Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

K V 9 t Rekonstrukció Simonfornyán Munkások és vezetők a naiv vállalkozásról in. A Simontornyai Bőrgyárban rendhagyó módon készülnek a gyáralapítós kétszázadik év­fordulójára: befejezik a het­venes évek végére a gyár kor­szerűsítését. A munkálatok — a gyártelepítés, gépesítés — közel félmilliárd forintba kerül­nek. A rekonstrukciót a gyár saját beruházásaként, részben állami hitellel valósítják meg., * ‘ • Mindenkivel ismertetik a feladatokat A napokban nyilvánosságra került teljes részletességben Simontornyán a rekonstruk­ció. A pártvezetőség kezdemé­nyezésére taggyűlést tartottak. Természetesen ezt megelőzte a vezetőség külön meghí­vása is. Azt a célt tűzték ma­guk elé a nártvezetőkj hogy a tisztánlátás, a jobb együtt­működés érdekében mindenki­vel meg kell ismertetni a feladatokat, részletezni kell, hogy a gyártelepítés, az üzemfejlesztés során kire mi­lyen feladat vár, s azt meny­nyi idő alatt kell elvégezni. Ez a részletes információ azt is eredményezi majd, hogy a dolgozók aktívan közremű­ködnek a feladatok megoldá­sában Szabó Sándor, a csúcs­vezetőség. titkára a rekonst­rukcióról a következőt mon­dotta: „Ezeket a célokat úgy tudjuk tervszerűen a kitűzött határidőre megvalósítani, ha valamennyi dolgozónkat moz­gósítjuk. Ehhez pedig az szükséges, hogy párttagjaink legyenek a munkában élen­járók és példamutatók. Ér­tessék meg a dolgozókkal a feladat fontosságát, szüksé­gességét és természetesen sze­mélyes munkájuk legyen a legfőbb mozgósító a gyár korszerűsítésében ... Elha­tároztuk, hogy párttagságun­kat e jelentős vállalkozásról rendszeresén 'és megfelelő mó­don informáljuk, annál is in­kább, mert ez kongresszusi felajánlásunk egy részét is képezi. A vállalást eddig mindig teljesítettük, - úgy ér­zem, most is teljesítik a be­ruházást lebonyolító dolgo­zók.” Amikor a kommunisták előtt Győri Károly, a gyár igazgatója ismertette a re­konstrukciót, a következőket is mondta: „Ennek a beruhá­zásnak sikeres megvalósítása mindannyiónk részére na"" örömet jelent. Hangsúlyoz kell azonban, hogy há~ év után arról is beszélhet' majd, hogy milyen sok hézséget küzdöttünk le. szén biztos, hogy menet ben sok nehézséggel te’ zunk. Ezek lehetnek <' természetűek, tőlünk f lenek, lehetnek majd i és külső akadályozó ti zők. Valószínű ezek érint- majd vezetőt, munkást, p tagot és pártonkívülit. \ gyáznunk kell arra, hogy -r ilyen hatásokra kialakuló vé­lemények ne hassanak béní­tóan. kiég- egyszer hangsúlyo- ' zom, a munka, ami ránk vár, nagyon nehéz. Célokat kitűz­ni nem könnyű, a vezetők azért vannak, hogy ezt meg­tegyék, a végrehajtást azon­ban csak az egész kollektíva tudja elvégezni. Rajtunk múlik, hogy a három év hogy telik el, s jelenthetjük-e majd feletteseinknek, hogy a ki­emelt beruházást, ezt a nép- gazdaságilag fontos gyártele­pítést miként hajtottuk re.’’ vég­Á gyárban beszédtéma a fejlesztés Ma már, aki akarja, tudja, hogy melyik üzemrészt hova telepítik, mikor kezdődik a gének szerelése, az épületek falazása, a nagycsarnokban a gépészeti munka. A párttagok szorosan együttműködve más tömegszervezetek aktivistái­val nemcsak beszélnek a be­ruházásról, hanem ténylege­sen közreműködnek egy rész­feladat gyors megvalósításá­ban. Csapó Jánosné, a króm­gyár vezetője, dolgozói, be­osztottai nevében azt kérte a gyár vezetőitől, hogy rend­szeresen tájékoztassák őket, hisz a krómgyárra vár a legtöbb tennivaló. Bár e gyár­nak a dolgozói korábban már átéltek egy üzemszervezést, megfelelő gyakorlati tapasz­talatokkal, rendelkeznek, mégis szükséges, hogy tovább javítsák az együttműködést különböző osztályokkal. Var­ga Lajos művezető azt tartot­ta fontosnak, hogy a gyár ve­zetői a karbantartás színvo­nalát növeljék, mert enélkül •— a mai állapotoknak meg­felelően — a gépek áttelepí­tését, az új helyen a terme- ' lés megkezdését nagyon ne­héz lesz végrehajtani. Pápai Lajos, tímár, harminc éve dol­gozik már a bőrgyárban. Nagy tapasztalatát felajánlot­ta a vezetőknek, ugyanakkor azt is mondta, hogy a mun­kások nemcsak végrehajtói akarnak lenni a bőrgyári re­konstrukciónak, hanem is­merői is. Tehát arról van szó, hogy a munkást ne csak az­zal ismertessék meg, hogy ez a beruházás csaknem fél­milliárd forintba kerül, és a végén több, mint három­millió négyzetméter lesz a termelés, hanem a részfel­adatokkal is. Azt, hogy egy brigád mikor települ át má­sik üzembe, ott mikor kell két-, vagy több1 műszakos termelésre átállni, stb. A be­ruházással kapcsolatban, mint mondottuk, nagy, az érdeklő­dés. Éppen ez vált ki olyan véleményeket, mint Amit Hal- baksz János fűtő mond: „Ed­dig kevés szó esett arról, hogy az új gyártelepítéssel kapcso­latban milyen lesz az ener­giaellátás. Jelenleg is problé­mák vannak az egyes gyár­egységek energiaellátásával. Mi lesz, ha termelőkapacitá­sunk nagyobb lesz?” Hal- baksz János saját területéről indul ki, őt az érdekli, hogy lesz-e majd elegendő gőz, me­leg víz, lehet-e majd fűteni az új üzemcsarnokot, stb. Te­hát egy munkás a saját szem­szögéből nézi az egészet. Tud­ja, hogy neki az a feladata, hogy legyen gőz, meleg víz, stb. Miután a beszámolókból, tájékoztatókból nem kapott elégséges választ, újból ment kérdésével az illetékesekhez. Éz az eset is bizonyítja azt, amit a párttitkár elvtárs mondott, hogy a dolgozókat érdekli a beruházás, törőd­nek vele. Van olyan ember is a gyárban, természetesen, aki­nek az a dolga, hogy távla­tokra tervezzen. Horváth Fe­renc üzemvezető például a fejlesztés során azt tartja egyik legfontosabb tennivaló­nak, hogy minden munkate­rület legyen rendszeresen alapanyaggal, félkész anyaggal ellátva. X fejlesztés során tehát vizsgálni kell a közép­vezetőknek, hogyan tudják munkaterületüket, csoport­jukat folyamatos munkával ellátni. Molnár Gyula műve­zető, a bőrtermelés területén dolgozik, ö viszont a gépek átcsoportosításának menet­rendjét szeretné pontosan, napokra megállapítva ismer­ni. Mindenki átérzi a felelősségét Néhány véleményt ismertet­tünk a bőrgyári rekonstruk­cióval kapcsolatban. Idézhet­tünk volna még művezetők, munkások megnyilatkozásá­ból. Valamennyire jellemző: a felelősséget, a kötelességet mindenki érzi. A gazdasági vezetők ismerik feladataikat, hisz olyan alapos tervet ké­szítettek a Könnyűipari Mi­nisztérium részére, amelyet jónak találtak. Amelynek meg­valósítását a minisztérium il­letékesei elvárják a simontor- nyaiaktól. Ezzel kapcsolatban a pártszervezet vezetői, tag­jai új módon foglalkoznak a termelési ^kérdésekkel. Na­gyobb figyelmet fordítanak a beruházási program lebonyo­lítására, mint korábban egy- egy gazdasági célra. Nem arról van szó, hogy a párt­vezetőség átveszi a gazdasá­gi irányítást, hanem taggyű­léseken és vezetőségi ülése­ken rendszeresen értékeli a rekonstrukció végrehajtásá­nak ütemezését. Beszámoltat­ják a területi vezetőket, moz­gósítják és szervezik a párt­tagokat, hogy segítsék a gaz­dasági vezetők munkáját. Pálkovács Jenő A jövő 2100 szakembere A MÉM felügyelete alá tar­tozó egyetemeken és főiskolá­kon az 1974/75-ös tanévre pá­lyázó fiatalok felkészültségé minden eddiginél jobb volt, s ez a felvételhez szükséges pontszámhatárok növekedésé­ben is megnyilvánult. A tanév- . re mintegy 2100 fiatal kapta meg a beiratkozás jogát, mi­után a fellebbezéseket elbíráló bizottság 600 fellebbező közül kiválasztotta azt a 120 fiatalt, akiket még felvettek a felső- oktatási intézményekbe. Ezzel az idei felvételi vizsgaidőszak a mezőgazdasági, erdészeti, kertészeti és az állatorvosi egyetemeken, illetve főiskolá­kon befejeződött. Öregek otthona Bölcskén Öregek napközi otthona nyílt Bölcskén. Mérges Miklósné ott­honvezetőre egyelőre 20 idős ember ellátása vár. Az ünne­pélyes megnyitón részt vevő községi és egyéb szervek veze­tőinek köszöntője után úttörők köszöntötték az öregeket. " A helyi tsz kosárfonó üzemének szocialista brigádja elsők kö­zött látogatta meg az otthon lakóit. Pálfy Eszter Bölcske így arattak a hogy észtek A csúcsvezetőség köszöneté — Jól szervezetten ment a munka A Hőgyészi Állami Gazda­ságban pénteken értékelte a párt csúcsvezetősége az ara­tást. A bonyhádi járás e tekin­télyes nagyüzeme 1739 hek­tárról 49,25 mázsás búzát, 368 hektárról 26,16 mázsás borsót takarít be hektáronként. Ké­résünkre Bari.cz László üze­meltető gépészmérnök foglalta össze a július 8-tól augusztus 3-ig tartó _ erőpróba tanulsá­gait. — Nyolc E—512 típusú és öt John Deere kombájnnal dolgoztunk, — mondotta. — A John Deere kombájnokat, Aratás után Néhány hete még búzatábla volt ott, ahol most a mözsi Űj Élet Termelőszövetkezet traktorai az őszi munkákat kezdik. A tarlóhántást követően Szelecki István gyűrű :hengerrcl tori apróra az eke vasa által kifordított taiajrögökct. Fotó: Szepesi. Jergler János termelési fő­mérnök javaslatára, ebben az évben használtuk először két műszakban. Velük a korábbi 12—14 óra helyett 20 órán át folyt az aratás. Az arató­cséplő gépek kihasználtsága körülbelül 75 százalékkal nőtt. A kombájnosok pihentebben dolgoztak, ugyanakkor anyagi­lag sem jártak rosszul: a bú­za minden mázsája után 60 fillér, a borsó minden mázsá­ja után három forint bérki­egészítést kaptak. A munka nyugodt légköréhez sokban hozzájárult, hogy minden kombájnos azzal a géppel ara­tott, amelynek javításában részt vett; így megelőztük az esetleges szemrehányásokat. Azokat, akik számára új volt a John Deere kombájn, Mayer Péter brigádszerelő segítette át a kezdet nehézségein. Az E—512-esek kifogástalan mű­ködése — többek közptt — Ja­kab István szerelő hozzáérté­sét dicséri. — Elégedettek voltak-e az alkatrészellátással ? — Sokkal inkább, mint nem. A kívánatos 15 százalékos ned­vességtartalom helyett 28 szá­zalékos nedvességtartalommal kezdtük az aratást. Ez okozta, hogy az E—512-esek lapos szí­ja hamar elhasználódott. A MAGÉV-ügyelet segített a ba­jon. Akadt néhány alkatrész,. amelyet magunknak kellett el­készítenünk. Könnyebb lett volna a munka, ha az anyago­kon mindig megtalálható a minőségi jelzés. Kovács Mik­lós hibafelvételező, Spoljár Jó­zsef szerelő, Witzl Károly mű­helyvezető szakismerete lehe­tővé tette a szükséges pótal­katrészek gyors elkészítését. — Mindenkit ilyen jól. is­mer a gazdaságban, Baricz elvtárs? * — A szó legszorosabb értel­mében munkatársak vagyunk: nem lehet másként. Szerény­telenség nélkül szólva: az aratást a gazdaság úgy megszervezték, vezetői ,amint a nagykönyvben áll!” Ennek el­lenére adódott váratlan ne­hézség. A Hőgyészi Állami Gazdaság eddigi történetében sosem szárítottak annyi ga­bonát, mint az idén. A két- tornyos bábolnai szárítón 883 vagon búzából, 640 vagonnal kellett áteresztenünk. Volt olyan nap, hogy a szárító 62 vagonos teljesítményt ért el... így lényegesen több tonna- kilométert kellett produkál­nunk, mint amennyire erede­tileg számítottunk. Autónk van elég; a gépkocsivezetők száma mutatkozott kevésnek. Mit tehettünk? Akinek volt megfelelő jogsija, kocsira ül­tettük. így csapott föl alkal- .. mi gépkocsivezetőnek, például, ' Nier Imre szolgáltató műszak­vezető, Bősz Ferenc hűtőgép- szerelő. A gépkocsik kifogásta­lan műszaki állapotát azzál is biztosítottuk, hogy lépcsőzetes munkakezdéssel reggel öttől este hétig tartottuk nyitva a műhelyt. Az együttműködés nem csupán a betakarítás za- ' vartalanságát, balesetmentes­ségét eredményezte,' hanem azt is, hogy a szemveszteség min­den eddiginél kisebb volt. — Hányán vettek részt a betakarításban ? . — A kombájnosokat, gépko­csivezetőket, adminisztrátoro­kat, szerelőket mind számítás­ba vésziem: százan. ■ — Hogyan értékelte a csúcs- vezetőség a betakarítás lebo­nyolítását? — Elismerését és köszönetét fejezte ki a kollektíva vala-' mennyi tagjának. R. Z. 1974. augusztus ll.

Next

/
Thumbnails
Contents