Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-19 / 219. szám
A jelszó: mindent az emberért A Szovjetunió a BNV-n Harminc eve toriént. A Petőfi partizánosztag harcai A Szovjetunió gazdag kiállítási anyaggal jelentkezik az őszi budapesti nemzetközi vásáron. A szovjet részvételről nyilatkozott az APN tudósító-, jának Borisz Boriszov, a szovjet kereskedelmi kamara elnökségének elnöke. — A Szovjetunió már hagyományos résztvevője a budapesti nemzetközi vásároknak. Az idei őszi szovjet kiállítási anyagot annak figyelembevételével állítottuk össze, hogy a tártós és tömegfogyasztási cikkeket ágazatok szerint mutatják be. Ez lehetővé teszi, hogy a vásárlátogatók össze* hasonlítsák a különböző országokból származó termékeket. — A szovjet kiállítási tárgyak főként az A és a 16-os pavilonban, összesen mintegy 1100 négyzetméteren kerülnek bemutatásra. Jelszavunk: minden az emberért az ember nevében ! közel kétmilliárd j RUBEL Évről évre fejlődik és erősö-' dik a kölcsönös együttműködés a Szovjetunió és Magyarország között. A szovjet—magyar kereskedelem volumene 1973- ban meghaladta az 1,9 milliárd rubelt. A szovjet bemutatót kiterjedt és részletes információ kíséri. A látogatók magyar nyelven műszaki leírásokat, prospektusokat, katalógusokat kaphatnak, plakátokkal és fényképekkel ismerkedhetnek meg. A Békeprogram, 25 éves a KGST, A szovjet ifjúság. Munkáscsalád címmel kisfil- meket vetítenek. — Milyen érdekességeket láthatunk a kiállításon? — A szovjet személygépkocsik a világ sok országában népszerűvé váltak. A látogatók megismerkedhetnek a legújabb VÁZ—2102 és a VÁZ —2103 típusokkal. Ezeket a korszerűbb Zsigulikat is a KGST komplex programjának keretében gyártjuk. Első ízben kerülnek bemutatásra az IZS —2125 és az IZS—2175 típusú kiskocsik. — A tárlókon más érdekességekkel is találkozhatnak az érdeklődők. Ilyen például a Kvarc 1x8 Szuper—I. filmfelvevő, amely a Lipcsei Vásáron aranyérmet *nyert. A Kijev—6 —Sz. és a Kijev—15—TL a világ legkorszerűbb fényképezőgépeivel is vetekszenek. SZÍNES TÉVÉ, ELEKTROFON Meg kell említeni a Jupiter —202 sztereó magnetofont, a Rubin—709—D színes tévét, a Viktória—001 zenegépet, a Szelena—206 rádiót, az Akkord Sz—001 — Lipcsében aranyérmes — elektrofont, az Orljo- nok gyermekbútor garnitúrát, a Minszk—6 hűtőgépet, a PN —600 porszívót, az IZS—27—E yadászpuskát. Külön említést érdemelnek népművészeink alkotásai. Fából, kőből és csontból faragott világhíres műveket is bemutatunk. — Miként értékeli a szovjet és a magyar kereskedelmi kamarák együttműködésének eredményeit? — A Szovjet Kéreskedelmi- és Iparkamara magyar szekciója 5 éve dolgozik sikeresen és a Magyar Kereskedelmi Kamara szovjet szekciójával működik együtt. Feladatuk a külkereskedelmi vállalatok támogatása a forgalom növelésében, partnerek keresése az új termékekhez, közreműködés a hosszú lejáratú egyezmények és az éves árucsere-forgalmi megállapodások teljesítésében, a szovjet—magyar export-import lehetőségek tanulmányozása, propaganda- és reklám- tevékenység. Az őszi budapesti nemzetközi vásárra, a két kamara szovjet és magyar szekciója közösen készült fel. Fábry József cselekvő szabadságvágya, tettre kész forra- dalmisága nem akkor nyert első alkalommal bizonyítást, amikor harminc évvel ezelőtt partizánosztagával harcba szállt Szlovákiában a hitlerista megszállók ellen. A Rozsnyó melletti Krasznahorkavár- alja községből származott építőmunkás félig gyerekfejjel — a húszas évek második felében — ott állt már a kommunista mozgalom harcosai között, hogy szülőföldjének cseh és szlovák munkásaival, szegényparasztjaival együtt követelje a burzsoá köztársaság dolgozó népe számára a gazdasági helyzet és a szociális viszonyok javítását, a nemzetiségi egyenjogúság elismertetését, INTERNÁLÁS, BÜNTETŐSZÁZAD Amikor Fábry József lakóhelyét Magyarországhoz csatolták, mint annyi más antifasisztát, őt is Kistarcsára, majd Nagykanizsára internálták, aztán büntetőszázaddal a frontra küldték. Átszökött a szovjet csapatokhoz és 1943 végén, 1944 elején egyike lett annak a tizenhárom magyar önkéntesnek, akj Északnyugat-Uk- rajnában a volhíniai és a Prip- jaty-mocsarak vidékén elsőként vett részt a legendás hírűvé vált Fjodorov tábornok partizánegységének harcaiban. Most harminc éve, 1944. szeptember 19-én tíztagú magyar ejtőernyőscsoport a szlovák—magyar határvidéken, az ellenség hátában önálló harci tevékenységbe kezdett. A csoport létszáma gyorsan nőtt: megalakult a Petőfi Sándorról elnevezett magyar partizánosztag, amelynek Fábry József kezdetben politikai megbízottja, később, Grubics Zoltán százados hősi halála után, parancsnoka volt. Osztaga agitációs anyaggal, ellenállásra szólító felhívásokkal érkezett a magyar csapatoktól megszállva tartott területre. A partizánok fegyvert, robbanóanyagot is hoztak: Rozsnyó közelében a műúton aknákat helyeztek el a csapa t- szállító német gépkocsik elé. Többször megütköztek német és magyar alakulatokkal. Lucs- ka faluban egy magyar szakasszal találták szemben magukat, felfedték kilétüket a katonák előtt, akik közül többen átálltak hozzájuk. A Petőfi partizánosztag, melynek létszáma — a hozzá csatlakozó önkéntesekkel — néhány hét alatt megközelítette a háromszázat, a Kassa körüli falvakban jelentékeny veszteségeket okozott az ellenségnek, megrongálta Utánpótlási vonalait, telefonvezetékeit, akadályozta hadtápjának működését. Fábryék több alkalommal érintkezésbe kerültek a Nógrádi Sándor által vezetett egységgel, segítettek azoknak összeköttetést teremteni rimaszombati, rozsnyói, tornaijai. füleki illegális pártszerve*; zetekkel, antifasisztákkal, , . 1945. FEBRUÁR« A HARC VÉGE Nehéz körülmények között vívta harcait a Petőfi Sándor partizánosztag a sokszorosan túlerőben levő kegyetlen eilen-; séggel és a tél viszontagságai-1 vaL Harci cselekményeik a Rozsnyótól északra eső falvakban 1945. február elején értekl véget, amikor a szovjet seregek felszabadították ezt a területek Fábry József e néhány sorban összegezte a Petőfi osztag küldetésének jelentőségét: „Harcaink a csehszlovák és magyar nép internacionalista barátságának emlékezetes fejezeteit alkotják. Partizánjainkra, akik számos ütközetben és partizánakciókban tettek tanúbizonyságot elszántságukról és bátorságukról, és akik közül sokan életüket áldozták a fasiszta elnyomás elleni szabadságharcban, méltán emlékezhet úgy az utókor, mint a felnövekvő nemzedékek példaképeire.” V. F. Űj szovjet rádiók Kö Tamási A repülés századai » Repülés iíj utakon 19. Eddig megismerkedtünk — néhány kivételtől eltekintve — a repüléstörténet nagy vonalakkal felrajzolt útjával. Ebben az utolsó előtti részben néhány olyan érdekes repülési problémával foglalkozunk, amelyekkel egyre gyakrabban találkozhatunk a sajtóban, televízióban és egyéb hírforrásokban. JAK ÉS HARRIER Az úgynevezett VTOL-va- dászgépek a repülés egy viszonylag új irányvonalát képviselik, a helyből felszállást. Köztudomású, hogy még a mai nagy teljesítményű hajtóművek által szolgáltatott energia is csak akkor válik repülő- erővé, ha a repülőtestet igen nagy sebességre felgyorsítja és a gép szárnyain keletkezett felhajtóerő eléri, illetve meghaladja a gép súlyát. Minél nagyobb a repülőgép súlya, annál nagyobb sebességnél keletkezik elegendő nagyságú felhajtóerő. Ez azt. jelenti, hogy rnn 1974. szeptember 19. ma már egy nagy teljesítményű repülőgép fel- és leszállósebessége elérheti az utazósebesség 20 százalékát, ami mintegy 500 km órás gyorsaságot jelenthet. Képzeljük el, mekkora felszállópályára van szüksége egy repülőgépnek, hogy még a földön gurulva elérje ezt a nagy sebességet! Hozzávetőlegesen három kilométeres repülőtéri betont igényel. A repülőtér-építés egyike a legdrágább y építkezéseknek. Ugyanakkor a háborúkban néhány tucat bombával fel- és leszállásra alkalmatlanná tehető, pedig éppen ilyenkor a felszállásra fordított minden másodperc létkérdést jelenthet. Mi a teendő? Erre a kérdésre a tervezők adták meg a választ: VTOL-t, tehát függőlegesen fel- és leszállni képes gépeket kell tervezni. Nos, ilyen gépel» épültek és szolgálatba is álltak. A.két leginkább bevált típus a szovjet Jak VTOL vadászbombázó, illetve a Harrier vadászbombázó. A függőleges felszállást több módon meg lehet valósítani. Egyes típusoknál a szárny a motorokkal együtt 90 fokban elfordul és szabályosan felemeli a gépet a földtől, majd a kívánt magasságban visszafordul eredeti helyzetébe. A másik megoldású úgy éri el a függőleges fel-, illetve leszállást,, hogy sugárhajtóművük kiáram-' ló tolósugarát fordítják el a föld felé. Ez utóbbiak azonban a kiáramló gázsugárral egyrészt rongálják a felszállópályát, másrészt ha terepről emelkednek fel, a felcsapódó homokszemcsék kárt okoznak a gép kényes hajtóművében. A VTOL gépek leginkább elfogadott technikai megoldása kompromisszumos jellegű. A bevált típusoknál külön hajtómű szolgál a függőleges felemelkedésre, illetve a leszállás biztosítására, s az ezen felül jelentkező emelőerő-igényt a fő hajtóművek torlósugarának részleges elirányításával biztosítják. A függőlegesen fel- és leszálló gépek tervezése, építése és konstrukciójuk végleges kialakítása még folyamatban van. Egy bizonyos: üzemeltetésük rendkívül drága, szerkezetük kényes, karbantartási igényük nagy, előállításuk költséges — és jelenlegi kezelésük nehézkes. Mégis ez a jövő egyik fő iránya! VARIÁLHATÓ SZÁRNYAK A költséges repülőtér-építés megtakarítására tervezték az úgynevezett STOL gépeket. E rövidítés jelöli a rövid fel- és leszállású gépek családját. Ilyen STOL gép az úgynevezett variaszárnyú repülőgép, amely fel- és leszálláskor szétterpeszti szárnyait (ezzel megnöveli a felhajtóerőt), szuperA TU—144-es fékező ernyőiveL szónikus repülésekor pedig teljesen a törzs mellé hajlítja, illetve behúzza azokat. A leszállási sebességet, illetve a kigurulás hosszát rövidítik meg a fékernyők. Ezeket a fékernyőket (nagy teherbírású ejtőernyők) a leszálló gép kiengedi és az ezáltal képződő több tonnányi fékezőerőt használja fel a leszállási pálya lerövidítésére. Fékernyőt használ leszállásához a többi között a szovjet szuperszonikus óriásgép, a TU—144-es is, méghozzá párosával. Ezt ábrázolja képünk. A leszállási sebesség csökkentésére kísérleteznek még a torlósugár megfordításával, nagyobb féklappk kibocsátásával is. A tervezők egyik konstrukciós szándéka a hajtóművek energiájának szembefordítása, amely azonban a jelenlegi megvalósítás szintjén több szempontból is hátrányos. Az eddigi kísérletek során beváltak a repülőgép-anya- hajókon alkalmazott rugalmas gumiszalagok és műanyag hálók, amelyeket hidraulikus energiaelnyelőkkel kapcsoltak össze. Ezek egy bizonyos repülősúlyig beváltak. Ezzel a kis kitérővel jelezni kívántuk, hogy a -meglevő konstrukciók továbbfejlesztése még távolról sem mentette ki a műszaki-tudományos lehetőségeket. Hogy mit hoz a jövő, és hogyan repülünk majd a második évezredben — erre következő, s egyben utolsó részünk igyekszik választ adni. (Folytatjuk)
