Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
Falun is számít a szépség Évente félmillió fogsor A fogtechnikában a harma- idik negyedév a legkevésbé erős időszak; a negyedik aztán mindent bepótol... Űj fogakkal állni a csillogó karácsonyfa alá, új fogakkal részt venni az ünnepi lakomán, ez a mennyei élvezet! A fogtechnikusok „uborkaszezonjában” kerestük fel a Fogtechnikai Vállalat 40. számú, szekszárdi laboratóriumát. Feltűnően sok a fiatal arc a kellemes, kényelmes munkatermekben; a legtöbbjük lányarc. Szegedi János vezető örömmel szögezi le, hogy fiatalodik és nőiesedik a szakma. — Nőiesedik vagy elnőiesedik? — A nők fokozottabb bevonása a termelésbe számunkra iS előnyös. A fogtechnikában számos olyan művelet van, amely szinte követeli a főként nőkre jellemző ügyességet. Ugyanakkor nem nélkülözhetjük a férfiakat sem. Akad nálunk egy-két fajta munka, amihez szívesebben alkalmazunk férfit. — Mekkora a választás lehetősége a vezető számára nő és férfi között? — A végzetteket tekintve nem nagy; a szakmára jelentkezőket tekintve már inkább. Olyannyira, hogy már jóval magasabbra emelhettük a mércét a fél évtized előttinél. Érdeklődést, kézügyességet, szorgalmat keresünk a jelentkezőkben. — Számos más szakma nincs ilyen kedvező helyzetben. Miért van az önöké? — Változatos, pontosságot igénylő, tiszta, nem megerőltető szakma a miénk. Persze az sem közömbös, hogy a négyhat éves gyakorlattal rendelkező munkás minden hónapban hazaviszi a maga három, három és fél ezer forintját. Úgyszintén az sem, hogy a laboratóriumban ismeretlen a házon belüli munkanélküliség. Az 1968-ban indult szekszárdi laboratórium a következő esztendőben 450 ezer forintos tervét teljesítette túl; ebben az évben az egymilliós terv túlteljesítésére számíthat. A termelés növekedése jól tükrözi az egészségügyi felvilágosítás falun is érezhető hatékonyságát, de a nagy tömegek esztétikai érzékének fejlődését is. Az igények növekedésére jellemző, hogy megyénk városaiból, nagyobb településeiről mind több megrendelés érkezik fémvázas protézisekre. Igaz, egy ilyen fogsorért a páciensnek körülbelül 450 forintot kell fizetnie; ám a kiadáséit bőségesen kárpótolja, hogy — többek között ,— jobban érzi az ételek ízét, hogy szájában kényelmesebb az igen fontos protézis. , A fogpótlási igények oroszlánrészét hazánkban a Fogtechnikái Vállalat elégíti ki. Munkájúnak méreteire jellemző, hogy évente hozzávetőleg félmillió fogsort készít. Említettük, hogy az országos vállalat egyetlen laboratóriumában sincsenek tétlenségre kárhoztatva a dolgozók. Ennek oka nem csupán a megrendelések növekvő áradata, hanem az együttműködés is a laborok között. Minden laboratórium naponként jelenti a fővárosi központnak, hogyan áll munkával; ennek alapján történik a feladatok elosztása. A szekszárdi laboratórium — például — a legszorosabb kapcsolatot a pécsivel és a bajaival tartja. A fogtechnikusok jelentékeny mennyiségű importanyaggal dolgoznak; nem különösen ritka, hogy egyik-másikkal kisegítik egymást. Szembeszökő, hogy a vállalat jó szervezéssel igyekszik a pácienseket mielőbb hozzásegíteni az új fogsorhoz, hídhoz. Az előbbire mégis körülbelül hat, az utóbbira négy hétig kell várni. — Miért? — A hozzánk beérkező megrendelésekkel kapcsolatban először adminisztrációs teendők adódnak. A fogsornál ezt követi a gipszminta, majd a harapási sablon elkészítése. A fogpróba után jön a készre munkálás, végül a postázás. A munka egyes fázisait munka- csoportok végzik. — Nem egy páciens rosszallja, hogy nincs közvetlen kapcsolata a laboratóriummal... — Talán induljunk ki abból, hogy a fogpótlás egészségpótlás, egészségügyi kérdésekben pedig legelsősorban a orvos az illetékes. A szakorvos az, aki — többek között — megállapítja, hogy fix vagy kivehető fogpótlásra van a páciensnek szüksége. A pótlásra felhasználandó fogak méretét, női vagy férfi jellegét, színét szintén az orvos határozza meg. Képzelje el, hány félórát kellene elvesztegetnünk arra, Kő Tamás: A repülés századai Az űrrepülés korszaka 16. Űrrepülés nem létezhetett volna repülés nélkül. Pontosabban: a technika — és benne a repülés — fejlettségének csak egy bizonyos színvonalán teremtődhettek meg az űrrepülés reális feltételei. Az űrrepülést közvetlenül a rakétatechnika, a számítógép- technika, a kibernetika, a különleges anyagok kidolgozása, a híradástechnika stb. rohamos fejlődése tette lehetővé. Itt nincs mód ennek az önálló témának a kifejtésére, ezért csak utalunk a rakéta- technika fejlődésének néhány állomására, hogy világossá váljék; mi tette lehetővé az ember utazását a világűrbe, a Holdra, és utazásának Ígéretét még messzebbre. A rakéták működésére első ízben, kínai források utalnak a XIII. századból. Későbbi arab leírások is mint fegyverről tesznek említést róla (lándzsákra kötözött lő poros rakétákról volt szó). Hosszú évszázadokon keresztül újra peg Újra felbukkant a mai rakétáit őse, mígnem a tudósok foglalkozni kezdtek a rakétahajtás elméletével. A korszerű rakétaelmélet alapjait az orosz Ciolkovszkij dolgozta ki. A mai értelemben vett rakétát — mint fegyvert — a németek vetették be a második világháborúban a hírhedt V—1 és V—2 formájában. A háború befejeztével ß Szovjetunió és az Egyesült 1974. szeptember 15. Államok külön-külön utakon folytatta nagy intenzitással a rakétaépítést. A cél a világűr meghódítása, illetve új, nagy hatású fegyverek előállítása volt. Ennek a nagy versenynek ma is tanúi vagyunk. 1957. október 4-én a Szovjetunió nyitotta meg a kaput a világűr felé azzal, hogy fellőtte az első mesterséges holdat, majd november 3-án a másodikat, amelynek a világűrbe juttatott hasznos tömege több mint fél tonna volt. Ennek a kapunyitásnak egy sor íechnikai-techpológiai előfeltétele volt. A többi között, ki kellett dolgozni azt az üzemanyagot, amellyel a több lépcsős rakéta több min 11 km/ másodperc sebességgel képes kiszökni a Föld vonzóerejéből. Van egy dátum, amelyre emlékezni fognak, amíg csak ember él a Földön: 1961. április 12. Az első ember, a szovjet Jurij Gagarin a V oszt ok—1 jelzésű űrhajóval először repült a világűrbe. Esztendők teltek el azóta, és szinte minden hónap hozot az űrhajózással kapcsolatos eseményeket. De vessünk egy pillantást arra is; mennyi erőre és energiára van szükség egyetlen kozmikus rakéta felbocsátásához. Az 1962. augusztus 11-én végrehajtott Vosz- tek—3 űrhajót vesszük alapul, amelyben A. G. Nyikolajev űrhajós akkor 94 óra 09 perc 59 másodperces időtartam-űrrepülési világrekordot hajtott végre. A Vosz.tok—3 űrhajó, hat hajtóművével, összesen húszmillió lóerő , teljesítménnyel emelkedett el a földről. A hasznos súly 4722 kilógramm voltleegyszerűsített vázlata. 1965-ben. Leonov űrhajós végrehajtotta az első űrsétát, azaz megfelelő védőöltözetben — szkafanderban — elhagyta a keringő űrhajó fedélzetét és lebegett a világűrben. 1970. november 17-én, a Szovjetunió automatikus holdlaboratóriumot szállított a Holdra, a Lu- nohod-ot. Az amerikaiak, az Apollo- program keretében leszálltak a Holdon, Az Apollo—14 utasai Jól képzett, serény fiatalok dolgoznak a Fogtechnikai Vállalat szekszárdi laboratóriumában. (Foto; G. K.) hogy meggyőzzük a beteget: sárgás tónusú fogai mellé nem illenek szikrázó gyöngyfogak. A szakorvos nem csupán arra törekszik, hogy jó fogakhoz juttassa betegét, hanem arra is, hogy a pótlás esztétikailag kellemes hatású legyen. A szekszárdi laboratórium ezekben a hetekben új eljárás, a Medident-technológia bevezetésére készül, sőt októberben már alkalmazni is kívánja azt. A hidak ma még a hagyományos technológiával készülnek; külön-külön a koronák, külön a hídtag, végül az alkotóelemek összeerősítése. A Medident-technológiához kobalt- króm ötvözetet használnak; ebből egy darabba öntik a hidat a két vagy több koronával. Döntő újdonságot hoz ez a koronakészítés technológiájában. Az öntött koronák — speciális kialakításuknak köszönhetően — lényegesen jobban záródnak a foghoz, mint a húzottak. A Medident-tech- nológiával készült pótlások növelik a fog élettartamát, elődeiknél erősebbek, és — ami nemtől, kortól függetlenül fontos — szebbek a régieknél. Á simontornyai vár hősei Az „Egyháztörténelmi emlékek a hitújítás korában” című latin nyelvű dokumentumgyűjtemény IV. kötet 419. sorszám alatt latin nyelvű levelet közöl, amely a mintegy fél mázsa holdkőzetet és holdport szállítottak le a földre 1971 februárjában. 1972. december 7-én startolt az amerikai Apollo—17, három űrhajóssal, akik közül Cérnán és Schmitt űrhajós — holdjárművön — több tucat kilométernyi távolságot barangolt be a Hold felszínén. Kőzeteket gyűjtöttek, geológiai robbantásokat hajtottak végre és tévé- közvetítést is adtak tevékenységükről. Szomorú, hogy a világűr kutatásának is vannak hősi halottal. Ez is egyik oka annak, hogy a Szovjetunió mindaddig automatikus űrkutatási eszközökkel folytatja a kísérleteket, amíg a szerencsétlenségek és üzemzavarok lehetőségét a minimumra sikerül csökkenteni. Ezért is bocsátották fel 1973. januárjában a Lima—21 szovjet automatikus űrállomást, fedélzetén a Luna—2 önjáró holdkocsival, amely számtalan hasznos információt gyűjtött és adott Holdunkról. Nemrég egyezett meg a két űr-nagyhatalom — az Egyesült Államok és a Szovjetunió — abban, hogy koordinálják erőfeszítéseiket a világűr meghódításáért folytatott küzdelemben. Ennek az egyezménynek a nyomán már közös gyakorlati és elméleti foglalkozásokat is tartottak a két ország űrhajósai. Ezek a foglalkozások készítik elő azt a nagyszabású közös űrrepülést és űrhajó- összekapcsolást, amelyet 1975- ben valósítanak meg. Természetesen folyik a tudósok, konstruktőrök és más szakemberek együttműködése is. Ez a ma. És a holnap? Szinte beláthatatlanok a lehetőségek. A tudósok újfajta ra- kétahajtóműveken, új konstrukciókon dolgoznak, s bizonyára hamarosan megjelenik az ember a Marison és más bolygókon is. A Föld már régen megtalálta bolygótársait a Naprendszerben, s előbb-utóbb fel is keresi őket. (Folytatjuk) simontornyai várra vonatkozóan néhány érdekes és kevéssé ismert adatot tartalmaz. A levelet Gyulai Torda Zsigmond luteránus prédikátor írta Eperjesről 1545. december 25-én Melanchton Fü- löpnek, egyháza németországi vezéralakjának. Annak megemlítése után, hogy abban az évben — 1545 novemberében —a következő Tolna megyei várak — Dombó, Döbrököz, Simontornya, Tamási és Ozora — sorra török kézre kerültek, a levél így foly-i tatódik: „Volt Simontornyában egy há-* romszáz veterán katonából összeállított őrség. Ezeket a törökök nap mint nap megadásra szólították fel és császáruk adott szavának kilátásba helyezésével szabad elvonulást biztosítottak nekik azzal, hogy javaikkal és minden poggyászukkal, amit csak magukkal kívánnak vinni, elköltözhetnek, Amikor a katonák főtisztje látta, hogy az erősséget tovább tartani nem lehet, az öv'it buzdítva szólt hozzájuk és nyomatékkai felemlítette az ellenség hitszegésének példáit. Kifejtette, hogy mit követel meg a keresztény hit, hogy helyt kell állni Krisztus dicsőségéért és inkább kell a dicsőséges halált keresni, mintsem a vár feladása után vagy örökös gyalázatban élni, vagy birkák módjára védtelenül lekaszabcltatni. Miután eléggé fellelkesítve látta őket és miután egy kevés embert magánál visszatartott, kiküldte őket az ellenségre. Azt remélte, hogy a török tábort szétugrasztják, vagy a hirtelen ijedtség által leikeiket megzavarva a várat az ostrom alól felszabadítják. Igen bátran harcoltak mindaddig, míg az ellenség állandó öldöklésébe bele nem fáradtak, s míg az őket körülvevő sokaság által egytől egyig le nem kaszaboltat- tak. E győzelemtől elkapatva a törökök haladéktalanul oenyo- multak az erősségbe. Az őrség parancsnoka reményét, vesztve kitárta a vár kapuját, s kitört. Oly lendülettel, hogy necn másképD, mint a villámcsaoós. Mindenki, akivel csak szembe találkozott, igyekezett kikerülni. Az útiába kerülőket megölve, a törökök közbeeső hadsorát áttörte és sértetlenül elvonult.” E sorok önmagukért beszélnek. A helytörténészekre vár a feladat: a hősi halált halt simontornyai veteránok hőstettének további részleteit, és a levélben említett főtiszt nevét kideríteni, Dr. Leidecker Lajos
