Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-27 / 226. szám

\ Készülünk pártunk XI. kongresszusára A PARTKONGRESSZUSRA készülés nem kampányfeladat, hanem hosszan tartó munka — gyakorlatilag azt jelenti, hogy az előző kongresszus határo­zatait kell valóra váltani, az oft hozott döntéseket megvaló­sítani, s azok alapján fel­készülni a további sikeres munkára. Pártunk központi bizottsága úgy határozott, hogy jövő év márciusában hívja össze a XI. kongresszust. Ez jelentős feladatot ad a pártszerveknek, pártszervezeteknek, de minden párttagnak is. A megyei párt- bizottság vonatkozó határoza­ta kimondja: „A kongresszus előkészítésé­nek időszakában a politikai munka fő tartalmát a X. kong­resszus és az 1970-es megyei pártértekezlet által meghatá­rozót: feladatok, és az időköz­ben megjelent közoonti, vala­mint megyei határozatok vég­rehajtása és a tapasztalatok összegezése szabják meg.” Sokirányú, sokrétű munkát jelent ez a pártszerveknek és az alapszervezeteknek. E cikk keretében teljes ér­tékű, átfogó beszámolót nem lehet adni, így a pártalapszer- vezetek sokirányú tevékenysé­géből néhány kérdést emelünk ki. Célunk, hogy összefoglal­juk azokat a tennivalókat, amelyek az alapszervezetekre hárulnak, a kongresszusra va­ló felkészülés időszakában, és természetesen a továbbiakban is. Az üzemekben, a termelő- területeken működő pártszer­vezetek legtöbbje valamilyen formában eddig is foglalkozott a termékek minőségének ala­kulásával. A hatékonyság nö-f velése, a termelékenység fo­kozása azonban szükségessé te­szi, hogy a pártszervezetek a jövőben még következeteseb­ben foglalkozzanak olyan kér­désekkel, mint a minőségi mu­tatók alakulása, a gazdaságos termelés fokozásának lehető­sége. Ebben a munkában a korábbiaknál nagyobb követel­ményeket kell támasztani a gazdaságvezetőkkel szemben, és ugyanakkor meghatározni, se­gíteni, ellenőrizni is kell a munkahelyeken dolgozó tö­megszervezetek tevékenységét is. Eredményeinkkel együtt gondjaink is jelentkeztek, részletesen kitérni se egyikre, se másikra nem akarunk, hanem a feladatokra szeret­nénk felhívni és ráirányítani pártalapszervezeteink és párt- szerveink figyelmét. ELENGEDHETETLEN a párt­élet lenini élveinek következe­tes érvényesítése, az alaphatá­rozatok egységes végrehajtása, a párt eszmei, politikai, szer­vezeti, cselekvési egységének erősítése. Biztosítani kell a pártszervezetek szervezeti éle­tének javítását, a párt káder­politikai elveinek következetes érvényesítését, az élet minden területén a párt vezető szere­pének biztosítását. Rendkívül fontos helyet foglal el az alapszervezetek és pártszervek munkájában a tömegek ideoló­giai műveltségének, tudatfor­málásának erősítése. A szocia­lista hazafiság elmélyítése, összhangban az internaciona­lizmussal a tudatformáló mun­ka állandó feladata. A Központi Bizottság no­vemberi és a megyei pártbi­zottság 1974. március 22-i ha­tározata alapján el kell érni, hogy a kongresszusi felkészü­lés időszakában, olyan vezető kollektívák alakuljanak ki, amelyek az adott területen al­kalmasak lesznek a növekvő követelményeknek megfelelően a pártmunka elvi és gyakorlati kérdéseinek megoldására, és biztosítani tudják területük politikai, gazdasági és kultu­rális életének hatékonyabb pártirány.ítását és ellenőrzését, A pártalapszervezetek feladata elsősorban érvényt szerezni A villanyszámla — kicsit magas... annak az elvnek, hogy a vá­lasztott párttisztségekben nö­vekedjék a munkások, a fizi­kai dolgozók, a fiatalok és a nők aránya. A XI. kongresszusra való felkészülés tulajdonképpen mór megkezdődött. Azzal, hogy teljesítik a X. kongresszus ha­tározatait, valamint a közben napvilágot látott központi bi­zottsági határozatokat, párt'mV következetes politikája mellett tettek hitet az alapszervcz-^- tek, valamint igazolták azt hogy az egyértelmű elvi poli­tika helyÄ, annak továbbvite­lére van szükség. A felkészü­lés időszakában helyes ha pártcsonortüléseken megvitat ják a kongresszusi határozat- tervezetet és a szervezeti sza­bályzat módosítására vonatko zó javaslatot. Az alapszerveze­tek vezetőségei gyűjtsék ossz a szervezeti életre, és a nárt á't»lános nolltikáiára vonatko­zó javaslatokat, tárgyalják meg taggyűléseken, s közöljék a felső pártszervekkel. A NÉGYÉVES tevékenység­ről szóló beszámolók reálisan elemezzék az adott pártalao szervezet működési területé nek sajátos gazdaságnolitikai kérdéseit, az alaotevékenysé- get elősegítő politikai munkát, a párt belső életét, a párttag­ság körében jelentkező politi kai, ideológiai és gazdasági kérdéseket. A beszámoló el készítéséhez használják fel az emlékeztetőket, és az adat- egyeztetés alkalmával a párt­tagokkal folytatott beszélgeté­sek tapasztalatait is. A tapasztalatok alapján min­den tartalmi és szervezeti fel tétel adott ahhoz, hogy i pártszervek és alapszervezetek biztosítsák a kongresszusi fel­készülés időszakában az egész megye dolgozói aktivitásának növekedését az előttünk álló feladatok eredményes végre­hajtásában. L. Gy. A jó hotósfokú vállalati gaz* dálkodás egyik közismert feltéte­le a termelési költségek csökken­tése. E költségek között szerepel — Iparáganként változó súllyal — a termeléshez felhasznált vil­lamos energia ára is. A magyar gazdaság 250 legtöbb villamos energiát fogyasztó vállalatának egyesített villanyszámlája például évente 9—10 milliárd forint. A villamos energiára fordított kiadások az egyes vegyi üze­mek, kohóművek önköltségében eléri a 20—30 százalékos arányt is, míg a gép- és könnyűiparban átlagosan ez az érték 3—5 szá­zalék között mozog. Tévedés len­ne azonban ebből arra következ­tetni, hogy akkor elsősorban ta­karékoskodjanak a kohászatban és a vegyiparban, ugyanis ezek a kiemelkedően energiaigényes ágazatok egyben a legtakaréko­sabb felhasználók is. Hiába: ahol nagy mennyiségben használnak energiát — ott már megtanulták becsülni ezt a drága kincset és értik is a módját, hogyan kell a legjobb hatásfokkal felhasználni. Igaz, ezekben az ágazatokban a többnyire korszerű technika Is segíti ezt a törekvést. A szakemberek mintegy 3—rő százalékra becsülik azt a villa- . mosenergia-mennyiséget, amelyet I« a hazai gyáripar képes lenne megtakarítani — fegyelmezet­tebb, szakszerűbb felhasználás­sal. És ennek a megtakarításnak — forintban 300—600 milliónak — a négyötöd részét a gép- és könnyűipartól várhatjuk. A szakemberek tekintélye Nemrégiben minisztertanácsi határozat született az energia­takarékosság fokozásáért, s ez több konkrét teendőt is megje­lölt. Ezek között alapvető a vál­lalati és ágazati energetikusok szerepének megerősítése, képzé­sük és feladataik rendszerbe fog­lalása. A vállalatok többségénél — különösen a nagyfogyasztók­nál — eddig is dolgoztak ener­getikai szakemberek; itt most az Elkészült az egymilliamGdik tömlőfeszmérö Tegnap délelőtt 10 órakor a szerelőszalag végére ért az egy- millíomodik Zsiguli tömlőfesz- mérő a Szekszárdi Műszer­gyárban. A szűk körű ünnep­ségen a Tyereskova szocialista brigád tagjai és az alkatrész- gyártásban dolgozók képvise­lőit köszöntötte Magyari László igazgató.­Az egymillió tömlőfeszmérő értéke 1000 Zsiguli. Büszkén mondhatjuk, hogy Szekszárd- nak megtermeltük a Zslguli- szükségletét — mondotta. Azután Lukács István, az MSZMP csúcsvezetőségének titkára köszöntötte a brigád tagjait. Az ünnepség végén Magyari László adta ót annak a 20 dolgozónak a vállalat jutalmát akik megindulás óta részt vesz- tiek a gyártásban. Hazafi J. Befejezéséhez közeledik a silózás Rekordtermés a Dalmaudi Állami Gazdaságban 1974. szeptember 27. A Dalmandl Állami Gazda­ságban felkészültek a szarvas­marhaprogram végrehajtására. Ennek érdekében megfelelő mennyiségű és minőségű, va­lamint olcsó tömegtakarmányt termelnek. Ebben az évben vetettek először speciális siló­kukoricafaj tót, BEKE—270-et. Ez a hibridsiló héktáronként háromszázötven mázsás ter­mést adott. Ennél jelentősebb, hogy a növény magas kemé­nyítőtartalma hektáronként közel 70 mázsa keményítő­értékű hozam betakarítását tette lehetővé. A gazdaság vezetői ennek a kukoricának a termőképessé­gét korábban is ismerték. An­nak, hogy mégiscsak az idén vezették be először, az volt az oka, hogy nem rendelkeztek olyan betakarítógép-rendszer­rel, amely az ilyen nagy ho­zamú termést finom szecska­minőséggel be tudta volna ta­karítani. Ez tette lehetővé a közelmúltban vásárolt három darab HESSTOR típusú nagy teljesítményű önjáró kombájn, mely helyes munkaszervezés mellett naponta átlagosan gé­penként négy, négy és fél ezer mázsa siló betakarítását bizto­sítja. Ennek alkalmazásával a gazdaságban rekordidő, alig több, mint két hét alatt végez­nek az 1500 vagon siló betaka­rításával. A munka befejezése után a gazdaságban teljes erővel meg­kezdik a szemes kukorica be­takarítását. A nagy teljesítményű kombájn által levágott és silózott ter­ményt MTZ 50-es traktorral vontatott önürítős pótkocsival hordják be. Egy-egy traktor műszakonként 6—700 mázsa terményt hord be. o változás, hogy az energia« gazdálkodás javításáért — külöa ezért a feladatért is — az igaz­gatók lesznek a felelősek. Ez garancia arra, hogy az energeti­kusoknak az eddiginél nagyobb t szavuk, cselekvési lehetőségük le- »■ gyen. Tekintélyük növelését szol- íf 9 áj ja, hogy bizonyos türelmi idő után csak megfelelő képesítéssel rendelkező szakemberek tölthetik be ezt a munkakört Az összes változás részleteit — a feladat a hotáskör, a szervezet pontos meghatározásait a vállalati ener. gia gazdái kodásról hamarosan megjelenő rendelet tartalmazza majd. Nem a vállalat belügye A jó vállalati energetikus nem kis hasznot hajthat a gyámok. Legnagyobb a szerepe a beruhá- zasok megtervezésekor, amikor azt kell mérlegelni, hogy milyen energiaforrásokból mekkora tel­jesítmény fogadósára kell lehe­tőséget teremteni. Gépbeszerzés eseten az energetikus szaktaná-í csai megint csak aranyat _ sok tí zezer kilowattot érhetnek. Az­zal, hogy ismeri a gépek fogyasz- tasanak es teljesítményének ér­tekeit, hasznos társa lehet bár­mikor a technológusnak. Például annak eldöntésében, hogy eay adott terméket melyik gépsoron lehet a legjobb hatásfokkal meg- munkálni. Ilyen döntésben terms- szetesen sok mindent meg kell fontolni, de mindenképpen érde­mes figyelembe venni a villany­számla alakulását is. A nagy­fogyasztók számára sem azonos a tarifa például nappal, a csúcs­órákban es éjszaka. . ho9y kormányhatározat es rövidesen egy rendelet írja majd elő az energetikusok fel­adatát, egyesek hangoztatják marís,; fz kissé — beleszólás o vállalatok belügyeibe, hiszen végül is a villanyszámlát a gyá­rak fizetik. Csakhogy a villamos energia — és mindenféle energia — nemzeti kincs. Úgy kell vele bánni, mint a közös vagyonnal. Folyom kát, tavainkat sem teheti tőnkre senki csak azért mert ter­mel; az energiát pedig nincs jo- ga pazarolni, rossz hatásfokkal elhasználni. Hazánk csak számot­tevő energiaimporttal képes ki­elégíteni a növekvő szükséglete- '9y nálunk különösen fontos hogy miképp gazdálkodnak az energiával a gyárak, hogy meny­nyivel nő évről évre ez*az import. Fe'tétlenül jogos tehát az ener­getikusok pozícióit, tevékenysé­gük lehetőségeit erősíteni a gyá­rakban és az ágazati- irányítás­ban. Lehet egy-két milliárddai kevesebb ? Az iparvállalatoknál négyezer energetikus munkája kapott most nagyobb figyelmet: a villamos- energia-fogyasztás körülbelül 50 százalékát tartják majd szemmel. A másik 50 százalékot a közle­kedés, a mezőgazdaság és a la­kosság fogyasztja el. Áz igazság az, hogy ezeken a területeken — mert a tevékenység szervezettsé­ge a korszerű nagyiparhoz képest » számottevően alacsonyabb — az iparénál szervezettlenebb, lazább az energiagazdálkodás is. A szakemberek 15---20 százalékos megtakarítás lehetőségét tétele­zik fej ebben a körben, minde­nekelőtt a mezőgazdaságban és a lakossági fogyasztásban. Ha tehát mindenki energetikus! ko- molysággal, lelkiismerettel gaz­dálkodna — kis- és nagyfogyasz­tóként egyaránt — az energiá­vá — villannyal és persze góz- °'aíia^ 's — bizony egy több milh'árdba kerülő új villa­moserőmű teljesítményének meg­felelő energiamennyiséget taka­ríthatnánk meg magunknak —s így egy-két milliárd forinttal le­hetne kevesebb évente az or­szág villanvszámláia. GERENCSÉR FERENC ,

Next

/
Thumbnails
Contents