Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
I \ Bemutatjuk: Dr. Sziiőcgyi SüSikBőst, a Béri Balogh Ádám Múzeum új igazgatóját Hegjelent a Tolnai Könyvtáros Most kaptuk kézhez a megyei könyvtár népszerű folyóiratának idei második számát. A szokásosnál valamivel kevesebb tanulmányt tartalmaz, de ez egyáltalán nem szolgál a tartalom rovására. Papp Ferencié bevezető tanulmányában a család, az iskola és a könyvtár hatását vizsgálja az olvasási kultúrára, saját megfigyelései, részben adatgyűjtő lapokkal is végzett kutatásai alapján. Kis körben végzett, értékes munkájának főleg a részadatai sokatmondók. Gajdos« Gyula a' megyeszékhely peremén megalakult könyvtár és ifjúsági klub létrehozását ismerteti. Nádor Ivánná beszámolója az ünnepi könyvhétről a szokásos jellegű: „Megállapítható, hogy az idei könyvhét jól sikerült." Ami tagadhatatlan, számok is érvelnek mellette. A tényleges hibákat azonban minden felhánytorga- tási szándék nélkül is érdemes lett volna említeni. Azt az esetet például, amikor az enyhe nagyképűséggel „könyvutcának" nevezett néhány bódé előtt a hideg szélben topor- gó írók vállalkozók hátán, vagy marokba dedikálták műveiket. A jövő évi időjárásban senki nem lehet biztos, de az ilyen hibák elkerülésében bizony jó lenne bízni. Érdekes Bodri Ferencié beszámolója az MSZMP Oktatási Igazgatósága több mint 10 ezer kötetes könyvtáráról. Csányi László „A költészet jövője” című tanulmánya joggal jelent meg a „Továbbképzés" rovatban. Alig tudunk elképzelni olyan megyebeli könyvtárost, aki számára valóban ne jelentene továbbképzést. O. 1. Hírül adtuk már, hogy dr. Mészáros GVula, a szekszárdi múzeum hosszú éveken át volt igazgatója, magas kormánykitüntetés birtokában nemrégiben nyugállományba vonult. Utódát, dr. Szilágyi Miklóst kértük meg, hogy mint a megye egyik fontos* tudományos intézményének vezetője, ismertesse olvasónk részére néhány szóban eddigi pályáját, elképzeléseit, érdeklődési körét. — 1962-ben szereztem „középiskolai tanár és etnográfus” diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Egy évig a néprajzi tanszéken dolgoztam, majd Szolnokra kerültem, ahol fél állásban tanítottam, fél állásban a Damjanich Múzeumban dolgoztam. Gyulára hívtak meg múzeumvezetőnek, itt négy és fél évet töltöttem. Innen kerültem Ceglédre, ahol öt évig éltem és vezettem a tájmúzeumot. Tavaly doktoráltam, a levelező asplrantúrára való felvételem most van folyamatban. Ennyit röviden magamról. — Csakugyan rövid összefoglaló volt. Legyen szíves néhány mondatban ecsetelni érdeklődési körét. — Tiszafüredi születésű vagyok, talán már ez is vonzott a halászathoz. Ebből a tárgykörből doktoráltam és az aspi- rantúra keretében is ezzel szeretnék foglalkozni. A lényege egy kissé nehézkesen foglalható össze. Talán így: „A társadalmi viszonyok és a halászati technika történelmi összefüggései.” Második témaköröm a mezővárosokkal kapcsolatos és néhai Erdei Ferenc koncepcióin alapul, természetesen a továbbfejlesztés igényével. Végül érdekel a helytörténet, elsősorban a társadalmi néprajz, és a muzeológia módszertana. Utóbbi sem elhanyagolható terület, hiszen a hazai múzeumok általában ott jöttek létre, ahol lehetett és nem ahol kellett volna. — Szinte bizonyosnak látszik, hogy valamennyi önt érdeklő témakörrel alaposan foglalkozhat Szekszárdon és a megyében is. Sokat publikált már? — Mintegy kétszáz kisebb- nagyobb publikációm jelent meg idáig, részben németül is. — Ml a véleménye arról, hogy a muzeológusok között uralkodóvá vált az ismeretterjesztő munka? Nem megy ez esetleg a szaktudomány rovására? — Ezzel nem értek egyet. A muzeológus olyan tudós, aki a szaktudomány szempontjai mellett mindig figyelembe veszi a közművelődés igényeit is. Ebből következik, hogy a múA Napjaink, a Borsod megyei Tanács irodalmi és kulturális lapja, szeptemberi számának jelentős részét a III. tokaji írótábornak szenteli. Jegyzőkönyvszerűen rögzíti az augusztus 4-től 10-ig tartott táborozás eseményeit, s bő kivonatban közli két referátum tartalmát. Ezzel példásan pótolja a táborozáson is szóvá tett hiányosságot, hogy a közvélemény nincs eléggé tájékozva az írótáborról, nem megfelelő a sajtóvisszhangja. Valóban így van: csupán egy-két szűkszavú kommüniké adta hírül, hogy Tokajban táboroznak az írók, némelyik lap még azt is hozzáfűzte, hogy a munkásművelődésről vitatkoznak, ennél többről azonban alig értesülhettünk. A Napjainkból most képet kaphatnak az érdeklődők a viták alapjául szolgáló referátumokról, s néhány mondat a hozzászólásokat is summázza. Bata Imre a fiatalokról, a fiatal írókról szólt. Nézete, szerint az ifjúság magatartására egy bizonyos fajta történelmi közömbösség jellemző, s a túlhajtott és rosszul értelmezett különbözési szándék. Okait kutatva a látványos társadalmi mobilitás hiányát mutatja fel: fiataljainknak már nem élményük az osztálytársadalom felbomlása és az új kialakulása, mely cselekvésre, állásfoglalásra kényszerítette az apákat'; a társadalmi stabilitás, az integrálódás miatt a fiatalok úgy érzik, nekik már nincs lehetőségük történelemformáló, nagy tettekre, ezért tétlenek, közömbösek. Ha élményükké tettük volna a történelmet, mondja Bata, talán más volna a helyzet, de jószerivel eltitkoltuk előlük a múltat, ajnároztuk, pátyolgattuk őket, igyekeztünk nekik mindent megadni, amiben nekünk nem lehetett részünk. így nemcsak a történelem, a mai valóság elől is elzártuk őket, hamis képet alkothattak maguknak róla, nem csoda hát, ha közömbösek, s az értelmesebbje elfordul a szinte üvegházi védettségtől, különbözőségét hangsúlyozza, ruházatban, viselkedésben, szórakozásban is gyakran utánozva a nyugati fiatalok protestá- lását. A történelmi múlt élménnyé tételét, az ajnározás megszüntetését javallja Bata: mindenki képessége és érdeme szerint, ez vonatkozzék a fiatalokra is, ne kapjanak semmit ingyen, de ismerjék meg gondjainkat, s kapjanak részt feladataink megoldásából. Ebből a nézőpontból vizsgálja a fiatal írókat is. Leszögezi: csak jó és rossz író van, felesleges a generációs elkülözeum olyan intézmény, mely maga termeli ki a közművelődés rendelkezésére bocsátandó anyagot. Meghalt a múzeum, ha nem tud új anyagot produkálni. — A szekszárdi múzeum az utóbbi években értékes képző- művészeti kiállítások sorával hívta fel magára a figyelmet. A Kohán-kiállítást már ön rendezte, amiből arra következtetünk, hogy ez a munka folytatódik. Valóban? — Természetesen. Az ízlésnevelés akitor is feladatunk, ha múzeumunknak hivatásos képzőművészeti szakembere egyelőre nincs is. Azt, hogy kiforratlan kezdőknek biztosítsunk bemutatkozási lehetőséget, nem érzem szükségesnek. De bármely irányzathoz tartozó, valamennyire is kikristályosodott művekét, művészekét annál inkább. — Köszönjük a beszélgetést ORDAS IVÁN nítés és nem is vezet jóra: vagy tematikai beszűkülést hoz László-Bencsik Sándor, a Történelem alulnézetben című szociográfiája alapján a munkásművelődés; főleg a munkásközösségek, elsősorban a szocialista brigádok művelődésének feltételeiről, lehetőségeiről szólt. Rámutatott, hogy a szocialista brigádok kulturális vállalásai gyakran formálisak, elmerevedést mutatnak, s ennek oka szerinte a kizárólagos felülről irányítottság: a brigádok belső igénye és szükséglete alig juthat kifejezésre, a művelődés sajátos, közösségi formái nem alakulhatnak ki. Hangsúlyozza, hogy a közösségi művelődés nem feltétlenül közösen végzett művelődés (közös színház- és mozilátogatás például), hanem a brigádokban kialakuló közösségek élő organizmusának egyik résztevékenységévé kellene lennie, ennek kialakulását, fejlődését kellene támogatnia az irányításnak. Ez mélyebb valóság- ismeretet kíván, a brigádok élet- és munkakörülményeinek, testi-lelki habitusuknak alaposabb ismeretét. László-Bencsik ebből a szempontból hibáztatja a túlzott termeléscentrikus- ságot is a brigádokban. Ebben nem feltétlenül értek vele egyet: a szocialista tudat kialakulásának 'alapja, hogy az egyén biztosan felismerje és vállalja helyét és szeretjét a társadalmi munkamegosztásban. Aki nem szocialista módon dolgozik, nem is élhet és művelődhet szocialista módon, szükségszerű hát a termelés- centrikusság a brigádok életében, mert közösséggé fejlődésüknek csak ez lehet az alapja. Az egyéb vállalások formálissá válásának nem a ter- meléscentrikusság az oka elsősorban, hanem a vállalások értékelésének az a formális vonása, hogy rendszerint csak a közösen végzett művelődési tevékenységet tartják értékelhetőnek. E két referátumhoz kapcsolódtak az igen eleven viták, a látogatások üzemekben, termelőszövetkezetekben, a találkozások tanácsi és pártvezetőkkel, az ifjúsági szövetség képviselőivel. Sajnos, ezekről már a Napjaink is jószerivel csak néhány mondatban ad hírt. Amit közölt, abból mégis megállapítható, hogy a III. írótábor igen hasznos, fontos munkát végzett: íróink napjaink valóságának igen fontos részleteit térképezték föl, s nemcsak a meglevő állapotokat rögzítették, hasznos javaslataik voltak a változtatásra, a fejlődés előmozdítására is. HOMORÓDI JÓZSEF Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó gondozásában most jelent meg Fa-hmi Dzsihangir könyve. A Török Köztársaság fél évszázada. A könyv ennek a jelenlegi nemzetközi események szempontjából is érdekes országnak forrongó öt évtizedét, új arculatának kialakulását ismerteti. A Szépirodalmi Könyvkiadó a Darvas József művei sorozatban megjelentette a nemrég elhunyt író egyik korai regényét, melynek címe Elindult szeptemberben. Ugyancsak a kiadó gondozásában látott napvilágot Koroda Miklós: Bolondok tornya, az Olcsó Könyvtár sorozatban pedig Lion Feuchiwanger Simone című regénye, melyhez Pók Lajos írt utószót. Királyhegyi Pál: Csak te! És ők címmel megjelent kötete újabb karcolatait, novelláit, valamint A becsület nem szégyen című komédiáját tartalmazza. Urban Ernő riportkötete, a Világunk varázsa is most került a könyvesboltokba. Harmadik kiadásban jelent meg Gergely Sándor könyve, az Achrem fickó és a Hidat vernek című regényekkel. Újból megjelent Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony című történelmi regénye, a Diák- könyvtárban pedig Az arany- ember. A Déry Tibor munkái sorozatban két kötetben látott napvilágot híres regénye, A befejezetlen mondat. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó is több érdekes újdonsággal jelentkezett. A népszerű Búvár zsebkönyvek sorozatában jelent meg Patay László: Vadak című kötete. Halász Zoltán érdekes útikönyvének a címe: Képeslapok Amerikából. Kovács Ágnes válogatta és szerkesztette, Reich Károly illusztrálta a második kiadásban megjelent szép meséskötetet: Icinke-picinke a címe és óvodásoknak tartalmaz népmeséket. Ismét megjelent Gárdonyi Géza Egri csillagok című történelmi regénye; a Grimm mesék válogatása; Mikszáth Kálmán könyve, A beszélő köntös; Palotai Boris Örök harag című könyve, mely gyerekeknek írt történeteket tartalmaz, Würtz Ádám illusztrációival. Valentin Katajev: Hétszínvirág című meséjét Hincz Gyula illusztrálta. A Műszaki Könyvkiadónál jelentek meg — második, javított kiadásban — a személygépkocsivezetői vizsga tesztkérdései; Frölich János szakkönyve Hidegkötések az elektronikában címmel került a könyvesboltokba. Az Akadémiai Kiadó a Nyelv- tudományi értekezések sorozatban jelentette meg Kemény Gábor: Krúdy képalkotása című könyvét. Ugyanebben a sorozatban adták ki Havas Ferenc: A magyar, a finn és az észt nyelv tipológiai összehasonlítása című füzetet, továbbá egy vaskos kötetet, Jelentéstani stilisztika címmel. Ez a magyar nyelvészek második nemzetközi kongresszusának előadásait tartalmazza. Érdekes kultúrtörténeti dokumentum Szemere Gyula most megjelent nyelvészeti tanulmánya, Az akadémiai helyesírás története 1832—1954. Pór Anna műve, Balogh István és a XIX. század elejének népies színjátéka, az Irodalomtörténeti füzetek sorozatában került kiadásra. A nyelvtanulók- munkáját segíti a sokadik kiadásban megjelent Német—magyar kéziszótár és a kétkötetes nagy Német—magyar szótár, mindkettő Halász Előd szerkesztésében. A népszerű nrti- niszótárak legújabb kötete Havas Lívia Magyar—német miniszótára. A Terra gondozásában jelent meg a Magyar—bolgár (bolgár—magyar) útiszótár. Két fontos ipargazdasági mű is napvilágot látott. Az egyik Mód Aladárné—Kozák Gyula: A munkások rétegződése, munkája, ismeretei és az üzemi demokrácia a Dunai Vasmű két gyárrészlegében, a másik Kiss Tibor: A szocialista nemzetközi vállalat. 1974. szeplcmber 15. Milos Maeoureh: ÁLLATTAN A HERNYÓ Hiába, aki hernyó, az hernyó, állandóan falna, ha valaki asztalhoz hívja, nem kéreti magát kétszer, de egy perc múlva már megint éhes, és így egyszer egy hernyó elhatározta, hogy zöldségüzletben vállal állást, ahol nagy zöldségraktár van, de nem sokat árusított, el lehet képzelni, a hernyó hernyó marad, egyébként nem is érdemes árusítani, a hernyó maga elvégez mindent, szép az élet, rózsás a kedve, kitűnő a hangulata és azt gondolja magában, remek ötlet volt ide elhelyezkednem, ennyi finomságot még életemben nem ettem, de semmi sem tart örök,ké, egy szép napon lel- tárrevízió jön, rend a lelke mindennek, senki nem teheti azt, ami éppen eszébe jut, de a hernyó csak mosolyog, mintha semmi sem történt volna, azt mondja egy pillanat, nem a legjobbkor jöttek, legfőbb ideje begubóznom, nem lehetek a végtelenségig hernyó, semmi sem tart örökké, rend a lelke mindennek, egyébként sem sürgős ez a leltár, nem ég a ház, majd később elintézzük, és fogja magát, s begubózik, nincs más hátra, várni kell, heteket, hónapokat várni, s egyszerre megjelenik egy gyönyörű pillangó, egy' elegáns pillangó, aki azt mondja, már bocsássanak meg, mi közöm holmi visszaélésekhez, mi közöm holmi zöld hernyóhoz, még csak nem is láttam effajta valamit, és elrepül, mintha mi sem történt volna. ‘a ___ ....^ A RÁK E lőször hétfő van, aztán kedd, s végül vasárnap, aminek már szombaton mindenki előre örül, de a rák szombaton nem a vasárnapnak örül, a rák szombaton a pénteknek örül, egy kissé másképpen él, mint az átlag, van, aki csodálkozik ezen, ő azonban semmi különöset nem ta^ál ebben, hátrafelé mászik, és ez az egész. Az idő röpül, mindenki siet valahová, de a rák elől semmi nem fut el, mi futna el, a rák állandóan hátrafelé megy, ami volt az volt, az már rég holt, nem tud elfutni. Szóval a ráknak annyi ideje van, mint a szemét, péntekről csütörtökre, szerdáról keddre él, régi számlákat talál, megsárgult újságokat, kitépett naptárlapokat és régi karácsonyi levelezőlapokat, melyeken a boldogság és a vidámság szavai állnak és a rák már alig várja, előre örül a tavalyi karácsonynak, és amikor végre eljön a nagy nap, csönd van, egy teremtett lélek sincs más, körös-körül minden csupa lehűl-* lőtt tűlevél, üres dobozok, papírok é3 madzagok, és a rák rágcsálja a kemény szaloncukrot és azt gondolja magában, ezért voltam úgy oda? Ford. Bojtár Endre A III. tokaji író tábor
