Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-20 / 220. szám

I

Magyar—szovjet együttműködés

Építőipari sziopozion

Az Építők Szakszervezetének Dózsa György úti székházéban a magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködés építésügyi eredményeinek áttekintésére és a kapcsolatok fejlesztési lehetőségeinek megvizsgálására csütörtökön építőipari szimpoziont tartottak, amelyet Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter nyitott meg. Emlékeztetett arra, hogy a szovjet szakemberek segítségével a magyar állami építőipar első nagy erőpróbája és eredménye volt a Dunai Vasmű, s az első szocialista város, Dunaújváros fel- éDÍtése. Utalt arra, hogy. a kétoldalú kapcsolatok gyors fejlődése segítette azóta is a magyar építőipar előrehaladását, s többek között a korszerű gázgyári hálózat létrehozását, amely nélkül nem teljesíthettük volna 15 éves lakásépítési programot. A 'megnyitó után Bondor József a magyar— szovjet építésügyi együttműködésben végzett kimagasló eredmények elismeréseként több mint 60 szakembernek, dolgozónak nyújtott át Építőipar kiváló dolgozója kitüntetést, díszoklevelet és díszér- smet. A szimpozionon hat magyar és szovjet előadó ismerteti az eddigi együttműködés eredményeinek részleteit, és a kapcsolatok fejlesztésének újabb lehetőségeit.

Befejeződött a tudományos ülésszak

Á Magyar Tudományos Akadémián csütörtökön zárult a magyar—szovjet' tudományosműszaki együttműködési megállapodás aláírásának 25. évfordulója alkalmából rendezett háromnapos jubileumi tudományos ülésszak. Csütörtökön 13 előadás hangzott eL

A háromnapos tudományos ülésszakon elhangzott csaknem negyven előadás lehetővé tette a hazai kutatók, tudósok számára a szovjet tudomány legújabb eredményeinek megismerését, áttekintést nyújtott az együttműködés eddigi útjáról, a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről és jelezte a tudományos-műszaki fejlődés távlatait.

Helsinki

Gustár Husák sajtóértekezlete

©ustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke, aki Urho Kékkő- nen finn köztársasági elnök meghívására hivatalos látogatáson Finnországban tartózkodik, csütörtökön sajtóértekezletet tartott Helsinkiben.

A CSKP KB főtitkára többek között megállapította: Kekkonen köztársasági elnökkel folytatott megbeszélései során egyetértettek abban, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik szakaszát Helsinkiben a legmagasabb szinten kell megrendezni.

Nagyra értékelte Custáv Husák a csütörtökön aláírt csehszlovák—finn kereskedelmi

egyezményeket, amelyek — mint mondotta — lehetővé teszik a két ország gazdasági kapcsolatainak jelentős fejlesztését.

(MTI—TASZSZ)

Befejeződött

az európai szakszervezeti nőkonferencia

Háromnapos tanácskozás után csütörtök délután a SZOT székházában befejeződött a szakszervezeti' nőkonferencia, amelyen 14 európai ország küldöttei a dolgozó nők és mindenekelőtt á dolgozó

anyák helyzetéről tárgyaltak.

Szinte valamennyi felszólaló rámutatott, hogy a nők munkája egyre nagyobb mértékben járul hozzá a világ anyagi javainak létrehozásához, és kiemelték, hogy a nők

foglalkoztatása nincs ellentétben az anyai hivatással. Ahhoz azonban, hogy kettős feladatuknak eleget tehessenek, mindenütt támogatást kell nyújtani a nőknek anyagi hivatásuk teljesítéséhez.

Elhunyt Orbán Ernő

Urbán Ernő, Kossuth-díjas író, a Magyar írók Szövetsége választmányának tagja, a Magyar Népköztársaság Művészete Alapja irodalmi szakosztálya vezetőségének elnöke csütörtökön 56 éves korában szívroham következtében váratlanul elhunyt. Temetéséről később intézkednek. A Magyar írók Szövetsége és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának irodalmi szakosztálya saját halottjának tekintij

Diszkó Béla látogatása Vácott

If

Bíszku Béla; az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön Vácra látogatott.

Első útja a Sallai Imre laktanyába vezetett. Az iskola tevékenységéről, a kiképzés módjáról, a hallgatók életéről Steinmetz István alezredes

adott tájékoztatást, majd a vendégek megtekintették a hallgatók körleteit, a szaktan- termeket, a húszezer kötetes könyvtárat, valamint a csa- patmúzeumot.

Biszku Béla délután a várossal ismerkedett.

Denke Valéria

látogatása Somogy megyében

Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke, csütörtökön Somogy' megyébe látogatott. A vendéget Kaposvárott Varga Péter, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára fogadta. Ezt követően találkozott a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjaival, a párt- bizottság osztályvezetőivel, valamint a társadalmi szervek vezetőivel és meghallgatta

Varga Péter megyei első titkár tájékoztatóját Somogy gazdasági, politikai és társadalmi helyzetéről.

Délután Benke Valéria aa Egyesült Izzó kaposvári elektroncsőgyárába » látogatott. A gyár igazgatójának tájékoztatója után részt vett az üzem nagytermében megrendezett munkásgyűlésen, s az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót. Az egész napos program üzemlátogatással fejeződött be. (MTI)

Ximenes atya lelküléte

[ Csütörtök esti kommentárunk:

Nem kell különösebb képesség ahhoz, hogy egy rövid hír jogos aggodalmat keltsen. Féltést és együttérzést mindazok körébén, akik figyelemmel kísérik a portugál eseményeket.

• 1

Kiderült, hogy a fasiszták szervezkednek.

Lisszabonból érkezett a jelentés, hogy Portugália ideiglenes kormánya elhatározta: betiltja a nacionalista mozgalom elnevezésű szervezetet. Portóban alakult ez a fasiszta mozgalom — nevezhetjük bátran pártnak is —, mégpedig a rossz emlékű, hírhedt, egykori légiósok soraiból.

Világos a képlet: Portugáliában április 25-én megdöntötték ugyan Caetano fasiszta diktatúráját, börtönbe zárták az egykori titkosrendőrség jó néhány tagját és a megbukott rendszer néhány főkolomposát, ez azonban nem jelenti a fasizmus végleges felszámolását. Már eddig is jó néhány alkalommal megbizonyosodhattunk róla, hogy a portugál tavasz demokratikus intézkedéseit itt is, ott is igyekeznek elgáncsolni, hátráltatva a kibontakozást, megnehezítve a fegyveres erők mozgalmának helyzetét*

A szélsőjobboldali, nacionalista mozgalom alkalmas fedőszervnek kínálkozott mindén rendű és rangú egykori fasiszta tömörítésére. Afféle faltörő kos szerepet szántak neki: a nacionalizmus demagógiája mögül kedvező hadállásokat lehetett volna kiépíteni a demokratikus intézmények, a portugál baloldal és a hadsereg csakugyan őszintén'új utat kereső elemei ellen:

Nemrég egy hazánkban járt, magát szocialistának valló portugál újságíró keserűen panaszolta: sokkal többen vannak ma még Portugáliában olyanok, akik téglával verik a mellüket, bizonygatva baloldaliságukat, mint azok, akik csakugyan gyökeresen leszámoltak a fasiszta múlttal. A nacionalista mozgalom nem is titkolta céljait. Kétségtelen, hogy így könnyebben fel lehetett számolni, le lehetett leplezni.

Szinte rárímel a fentiekre Ximenes atya, Odemira plébánosának esete. Egy szónoklatában ugyancsak elavult tanokat hirdetett. Azt ajánlotta fiatal híveinek, hogy tanuljanak Salazar fasiszta diktátortól.- A fasiszta nézeteiről közismert plébános még azt is hozzátette: lehetetlen, hogy a portugál+ nép ilyen rövid idő alatt „elvesztette volna lelkületét”.

ideológia tkorlsitairöl

A második világháború ” után a fejlett tőkésországok ^többségében bekövetkező gazdasági fellendülés, a nyugatnémet vagy akár japán „gazdasági csoda”, s a gazdasági fejlődés kisebb- nagyobb visszaesésekkel tarkított folyamatossága buzdítást, lendületet adott ai burzsoázia ideológiai apostolainak. Természetesen a konzervatív „tiszta tőkéspárti” liberális-individualista elméletek is erőre kaptak. Felfogásukban a kapitalizmus és csak a kapitalizmus — Voltaire szavaival kifejezve — minden lehetséges világok legjobbika, a „Szabadság”, az „Egyenlőség”, az „örök” emberi értékek egyedüli letéteményese. Az ilyen beállítottságú álteoretikusok egészen odáig mentek, hogy egy ideális, sosem volt — a XIX. század tőkés egyéni szabadságjogai csorbítatlan sjgá- nak alapján álló — kapitalizmus nevében bírálták az állami monopolkapitalizmus új intézményeit, elsősorban az állami beavatkozás politikáját, a központi tervezés irányában tett lépéseket, a szociálpolitikai engedményeket, a — megalkuvó — szakszervezetek képviselőinek „szociális partnerré” választását, a békés egvmás mellett élés politikájának kibontakozását. Jó példa erre az anakronizmusra az 50-es évek végén qz Egyesült Államokban megjelentetett

„szerény” című „Kapitalista Kiáltvány”, amelynek mondanivalója mai napig visszacseng egyes burzsoá teoretikusok írásaiban.

A „kiáltvány a nyug'at” európai és amerikai

„modernizálódó”, központosítást erősítő állami monopolista fejlődésről a legszörnyűbbet mondja, amit egy hithű kapitalista csak mondhat: „távolodunk az igazi kapitalizmustól, sőt szocialista állam felé haladunk”. Holott ezek pont olyan intézkedések és tendenciák, melyek bizonyos eredményekkel éppen a burzsoá gazdasági és politikai uralom konzerválását, a változó körülményekhez való igazítását szolgálták.

A meglehetősen abszurd, de a szerzők által igen komolyan javasolt megoldás „mindenki (???) tőketulajdona révén vegyen részt a termelésben, hogy ily módon a lehető legkevesebb munkával megfelelő életszínvonalat élvezhessen”. Igen bölcs szerzőink — Kelso és Adler — szerint a „vegyes” vagy „szocializált” gazdaság helyére, sőt a kisbetűs kapitalizmus helyére így léohet a nagy kezdőbetűvel írt Kapitalizmus, amelynek alapelve az, hogy „az igazságosság és a szabadság, a személyi jogok és az egyéni szabadságjogok szorosan összefüggnek a magán- tulajdon intézményével és az embernek azzal a jogával, hogy abból, éljen, amit saját,

kizárólagos birtokában lévő tu- . lajdona révén megkeres”.

kJ apjainkban, a tudomá’ ' nyos-technikai forradalom világméretű kibontakozásának időszakában az állarri- monopoiista kapitalizmus intézményeinek keretei között sokkal inkább, mint bármikor eddig a tőkés társadalom eddigi története során, a burzsoázia egyre nagyobb mértékben az egyéni tőkés mozgáslehetőségeit bár bizonyos fokig korlátozva, a monopolisták, de egyáltalán a nagytőkés burzsoázia lehetőségeit viszont megsokszorozva — Engels szavaival — mint „eszmei össz- tőkés” lép fel. A tőkés uralom — a lényeget változatlanul hagyó — formaváltozásai kapóra jöttek a „modernebb” burzsoá ideológia tőkés rendet burkoltabban védelmező képviselőinek, akik szerint ma Nyugaton már szó sincs holmi kapitalizmusról, ehelyett megszületőben van az osztálykülönbségeket feloldó „Nagy Társadalom, a „tömegfogyasztás társadalma”, a „jóléti társadalom”, a „technetronikus társadalom” ' (technika és elektronika szóelegyítése), stb, stb.

Magukat az elnevezéseket is több sorban folytathatnánk.

Az ilyen típusú, a kapitalizmust látszatra defenzíven és körmönfontabban, kevésbé nyíltan védelmező teóriák közül hatásukban és elterjedtsé-