Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
t 4 r Évek óta vártuk ezt az intézkedést! Folynak az előkészületek — Plusz létszám a munkaerő-visszapótlásra — Kiket érint az egészségügyiek közül a január 1-től érvényes munkaidő-esökkentés ? Mint arra sokan emlékezhetnek, a Minisztertanács ez év június 19-én hozott határozatot az egészségügyi dolgozók általános munkaidőcsökkentéséről. Azóta a szakminisztérium dicséretes gyorsasággal juttatta el az érdekeltekhez már a végrehajtást szabályozó miniszteri utasítást, egy időben azokkal a részfeladatokat is megfogalmazó irányelvekkel, melyek segíteni kívánják egészségügyi e’látás'unk megyei vezetőit az átállás programtervezetének kidolgozásában. — Ez a munka máris megkezdődött — mondotta dr. Szentgáli Gyula, a Tolna megyei Balassa János Kórház- Rendelőintézet főigazgató főorvosa, akit azért kerestünk föl, hogy a 42, illetve 44 órás munkahétre való átállás előkészületeiről kérjünk információt. Dr. Szentgáli elsőként arról beszélt, hogy országos viszonylatban 126 ezer egészségügyi dolgozót érint az általános munkaidő-csökkentés. Ehhez a számhoz képest kicsinynek mondható a mi megyei érdekeltségünk. A programtervezet előkészítése mégsem egészen könnyű feladat, noha abból az országosan 6000 új állásból, amit munkaerő-visszapótlásnak szánt az Egészségügyi Minisztérium — évi 150 millió bérfedezettel —, megyénk 59 állást kapott. Mint azt a későbbiek során megtudhattuk, a munkaerő-visszapótlás szerepére szánt 59-es létszámból a zöm szakképzetlen ápolónkként kezdi pályafutását. Közben tanulnak is a nővérek a részükre szervezendő hároméves tanfolyamon. Arra a kérdésünkre, hogy milyen volt a fogadtatása az általános munkaidő-csökkentés hírének, a megyei kórházrendelőintézet főigazgatója elmondotta, hogy egyértelműen kedvező, hiszen régóta sürgetik mind az érdekeltek, mind pedig a szakszervezet az egészségügyi dolgozók érdemelt kíméletét. — Most tehát feloldódik végre az a feszültség, ami akkor támadt, amikor közel két évvel ezelőtt megtörtént az egészségügyi dolgozók mintegy 30 százalékát érintve országosan a munkaidő-csökkentés első lépése. — örülünk neki, hogy ez a házon belülinek sem csekély gond végre lekerülhet a napirendről. Az úgynevezett egészségre ártalmas, veszélyes munkakörökben dolgozók munkaidő-kedvezménye — noha nem vitatható, hogy elsőként szolgáltak erre — sok súrlódás, békétlenkedés forrása volt. Nehéz lecke egyúttal megmagyarázni, hogy az a két évvel ezelőtti, részleges munkaidő-csökkentés ennek a most hatályosuló általános munkaidő-csökkentésnek kísérlete volt. Ez a kísérlet sikerült, mert bevezetésével sehol nem szenvedett csorbát a betegellátás, nem romlott az ápolás színvonala. — A kívülállók körében sokakban kelt visszatetszést, hogy az elmúlt évek során rengeteget hallottak kórházaink középkáder-gondjairól, arról, hogy kevesebb ,a szakképzett ápolónő, mint kellene. Ezek ellentmondást hangoztatnak a személyi feltételek újabb bővülése, a pillanatnyi káderhelyzet között. Mi erről a megye egészségügyi vezetőinek a véleménye? — Meg kell nyugtatnom az aggodalmaskodókat, tudniillik, a megyei helyzet is sokkal kedvezőbb a korábbiaknál, bár az tagadhatatlan, hogy a javulás még csak kezdeti. A megyei kórházban jelenleg 497 középkáder dolgozik, ebből a szakképzettek száma 381. Az említett 497-ből 304 nővér teljesít szolgálatot a különböző osztályokon. A szakképzetlenek száma mindössze 54. Nagyon sokat jelent, hogy az idén végzett az új egészségügyi szakiskola első évfolyama, az hasonlóképpen, hogy az egészségügyi szakiskolát mind több olyan leány hagyja el évente, aki általános ápolónőként kíván tevékenykedni. A kicsinek számító bonyhádi kórház már most meg tudja oldani, hogy szülési szabadság, vagy gyermekgondozás miatt távollévő nővéreit szakképzettekkel helyettesíti. — Kikét érint elsősorban a 42, majd a 44 órás munkahét bevezetése? — A heti 42 órás munkaidőt a három műszakban dolgozó ápolónők kapják, akiknek még ez évben 30—50 százalékra emelkedik az éjszakai pótlékuk is. Ezt a kiemelést az indokolja, hogy a betegek ápolása nehéz, • nagyon nagy felelősségű munka, ami alaposan igénybe veszi a nővérekét. Ök tehát — szemben a többiekkel — nem heti 44, hanem 42 órát fognak dolgozni. A munkaerő-visszapótlás fogalma elsősorban értük vonult be fogalomtárunkba. — A kórház a leggyakoribb álláshirdetők közé tartozik. Személyzeti osztályukon hallottuk", Rogy ide a jelenfké? zők jóformán köszönés helyett kérdésekkel toppannak be. A kérdés pedig ez: „szabad szombat van?” — Valóban ez az igazsági ami úgy teljes, ha elmondom azt is, hogy a „nincs”-re mindeddig sarkonfordultak az álláskeresők. Most lehetőségünk lesz majd ezen a helyzeten is változtatni, föltárva a lehetőségeinket, mert tény, hogy az egy, vagy két műszakban foglalkoztatottak is elvárják valahogy manapság már a 44 órás munkahetet. Míg ezt nem tudjuk mi is biztosítani, az egészségügy munkaerőgondjai esetenként még mindig súlyossá válhatnak, hiszen itt sok ember összmunkájára van szükség ahhoz, hogy az intézmény jól funkcionáljon. A főigazgató főorvos végül elmondotta, hogy jelenleg nincs az egészségügy középszintjén betöltetlen állása a megyei kórháznak. Segédmunkásból, betegvezetőből kellene több, de e tény nem befolyásolja az általános munkaidő-csökkentés első ütemének január 1-től való végrehajtását. E végrehajtás előkészületei rövidesen lezárulnak, utána kerülhet sor annak kimunkálására, hogy a betegágyak mellett szolgálatot teljesítőkön kívül kiterjeszthető legyen a munkaidő-kedvezmény egyebek között a műtőalkalmazottakra is. Tehát mindazokra, akiken közvetlenül, vagy közvetetten múlik a kórház gyógyító munkájának sikere,, , — a — süldő nyúl. Szalad utána a puska nélküli rabsic, , szakszerűen elkapja a nyúl két hátsó lábát. Ami kis élet van még az ártatlan vadban, azt a füle mögé helyezett pompás ' ütéssel kivágja belőle. Aztán kiugrik az autóból egy hölgy, bedobja a nyulat a hátsó csomagtartóba és el- pőrzik a város felé, a két vadász meg elindul a baloldali dűlőúton, újabb nyúlért — avagy tán dúvadért? Mindez augusztus nyolcadikán, hat órakor történt, vadászati tilalom idején ... Gyerekmenü Az alföldi kisváros akkora,’ mint Szekszárd, talán tisztább, talán rendezettebb. Paprikája híres, meg csipkéje is. Van itt látnivaló, a hétköznap is kínál érdekességet. Itt van például az étlap. A levesek felsorolása, olyan mint Tamásiban, a főzelékek, mint Dombóvárott, a készételek, mint Pakson. Azaz, hazánkban csak egy étlapot kellene készíttetni, nyomdai úton, és ezt sokszorosítani. Minden étterembe, lett légyen bármilyen elnevezésű, nyugodtan be lehetne az ilyen sablon étlapokat rakni, mert az ember hiába keres bárhol a tájra, a városra, az ottani lakosokra jellemző valamiféle jobb, más ízű ételt, nem talál. No, ebben a kis városban sem, Egy azonban feltűnt. Az étlap fejléce alatt, feltűnő helyen rövid, gépelt sor: Gyerek-menü 7,60 Ft. Nem kérdeztem, mi tartozik, a menübe. Gondolom egy kis leves, főzelék .hússal, meg tán valamiféle édesség... Hét forint 60 fillér, kevesebb, mint a fele egy igazi menünek, több mint egy zónaadag. Tudom, minden gyerek válogatós, ami nem ízlik számára, otthagyja. De ez a gyerekmenü, már azért is ízleni fog a srácoknak — talán nemcsak az alföldi városban — mert az üzletvezetők, a szakácsok nekik, csakis nekik találták ki. Pálkovács Jenő — Hogyan történt ezeknek az állásoknak az elosztása? A főigazgató válaszából kitűnt, hogy a megyei tanács egészségügyi ( osztálya a munkaerő-visszapótlást biztosító új állások elosztását igen rugalmasan oldotta meg, mert nem merev keretszámban határozta meg, melyik fekvőbeteg-intézetünk hány új ápolónői állást kap, hanem lehetőséget adott az igények és lehetőségek szerinti mozgásra. Azaz: kapott a megyei kórház 30 új állást, de csak az után, hogy vissza* igazolta augusztus 1-ig ezeknek betöltését. Kissé szoros volt az idő, de azért a kórházak megkeresték azokat, akik a szükséges káderállomány föltöltésére alkalmasnak ígérkeznek. Egyf s más — útközben Járja az emben az országot, kopik alatta az aszfalt, s rá ragad egy-egy történet, íme alig több mint kéthetes „terméséből”. Kalmárok és hippik Ha a királyok lakhelyének megfelelt a Duna-kanyar, még inkább alkalmatos arra, hogy hazai turizmusunk egyik „várává” avassák. Teszik is ezt illetékesek, illetéktelenek szorgalmasan. Itt van például az esztergomi székesegy- ' ház. Lengyelek, németek, oroszok, csehek, s ki tudja, még hány náció özönlik ebbe a csodálatosan szép bazilikáfelszedett ba — idegenforgalmi látványosságba. a bazilika főhajója, olyan) mint egy vásár- csarnok. A tömeg nyomak- szik jobbra, balra, tátott szájú emberek meredeznek márvány püspökökre. Amott gyereke után kiabál egy hölgy,” itt kapatos férfiak szorulnak az imádkozásra rendelt padokba, és öt pere múltán húzzák a lóbőrt. Az egyik oltár mögött hosszú sörényű fiú egy leányt nyomkod a falhoz, amott ötéves formájú kisfiú szirénázó autót „köszörül” a márványpadlóhoz ... a kincstárnál cédulát kell mutatni, az altemplomba szintúgy pénzért lehet lemenni, kifelé, menet a székesegyház kapujában kétes küllemű személyek gyatra képeket — szentek képmásai — nyomkodnak a turista — a hazánk kultúrkincsében is gyönyörködni akaró turista orra alá... Olvasóasztal Leszáll a fáradt utas a bajai állomáson és szokásához híven körülnéz. Tiszta peron, tiszta, s átlátszó ablakok, a kispádokon alvó katonák, a söntésben borozó cigányok. A vonat szusszanásnyi ideig áll, aztán megforgatja vaskerekét és zörög Szeged felé ... Itt. marad az utas, a buszra még várnia kell. Betér a restibe. Jobbra a bejárati ajtónál hosszú asztal, öten is elférnek körülötte, most csak ketten ülnek. Egy idősebb úr, és egy kisasszony. Olvasnak. Újságot. Előttük az asztalon legalább hat színes újság,! az országos napilapok és a Bajai Hírlap... És egy kicsi tábla az újságok között, nem az van rajta, hogy Reserviert, hanem ez: Olvasóasztal... Jó lenne ezt a kis táblát elhozni, ide a szekszárdi Kis- pipába, hátha megfér a sör mellett az asztalon az újság, ha már az újságkeret kiment a vendéglátóipar „étlapjáról". apróság Vannak még lókötők Az éjjeliőrt raportra vitték. Már hogyne, hisz elkötötték a lavat, azt, amelyiket nemrég vettek a sárga mellé, a futóköcsiba — meg a sárgát is elkötötték. Negyvenezer forint volt az új ló ára. A másik is megért annyit. — A betyár úristenit, aztán nem látták, hogy kivezetik azokat a lovakat — korholja, vallatja az agronó- mus az .éjjeliőrt Nagydoro- gon. — Dehogynem, láttam, láttam; Azt hittem; valaki ki akar velem babrálni, már- hogy viccel... — És a többiek, a három másik éjjeliőrt? — Azok is azt hitték! Ismerem a lókötőket, mármint azokat, akikkel ezelőtt jó harminc éve nekem is volt dolgom, hisz vásárokon sokat sündörögtem körülöttük, tudom milyen módszereik vannak passzus nélküli lovak adása-vétele esetében. Tudonri tehát, hogy a lovakat nem találják meg soha, s nyugtázom magamban, hogy nem csak ilyen-amolyan lókötők vánnak, hanem igaziak is. Rabsic — Zsigulival Hajnal van, a nap még éppen csak ki’oúkott a látóhatárnál, erős harmat üli a határt. ‘a gépkocsi, amely oson a korá reggeli időben, látszik, rossz úton jár. Olyan rossz úton, mint amikor tudja az ember, hogy a gyerek ugyan elmegy a körtefa előtt, de óvatlan pillanatban visszaoson. No, ez a Zsiguli is kocog szépen a szekszárdi Csö- tönyi-völgyi bejáratig. Itt megáll. Két férfi száll ki belőle, egyik kezében puska. A másik a fa tövébe áll, az autót is a fa mellé tolatják. Várnak. Egyszer nagy dörrenés, madarak . csapnak fel, és nagyot bukfencezik . a lucernás szélén egy jó erős Kaján javaslat Hi a ! iánkban föbjbször megírt szekszárdi Ocskó László utca légvezetékének dszlopait netán így tenné „esztétikusabbá" a városi tanács ... CFotó: Vesztergombi János) t
