Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-19 / 219. szám
f n Vetés előtt Gondolatok, tények a búzáról ÉVTIZEDDEL EZELŐTT, amikor még kötelezettségként hárult a mezőgazdasági üzemekre, hogy vetésterületük 35 százalékán gabonát termeljenek, azt jósolták a szakemberek: ahogyan a termésátlagok növekednek, úgy csökken a vetésterület. A kötelezettség azóta megszűnt,, bár a termésátlagok azóta megkétszereződtek, a gabonatermő terület aránya mégsem csökkent. Tolna megye mezőgazdasági üzemei mázsákkal az országos átlag felett termelnek, mégis az elmúlt őszön nagyobb területre vetettek búzát, mint 1972-ben, és úgy áll, hogy az idén ismét néhány száz hektárral nagyobb lesz a búzatermő terület. A magyarázat könnyű és egyszerű. Az évről évre növekvő termésátlagok az egyik legjövedelmezőbb növénnyé lettek a búzát és az 1972-es aratás kedvezőtlen tapasztalatai után a szárítók rohamos építése teljessé tett* a termelés korszerű technológiáját. Addig az a meggyőződés élt, hogy a százszázalékos kombájnaratással teljes volt a termelés gépesítése. Azóta a gyakorlat igazolta, hogy a teljes gépesítés az ekétől a szárítóig terjed, sőt ha tovább megyünk, rájövünk, hogy van mit keresni a tárolás, a vetőmag-előkép szítés gépesítésében is. A TERMÉSÁTLAGOK növekedésében közrejátszott a gépesítésben elkezdődött minőségi változás. A hazai és a külföldi mezőgazdasági gépgyárak egész sereg új ekét hoztak forgalomba. (A traktorosok nagy többsége például á magyaróvári FEF 440-es ekére esküszik. A vetőgépekről megoszlik’a vélemény: ki-ki a John Deere-, a CIKLO-, a Lajta-Akkord vetőgépet tartja a legjobbnak, munkája és teljesítménye miatt.) Viszonylag elmaradott a műtrágyaszóró, a növényvédő gépek termelése, korszerűsége — de már megkezdődött a felváltás, nagy teljesítményű hazai és külföldi műtrágyaszórókkal, növényvédő, permetezőgépekkel. Mindezekkel együtt tavalyhoz képest a megye mezőgazdasági üzemei kereken három mázsával növelték a termés-; átlagot. „., ----T ürélmetlenség tán,' de a gazdasági vezetők ezzel sem elégedettek, és okkal, joggal, mért az ötven mázsa átlagon felül termelő gazdaságok mögött „mínuszban” van a megye közös gazdaságainak egy- harmada, a negyven mázsa körüli átlaggal is elmaradva a megyei átlagtól, de még mindig felülmúlva az országos átlagot. A továbblépés itt már a fajták megválasztását nozza magával — és vele együtt bizonyos kockázat vállalását. Az 1950-es évek elején, a kisparaszti gazdaságokban a Bánkúti uralkodott, nyolc-tíz mázsás termőképességének nem sokat használt néhány termelő által elért 15—20 mázsás hol- dankénti hozama. Mellette elterjedt a nagyobb hozamú Fertődi, viszont magas szára miatt — a kombájnok elterjedése révén — nem maradhatott sokáig köztermesztésben, 1 nem felelt meg a nagyüzemi gépesített termesztés követelményeinek. j Az 1950-es évek második felében éppen ezért váltották fel a magyar fajtákat az alkalmasabbnak látszó olasz és francia búzafajták. Ezek viszont magas termőképességük ellenére sem feleltek meg a hazai fogyasztóknak. Utánuk szinte berobbant egy szovjet búzafajta, a Bezosztaja 1. Alig egy-két év alatt meghonosodott; tél- álló-képessége, fajsúlya, sütőipari értéke révén, és főleg kombájnarathatósága révén. A FAJTAKÉRDÉSHEZ érkeztünk tulajdonképpen. A Bezosztaja lett az igazi magyar búzafajta, olyannyira, hogy a vetésterületnek majd nyolcvan százalékát uralta. Azóta a mezőgazdasági üzemek által alkalmazott agrotechnika, a gépesítés mellett a nagyobb műtrágyaadagok alkalmazása révén a mezőgazdasági üzemek jó része szinte a végsőkig kihasználta a fajta potenciális termőképességét. S jöttek sorra az újabb szovjet búzafajták — az Auróra, a Kavkaz, a Rannaja, a Ljubi- lejnaja — amelyek részben azért szorították háttérbe a Be- zosztaját, mert korábban értek,' részben pedig a különböző gombabetegségekkel szemben ellenállóbbaknak bizonyultak. Azonkívül széthúzták a betakarítás idejét. Ebből, a fajta- választékból következett, hogy Tolna megye 1973-ban alig két hét alatt, az idén alig három hét alatt befejezhette az aratást, !■##»?*» út - . jltí-A". i.jj Ankét az ügyvitel-gépesítésről A Magyar Közgazdasági Társaság Tolna megyei Szervezete a lyukkártyás gépek és számítógépek felhasználási lehetőségeiről ankétot rendezett tegnap Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési központban. Németh Imrének, a Tolna megyei Építőipari Vállalat igazgatójának, a Magyar Köz- gazdasági Társaság ipari szakosztálya vezetőjének megnyitója után svéd és magyar szakemberek tartottak előadást az ügyvitel-gépesítés korszerű fejlesztésének módjairól és lehetőségeiről. Gál Mátyás, és Váczi Vilmos a FERROGLO- BUSZ Vállalat számítástechnikai főosztályának vezetője és műszaki vezetője előadásában részletesen ismertette a középüzemek és intézmények által célszerűen alkalmazható korszerű számítóberendezése- , két. Elmondták, hogy ilyen feladatok elvégzésére az úgynevezett ügyviteli kis számítógép a legalkalmasabb. Az ilyen kategóriába tartozó gépek két feladatot is végeznek egyszerre. Elkészítik a hagyományos könyvelő-számlázó gépekkel előállítható nyugtákat, bizonylatokat, s emellett adathordozót is készítenek, ami lyukkártya, vagy lyukszalag formájában megőrzi a betáplált adatokat. Ezeknek a kártyáknak, vagy szalagoknak segítségével nagyobb számítógépeken egyéb összefüggéseiben is megvizsgálhatják az adatokat, s így különböző szempontok szerint feldolgozhatják azokatAz ankéton részt vettek megyénk vállalatainak, üzemeinek és intézményeinek szakvezetői, s az előadásokból sok olyan információt kaptak, melyek nagymértékben segítik a korszerűbb ügyvitelkeze munkát. Most újabb év következik, hiszen máris a mezőgazdasági üzemek nyakán a vetés, az a munkafázis, amely eleve meghatározza a jövő évi termést. Oda kell figyelni például a szakembereknek a Magyar Mezőgazdaság legutóbbi számában közölt adatokra, hogy például az újabb magyar, marion vásár; fajták az október első felében történt vetés után adják a legnagyobb termést. Hasonlóképpen vizsgázott a Bezosztaja is. Ezzel — a témát nagyon lerövidítve — eljutottunk a fajtakérdéshez, ahhoz, hogy egy- egy mezőgazdasági üzem — talajadottságaihoz, gépesítési színvonalához képest — milyen fajtákat termeljen. Manapság minden üzem vezetőinek külön-külön lehetősége, hogy az üzem talaj- és egyéb adottságainak megfelelő összetételben vessen gabonát. Fajtákban soha nem volt oly választék, mint az idén. A kora; fajtákból öt, a középérésű- ékből hasonlóan öt fajta áll rendelkezésre, annak ellenére is, hogy az új magyar fajtákból — részben minősítés előttiek — nem tudnak minden igényt kielégíteni. ^ CSUPÁN FELSOROLÁSKÉNT: Avrora, Rannaja 12, GK—2, GK—3, a Szegedi és a Fertődi fajták, a Kompolti—1 — ez utóbbi a leglényegesebb tulajdonságokban felülmúlja a Rannaja 12-t. A középérésű fajtákban hasonlóképpen: az első számú a Bezbsz- taja 1, a Ljubilejnaja, az Avrora, az MV—1, MV—2 és tulajdonképpen ide lehet sorolni a B—1-est, szemállósága miatt. J A legkritikusabb fajta most a Bezosztaja. Termőterületi aránya a tíz év előtti 80 százalékról húsz-huszonöt százalékra csökkent. Bár vannak nagyobb termőképességű fajták, mindezek ellenére a szakma tudományos művelői azt ajánlják; ez a fajta továbbra is uralkodó legyen. Igaz. hogy az utóbbi években lisztharmat- fertőzésre érzékeny, viszont a termelőknek számításba kell venniük, hogy a két-három évvel ezelőtt lisztharmat-, szárrozsdára ellenálló fajták az említett gombabetegségek újabb rasszaitól fertőződtek. Az elmúlt napokban; hetekben a megyében, a megyehatáron túl is több esetben összejöttek a búzatermelés gyakorlati és elméleti szakemberei, megbeszélni, hogyan tovább. Van megfelelő gép, termesztési tapasztalat. Az idén a szekszárdi járás gazdaságai termelték a legmagasabb járási átlagot. Viszont elgondolkodtató, hogy két „dombvidéki tsz” — Dunakömlőd és Tevel — produkált hektáronként ötven mázsánál magasabb termést. Tulajdonképpen ők állították ki a megye búzatermesztéséről a bizonyítványt: a termés nem a föld minőségén, az aranykorona-értéken múlik, hanem a szakmai hozzáértésen, a gépesítés, a termelési technológia fokán. A búzatermesztésben az nyer, aki az adott területi viszonyokhoz a legkorszerűbb technikát alkalmazza. , !gff* B.t~ 1974. szeptember 19. Kultúra és korszerűség ✓ - . ..... . V Létezőét: mindig időszérű témák. Ezek közé tartozik a kuitúnS és a korszerűség viszonya is. Mi avult el abból, amit régen általános kultúrának tekintettek és mi minden új járult az általános* kultúra törzsanyagához? Mindezek olyan problémák, melyeket csaknem minden időszakban felvet magának .minden társadalom. Nem olyan régen éles vitákban megkísérelték a kultúra ést ä korszerűség új megfogalmazását nyújtani. Volt olyan álláspont.' Sí — például Snow angol író képviselte ezt —, mely szerint ' két egymástól szétszakítható kulturális terület van: az egyik a humán« a másik a technikai kultúráé. S ez utóbbi egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerül. Más álláspontok viszont éppen art mutatták Id: a technikával semmire sem megy az ember olyankor,; amikor életének döntő fordulatairól kell határoznia. Max Frisch svájci író Homo Faber című regénye azt bizonyítja, hogy az elektrotechnikai srakember a döntő életkérdésekben felkészület-* lennek mutatkozik, s ezért képtelen elviselni a legegyszerűbb meg*» rázkódtotósoka* is. A vita természetesen nem lezárt Az az érzésem, hogy van egy bizonyos szint, ahol a vita má* értelmetlen. Emlékeztetem az olvasót arra, hogy nem olyan régen a televízióban több Nobel-díjas tudós is megszólalt. Aki akár Wigner Jenő, akár pedig Szent-Györgyi Albert szavait hallgatta, a két kultúra dilemmáját mindenképpen ál-dilemmának kellett te# leintenie. Miért? Mert Wigner Jenő, aki az első atomreaktor meg^ i teremtésének részese volt, tiltakozott az ellen, hogy a tudományai a fizika és kémia fejlődését Newtontól, illetve Daltontól datálják; Éppen arra hivatkozott, hogy a nagy klasszikus filozófusok, Plato«- és Arisztotelész sok tekintetben több indítékot adtak a modern- tudományos gondolkodás számára, mint a legkiválóbb újkoriaké, Továbbá azt fejtette ki, hogy valószínűleg azért szokták Newtontól#, illetve Daltontól számtani a természettudomány úgynevezett kezrt- detét, mert azóta használják fei gyakorlatilag is a tudományt. Hasonlóképpen Szent-Györgyi Albert számára is elvólaszthoí, tadan a természettudományos kutatás fejlődése és az a munkai amit egykor Szegeden egyetemi tanárként pl. a színjátszás, vagyf a szabadtéri játékok terén kezdeményezett. Levonhatjuk tehát a következtetést: oz igazán magas tudományos szint számára nem. lehet kérdéses a kultúra egysége, nem lehet kérdéses az, hogy álművészet! fejlődés összefügg a tudományos fejlődéssel és semmi#,' féle szembenállás nem létezik úgynevezett klasszikus és úgyne*,£ vezeti modern kuktára között. A korszerű ku-Itűra fogalmán beiül csal: azok gondoiatvilógó-' ban jöhet létre egymást kizáró ellentmondás a kultúra különböző^ területei között, akik a kultúrát és a tudást a közvetlen hasznosít^ hatósággal azonosítják. Nyilvánvaló, hogy például egy sokoldalt#? és amatőr zenei ismeret, vagy egy sokoldalú történeti ismeret közwS vétlenül nem váltható át semmiféle pénznemre és közvetlen <3(0> ka Ima zho tósá ga egyáltalán nem evidens. Azonban a kultúra mini dig azt jelentette, hogy az ember olyan dolgokkal is foglalkozik^ ’ melyeknek értékesítése a közeljövőben nem lehetséges. Foglolko-w zik tehát azzol is, ami a napi szükségletekből fakad, de folytai, olyan megismerő vagy más aktív tevékenységet, melynek látszólag f nincs megtérülése. Nem térül meg például az, ha valaki megtanul7. a maga élvezetére zongorázni; ha átnéz egy értékes képzőművévf szeti albumait, — mindez csak akkor válik számára fontossá, ha . egy adott élethelyzetben az az intelligenciofinomodás, mely a.’ művészettel való kapcsolatából született, érzékennyé teszi differ renoiálásra. Látszólag jelentéktelen árnyalatokat is meg tud küxj • lönböztetni egymástól emberi, munkatársi viszonylatokban is. Nagyon „korszerűtJenür hangzik mindez; pedig a fcuíturáfc i embert -minden időben az jellemezte, hagy olyan dolgok felé is>' érdeklődéssel fordult, melyek közvetlenül nem az ő „profiljába“' vágtak vagy kívül estek munkakörén. Nemcsak saját feladataié,- akarta tehát megismerni, hanem a világot is. Vagyis a kulturált > ember azonos a valóság iránt érdeklődő emberrel. A korszerűségi get tehát nem az jelenti, hogy valamiféle hasznossági elv, utilito- f risztikus szemlélet alapján válogatunk a megismerés különböző területei között. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy az elavultnak, a klasszikusnak „becsmérelt“ ismeretek minden szempontból szükségesek a ma embere számára. Mégis, mi az a plusz, ami a korszerű kultúra-felfogást jellem« zi? A legfontosabb e téren az, hogy egyáltalán nem ismer leszűkítést, tehát nem ismer olyan műveltséganyagot, amelyet — a mű-' veltség más területeitől elszigetelten — mértéknek jelenthetne ki. Volt időszak, midőn a klasszikus nyelvek ismerete ilyen kizárólagos mértéket jelentett, s ha ezzel valaki rendelkezett, akikor el lehetett tekinteni például o legelemibb egészségügyi, biológiai ismeretektől. Ma ez a kör nagymértékben bővült. Tehát nem lehet műveit embernek tekinteni azt, cki például nagy nyelvtudással rendelkezik, de fogalma sincs például az elektromos berendezésekkel kapcsolatos szükséges elővigyázatosságról. Vagyis a műveltség köre a modern időkben rendkívül kitágult. Ezért van szükség egy egyre erőteljesebb és dinamikusabb közművelődésre. Ezért tehetetlen még a műveltség szem pontjából is a tokba bújt ember figurája, s ezért lehet a korszerű műveltséget a múlthoz viszonyítva sokoldalúbb műveltségnek tekinteni. A fentebb teírtoik egyszerűen az élet követelményei. Uj fogalmaik százai rohanják meg az embereket, s ezek között a fogalmak között — mint amilyen például az urbanizálódás, az ökológia, a sugárveszély, stb. — az embereknek tájékozódniuk kell. S ezzel már ki is mondtuk: a korszerű műveltség nem más, mint a mai világban, a mai életben való tájékozódás előfeltétele és képessége. S a művelt emberre is vonatkozik a régi latin mondás: docendo disoimus, vagyis tanítva tanulunk. S ez azt jelenti, hogy a müveit ember*örvkénytelénül is, beszélgetés közben, embertársaival való érintkezés közben terjeszti a műveltséget, vagyis terjeszti a valóságban való orientáció (eligazodás) feltételét. Röviden így is kifejezhetnénk: magában való műveltség nincs. A művelt ember az, aki művel. Műveli önmagát és művel másokat. Ezért fontos kérdés napjainkban a műveltség korszerűsége és ezért fontos tudatosítani azt: akárhol kezdjük is el az ismeretek megszerzését, ha mélyen és sokoldalúan akarunk valamit megismerni, akkor ismereteink szükségképpen átnyúlnak más területekre. Minden tudás útja végül is, amennyiben igazi tudós, az általános műveltséghez, a kultúra egységéhez vezet. HERMANN ISTVÁN
