Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
Kinek jut eszébe az előzmény? Szeretjük őket, ahogy a díszes viseletben belépkednek a színpadra, a lányok büszkén, egyenes derékkal, a fiúk délcegen, felvetett fejjel. Hálásan megtapsoljuk, hogy a lányok szoknyája együtt ring a dallammal, a fiúk minden mozdulatában ott érződik közös őseink energiája. Már régóta nem tűnik fel, hogy jól táncolnak... A Szekszárdi Néptáncegyüttes nevét sok helyen ismerik. Nem propektusokból: maguk keltik önmaguk jó hírét. Nizzában, mint legutóbb, Drezdában majd legközelebb — és persze az Alföi- dön, a Dunántúlon... . , Kinek jut eszébe az előzmény? Az előzmény nem látványos. A díszes ruhák a ruhatárban várakoznak, a lányok tornadressz-, ben, apró szoknyában, á fiúk félmezítelenül dolgoznak a színpadon. Gimnasztika, futás, alaplépések. Egy kemény órán át Újabb két óra: gyakorlás, tanulás, csiszolás. Újra a lépést, újra a forgást, újra az egészet Egyik szám után a másik és aztán elölről mindent Mosolyognak, a pihenő perceiben is készenlétben a táncra. Pedig este van, és mögöttük már egy munkanap. Kiriek az iskolapadban, a tankönyv mellett, kinek az építkezésen, az óvodában, a gyárban. Hetente kilenc órát próbálnak. Többet, mint az átlagos sporté csapatok: pedig ez nemcsak fizikai erőpróba. Aki nem érti, hogy mit táncol, hogy a tánc figurái mögött mi rejlik, az nem táncolhat jól.. A tánc koreográfiája mellett meg kell ismerkedniük a zenéjével is, legtöbbször a tánc mellett énekelni is kell. Sok munka van egy-egy színpadi produkció mögött, és egy sor lemondás. Elmarad a mozi, színház, kevesebb esti séta... De áldozatot vállalnak a munkatársak is, akik a táncosok utazásai' alatt elvégzik társuk feladatait, akik egy-egy szereplés miatt műszakot cserélnek vagy plusz munkát vállalnak. Cserébe mindössze köszönetét kapnak, s a jó érzést hogy amikor a Szekszárdi Néptáncegyüttes a színpadon van, és sikert arat; ebben valahogy ők is részesek. 1 Az együttes előtt most egyhetes NDK-szerepfés áfl, aztán nagy erőpróba következik: a szekszárdi néptáncfesztivál. Ez a fesztivál szakmai körökben igen nagy tekintélynek örvend, hiszen a legjelentősebb omatőrégyüttesek találkoznak ilyenkor. A szakmai vélemény, az együttesek híre vesz fordulatot vagy erősödik meg a kétnapos bemutató után. A szekszárdi táncosok egészen új műsorral szerepelnek: eredeti Tolna megyei táncokkal. Addig azonban még jó párszor öltik fel a dresszt, tomo- nadrágot, kezdik a gimnasztikát, izzadnak az ismétlésekben.» Komáromi Zoltán képriportja Egy oldal a brigádnaplóba A napokban szokatlan kéréssel kerestek meg. írják egy oldalt a brigádnaplóba. Nem újságírói minőségemben, hanem mert nekem könnyebben megy a fogalmazás, A brigádban — versenyben. vannak a szocialista címért — bevezették, hogy minden hónapban más készít krónikát. És mindenki jól akarja ellátni a feladatot. „Van, akinek a férje segít, vagy a gyereke, én gondoltam egyet, és felkerestem magát.” No, akkor lássunk neki — így én, és kértem, mondja el, mi' is az, amit meg kell fogalmazni. Végigvettük a hónapot, de bizony egyetlen hetére sem jutott semmi brigádrendezvény. '„Ilyenkor azt szokták írni, hogy megbeszéltünk egy könyvet és röpgyűlést tartottunk ebédszünetben” — jutott látogatóm eszébe a mentő ötlet. De rögvest el is rös- tellte magát, A szép, ropogós fehér papírra ráírtuk, hogy ebben a hónapban nem történt semmi különös. „Nagy volt a meleg, többen voltak szabadságon, és egy kicsit el is hanyagoltuk a brigád- életet.” ..Látogatóm sóhajtozva távozott. Ezt egyedül is leírhatta volna, ezzel a három sorral nem húztam ki a pácból. Pedig ki tudhatná jobban a semmit szép hosszan leírni, ha nem egy hivatásos tollforgató ? Láttam egyszerű, korrekt brigádnaplókat: röviden, tényszerűen leírva az események, a lapok közé illesztve emlékeztetőül egy- egy színházjegy, meghívó, képeslap a kirándulásról, fényképek, újságkivágások. Nemcsak akkor, amikor a brigádból vagy a gyárról van szó a cikkben, akkor is, ha a brigádtagokat különösen érdeklő témával foglalkozik az írás. Az újságkivágás alatt néhány sorban a brigádtagok reflexiói. Ezeket a naplókat általában pironkodva vették elő a fiókból. Nem valami szép — mondták gazdáik. Mert van szép napló is: nyomtatott betűkkel írott, rajzokkal díszített, színesre cirkalmazott. Igazi célját az előbbi látja el: emlékeztet, dokumentál. Ha kinyitják, emlékek tárulnak fel, minden bejegyzés mögött van valami. A szép, gondosan hosz- szúra fogalmazott bejegyzésekkel teli naplók nem a brigádnak készülnek, hanem az értékelő bizottságnak, az idegeneknek, akik a kezükbe veszik. Miért hiszik azt a brigádok, hogy a díszes albumok a rangosabbak? Miért rajzolgatnak napokig cirádákat, amikor programok szervezésére nem érnek rá. nincs idejük? Rossz szokás, amit a gyerekkori emlékkönyvekből, aztán az őrsi naplókbpl „menekítettek” ? Ami történt — azaz ebben az esetben nem történt —, azt vállalni kell. A brigádnaplóban is. Hogyan versenyezhetnének máskü-, lönben tiszta lelkiismerettel? — 9
