárnok Lajost, a Tolna megyei vállalat igazgatóját, hogy nyilatkozzon. A következőket mondotta munkatársunknak: — Több éves előkészítő munka eredménye alapján született meg a Minisztertanács döntéÜzemkezdés 1980. január elsején — A húskombinát építésének és üzembe állításának határideje módot és lehetőséget ad arra, hogy a kivitelezést úgy készítsük elő, hogy 1980. január elsején az üzem termelhessen. Tervszerűen foglalkozunk a kombinát műszaki és szakmunkás-apparátusának kiépítésén és minden ebben érdekelt szervet arra kérünk, hogy e kérdésben részünkre a segtíséget megadják. Elmondhatom, hogy tárgyalásaink a szakemberek biztosítása ügyében jól haladnak, néhány mérnök-, technikus.ielöltünk már van, mások kedvező ígéretet tettek. A kaposvári szakmunkásképzés az egyedüli jó lehetőség arra, hogv a leendő új üzem kulcspozíció'na kiképezzünk fiatalokat. Jelenleg egy- osztálynyi Tolna megyei gverek tanul Kaposvárott az első osztályban, esv második, egy. harmadik osztályunk is van Somogy megyei képzésen. Jövőre és a következő években már két első osztályt indítunk, és így mire az üzemben elkezdődik a munka, mintegy százötven jól képzett fiatal szakemberünk lesz. A gyerekek Kaposvárott korszerű körülmények között tanulhatják a húsipari szakmát, s remélem, hogy jövőre nem lesz gond majd a szükséges létszám előteremtése a két induló osztályhoz sem. — El szeretném még mondani, hogy á Szekszárdi Húskombinát felépítéséhez az ebben érdekelt összes vállalat társadalmi szerveit is mozgósítani szeretnénk, gondolunk arra is, hogy a KISZ megyei szerveivel tárgyalunk arról, hogy vállaljanak védnökséget e nép- gazdaságilag fontos, kiemelt beruházás felett. — A Szekszárdi Húskombinátot a Tolna megyei Állaipi Építőipari Vállalat építi. A vállalat vezetősége nagy akarással fogott a munkához, készülnek erre a kivitelezői szakmában is új létesítmény felépítésére. A jó előkészítés és á megfelelő együttműködés biztosíték lesz az amúgy is lerövidített kivitelezési határidő maradéktalan betartásához. Az igazgató bizakodóan nyilatkozik. A kiemelt beruházás kivitelezéséhez az .építők már készülnek, bízzunk benne tehát mi is, hogy 1980. január elsejétől ismét lesz Tolna megyének, Dél-Dunántúlnak korszerű, nagy teljesítményű vágóhídja. PÁLKOVÁCSJENŐ Változatok egy témára Ami nekünk már természetes • .A .gazdaság - igazgatója mesélte. A világ minden tájáról járnak szakemberek hozzájuk. Bárhonnan is jöjjenek, közös jellemzőjük, hogy nemcsak az állatok, növények érdeklik őket, hanem az emberek is: hogyan élnek, hogyan szórakoznak, milyenek a lakásaik.. .. Az olaszok azt kérdezték: — Mennyi az igazgató jövedelme? Megmondta. — És mennyi a dolgozóké? Megmondta. — Nálunk nyolcszorosát kapja az igazgató a beosztotténak. — Nálunk pedig előfordul, persze idényben, hogy a kombájnos többet keres, mint az igazgató. Az olaszok csodálkozó arccal hümmögtek. A franciáknak feltűnt, hogy sok nő dolgozik. Megkérdezték: — Vannak köztük családosok is? — Vannak. Sokan. — És a családanya, akinek gyereke van, hogy tud a gyerekétől dolgozni? — Elvisszük a gyerekét a bölcsődébe, az óvodába. — Elviszik? — Igen. Van egy buszunk. A buszon egy óvónő Ami még nekünk Megállít egy mezőgazdasági mérnök ismerősöm és azt mondja: r— Mg találkoztam egy tsz- *főagrónómus barátommal. Kérdem tőle, mi járatban van a megyeszékhelyen. Azt tnqndja: vásárolni jött, most ráér ilyesmire is, mert szabadságon van. „Szabadságon, a legnagyobb dologidőben?” — kérdeztem. Csodálkozva nézett rám, és ezt válaszolta: „Az elnök aratáskor volt Olaszországban.” Ezt írd meg! A tsz-vezetők aratáskor is, a legnagyobb dologidőben is ott merik hagyni a termelőszövetkezetet. Hát ezt még mi sem szoktuk meg! Pedig lassan már megszokhatnánk. Néhány évvel ezelőtt ez még elképzelhetetlen lett volna, de ma már? Ma már a termelőszövetkezetek zömében nemcsak beszélnek az új üzemszervezési módszerekről, hanem alkalmazzák is azokat. Néhány évvel ezelőtt, ha elromlott a kombájn, ha baj volt az ön- itatóval, ha... — futottak az elnökhöz: javíttassa meg. Ma már! A termelőszövetkezetekben kialakult a lépcsőzetes szervezés, létrejöttek az teljesít szplgálatot. A busz reggel megáll a házak előtt és felveszi a gyerekeket. Este megint megáll és az óvónő átadja a szülőnek a gyerekét. A franciák bólogattak és még nagyobb volt a csodálkozásuk, amikor megnézték az óvodát belülről ít. Németek, de lehet, hogy azok is olaszok voltak, akik azt kérdezték: — Mi történik azokkal, akik kiöregedtek a munkából? — Nyugdíjat kapnak. — És akik betegek lesznek? — Táppénzt. — Az étkezést hogyan oldják meg az emberek? — Üzemi étkezdében: Tessék, ha kívánják, meg is kóstolhatják az üzemi konyha főztjét... Olyan dolgokon csodálkoztak az olaszok, a franciák, a németek és más nemzetek szakemberei, akik Tengelicre látogattak, ami nekünk már természetes. Nemrég hallottam egy szocialista brigádtagtól. — Én a múltban meg nem éltem. Tapasztalatból arról semmit sem tudok. Nekem minden, ami most nálunk van, természetes. El sem tudnám másként képzelni az életem. sem természetes önálló egységek. Ha elromlik a kombájn, akkor nem az elnökhöz szaladnak, hanem a főmérnökhöz, sőt még ahhoz sem, hanem ahhoz a felelős személyhez szaladnak, aki tudja, hogy ilyenkor mi a teendő. Ma már nem az elnök dön. ti el, hogy vágható-e a búza egy-egy táblán, indulhat-e a szántás. Eldönti ezt a brigádvezető. Ha pedig olyan a brigádvezetö, hogy ezt nem tudja eldönteni, akkor keresnek helyette mást, aki jobban érti a dolgát. A betakarítási tervet még együttesen készítik el. A betakarítás és az ezzel járó, menet közben jelentkező problémák megoldása a beosztott vezetők feladata. Ezért mehet az elnök nyugodtan aratáskor is szabadságra. Nekünk ez még szokatlan» Majd megszokjuk. A jót könnyen megszokjuk. És ha már megszoktuk, el .sem tudjuk másként képzelni az életünket. így van ez jól. A jövőben is minél több jó dolgot kelljen megszoknunk! SZALAl JÁNOS Laboratóriumi elemzés a szántóföl dön Mozgó laboratóriumokat kapnak hamarosan a KGST- tagországok mezőgazdászai. A talaj minőségének és állapotának, a műtrágyák hatékonyságának és a növények fejlettségi fokának megállapítására alkalmas laboratóriumot a szovjet Agropribor Tudományos- Termelési Egyesülés és a magyar MIM Labor szakemberei közösen alakították, ki. A mozgó laboratórium műszereinek egy részét a két ország érdekelt vállalatai által Moszkvában rendezett kiállításon már megtekinthették az érdeklődők. (BUDAPRESS—APN) Park Lenin emlékére A Moszkva melletti Gorki- ban, a Lenin-múzeum környékén, történelmi természetvédelmi parkot létesítenek. Lenin gyakran kereste fel ezt a helyet. Szabadsága idején rendszerint itt pihent. 1923 májusától haláláig, 1924. január 21z ig itt élt. A természetvédelmi területet eredeti formájában állítják helyre. A nevezetes helyekre autó- és turistautak vezetnék majd.
