Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-19 / 219. szám
t ¥ * Uj városlakók Segítik a nagycsaládosokat Kommunista műszak a GELKÁ-nál ■I E héten 17-én, a megye egész területén GELKA-szervizek kongresszusi felajánlásként, kommunista műszakot tartottak. Ez alkalomból kérdeztük meg Tóth József igazgatót: — Mi volt az akció célja? — A kommunista műszak közvetlen célja az volt, hogy a plusz munkából befolyt ösz- szeget a nagycsaládos dolgozók segítésére fordítsuk. Olyan családokról van szó, amelyek korlátozott anyagi helyzetüknél fogva a közeljövőben nem tudnának hozzájutni azokhoz a háztartási gépekhez, amelyeket mi juttattunk nekik. — Miként döntik el, hogy ki a legjogosultabb erre a juttatásra? — Az üzem vezetősége, a pártszervezet és a szakszervezet, a Hazafias Népfront nőbizottságával közösen fogja eldönteni, hogy melyik családnak adnak televíziót, automata mosógépet vagy centrifugát. Ehhez természetesen egy-egy nagy család anyagi heljzetét ismernünk kell. — Ki vagy kik kezdeményezték ezt az akciót? — Tulajdonképpen a Budapesti 3305-ös Szerviz „Április .4” szocialista brigádja kezdeményezte az ilyen jellegű műszakok megszervezését. Mi ennek a szocialista brigádnak a felhívásához csatlakozva szerveztük meg a .kommunista műszakot. — A dolgozók milyen arányban vettek, részt a műszakban? — Először azt mondanám élj ■hogy a jelentkezés önkéntes volt, senkit sem akartunk rábeszélni, mindenki döntse eí maga, hogy vállalja-e az ezzel járó plusz munkát. Csupán egy felhívással tudattuk a dolgozókkal szándékainkat. Az ered-j mény — a dolgozók válasza — még minket is kissé meglepettj ugyanis a megyei szervizhálózat minden dolgozója felajánl lotta munkáját a közös cél el-' éréséért j :— Voltak-e az üzemben az ilyen jellegű akcióknak hagyományai? — Azért is van nagyobb jelentősége a dolognak, mert első alkalommal volt ilyen jellegű felajánlás. Valószínű, hogy az eredmény a jövőben is ösztönzőleg hat valamennyi dolgozónkra. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy az emberek ezzel a gesztussal mintegy kifejezték: támogatják a népesedéspolitikai intézkedések végrehajtását, mintegy igazolva, hogy ezek a többgyermekes szülők nincsenek egyedül, megértő és segítőkész munkatársakkal dolgoznak együtt. Szeretném hozzáfűzni! a felajánlásban szerepel az is, hogy ezeket a gépeket nemcsak ingyen adják át, hanem egy évig térítés nélkül vállalják a garanciális javítást is. ■— Mikor kapják meg a családok a háztartási gépeket? — November 7. tiszteletére adjuk át, valamennyi dolgozónk nevében. — st —* Tanműhelyfőnökök tanácskoztak Szekszárdim Bútorokkal megrakott autókat, lovas kocsikat, költözködő embereket látva, eszembe jutnak gyerekkoromból azok a napok, amikor édesanyám a féltve őrzött porcelán készletet, üveg- és más törékeny holmikat ruhába csavargatott, majd elsüllyesztette a szekrény mélyébe, s rázárta a szekrényed tót. , Költözködtünk. A kapun kiforduló autóból utolsó pillantást vetettünk a házra és integettünk a szomszédoknak, az osztálytársaknak. Vidámak voltunk, azzal a reménnyel indultunk útnak, hogy máshol majd jobb lesz. A kertből „minden jót” kívánt a meggyfa, és közel húsz év távlatából még most is összehúzza a számat a szomszédék naspolyájának fanyar íze. o Nagy a városok szívó hatása, ezért sokan választják új lakóhelyül Szekszárdot is, bízván egy jobb, kényelmesebb, komfortosabb életben. A honfoglalásnak számtalan módja van. A tehetősebbek önerőből építkeznek, mások szövetkezeti lakásba költöznek és akinek nem futja saját erőből új otthonra, az állami lakást igényel. Tolna megye lakosságának 82,4 százaléka falun él. A megyeszékhely, Szekszárd lakossága 1960-ban 18 236 volt. Tíz év múlva, 1970-ben már 24 864 ember élt itt. A legfrissebb adatok szerint 1973-ban 27 064-en laknak a gyorsan fejlődő dunántúli kis városban, és számítások szerint 1980-ig 35 ezerre emelkedik a város lakóinak száma. Naponta csaknem 8000—8500 munkás ingázik, közülük kerülnek ki elsősorban a Szek- szárdra költözők. Péterfi Kálmánnal, a városi tanács igazgatási osztályvezetőjével arról beszélgettünk, hogy a negyedik ötéves terv végéig egymillió állami lakást építenek az országban. Az akcióból Tolna megye is kiveszi a részét, felépítik és átadják a tervben vállalt lakásokat. — A városba költözők zöme dolgos, becsületes ember. A munkahelyükön jól megállják a helyüket. A beilleszkedéssel nincsen különösebb baj, mert legtöbbjük évek óta Szekszárd- ra járt dolgozni — mondja az osztályvezető. © Elindultam néhány új városlakóval beszélgetni. Szövetkezeti lakóház. A lépcsők kifutnak a lábam .alól, elfogynak az emeletek is. Felérek a negyedikre, Fehér Györgyékhez, aki maga előtt tessékel be a szobába. A postánál dolgozik, gépkocsivezető. Havi fizetése 3160 forint. Felesége a tolnai textilgyárban szövőnő volt, most a második gyerekkel gyermekgondozási segélyen van. — öt év után végre beköltözhettem ebbe a lakásba. Alig akartam hinni, hogy otthonom van, többet lehetek együtt a családommal, kényelmesen végignézhetem a tévé-műsort. A költözéskor nyolcán is eljöttek a munkahelyemről segíteni. Vásároltam új bútort 16 ezer forintért. Most kocsira gyűjtünk. Ha megvásároltuk az autót, utána elmegyünk családostól üdülni. Vannak barátaink, akikkel összejárunk, de a lakótársakkal is jól kijövünk. Ebben a házban nem hangzott el még rossz sző, hangos veszekedés. Jól érzem magam, sohasem voltam itt idegen, csak a feleségemnek volt furcsa. Eleinte sokat mondogatta, úgy érzi magát, mint a kalitkába zárt madár. Azután a munkájáról beszél és azt mondja, szerencsém volt, hogy itthon találtam, mert csak vacsorázni jött haza, utána visszamegy dolgozni. De legalább pihent egy keveset és beszélgettünk, mert az asz- szony és a gyerekek vásárolni mentek. o Csendes kis utcában találtam meg Farkas Teréziát, aki két gyermekével „egyedül” él. Betanított munkás, a gyermektartással együtt átlagjövedelme 3600 forint, a részletek havonta 2000 forintot visznek el. Zöldséget, gyümölcsöt, néha tyúkot kap az anyjától, akivel sokáig .együtt lakott Zomba-Szentgál pusztán. A férjétől még a terhessége alatt elvált, mert iszákos, durva ember volt. A kislánya házasságon kívül született, az apa fizeti a gyermektartást. A gyerekeket önállóságra neveli, a kisfiú még csak 10 éves, de a kislányt már nyugodtan rábízhatja, a bevásárlásnál, takarításnál az édesanya jobbkeze. A szobában a bútorok újak. ízléses kis modern garnitúra, piros huzattal, hangulatos nagyon. Újak a függönyök, a szőnyegek. A falak viszont csupaszok, a fiatalasz- szony mentegetőzik. — Sajnos a harmadik szobát nem tudtam még berendezni, mert konyhabútort is vásároltam. Később tévét akarok venni és képeket, meg faliszőnyeget. — Mit jelent városi embernek lenni? — Odahaza, a faluban mindenki azt figyelte, hogyan él, mit csinál a másik. A városi ember azzal törődik többet, hogyan legyen jobb, könnyebb az élete. A kislányt a faluban megszólták, itt az óvónő nagyon szereti, egyenrangúnak veszik a többivel. Szeretem a gyerekeimet, ha időm engedi, játszom velük, futballozunk együtt, ezért itt nfcm szól meg senki sem. — Nehéz egyedül? — Eleinte nehéz volt. Később aztán megszoktam. Ha az ember fiatal, talán azt sem tudja, hogyan akar élni. Inkább csak sejti, még a munkáját is könnyebben veszi. Én tudom mit vállaltam. Tudom mit jelent az, hogy önállóan kell a számomra fontos kérdésekben döntenem. Nem vágyom házasságra, mert elég erősnek érzem magam egyedül is az élethez. Amikor elköszönök tőlük, kezet nyújt, a kislány hangos köszönése - az utcán ér utol. Belevegyül a fiú nevetése is. o A férfi, aki ajtót nyit, alacsony, vékony ember. A hangjában idegesség remeg. Már- már a kiborulással határos. Érezni szavai mögött, nagy gond, teher nyomja a vállát. Kolonits István nagyon szerényen él. A városgazdálkodásnál segédmunkás, 1970 forint a fizetése, a felesége: ugyanitt takarítónő, fizetéskor. 1650. forint van a borítékban. A' lakásban két szoba, konyha és mellékhelyiség van. Nincs fürdőszoba, vizet az udvari kút- ból hoznak. Két kiskorú gyerekük van, a nagyobbik napközis, a kisebbik óvodás. Egy kislányuk a születésekor meghalt. A férfi négy elemit végzett, az asszonynak megvan a nyolc osztálya, de beteg. Kolonits István csendesen beszél, a harmadik, aki közbeszól, aki az akadozó mondatokat kijavítja, a sógora. — Az apám halőr volt — kezdi a házigazda. — Nem szívesen beszélek róla. Ivott, öten voltunk testvérek. Korán munkába kellett állnom, hogy , segíthessem az anyámat. A szomszéd teheneit legeltettem, amikor megszöktek tőlem, futottam utánuk 6 kilométert. Nem tanulhattam mellettük. A lovakat nagyon szerettem, ezért akartam zsoké lenni, de egyszer a ló levetett a hátáról. Súlyos volt a balesetem, abba kellett hagynom a lovaglást. Tengődtem egy darabig, majd megismerkedtem a feleségemmel, rendes lány volt. Megnősültem. — Barátaik vannak? — ... Még rossz útra vinnének. A sógorékhoz, oda elmegyünk. Egyébként a gyerekeimnek és a gyerekeimért élek ... hogy ember legyen belőlük, és hosszú még az út odáig. © ■— Nyolc évig a válásom után a fiammal Tolnán, az öcséméknél laktam. Onnan .jár. tam be a Mechanikai Mérőműszerek Gyárába dolgozni. Betanított munkás vagyok. 2200—2300 forint a fizetésem. — meséli magáról Kéringer Gizella, miután kényelmesen elhelyezkedünk a fotelban. — A házasságom csodálatosan kezdődött, de válás lett belőle. Az emberekben is csalódtam. — Ezt nem mondja komolyan? — kérdezem tőle, mert a szeme csupa nevetés. Tekintetéből erő sugárzik. — Nem is — mosolyodik el. — Ahol dolgozom, jó a kollektíva. Senkit sem kell nógatni, ha kommunistaszombatot, bölcsődei műszakot rendezünk. Elmeséli azt is, hogy vállalati nőbizottsági elnök. A társadalmi munkába, a közösségi életbe 1947-ben csöppent bele. Kíváncsiságból és fiatalos lelkesedésből. Részt vett a téesz-szervezésekben, tüntetéseken. Ment, mert úgy érezte, rá is szükség van. Ment, mert mást akart. Többet. Munkájának gyümölcse pedig csak most érik be. Elismerik, megbecsülik. Volt jutalomból 10 napig Francia- országban is. — Nehéz volt az életem, sok minden nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem, a közösség azonban segített elviselni a magánélet keserűségeit. Nekik köszönhetem, hogy minden csalódás ellenére sikerült életet tudok magam mögött. Jó lenne most fiatalnak lenni, mert nemcsak azt kell nézni, hogy mi nincsen, hanem azt is, honnan indultunk, milyen mélyről. De megérte. Elhiszi? Elhiszem neki. Sem tőle, sem másoktól nem kérdeztem meg, mit jelent elégedettnek, boldognak lenni, mert erre a kérdésre a családot, társat, barátot, közösséget óvó, értük aggódó tekintet felelt. Hangtalanul. \ eress Éva Tegnap a szekszárdi Rózsa Ferenc Finommechanikaiműszeripari és Gépészeti Szak- középiskolában jött össze a Kohó- és Gépipari Minisztérium szakmai felügyelete alatt álló 58 iskola tanműhelyfőnöke. Megtárgyalták az állami oktatás helyzetéről szóló párthatározat végrehajtása során szerzett tapasztalatokat és meghatározzák a további tennivalókat ,a szakmai, gyakorlati képzés területén. GAZDAG TAPASZTALATOK A tanácskozáson sok sző esett a műszaki tárgyakból kiadott központi érettségi tételekről. Az új érettségi vizsga- szabályzat figyelembevételével ugyanis a Kohó- és Gépipari Minisztérium a magyar iparszakoktatás történetében először szakmai gyakorlatból is központi tételeket adott ki. A központi szakmai gyakorlati érettségi tételek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A vezető szakfelügyelők ellenőrzésük során szerzett gazdag tapasztalataikról adtak számot. Külön is hangot kapott az az eredményes iskolai munka, melynek következtében az elmúlt tanévben a szekszárdi Rózsa Ferenc Finommechanikai-műszerész és Gépészeti Szakközépiskolában 68 tanuló kapott az érettségi vizsgával egyidejűleg középfokú műszaki képesítést, s hogy az egyetemi, főiskolai felvételt kérő 37 tanuló közül 24 nyert felvételt felsőfokú oktatási intézménybe. Ez országosan is jó eredmény. A tanműhelyfőnökök tanácskozásán hangsúlyozták, hogy a szakközépiskolában középfokú műszaki képesítést szerzett tanulókat az ipari üzemek egyre bátra''’'an alkalmazzák középfokú végzettségű munkakörök betöltésére. Ez is bízó»’ nyitja, hogy az ipari szakközépiskolákban a műszaki tantárgyak oktatásának színvonala emelkedik. SZAKMUNKÁS- KÉPESÍTÉS IS _ _ A miniszteri utasítások alapján az ipari szakközépiskolákban a szakközépiskolai szaknak megfelelő középfokú szakmai képesítés mellett a tanulók az elkövetkező évek során szakmunkás-képesítést is szerezhetnek. így a szekszárdi Rózsa Ferenc Finommechanikai-műszerész és Gépészeti Szakközépiskolában az 1975— 76-os tanévtől kezdődően a tanulók a következő szakmákban szerezhetnek szakmunkásképesítést a középfokú műszaki képesítés mellett: elektronikai műszerész, mechanikai műszerész, irányítástechnikai műszerész, gépi forgácsoló (esztergályos, köszörűs, marós) gépszerelő (építőgépszerelő, géplakatos) szakmákban. A minisztérium képviselői a tanműhelyfőnökökkel együtt megtekintették az iskola jól felszerelt előadótermeit, tornatermét, az ízlésesen berendezett KlSZ-klub helyiségét, az iskolai tanműhelyt, a laboratóriumokat. Nagy tetszést váltott ki az iskolában szervezett kiállítás, melyen a tanulók munkadarabjait szemlélhették meg a résztvevők. Elismeréssel szóltak a tanulók szertár- fejlesztő tevékenységéről. König István igazgató 1974. szeptember 19, I
