Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

1 t Nemzetiségi napok Nógrád községben Az idén rendezték meg nyolcadszor Nógrád községben a nógrádi nemzetiségi napot. Aj ünnepségen felléptek a ma­gyar, szlovák és német ajkú nemzetiségi ének- és tánc- együttesek. Képünkön: Bevonulnak a nemzetiségi együttesek az ünnepség színhelyére. (MTI Fotó: — Király Krisztina felv. — KS) Major Máté önéletrajzában 1922-ben egy bajai tollfor­gató diók a következő szöve­gű levelet kapta Babits Mi­hály tói: „Kedves Uram! Verseiről korán lenne ítéletet monda­ni; mindenesetre tehetséges és rokonszenves fiatalember szól belőlük. Hogy ebből a fiatalemberből költő lesz-e, vagy tehetségét más térre fogja vinni?, arról ma még alig mernék jóslásokba bo­csátkozni. írjon, ha önnek örömet okoz; de egyelőre in­kább még olvasson! Komoly és jó dolgokat! így fogja életcélját megtalálni. Üdvöz­li Babits Mihály.” Babits rendkívül kevés le­velet írt. különösen keveset kezdő, fiatal íróknak. Ha viszont írt, akkor az illetőt te­hetségnek tartotta. Nemegy­szer előfordult azonban, hogy versekkel jelentkező fiatalok­nak már első sorai olvastán is megmondta, hogy tehetsé­gesek ugyan, de tehetségüket nem a költészet terén fogják Alelcszandr és Lev Sárgorodszkie? Azóta is hívom... Sokan úgy tartják, hogy akkor kell örülni, amikor vé­ge a nagy szerelemnek... Nem tudom, igazuk van-e?..? Én például valamennyi felesé­gemet őszintén, nagyon és odaadóan szerettem... így volt ez, — ahogy most visszaemlékszem — az első feleségemmel is. Julkának hívták, és éslnibabaisten­nő volt. Ahol elmentünk min­denki utánunk fordult. Úgy imádtuk egymást, mint Ró­meó és Júlia... — Juljenka, — tölts egy pohár muskotályt, — kér­tem. — Egy pillanat, — válaszol­ta és hozott nekem egy po­hár jól felvizezett kadarkát. __ Juljenka; — süssél egy p ór friss bécsiszeletet, —• kö­nyörögtem. Hozott helyette egy szelet­ke főtt lóhúst. Hamarosan fogyni kezdtem. Az erőm elhagyott. Fáradé­kony lettem. Néha már re­megtem a gyengeségtől. — Nem maradt más, mint elválni Juljenkától, a csiniba­. baba istennőtől. Csak jóval később tudtam meg, hogy pincérnő volt. Hogy kiheverjem az így rám tört lelkidefektust, elmentem az Ermitázsba. Éppen egy meztelen Vénuszt csodáltam, amikor megpillantottam a nagy őt. Igaz, egy cseppet ma­gasabb volt a Vénusznál, de én mégis megkockáztatom, hogy szebb is. Annuskának hívták a lelke- met. Rajongott a balettért. Az édességet meg egyenest falta. Úgy egymásba estünk, mint l.eila és Medzsnun. Meg aznap összeházasodtunk. . Este már át is költöttem hozzá. — Sajnos, szabad ágy nincs, — mondta szomorkásán An­nuska. — Te a fotelágyban fogsz hálni. i — De, édes' galambon^ — csodálkoztam rá, — és ez a két széles dívány, a pamlag, és a heverő? De látok én szófát is... 8 1974. augusztus 11. — Mind foglalt, — felelte Annuska. — Vagy leteszed magad a fotelágyba, vagy... Lefeküdtem a fotelágyba. A következő éjjel már a padló­ra fektetett le. Ezt követő es­te pedig így szólt; t— Ma este vendég érkezik Brüsszelből... Neked át kell költöznöd a másodunokatest­véremhez. Nála a komód te­tején van annyi hely, ahol meghúzhatod magad. Kikészültem. Álmatlanság fogott el. Lidérceket láttam. Nem volt más választásom, mint Annuskával is felmon­dani a házasságot. Amikor búcsút vettünk, Annuska ke­servesen sírt... A munkatár­sai, a szálloda dolgozói el­ítéltek . t. Letörtan, reménytelenül rót­tam az utcát. Hirtelen meg­láttam, hogy banánért állnak sorba. Hogy agyonüssem az időt, beálltam én is. Utánam egy asszonyság ér­kezett. ,Az arca, a szeme egy ismert olasz színészre hasonlí­tott, jóllehet Antónia Pet- róvnának hívták. Valamivel magasabb, meg idősebb volt nálam, de a szerelem ilyen apróságokra nem ad. Úgy megszerettük egymást, mint Sámson és Dzsamila. Köptünk a banánra. Bevág­tuk magunkat gépkocsijába, és meg sem álltunk a házas­ságkötő teremig. Onnan a la­kásomra száguldottunk. — A fátyol egy rubel het­ven kopejkába került, drá­gám __ mondta újdonsült sze­r elmem, miközben lemeztele­nítette arcát. Az árcédulán, igaz, csak egy rubel hatvan kopejka volt, de én nem garasoskodtam. Egy rubel nyolcvan kopejkát nyomtam a markába. Az ün­nepi vacsora után nejem taxi­ján külön-külön hazaszállítot­ta a vendégeimet. Azóta se köszön egy se. Engem is csak pénzért volt hajlandó elvinni a munka­helyemre. Ráadásul fantasz­tikus kerülőkkel. Volt rá pél­da, hogy a szomszéd városon keresztül értem célba. Egy­szer meg egy hatalmas erdő szélén engem kitett a kocsi­ból, és felvett három vadide­gen pasast, és elszáguldott ve­lük... Végül is a sofőrnőre ráment minden pénzem. A frigyet kénytelen voltam felbontani* A kocsihoz viszont annyi­ra hozzáászoktam, hogy a taxi hangjára azonnal a ma­gasba lendült a kezem. így huppantam be az egyik kocsi hétsó ülésére. És ott ült a következő nejem ... „Egy félénken remegő gím­szarvas”, ennyivel lehet a leg­találóbban jellemezni. Úgy egymásba gabajodtunk, mint Valentyin és Valentyina. Még a tizennyolcadik évet ^ sem töltötte be, de összeházasod­tunk. Az esküvő után azonnal el­rohant dolgozni. Otthagyta a telefonszámát. Azóta is hívom, de mindig mással beszél. En­nek négy éve. Ha egyszer mégis összehozna vele a tele­fon, megkérném, jöjjön el a válóperes tárgyalásra. Ha pedig ezután mégis nő­sülésre adnám a fejemet, any- nyit mindenképpen megkér­deznék életem jövendő párjá­tól, hogy mi a foglalkozá­sa? Fordította: Slgér Imre kibontakoztatni. Ez történt a bajai diákkal is. Major Máté mindenesetre máig őrzi Ba­bits kitüntető sorait, mert valóban olyan mesterhez for­dult, akinek bámulatos érzé­ke volt, hogy minden fiatal kezdőben a tehetség oroszlán- körmeit észrevegye, és úgy buzdítsa, hogy az neki akkor se okozzon elkeseredést, ha soraival figyelmeztette arra, hogy első írásbeli jelentkezé­se nem kifejezetten költőnek predesztinálja. Augusztus első napjaiban a Budapesti Műszaki Egyetem rektora, az oktatási miniszter és az építésügyi államtitkár jelenlétében köszöntötte a Műegyetem professzorát, mert sokféle országos és nemzetkö­zi posztja közül Major Máté­nak mégiscsak nevelői állása legfontosabb és legbefolyáso­sabb pozíciója. 1948 óta az építészmérnökök valóságos hada vallhatja magát tanítvá­nyának. Major Máté már fia­tal építész korában csatlako­zott a modern építészek nem­zetközi szervezetéhez, ugyan­akkor, amikor a Kommunis­ták Magyarországi Pártja il­legális szervezetének tagja lett. A nagyközönség a Ma­gyar Építőművészet, a leg­szebb nyomású és magas ní­vójú folyóirat főszerkesztője­ként és számos modern épí­tészmonográfia, valamint egy nagy építészettörténet szerző- jeként ismeri. Legutóbb ön­életrajzának első kötete je­lent meg: „Egy gyerekkor és egy kisváros emléke” (Magve­tő Könyvkiadó). Major Máté önéletrajzának külön értéke és ér­dekessége, hogy élete első húsz évéről ír, és ez a húsz év Baján játszódott le. A magyar szociográfiában egyedülálló részletes leírást ad egy olyan várostípusról, amelyhez Baján kívül Szek- szárd, Pécs és kisebb mére­tekben Bonyhád is tartozik. Baja ugyan Duna menti vá­ros lévén nemzetközibb jel­legű, viszont a város szerke­zete, az otthonok, a hozzájuk tartozó udvarok és kertek, sőt, az utcasorok és terek kísér­tetiesen hasonlítanak ezekre a városokra. Illetve még a nagyközségekre is. A kisipa­ros- és köztisztviselő-közép­osztály a házak építésében, bútorok és evőeszközök ösz- szeválogatásában, a kertek és udvarok beosztásában azonos elveket és ízlést követett, Ez GALAMBOSI LÁSZLÓ: BETEQEN Anyák mezőnyi kötényén, holdas kendőjén lesántult őzek legelnek. Apák subáján vérfodros tejutak, szikrázó selymek. Harangot kongat a bárány. Vérpadra szédül a gyermek. Szó: tápászkodó vándor, márványpofájú fejszék, hóhéroló gondolatok közt halad. Fordítaná kibomló leveleit az öröm. benőné a mennyei sarkokat. Próféta-arcú könyv, vörös lombokba csavarva száguld a magasba, csapkodja kőkardú szél. Fölötte ezüsttollú citera repül. Sárkány-embert, ha ríkatna hangja, burkából lebegne Ragyogás-kastély, némulna vas-csőrű barlang fájdalom hatalma. Jégcsapfejékű rigó szemembe nézett. Gyászról fütyörészett. Zyhanó feje parázssal sisakos. Tolla lángoktól habos. Hiába! Fölém feszül a kárhozat sátra. persze csak csekély részben indokolható, a számtalan eset- ban meglévő rokoni kapcso­latokkal; ahogy Major Máté is bonyhádi rokonokra és azoknál töltött gyerekkori lá­togatásra utal. Major önéletrajzában ol­vasunk először Szentistvánról. Vajon tudta-e Babits diákko­rában, amikor azzal dicseke­dett Kosztolányinak, hogy ő „szentistváni” nemességű, hogy ez a falu Baja mellett létezik? Délszláv származásá­ra, vagy legalább kapcsolatai­ra ez mindenesetre fontos támpont De van egy másik vonatko­zása is Babitsnak. Major Máténak kedvenc tanára volt BöröcZ Marcell, akinek „Fe­rencesek a régi magyar iro­dalomban” című könyvéről Babits első nagyobb és vall­juk be, nagyon szigorú bírá­latát írta. Baja, mint kereskedelmi gócpont, nem is maradhatott volna ki a Nyugat korai elő­fizetői és olvasói táborából, Major Máté is már diákkorá­ban hozzájutott, éspedig az 1917-es évfolyamhoz, a Nyu­gat egyik legfontosabb köte­téhez. Ennek tanulmányai, bí­rálatai nyomon követhetők! Major Máté egész progresszív gondolkodásában. Igáz, hogy a húszas években Pestre ke­rülve a Nyugatnál némileg ellenlábas Magyar írásban kezdi meg irodalmi tevékeny-: ségét, de hosszú távon mégis­csak a magyar irodalom ak­kori fő irányának, a Nyugat­nak hatása érződik máig pél­dátlanul bátor kritikai meg­nyilvánulásain és bátor ki­állásain a haladó és modern írók és művészek oldalán. Major Máté a tévében, a rádióban, a napi sajtóban adott ünnepi interjúiban ért­hetően elsősorban építészmér­nöki tevékenységére és annak országos kihatásaira tért ki. Mindenesetre a legjobb ma­gyar önéletrajz- és emlékirat­írók között is számon kell tartanunk Éppen a Bajához oly közel álló Szekszárd és környéke olvasóinak figyelmét hívom föl nyomatékosan kitű­nő könyvére, amelynek foly­tatását minden tisztelője iz­galommal várja. Gál István ]

Next

/
Thumbnails
Contents