Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-26 / 225. szám
Párt- és kormányküldöttségünk Moszkvában F (Folytatás az l'i oldalról) tér és Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete, az MSZMP KB tagjai. Szakértőként magyar részről részt vett a tárgyaláson Katona István, a Népszabadság fő- ßzerkesztöje, a KB tagja, Be- recz János, a KB külügyi osztályának vezetője, Szűrös Mátyás, a KB külügyi osztályának (helyettes vezetője, Tóth József, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Szovjet részről a tárgyaláson részt vett Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. A tárgyaló delegáció tagjai: Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Minisztertanács elnöke, Mihail Szusz- lov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára, Nyikolaj Bajfcákov, a Minisztertanács elnökhelyettese, Va- szilij Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, az SZKP KB tagjai. Szovjet részről szakértőként részt vett a tárgyaláson Konsz- tantyin Ruszakov, az SZKP KB tagja, az SZKP főtitkárának munkatársa, Nyikolaj Ro- gyionov, a KB tagja, külügyminiszter-helyettes, Gyenna- gyij Kiszeijov, a KB osztályvezető-helyettese és Nyikolaj Szikacsov, a Külügyminisztérium 5. európai osztályának Vezetője. !7 A testvéri barátság, szívé- ! lyesség és teljes kölcsönös megértés légkörében lezaj- ! lőtt eszmecserén a magyar 1 és a szovjet vezetők kölcsö- 1 nősen tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, a szo- ) cialista és a kommunista ( építő munka eredményeiről, ' Kedves Kádár elvtárs! . Tisztelt magyar vendégek! . Elvtársak! Nagy megelégedéssel üdvözöljük Moszkvában a testvéri Magyarország párt- és kormányküldöttségét. őszintén örülünk érkezésüknek, elvtársak, és meggyőződésünk, hogy mindazok a szovjet emberek, akikkel találkozni fognak itt Moszkvában és Leningrádban, a lehető legmelegebb, legörömtelibb fogadtatásban részesítik önöket. Találkozásunkra nevezetes időpontban kerül sor. Harminc évvel ezelőtt, 1944. szeptemberének harmadik harmadában a szovjet csapatok — kiűzve a hitlerista megszállókat az általuk elrabolt területekről — felszabadították az első magyar falut, Battonyát. Ezzel megkezdődött egész Magyar- ország felszabadítása a nácizmus igája alól. Az éveket és az évtizedeket, amelyek azoktól az emlékezetes napoktól ma elválasztanak bennünket, együtt éltük át. Ez idő alatt a szovjet—magyar barátság kivirágzott. Élő virá1974. szeptember 36. az MSZMP X. kongresszusa és az SZKP XXIV. kongresz- szusa által kitűzött feladatok végrehajtásáról. A felek kifejezték mély elégedettségüket afölött, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok az élet minden területén sikeresen fejlődnek és a kérdések egész sorát tekintették át az MSZMP és az SZKP, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti testvéri barátság és sokoldalú együttműködés további elmélyítésével kapcsolatban politikai és egyéb területeken. Ä küldöttségek a nemzetközi kérdések széles körét vitatták meg. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak az MSZMP és az SZKP. a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió szoros együttműködésének, a szocialista közösség további megszilárdít igának kérdéseire; a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és összefor- rottságának további erősítése érdekében. Megvizsgálták a nemzetközi feszültség további enyhítésével összefüggő kérdéseket, az európai és a nemzetközi biztonság szilárd alapjának megteremtésével kapcsolatos témákat. A napirenden szereplő kérdések megvitatása során megerősítették a felek nézeteinek és álláspontjának teljes azonosságát. A tárgyalások csütörtökön folytatódnak. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségé és a szovjet minisztertanács szerdán este a nagy Kreml palota Granovitaja termében díszva,- csorát adott a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A díszvacsorán Leonyid Brezsnyev és Kádár János beszédet mondott gaiban ma, a szó szoros értelmében, mindenütt gyönyörködhetünk. Jeleit kis és nagy ügyekben egyaránt felfedezhetjük. A szovjet emberek, pártunk igen nagyra becsülik a magyar kommunistákhoz, a magyar néphez fűződő harcos és kipróbált szövetségünket. Mi igaz barátoknak tekintjük önöket, akikkel összefűz az együttesen megtett út, összefűznek mai nagy tetteink és közös terveink a jövőre. Örömmel töltenek el bennünket a magyar dolgozóknak a szocializmus építésében elért sikerei, országuk fejlődésének munkás hétköznapjainak egyenletes ritmusa. Jól tudjuk, milyen fontos szerepet tölt be ezekben az eredményekben a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely politikájában szüntelenül számba veszi az országion belüli és a nemzetközi porondon végbemenő fejlődést és hozzáértéssel irányítja az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtásáért végzett munkát. Országunkban ismerik és nagyra becsülik a Magyar Szocialista Munkáspárt elvi, internacionalista külpolitikáját. Teljes és kölcsönös megértés van közöttünk, és az önök pártjának vezetői között, élükön Kádár János elvtárssal, a harcedzett forradalmárral, a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló személyiségével, a Szovjetunió és Lenin pártja hű barátjával. Becsülünk mindent, amit a magyar kommunisták tettek a múltban és tesznek ma a szocialista országok egységének megszilárdításáért; becsüljük a szocialista Magyarország hozzájárulását a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenységéhez. Mély megelégedéssel tölt el bennünket, hogy a testvéri szovjet—magyar együttműködés napról napra szélesedik és erősödik minden területen, köztük a kereskedelem, a tudományos-műszaki élet és a termelési kooperáció területén. Példaként megemlíthetjük a ma már széles körben ismert olefinprogramot. Az országaink közötti határ két oldalán ugyanannak a lényegében egységes komplexumnak az alkotórészed jönnek létre, egy — a műanyagok és műszálak gyártásában kivételesen fontos — nyersanyag termeléséhez. Ezzel összefüggésben viharos fejlődésnek indult a fiatal magyar Leninváros. Gyönyörű fővárosukban, Budapesten nemrégiben nyílt meg a metró, ami szovjet szakemberek segítségével épült, a jól bevált magyar Ikarusok pedig, ha úgy tetszik, kozmikus távolságokat tettek már meg a szovjet utakon. A legnagyobb magyar üzemekben szovjet gyártmányú korszerű berendezéseket használnak, számos szovjet kikötőben pedig magyar munkások keze- munkáját dicsérő daruk dolgoznak. Egyszóval, a Szovjetunió és Magyarország szoros együttműködése országaink fejlődésének szilárd, állandó és fontos tényezőjévé vált. Jól emlékszem legutóbbi magyarországi látogatásomra. Még most is szemem előtt vannak mozgalmas találkozásaink Budapest lakóival, a vörös Csepelen megtartott lelkes tömeggyűlés, szívélyes beszélgetésünk a Magyar—Szovjet Baráti Társaságban. Azokban a napokban értelmünkkel és szivünkkel egyaránt különösen élénken éreztük a népeinket egymáshoz fűző baráti érzelmek melegét. Ma, amikor testvérekként üdvözöljük az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szovjet kormány nevében a magyar párt- és kormányküldöttséget, hadd mondjam önöknek, tisztelt barátaink: szeretettel üdvözöljük önöket! Szeretett, kedves vendégeinknek tekintjük önöket! Kedves elvtársak! Magyarország, a Szovjetunió és más testvérországok életében felelősségteljes időszak következik. A nem túlságosan távoli jövőben sor kerül hatalmon lévő kommunista és munkáspártjaink következő kongresszusára. Ezek pedig korszakos események lesznek. Természetes tehát, hogy amikor holnapi feladatainkra készülődünk, eszmecserét folytatunk egymással, együttesen keressük a további fejlődésünk során felmerülő feladatok legjobb megoldását. Arra gondolok például, hogy mind a Szovjetunió, mind Magyarország és a többi testvérországok érdekeltek abban, hogv s?!'t erőforrásaik sokoldalú felhasználása mellett évről évre teljesebben állíthassák r>e nzeti és nemzetközi érdekeik szolgálatába azokat a lehetőségeket, amelyeket a szocialista országok szoros, önkéntes együttműködése rejt magába. Nem kétséges, hogy a következő évek újabb bizonyítékokkal szolgálnák majd annak a közös munkának az óriási jelentőségére, amelyet a testvérpártok folytatnak a szocialista közösség országainak minden módon való közeledése és akcióegységük erősítése érdekéiben. Természetesen vonatkozik ez a nemzetközi életre is, ahol a szocialista országok együttműködése máris eredményekhez vezetett és ezek az eredmények jótékony hatást gyakoroltak országainkra és az általános békére. Nem kevés ezen a területen a még megoldatlan probléma, és igen hasznos, ha ezek megoldásán együttesen gondolkodunk. A közelmúlt gazdag volt jelentékeny világpolitikai eseményekben. Feszült figyelmet keltett a világban az Egyesült Államok vezetésében nemrégiben bekövetkezett változás. Mi, a Szovjetunióban természetesen nem avatkozunk az Egyesült Államok ügyeibe. De távolról sem közömbös számunkra mindaz, ami érintheti a szovjet—amerikai kapcsolatok helyzetét és fejlődését, amelynek mi — érthető okokból — nagy jelentőséget tulajdonítuk. A Szovjetunióban nagyra értékelik a szovjet—amerikai kapcsolatokban végbement kedvező fordulatot, amely az utóbbi éveikben következett be, mindkét fél konstruktív erőfeszítéseinek eredményeként. Ezért megelégedéssel vettük tudomásul Gerald Ford elnök nyilatkozatát arról, hogy személyesen ő maga és kormánya is folytatni kívánja politikáját az országaink közötti kapcsolatok továbbfejlesztésére — a megkezdett irányban. A magunk részéről mi közöltük az elnökkel, hogy a kontaktusok fenntartása mellett foglalunk állást a béke megszilárdítása, az országaink közötti kölcsönös bizalom és jószomszédság erősítése céljából. Ezek a kapcsolatok már létrejöttek és jelenleg úgy véljük, nem rosszak az előfeltételeik ahhoz, hogy sikeres kezdetet jó folytatás kövesse az együttműködés új konkrét tényei formájában, a legkülönbözőbb területeken, mindkét ország népei és az általános béke érdekeiből kiindulva. Szilárd meggyőződésünk, hogy a béke megszilárdításáért, az enyhülés elmélyítéséért és továbbfejlesztéséért vívott küzdelemben nem lehetnek szünetek. Hogy mennyire szükség van erre a küzdelemre, azt meggyőzően igazolták a ciprusi események. Ismét szemléletesen bebizonyosodott, hogy a fasiszta rendszerek állandó fenyegetést jelentenek a békére és a népek biztonságára. Nevezetesen ezek a rendszerek a kedvenc eszközei azoknak, akik imperialista intrikákat akarnak megvalósítani a szabadságszerető népek ellen. Egyszersmind bebizonyosodott az is, hogy ezek a rendszerek a népharag tűzhányójának csúcsán lebegnek és kérlelhetetlen pusztulás várja őket. A Ciprus függetlensége ellen szőtt Imperialista össze- esküyés végső soron oda vezetett, hogy a görögországi fasiszta katonai diktatúra összeomlott,. az ország demokratikus erői lehetőséget kaptak tevékenységük aktivizálására. Ez már önmagában véve sem csekély vívmánya a Béke Iá haladás erőinek. Ugyanakkor, elvtársak, a világ újabb szemléletes bizonyig tékot kapott arról is, milyen veszélyes szerepet tölt be a nemzetközi életben a NATO katonai tömbje, mennyire összeegyeztethetetlenek e tömb puszta létezése és alapvető politikát céljai a népek szabadságának, függetlenségének és biztonságának érdekeivel. Hiszen éppen a NATO straté-* gái voltak azok, akik miközben kiszélesítették katonai előkészületeiket a Földközi-tenger térségében, ilyen vagy olyan módon szüntelenül arra törekedtek, hogy minél mélyebben vonják be ezeknek az előkészületeknek a hatósugarába egy el nem kötelezett ország, a Ciprusi Köztársaság területét. Ezután mindannyian tanúi voltunk egy kevéssé vonzó képnek, amikor a NATO két tagállama ezt, az önmaga megvédésére képtelen országot a fegyveres összecsapások színterévé változtatta, pusztulást hozva polgáraira, romlást városaira és falvaira. Nincs mit csodálkozni azon, hogy ezeknek az eseményeknek az egyik következményeként Görögország, amelynek közvéleménye és új vezetői saját tapasztalatukból győződtek meg arról, hogy a NATO vezéreit legkevésbé a kis országok biztonságának és függetlenségének védelme érdekli, kilépett a NATO katonai szervezetéből; Végül a ciprusi válság menete bebizonyította, hogy korunkéban Európában és az egész világon az agresszív erők mesterkedéseivel szembeszáll a béke, a függetlenség és az állami szuverenitás védelmezőinek erős frontja. A kicsiny ciprusi állam függetlensége ellen intézett támadás tiltakozást váltott ki az egész világ közvéleményében. A Szovjetunió és más szocialista országok, valamint egész sor más békeszerető ország tevékeny részvételével egyértelműen ebben a szellemben foglalt ál-, lást az ENSZ Biztonsági Tanáccsá is. i Ciprus szuverenitásának,’ függetlenségének és területi épségének helyreállítása, a külföldi csapatok kivonása az ország területéről, valóban tartós béke biztosítása Ciprus népe számára — ezek azok a fő fel-» adatok, amelyek haladéktalan megoldást követelnek a ciprusi nép, az európai béke és biztonság érdekében. Az élet már éppen elég meggyőzően bizonyította be. hogy ez nem valósítható meg a NATO szűk, zárt körében. Helyes és hatékony megoldás lerme véleményünk szerint e probléma nemzetközi vonatkozásainak az ENSZ keretei között való megoldása, megfelelően tekintélyes nemzetközi biztosítékok mellett. Nevezetesen emellett foglalt és foglal állást a Szovjetunió. A Ciprussal kapcsolatos események erélyesen emlékeztetnek arra, hogy ha szilárd békére vágyunk Európában, e békéért hatékony küzdelmet kell vívnunk. És szeretném itt hangsúlyozni, hogy e harc fő irányának mi továbbra is az összeurópai tanácskozás sikeres befejezésének biztosítását tekintjük. Ez kétségkívül olyan kérdés, amely figyelmet érdemel és érdemes arra is, hogy a mi elvtársi körünkben megvitassuk, tekintetbe véve a szocialista közösség országainak tevékeny nemzetközi szerepét, az általá(Folytatás a 3. oldalon) Mi igaz barátoknak tekintjük önöket Leonyid Brezsnyev pohárköszöntője
