Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

1 I Látogatás Lengyelországban 3. IV. BÉLA KIRÁLYUNK idősebb lánya, Kunigunda, len­gyel királyné volt. Nagy La­jos Hedvig lánya és Zápolya János nővére, Borbála szint­úgy. Báthory Istvánt a lengye­lek joggal tartják egyik leg­nagyobb urakodójuknak. Za­kopanéból Krakkóba tartva idegenvezetőnk felhívja a fi­gyelmet Szaflary községre. En­nek kolostorát rövid lengyel uralkodása (1370. XI. 17.— 1382. IX. 10.) idején Nagy La­jos romboltatta le, mert az áhitatos cisztérciták’ nagy ütemben hódoltak — a pénz- hamisítás szenvedélyének. Luxemburgi Zsigmond Jagelló Lászlónál zálogosított el 13 szepességi várost, a Jagellók később nálunk is uralkodtak. Bem József, Dembinszky Hen­rik neve, a második világhábo­rúban Magyarországon mene­déket talált lengyel tízezrek és nem egy honvéd-csapattest segítsége a lengyel partizánok­nak is fémjelzi történelmi kap­csolatainkat. Az ilyen és ha­sonló adatok ismerete hozzá­tartozik a lengyel átlagművelt­séghez. A történelmi tudat a Kárpátokon túl szinte valósze­rűtlenül erős és imponáló. KRAKKÓ pedig a történel­mi emlékek legszebb tárháza, melyet Lengyelország leroha- násakor nem pusztítottak el a ' németek, kitakarodásukkor pedig piái' nem pusztíthattak e!, mert a szovjet csapatok túl gyorsan érkeztek Krakkó -— Gniezno után — a Piast uralkodók alatt, a XI. század­ban lett Lengyelország máso­dik fővárosa és az is maradt egészen a XVI. századig. 1364- ben alapított egyeteme egyike Európában a legrégebbieknek. Máig álló ősi diákotthona, a ^Collegium maius” évszázado­kon át magyar diákoktól is népes volt. Itt tanult Koperni­kusz és Doktor Faustus. Az autóbusszal érkező turista már messziről megpillantja a ki­rályi vár, a Wawel, Visztula fölé magasló tömbjét. A Sze­nátorok-, a Tolvajok- és a Kisasszonyok-bástyája a ke­ménykezű Báthorynak azt a hajlandóságát idézi, hogy a bűnösök közül kit-kit a rang­ja, foglalkozása szerinti bás­tyán nyakaztatott le. Mely utóbbi esetben a „kisasszony” szó nem mindig kisasszonyo­kat jelölt,; : A WAWEL hatalmas kiter­jedésű tömbje évszázadok so­rán alakult ki. Uralkodó stí­lusa a gótika és a reneszánsz. A királyi lakrész gyönyörű, árkádsoros udvaráról így ír Curzio Malaparte a „Kaputt”- ban: „Meg kell vallanom, hogy amikor ma este beléptem a Waioelbe, úgy tűnt, mintha va­lamelyik olasz %ene$zánsz pa­lotába érkeztem volna.” Igaza volt. A palota ma múzeum. Kincstára, gobelinjei és Sobi­eski János török hadizsákmá­nyai a legértékesebbek. A ko­ronázótemplom gót ívei alatt és a kriptában a lengyel ki­rályok hosszú sora pihen. Ja­gelló Kázmér szarkofágjának királyalakját Wit Stwosz fa­ragta, de itt fekszik Kunigun­da, Hedvig és Borbála király­né, az egyik oldalsó kápolná­ban pedig Báthory István is. Az idegenvezető ontja a neve­ket és évszámokat, a történel­met kedvelő turista pedig bá­natosan állapítja meg, hogy a Boleszlávok, Ulászlók és Sza- niszlók között nem tud ellga- , zodni. öreg Zsigmond, Ferde­szájú Boleszláv, Szemérmes Boleszláv és Nagyszakállú Sza- niszló alakja összemosódik előtte. Ez részben arra vall, hogy a jó idegenvezetésből is megárt a sok, részben azon­ban arra is, hogy legközvetle­nebb barátaink történelmével kapcsolatos ismereteink se túl­ságosan megalapozottak. A VÁROSBAN gyalogszer­rel érdemes közlekedni. A le­bontott erődítmények helyét parkosították, fák alatt lehet eljutni az óvárosba. Valame­lyik itteni kocsmában incsel­kedhetett a hazájából elmene­kült Balassi Bálint azzal a len­gyel citerás lánnyal, akihez költeményt is írt. A Florianska utcai „Pod Róza” szállóban pedig a Podóliából visszatérő Balzac lakott Hanska asszony-, nyal. A Piac-tér a középkori Európa legnagyobb tere. Kö­zepén a régi Posztócsamok al­só része ma is kereskedelmi célokat szolgál. Emelete a len­gyel festőművészet galériája. A tér sarkén lévő Mária-temp- lom a XIII.—XIV. században épült gótikus műremek. Ben­ne az 1477—1489 között készült hársfa szárnyasoltár Wit Stwosz főműve, felnagyított méretű párja a híres lőcsei­nek. Legnagyobbat az téved azonban, aki csak ezeket a minden prospektusban szerep­lő műemlékeket látogatja. Tán kétszáz méterre a Piac-tértől, a barbakán közelében van a Czartoryski múzeum. Itt ész­revehetően gyérebb a forga­lom. pedig a nagy terem kö­zepén a főhelyen van Leonar­do da Vinci: Hölgy hermelin­nel című képe, a falakon pe­dig Rembrandt és Van Dyck alkotásai. Távolabb, a Wier- zynek étteremben ugyanazon a helyen falatozhat afc utas, ahol valamikor egy asztalnál ült a német császár, . a lengyel, a magyar, a dán és a ciprusi ki­rály. Mindez a XIV. század­ban történt ugyan, de az árak itt máig királyiak... ÍZELÍTŐNEK talán ennyi is elég, hiszen egész írásunknak nem volt más célja, mint ked­vet gerjeszteni, éreztetni az utazás ízét. A külföldet járó természetesen annyival gazda­godik, amennyi érték befoga­dására képes. ORDAS IVÁN (Vége) Részlet a krakkói Wawelből Kosciuszko Tádé szobrával. Tr-naplót Reymont parasztjai Befejezéshez közeledik a len­gyel tv monumentális vállal­kozása, Reymont Parasztok cí­mű regényének televíziós vál­tozata. Hetek óta százezrek ül­nek nem lankadó érdeklődés­sel a készülék elé, hogy lás­sák a gazdag Boryna és a szépséges, tragikus sorsú Ja- gus történetét. A statisztika azt mutatja, hogy egy-egy si­keres tv-átdolgozás olvasókat tud toborozni, a felkeltett ér­deklődés nem éri be a lát­vánnyal, most már az egészet akarja, azt a teljes és egysé­ges világot, amit csak az ere­deti tud nyújtani. Nyilván így lesz a Parasztokkal is. Wladyslaw Stanislaw Rey­mont (1867—1925) világirodal­mi jelenség, s legjobb alkotá­saiban csak a legnagyobb rea­listákkal mérhető. Amikor Varsóban fölfigyeltek a vidéken tengődő fiatal Reymontra, min­denki Zolára gondolt, s ben­ne látták a lengyel Zolát. Ez a kor a naturalizmus tetőzése, s Zola, aki 1880-ban adta ki nagy elméleti művét a kísér­leti regényről, most áll dicső­sége magaslatán. Reymont szinte túlzottan követi a mes­tert, s midőn megjelenik a Lourdes, 6 is hasonlóba fog: megírja a Jasna Górai zarán­doklatot. De hamar rájön ar­ra, hogy Zola nyomvonalától el kell távolodnia, más a fel­adata, s tehetsége sokkal több­re kötelezi. Első igazán nagy regénye, Az ígéret földje, amit sokan — részleteiben nem is igaztalanul — a Parasztok fö­lé helyeznek, a kapitalizálódó Lengyelország félelmetes raj­za. Egyetlen város, Lodz, sü­ríti magába a kapitalizmusban immanensen Jelenlevő erkölcs­telenséget, ezt példázza Boro- wiecki-nek, a regény közpon­ti alakjának bukása is. De jo­gos a marxista kritika észre­vétele: Reymont rokonszenv- vel kíséri a proletariátust, anélkül, hogy akár Az ígéret földjében, akár később, fölis­merné erejét, jövőt építő hi­vatását. Élete utolsó szakasza, ahogyan az Októberi Forrada­lomra reagált, világosan mu­tatja, hogy ez a passzív ro- konszenv nem tudott azono­sulni az elnyomott és fel- szabadulásáért küzdő munkás­sal. Az ígéret földje, ennek ellenére is remekmű, s még inkább az Reymont főműve, a Nobel-díjjal koszorúzott Pa­rasztok. A Parasztoknak valójában nincs középponti hőse, s bár Boryna és Jagus köré fonódik a cselekmény, egyszerre jele­nik meg az egész falu. Vad szenvedély és szelíd belenyug­vás, tehetetlen düh és számító ravaszság mozgatja ezeket az embereket, akik együtt élnek a természettel. S Reymont itt kerül legmesszebb ifjúkori eszményétől, Taine, Spencer pozitivizmusától s Zolától is, mert a Parasztok már nem a kísérleti regény receptje sze­rint épül, hanem szándékában is teljes világ, a paraszti élet­Varga Domokos: 10. " E mesék nyelve oly játékos,' oly eleven, a mi gyerekeink szívéhez szóló, hogy már ezzel is gyönyörűséget keltenek. De legtöbbjük már azt is ppdzi, amit utóbb — öt-hat éves kortól — a tündérmesék telje­sítenek ki gyerekeink képzele­tében; a jók győzelmét a rosz- szak felett. , ’ „ v , Egyre azért mindig vigyáz­tam; ne legyen olyan élőlénye 1974. augusztus 11. a világnak, aki eleve rossz. Egy időben gyakran kérdez­gette Bubu; „A farkasok rosz- szak?” „Az ördögök rosszak?” Sőt: „Kik a rosszak?” Abban maradtunk vele, hogy ördögök igazában nincsenek is, sehol az égvilágon, • farkasok viszont vannak jók is, rosszak is, de a rosszakat becsukták az állat­kertbe, ketrecbe, és onnan nem tudnak kijönni. De lehet, hogy majd azok is megjavul­nak, és akkor kieresztik őket. Hisz a Ricsi is milyen rossz volt a bölcsődében, mindig ha­rapott, de aztán ő is megjavult. (Ricsi persze nem farkas, ha­nem egy korabeli kisfiú.) Az ilyesmiken sokat elmor­fondírozott. — És a jó farkasok hol vannak? £— A, gazdájuknak az udva­rában. Mert azokból lettek a farkaskutyák, és most ott lak­nak. De amelyikről még nem tudják biztosan, hogy igazán jó, azt láncra kötik, annak nem szabad a házától messze elmenni. — És amelyik mégis harap, azt visszaviszik az állatkertbe? — Vissza bizony. Vagy elvi­szik a kutyatárba. Tudod hol a kutyatár? — s már mond­tam is neki a Weöres-verset: Harap utca három alatt N megnyílott a kutyatár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülű Aladár. Kutyatár, kutyatár, Kutyaíülű Aladár 1 ­— És ott a ketrecben van­nak a rossz kutyák? — Hát persze, különben egymást is megmarnák. — És nem tudnak onnan kijönni? — Dehogy tudnak, jól be vannak zárva. — Kulccsal? — Kulccsal. Meg lakattal. — Egyszer menjünk el oda, i«2 — Jó, csak az nagyon mész- sze van ám; — Mint az angyalok? — Majdnem. Azt ugyanis mór kitanulta, hogy az angyalok nagyon mesz- sze laknak, és csak karácsony­kor röpülnek ide hozzánk és más gyerekekhez a karácsony­fával és az ajándékokkal. De ők nem olyanok, mint a Miku­lás, ők nem szeretik, ha lát­ják őket, és nem is hoznak semmit, ha nem megyünk ki abból a szobából, ahova jön­ni szoktak. Csak amikor csen­getnek, akkor szabad besza­ladni, és ha akkor gyorsan ki­nézünk az ablakon, még le­het, hogy látunk valami fehé­ret, ahogy elröpülnek. — Csak képen szabad nézni őket? — Csak képen. Festett angyalt tudniillik ő már sokat látott, régi meste­rek műveinek színes reproduk­cióin, s mindig nagy érdeklő­déssel figyelte a szárnyukat, hogy nő ki a vállukböl. CFolytatjukj nek szinte homéroszi eposza.' Ez az egyetemesség a termé­szetet is magában foglalja, amire a regény szerkezete is figyelmeztet, hisz Reymont parasztjai számára az évsza­kok változása nem áz idő mú­lását jelenti, hanem a termé­szet és ember már-mér pan­teista egységét. Ugyanakkor érvénye is egyetemes, mert a néprajzi elemek ellenére is van benne valami, ami a föld­nek, társadalmi körülmények­nek kiszolgáltatott parasztság­ra mindenütt jellemző, s épp ez az, amivel Reymont Balzac vagy Zola parasztábrázolásai fölé tud emelkedni. A lengyel televízió szokat­lanul nagy feladatra vállalko­zott, s az összkép minden szempontból lenyűgöző: ez Reymont világa. Jan Ryb-. kowski, a rendező, hallatlan biztonsággal fogja egybe a re­gény ezer oldalnyi renge.tegét, s arra törekszik, hogy az egyé­ni sorsok mindig egy közös­ség részeként jelenjenek meg. Nem kis feladat, hisz a néző­nek, aki gyakran a regény is­merete nélkül ül készüléke elé, el kell igazodnia a falunyi szereplő között. A tv-adaptá- ció éppen ezért néha erősebb színekkel kénytelen dolgozni, viszont úgy éri el, hogy egy- egy jól jellemzett alak már megjelenésével is légkört tud teremteni maga körül. Amit viszont felesleges len­ne számon kémünk a tv-vál- tozattól, Reymont természet­ábrázoló ereje, az évszakok változásával változó táj lenyű­göző rajza. Csak találomra né­hány sor a második részből, de talán ez is sejteti Reymont természetábrázolásának erejét: „A világ hirtelen elfeketedett, süket csönd lett, kialudtak a fények, a vizek kékes szemei megüvegesedtek, mintha min­den megdermedt volna, vissza­fojtott lélegzettel megállna és csodálkoznék. Félelem szállon­gott a földön, a fagy átjárta a csontokat, rémület ragadta meg a torkokat, a lelkek por­ba omlottak, s kegyetlen bor­zalom lebegett minden teremt­mény fölött.” (Tomcsányi Já­nos fordítása). Ez az, amit képpel nem le­het így felidézni, erre csak a szó képes, amely — s ezt Pavlovtól tudjuk — alkalmas arra, hogy a valóságot, a ma­ga érzéki voltában meg jele-’ nítse. Ezzel — szükségszerűen — adós marad az egyébként művészi filmváltozat, viszont épp ez hívja fel a figyelmet arra, hogy Reymontot nem­csak nézni, olvasni is érdemes. C*, U

Next

/
Thumbnails
Contents