Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-24 / 223. szám
1 fl gép nem vitatkozik, csak megáll Meg, esetleg hosszú időre, kamatos kamatot fizettetve azért, amit elmulasztottak, amit ,.megtakarítottak” vele kapcsolatban. Nem vitatkozik, hogy mikor és milyen karbantartásra lenne szüksége; egyszerűen fölmondja a szolgálatot. Nem tehet egyebet. Hiszen a betűszócska — tmk — világosan kifejezi, mi az, amit tenni kellett volna: elvégezni a tervszerű, megelőző karbantartást. Csinálják? Persze. Csak az a kérdés, mennyi benne a tervszerűség, a megelőzés, s mennyi a kapkodás, a már lerobbant gép, berendezés bütykölése? SOKATMONDÓ ARÁNYOK Viszonylag szerény, 14 százalék az iparban a karbantartók átlagos aránya az összlét- számon belül. Ez elfogadható nemzetközi összehasonlításban is. A szakemberek szerint nem ott a probléma, hogy kevesen, vagy sokan találhatók a karbantartók táborában, hanem ott, mit és hogyan csinálnak ezek az emberek. Igaz, iparáganként eltérőek a technikai és technológiai követelmények, s ehhez nem mindenkor igazodik a karbantartók ereje, ám ennél is nagyobb gond, hogy munkájuk körülményei, eszközei kezdetlegesek. A minisztériumi iparban például a karbantartó tevékenység csupán 13—15 százalékban gépesített. Ez nemzetközileg — a legtöbb KGST-országhoz viszonyítva is — alacsony, így a Német Demokratikus Köztársaságban ez az arány az előbbi számnak éppen a kétszerese. S még egy sokatmondó tény: a javítási, karbantartási feladatokat ellátó dolgozók 35 százaléka nehéz fizikai munkát végez. Kevés a figyelem vagy korlátozottak a lehetőségek? Tavaly négy gazdasági minisztérium vizsgálta vállalatainál a kapacitáskihasználást. Egyebek között megállapították, hogy a vállalatok többségénél nincs hosszabb távú program a tervszerű karbantartásra, a termelés és a karbantartás teendőinek egyeztetésére; a feladatok kijelölése csak rövid időszakokat ölel fel. AZ OLCSÓ IDŐ Lázár György miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke június végén, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján tartott előadásában megállapította: „...az állóeszközök kihasználása egyenlőtlen és átlagosan sem éri el a kívánt mértéket”, aminek egyik, s nem mellékes oka a karbantartás szervezetlensége, tervszerűtlensége, a rögtönzések általános gyakorlattá válása. Lássuk csak megint a betűszócskát : tmk. Tervszerű, Agitációs és propagandista vezetők ama tanfoly: * Ä megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán tegnap megnyílt a tömegpropaganda területén dolgozó propagandisták háromhetes módszertani tanfolyama. A tanfolyam célja a pártoktatás propagandistáit fokozatosan megismertetni a tömegoktatás legfontosabb pedagógiai, didaktikai elveivel és módszereivel. A tanfolyamot István József, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg. A bevezető előadást Énekes Ferenc, az oktatási igazgatóság tanszékvezetője tartotta „A párt tömegoktatásának célja és módszere. Az oktatás tárgyának tartalmi és módszertani sajátosságai” címmel. Ugyancsak tegnap került sor az oktatási igazgatóságon az agitációs munkát irányítóik tanfolyamára, amelynek az a célja a járási és városi pártbizottságok, a szakszervezet, a KISZ és a Hazafias Népfront agitá- cióval foglalkozó munkatársainak módszertani képzése. A módszertani képzést nyújtó tanfolyamon István József üdvözölte a megjelenteket, majd Varga István, a megyei párt- bizottság munkatársa tartott előadást a következő címmel: „Lenin tanítása a kommunista agitációról és jellemvonásairól. A politikai agitáció rendszere, eszközei és irányítása”. Mindkét tanfolyam szorosan kapcsolódik a párt XI. kongresszusát előkészítő sító munkába. felvilágomegelőző karbantartás. Aligha szükséges különösebben bizonygatni, hogy a hangsúly a megelőzésre tevődik, ami viszont elválaszthatatlan a tervszerűségtől. Mégis, a vállalatok tetemes része a karbantartást elszakítja ezektől. Karbantart, amikor már áll a gép, a munka! Szúrópróbaként végzett vizsgálatok igazolják, hogy az üzem közbeni állásidők 35— 40, egyes vállalatoknál 60—64 százalékát elkerülhetnék a gépek, berendezések rendszeres, folyamatos karbantartásával. A PAPÍR Valamilyen terv persze mindenütt található. Ez azonban sűrűn nem több papírnál, melyet napok alatt szétszakít az élet. Mert nem műszaki normák figyelembevételével, az adott eszközök és a szükséges feladatok összevetésével készült, hanem — mint hallani — a kialakult gyakorlatra alapozott becslések segítségével. S mit tehetnek, ha a gépek fütyülnek a becslésekre? Szaladgálhatnak — ahogy megint csak az üzemi szóhasználat találóan jelöli — tüzet oltani... Szakkörökben vita folyik arról, miként lehetne a mai helyzet megváltoztatására ösztönözni. Elképzelhetőnek tartják esetleg összekapcsolni a gépek, berendezések kihasz- nálfságát, s az eszközlekötési járulékot; megállapított kulcs szerint csökken az utóbbi, ha az előbbi növekszik. Meggyőződésünk azonban, hogy csak központi intézkedésekkel nem érhető el tartós siker. Ehhez a vállalati szemléletnek is módosulnia kell. Például az időtényező becsületének megteremtésével. Vagy azzal, hogy kritikusan fölmérjék, miként kamatoztatják ők a magasan képzett szakmunkások tudását. A karbantartáson foglalkoztatottak 79 százaléka ugyanis — de bizonyos területeken, mint a gépiparban, száz dolgozó közül 85 — szakmunkás! RÉSZE A SZERVEZÉSNEK Szükséges megemlíteni azt is, hogy a karbantartók tekintélyes része ma még nem a tényleges feladatát látja el, hanem felújít, sőt, gyárt! öreg gépeket, hatalmas költséggel varázsolnak „újjá”, alkatrészeket, speciális berendezéseket állítanak elő, miközben a műhelyben a legszükségesebb gondozást is nélkülözik a termelő eszközök.... A tervszerű, megelőző karbantartás az üzem- és munka- szervezés elengedhetetlen része; az egyetlen egészet alkotó élő szervezet darabja. Az iparban száz szakmunkás közül 27—28 karbantartóként keresi a kenyerét, s amit gondozniuk kell, annak értéke százmillió forint fölött van! Beszédes számok. Ám úgy tűnik, hangjuk nem elég erős ahhoz, hogy ráébressze az érintetteket a megváltozott követelményekre. Arra, hogy aranykezű szakik, akik valaha mindent megcsináltak a gyár ban, neúi születhetnek újjá A megváltozott termelési körülmények megváltozott karbantartói szervezetet, műkő dést követelnek. Tervszerűséget, a bajok megelőzését, az eszközök minél jobb kihasználását. Jogos követelmény, mert a társadalmi érdek kifejezője. Olyannyira jogos, hogy teljesítése elől kitérni nem lehet. : MÉSZÁROS OTTÓ Érdemes-e szakmunkásvizsgát tenni ? 1974. szeptember 24. Mint az asztal, oly sima a föld a tolnai Üj Élet Tsz legelőnek szánt területén. És olyan száraz, mintha Afrika éhségöevezeté- ben szomjazná az esőt. Nem szomjazza soká. Csifári Sándor öntöző és kertészeti szakmunkás összeszereli a csöveket, kezet mos, megindítja a pöfögő masinát, tenyeréből szemellenzőt formál, úgy vigyázza, f elszökkennek-e a viz- sugarak. Föl. Letelepszünk az öntözőcsatorna partjára. — Nyugtunk lesz — bátorít Csifári Sándor —, elültek a szúnyogok. Van belőlük, hogy sok. No, mi járatban? — Kérdezősködni. Régóta öntöz? — Rég. Jó ideje annak, hogy Szekszár- don megrendezték az első vidám vásárt. Tán emlékszik, akkoriban a Steiner híres öntöző volt. Hát én vele együtt egyengettem a bemutatón a víz útját. Lengyelben, huszonhárom esztendeje szereztem meg a szakmunkásbizonyítványt öntözésből. Gyulán meg első osztályú zöldségtermesztő mester lettem. — Így, több évtizedre visszatekintve, mi a véleménye: érdemes volt szakmunkásvizsgát tennie? — Nem. __ 1 •> — Naponta dolgozom tizenhat órát, harmadmagammal. Azért ennyit, mert kevesen vagyunk. A pénz óránként tizenkét és fél forint. Eny- nyi a másik kettőnek, aki betanított munkás; ennyi az enyém, a szakmunkásé. — Sosem volt a keresetük között különbség? — Volt, volt. Éveken át kaptam tíz százalékot, merthogy szakmunkás vagyok. Az egyik esztendőben, az ég tudja mikor, mondja az egronó- mus, hogy többet nem kapom, mert mit képzelek, hiszen ugyanazt csinálom, amit a többiek. — Kereskedett a százalékért? — Nem. Nem szép pörösködni a téesszel, ez az egyik. A másik, hogy azzal, aki okoskodik, könnyen kitolnak. Néhány napra elteszik oda, ahol kevesebbet keres. Nézze, én ötvenkilenc éves vagyok, vem messze a nyugdíjtól. Addig ellocsolgatok békességben... . * Az asszonyok közül aki tudott, behúzódott az árnyékba ebédelni. A többi a napon fújdogálja a forró, friss ételt. Rengeteg paradicsom piroslik a rekeszekben. Doszpod Józsefné az árnyékban hagyja a gombócot és leül egy üres ládára. — Anyósomék elvállalták a gyereket arra a két hónapra, amikor, 1963 februárjában, szakmunkás- tanfolyamra mentem Biritóra. A lengyeli iskola tanfolyamára — fűzi hozzá magyarázatként. — Azóta a fiam leérettségizett Palánkon, a szedrest szövetkezetben dolgozik. Az már biztos, hogy katonának megy; hogy az egyetemre bejut-e, még a jövő titka. — Gondolt valaha arra, hogy megérte-e két hónapra elszakadni a családtól, hogy érdemes volt-e szakmunkássá lennie? — Persze, hogy gondoltam,. Megérte. — Mennyire érte meg? — Megérte a megbecsülésért is, a pénzért is. — Ami az utóbbit illeti, kiszámolta-e mit hozott a konyhára a szakmunkásvizsga? — Még nem, de megtehetjük. Kilenc éve vagyok munkacsapat-vezető; ezért havonta háromszáz fo_ rintot kapok. Szakmunkás voltomért tíz százalékot, ez megvan kétszázhúsz forint... Szorzunk. Az asz- szony fejben, a kíváncsiskodó meg papíron. — Ha jói számoltam, ötvenhatezer- százhatvarú Doszpod Józsefné ellenőrzi a számvetést. — Annyi. Amikor megkérdezte, hirtele- nében húszezer forintnál nem becsültem volna többre. Szép pénz. Főleg azért, mivel a két gyermekem otthon is láthatta, hogy érdemes tanulni. A gombóc már nem égeti a szájat. Jó étvágyat hozzá. B. Z. Mikor nyitnak a ICöEcsey lakótelepi új üzletek? Szeleszárdon a közelmúltban fokozatosan költözhettek be a lakók a 100 lakásos mögötti, , Kölcsey lakótelepi új panel- házba. Az épület földszintjén, amint arról már lapunkban is beszámoltunk, két kereskedelmi egység is helyet kap. Sajnos, az elmúlt időszakban az üzletek mindvégig kihaltak voltak, de kívülről is jól látható, hogy a helyiségek készek, kitakarítva várják a kereskedőket és persze a vásárlókat. A baromfibolt ügyében Cső: mór Lászlót, a Szekszárd-Sár- köz és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztályának vezetőjét kerestük fel, aki elmondotta, hogy az üzlet nyitása a hűtőkamra felszereléseinek gyártója miatt késik. A cég az ígért határidőre nem szállította a nyitáshoz elengedhetetlenül fontos hűtőberendezéseket. A közelmúltban az ÁFÉSZ vezetői személyesen is ellátogattak Jászberénybe, ahol azt az ígéretet kapták, hogy még ezen a héten megérkeznek Szekszárdra a baromfibolt hűtőkamrájának berendezései. Persze, ez még nem jelent azonnali nyitást, hiszen a 4 légköbméteres hűtőkamra üzembe helyezése legalább október közepéig eltart, ezért nyitás csak a hónap vége felé várható. Az új üzletről szólva az osztályvezető elmondotta, megyénkben ez . lesz az első ilyen profilú üzlet, ahol a vágott baromfik teljes választékából vásárolhatnak a vevők. A hűtőkamra lehetővé teszi a '„meleg” vágott baromfi árusítását. Hogy a választék jó lesz, arra egyelőre az ad garanciát, hogy az üzlet létrehozásában részt vállalt a Baromfiipari Országos Vállalat is, mely képes a folyamatos áruellátásra. A Kölcsey lakótelepi panel földszintjén a Tolna megyei Népbolt Vállalat bőr- és szőrmeáruk boltja üzemel. Ahogy a vállalat igazgatója, Greif Antal elmondotta, az üzlet profiljába tartozik majd a Si-rnon- tornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat, valamint a Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat termékeinek értékesítése. így a boltban többek között bundákat, bőrárukat, paplanféleségeket lehet vásárolni. Az üzlet nyitásával egyidejűleg megszüntetik a 160-as földszintjén lévő bőr- és szőrmeáruk boltját. Helyére a Széchenyi utcában működő „Richards”-bolt költözik. A Kölcsey lakótelepi boltról szólva az igazgató megemlítette, hogy tevékenységi körüket új szolgáltatással is bővítették. Az üzletben megrendelést fogadnak el hozott, vagy a gyártó cég által biztosított anyagokból méret után készülő bőr- és szőrme ruházati cikkekre. Ezenkívül az üzletben átalakításra is átveszik a már meglévő bundákat, bőrkabátokat. Az új bőr- és szőrmesza'k* üzlet nyitását október közepére . tervezik.- vj - -j \
