Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
Gótikus utazás Babits az emberiség békéjéért az olasz, s ezzel együtt az európai művészettörténet megteremtője, óva intett a gótikától, sötét barbárságnak tartotta, Goethe viszont a német művészetet ünnepelte benne. Ide kívánkozik egy korai magyar művészettörténész, Henszlmann Imre, aki tanulmányt írt Kassa „ónémet templomairól”, s épúpgy tévedett, mint Goethe: a gótika nem német földön keletkezett. A művészeti stílusok általában lassan fejlődnek ki, s rendszerint nem tudják megtagadni múltjukat, melynek stílusjegyeiből valamit mindig átmentenek. A romanika, bárhol jelenjék is meg Európában, sejteti az ezeresztendős római ösztönzést, a reneszánsz nyíltan visszafordul a múlthoz, s Palladio a vicenzai Teatro Olimpicóban szinte végigpróbálja a klasszikus lehetőségeket, a barokkban felismerhető a késő reneszánsz nyugtalansága, a rokokó pedig a barokk nélkül nem jöhetett volna létre. A gótika azonban társtalan. Nincs elődje, utóda sincs, váratlanul bukkant föl, aztán Németország kivételével el is tűnik. S még valami megkülönbözteti minden más stílustól: pontosan ismerjük keletkezésének idejét, körülményeit. Suger, Saint Denis apátja, 1137-ben kezdte meg temploma átépítését, mint maga írja: „Három éven át buzgól- kodtunk a mű befejezésén, sok költséggel, a mesterek népes tömegével, télen, nyáron.” A művészetkedvelő apát, aki az egyik üvegablakon önmagát is megörökítette, forradalmasította az építészetet: a romén kor falait merész ívelésű oszlopokkal, pillérkötegekkel váltottá fel, ezek s a kívülről épített támpillérek tartják a mennyezetet, s a fal szerepe alig több, mint hogy a megnyúlt ablakok között kitöltse a teret. Az épület nem tömegével hat immár, hanem szerkezetével, mely szinte valószínűtlenül emelkedik a magasba. Aki belép egy gótikus templomba, rögtön érzi az elrendezés pon2. Backsteingotik tosságát, a méretek mértani meghatározottságát Claritas, integritás, conso- nantia, — világosság, teljesség, összhang, Aquinoi Tamás követelményei ezek, de ez a szépség nem önmagáért van, csak visszfénye az éginek és örökkévalónak, amiből a gótika valamit a templomba varázsolt. Ez a varázslat tudatos, az építész semmit nem bíz a véletlenre. A román kor súlyos, sötét épületeivel szemben a gótika nemcsak fényességet áraszt, hanem tudatosan, ravaszul játszik a fénnyel. A főhajó kiemelkedik a két mellékhajóból, a magasban színes ablakokon árad be a fény, ami a szentélyben megsokszorozódik, Szinte színpadi hatást keltve. A szentélyt körül lehet járni, s a végén, az oltár mögött, rendszerint ott a csillagászati óra, a maga világegyetemével. Rostockban még működik, Stra- sundban már nem, Wismarban pedig csak a helye maradt meg. A gótika azonban nem egységes, az építészeti elemeket tekintve sem. A ciszterciták háromhajós templomot építenek, a kolduló rendek, ferencesek, dominikánusok egyhajó- Sat, ami ismét nem véletlen: náluk az igehirdetés a fontos, a templomot hatalmas csarnokká rendezik, hogy a prédikáló barátot mindenhonnan jól lehessen látni. Legjobb példáit Itáliában látjuk, a firenzei St. Maria Novella vagy a Santa Croce egyetlen hajója hatalmas tömegeket képes befogadni. Itt északon jeszkedtek, s a kőben szegény vidék sajátos stílust alakított ki, a Backsteingotik-ot, a téglagótikát. I“ A táj jellemző Színei a tenger és az ég kéksége, az erdők zöldje, s az épületek téglavöröse. A szükségből erény lesz: az égetett tégla nemcsak színével jelent új elemet, felhasználása is módosítja a stílust, s ha a tér belső elrendezése emlékeztet is a francia példára, külső megjelenése egészen más. Persze ne feledjük, ezeknek az épületeknek állniok kellett az időjárás minden viszontagságát, a tél zordságát, a nyár hevét, s a szelet, mely csaknem mindig süvölt ezen a tájon. A templom tehát várszerű falakból épül, rendszerint kereszthajóval, mintha az is erősíteni akarná az épület súlyos tömegét. A gótikus jelleget elsősorban a megnyúlt ablakok jelentik, melyek valósággal utánozzák az oszlopok rendjét, s úgy tűnik, mintha statikai szerepük lenne. A belső viszont megőrizte a gótika minden nemes tulajdonságát, az oszlopok és pillér- kötegek erdeje fölött a templom szinte repül, mint Babits versében; fölfelé száll a tekintet, hogy egy másik boltív vonalán visszatérjen, ami előbbre mutat, a következő pillér- kötegig, s mind tovább, a fényárban úszó szentélyig. Ez nem a barokk nyugtalansága, hanem a következetes rend, a tervszerűség csodája, ahol mindennek funkciója van, mert az oszlopok, boltívek nem az öncélú szépségért vannak, szépségük szolgálat, s valóban tartják, egybefogják a súlyos épületet. A példakép *£££“ templom volt, s rövidesen az egész észak- német tengerparton elterjedt ez a sajátos gótika. Németország más részében, például Meissenben, Naumburg- ban vagy Arnstadtban, ha némi módosulással is, St. Denis ihletése félreérthetetlenül felismerhető, itt azonban a Dániából érkezett ciszterciták saját gótikájukat teremtették meg. Wismar csodálatos Mik- lós-temploma, ami egyelőre, sajnos elég elhanyagolt állapotban van, Doberan, Rostock három temploma, s talán mind között a legszebb, a stralsundi Miklós-templom, ugyanazt a stíluseszményt tükrözi. De tovább is mehetünk, egész Gdanskig, az egykori Hanza- városok szinte egymással versenyezve építették fel templomaikat De nemcsak a templomot, ezzel együtt épült a világi hatalom otthona, a városháza is, szigorú rend szerint, a templom közelében, annak ellenpontjaként. Legszebb példája Stralsundban látható, ahol a rózsaablakokkal díszített oromfal szinte az egész főteret mozgásba hozza, míg az épület másik oldalán, de azzal szoros összefüggésben áll a templom. Wismar vagy Rostock, az átépítések ellenére is hasonló képet mutat. S itt már nem csupán egyetlen épület megjelenéséről van szó, hanem egy épületegyüttes megrende- Zettségéről, ahol semmit nem a véletlen határoz meg, hanem a tudatosság, az esztétikai célirányosság. Ezek a középkori térszerkezetek az építészet fejlettségét mutatják, ahol az elrendezés artisztikuma épp olyan fontos volt, mint az éoítkezés megbízhatósága, időállósága. Ha a gótika titkát keressük, elsősorban erre kell gondolnunk, itt kezdődik a nagy egységek jelentőségének felis- ismerése, s nemcsak Németországban, hanem másutt is Európában. Nálunk a török tervszerűen pusztított mindent, vallási megfontolásból, így 1974. szeptember 15. A2 idén van Immanuel Kant születésének 250., halálának 170. évfordulója, jövőre pedig 180 éve lesz, hogy megjelent műve, az Örök béke. A nagy gondolkodó eme műve világjelentőségű, hamar elterjedt az akkori művelt világon, de világjelentősége mellett jelentős hazánk, sőt Szekszárd hagyományai szempontjából is. Kantnak ezt az írását Szekszárd szülötte, Babits Mihály fordította magyarra. S a leglényegesebb az, hogy ezt az első világháború idején tette, tiltakozásul a háború barbársága ellen, ő maga írta: „Munkám célja tehát nem annyira filozófiai vagy filológiai, mint inkább agitatív.” A munka egy akkor elterjedt könyvsorozatban, a Természet és Társadalom-ban jelent meg, 1918-ban. A kis könyv nemcsak a remek fordítás révén jelentős, mintaszerű a szöveg gondozása, bevezetése, magyarázó jegyzetei; s bibliográfiája is értékes, időt álló. A bevezetésben Babits beavatja az olvasót e fordítás műhelytitkaiba is. Dilemmás helyzet előtt állott. Ha hű a fordítása, nem élvezhető Kant nehézkes mondatai miatt. Ha túlságosan javítja a stílust, elvész Kant. Ezt a nehézséget Babits ragyogóan oldotta meg. „Ha a stílusban, célom érdekében, a legnagyobb szabadságot is vettem magamnak: ugyanazon cél érdekében kötelességemmé tettem a gondolatokhoz a lehető legpontosabban ragaszkodni.” Ugyanebben a bevezetésben és a magyarázó jegyzetek elején röviden, művészi világossággal jellemzi Kantnak ezt a művét, és a mű helyét Kant bölcseletének egészében. A lényeg az, hogy a politikában is uralkodjék az erkölcs, és ezért kötelesség hinni és küzdeni az emberiség békéjéért. A békeharc tehát erkölcsi követelmény. S ez a humanista erkölcs központi gondolata Kant filozófiája gyakorlati részének. csak következtetni tudunk arra, hogy milyenek lehettek középkori városaink, Esztergom, vagy Székesfehérvár. De itt fent északon pontosan felismerhető az eredeti város, hisz sok helyen megmaradtak a városfalak is, sőt, mint Rostockban, a kapuszerűen megépített Őrtornyok is. A XV. században mindenütt leáldozott a gótika napja, csak németföldön élt tovább, de már szolidabb, polgáriasuk formában. Monumentális épületeket nem emeltek többé, de a lakóházak átmentettek valamit a gótika formakincséből: a házak oromzata megnyúlt, a tetőszerkezet utcai része a csúcsíves vonalvezetést utánozta, s ezzel az egész épület fölfelé mutató jelleget kapott. A XIX. században pedig, miután a koraromantika felfedezte a középkort, szinte nemzeti stílussá vált; Goethét is a romantikusok lelkesedése tévesztette meg. Egyszerre divat lett középkori romokat festeni, mint a legnagyobb romantikus festő, C. D. Friedrich nem is egyszer vagy régi templomokat, az alkonyat fényében, esetleg kivilágítva, karácsony éjszakáján, előtte elfáradt magányos vándorral. Az újra felfedezett középkor iránti romantikus lelkesedés azonban veszedelmet A megvalósulás útja Kant szerint abban áll, hogy az államok fogadják el filozofikus államjogi törvénytervezetét. Babits fordításának még egy jelentősége van. Hozzájárult annak a — túlzás nélkül állíthatjuk — ostoba balítéletnek eloszlatásához, hogy a magyar nyelv elvont gondolatok közlésére kevésbé alkalmas, mint az úgynevezett indoger- mán nyelvek. (Német, francia, angol, stb.) Ez az elfogultság századunk első évtizedeiben sajnos még fennállott. Olyan nyelvtudósok is hangoztatták ezt, akiknek munkássága egyébként értékes. Babits Mihálynak bibliográfiája összeállításában segítséget nyújtott a fővárosi könyvtár akkori vezetője, a könyv- társzervezés és a társadalmi tudományok terén úttörő Szabó Ervin. Babitsnak nem az egyetlen műve. mely a világbéke gondolatát propagálta, szépirodalmi ily irányú alkotásai közismertek. s a nehezebben hozzáférhető Babits-írásokat Gál István, lelkes Babits-kutatónk jellemezte 1967-ben Babits a világbeliéért című tanulmányában. Ez az értekezés a Magyar Filológiai Közlönyben jelent meg. Babitsnak ez a fordítása is jelentős része haladó kultúránknak. Helyesen állapította meg Keresztúri Dezső, hogy az a kis Kant-tanulmány a mai olvasó számára is értékes. Értékessé teszi az a sajátságos feszültség, „ami előadásának szálkás ridegsége és érzelmi tartalmának felmagasztosult, álmodozó méltósága között érezhető.” A megjelenés utáni 180 esztendőben a szörnyű háborúk egész sora zúdult az emberiségre, de a szocializmus világrendje új erőt adott a békemozgalomnak, s ez a világrend propagálja, sőt kellő kritikával felhasználja a múlt nagy értékeit, így Kant életművét is. is jelentett, s ez volt a súlyosabb. Az építészet sietett feltámasztani a gótikát, s a neo- gót stílus, mint minden utánzás, csak másodlagos alkotásokra lehetett képes. Ennél is nagyobb baj volt, hogy egyes építészek úgy vélték, a gótikus mesterek kontárok voltak, s nekik kell helyrehozniok azok hibáit. Az első magyarországi restaurálások is ennek a tévhitnek nyomait viselik. A múlt század második felének elfáradt eklektikája onnan vett, ahonnan tudott, s ez a keverékstílus magán viseli a kor tehetetlenségét és terméketlenségét, a restaurálások területén is. Meddő kísérlet volt a múlt feltámasztása: a gótika, ahogy a reneszánsz vagy a barokk is, egy kor társadalmának igényét és szükségletét fejezte ki, amit feltámasztani soha nem lehet. Ma bármily csodálattal, vagy akár áhítattal szemléljünk is egy gótikus katedrálist, nem tudjuk, s nem is tudhatjuk a középkori ember szemével nézni, s amit látunk benne, a szerkezet hibát- lansága, a művészi lelemény, visszahozhatatlanul a múlt, mely csak közvetve szól hozzánk, bármennyire lelkesedjünk is érte. Mert aki a XX. századból néz vissza a múltba, mindig csak szemlélő lehet, akinek szíve itt dobog, a mi korunkban. CSÄNYILÁSZLÓ LOVÁSZ PÁL VERSEI: FEHÉR BOT, ÖREQ BOT Fehér bot: Kérem, vezessen át a túloldalra öreg bot: Szívesen, menjünk egymáshoz hajolva Fehér bot: Siessünk, mert most nagy a forgalom öreg bot: Igen... igen.:'. magam is akarom Fehér bot: Itt lépcső van, jól emlékszem, tudom Öreg bot: Fölfelé csak bajjal kapaszkodom Fehér bot: Rossz, akinek nem fénylik a szeme öreg bot: Rosszabb, kit már cserbenhagy mindene MŰVÉSZ Jó orvos, s rajzol is: műkedvelő, nagy mesterek művét másolja, megfigyel vonalkát, részt tökélyt, harmóniát: a rendező szellem diadalát. Lelke a művek leikével telik, s ha kór-kín-láz-kuszálta arcokon megvonja az egészség vonalát: munkája mesterművekkel rokon Vasari, RUB1NY1 GYÖRGY
