Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-10 / 186. szám

Bérrendezés után & bizalom és megbecsülés kötelez A Népújság kérdez — Válaszol: Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke Megyénkben hány tanácsi dol­gozót érintett a bérrendezés és hozzávetőlegesen milyen ösz- szegben? — A párt és a kormány IV. ötéves tervre kitűzött életszín­vonal-politikai célkitűzéseinek végrehajtásaként július 1-ével sor került — többek között — a tanácsi dolgozók általános bérkorrekciójára is. Ennek ke­retében megyénkben mintegy 1200 tanácsi dolgozó részesült fizetésemelésben. A béremelés átlagos mértéke 14 százalékos volt, mely tanácsszintenként differenciáltan érvényesült. A megnövekedett hatáskör foly­tán a felelősségteljesebb mun­kát elismerve, magasabb bér­emelést kaptak a helyi — vá­rosi, nagyközségi, községi — tanácsok, továbbá az alacso­nyabb bérszínvonalú és a di­namikusan fejlődő települések tanácsainak dolgozói. A bér­rendezés végrehajtása során az azonos feladatot ellátók kere­seti szintjének közelítése mel­lett a helyes létszámarányok kialakítására is törekedtünk. Hogyan fogadták az érdekeltek a már évek őta várt bérrende­zést1? — Az új bérrendszer me­gyénk tanácsapparátusában kedvező politikai hatást, jó közhangulatot teremtett. A ta­nácsi dolgozók kellően értéke­lik azt a társadalmi, anyagi és erkölcsi megbecsülést, amely a béremelésben kifejezésre jut. A tanácsi munkában egyre nö­vekvő feladatok és az igénye­sebb, színvonalasabb munka­végzés elismerését jelenti szá­munkra. A bérrendezés hozzá­járult a tanácsi dolgozók és a népgazdaság más területein hasonló munkakörben dolgo­zók jövedelmi szintje közötti eltérés mérsékeléséhez. Alapvető szempontként ér­vényesült az új besorolások meghatározásánál a dolgozók egyéni munkájának megítélése, a közigazgatásban eltöltött idő, továbbá a szakmai és politikai képzettség elismerése. Voltak — igaz, igen kis arányban — akik az igényeknek nem meg­felelő tevékenységük, fel- készültségük miatt nem ré­szesülhettek béremelésben. Az okot az érintetteknek önma­gukban kell keresniük. Milyen lehetőséget biztosít a bérrendezés tanácsainknak a szakemberellátásban, mely köz­tudottan nehéz problémát je­lentett eddig? — Az új bérrendszer beveze­tése nem változtatja meg azonnal a tanácsok szakem­ber-ellátottságát. A fokozot­tabb erkölcsi és anyagi elisr- mérés azonban megteremti a kedvező irányú előrehaladás feltételeit. A fizetésrendezés- tői a fluktuáció erőteljes mér­séklődését várjuk. Azt remél­jük, hogy tovább nő a felső­fokú iskolai végzettségű szak­emberek aránya. Az eltelt rö­vid idő alatt is érezhető már, hogy növekszik a tanácsi ve­zetői és apparátusi munkahe­lyek rangja. Nő az érdeklődés e munka iránt: Bár még min­dig nehézséget okoz a mérnö­ki, közgazdászt stb. munka­körök betöltése, elsősorban a járási hivataloknál, a nagy­községi és a városi tanácsok­nál. A megyei és városi taná­csoknál magas a főiskolai vég­zettséghez kötött és nagy szak­mai tapasztalatot igénylő mun­kakörök aránya. Több — szak­területét alaposan ismerő — ügyintéző a vezetői munkával úgyszólván azonos értékű te­vékenységet folytat. Az új bér­rendszer már lehetővé teszi — a megyei és városi tanácsok apparátusaiban — a politikai­lag és szakmailag jól képzett, kiemelkedően és tartósan jó munkát végző, a tanácsi terü­leten huzamosabb idő óta dol­gozók részére érdemeik elis­meréseként a vezetői munka­körrel együtt járó kedvezmé­nyeket biztosító — főtanácso­si, illetve tanácsosi cím ado­mányozását. Megyénkben ed­dig egy főtanácsosi és egy ta­nácsosi címet adományoztunk, további címek kiadására pedig hazánk felszabadulásának 30. és a tanácsok megalakulásának 23. évfordulója alkalmából ke­rül legközelebb sor. Ad-e ösztönzést az új bérezé­si rendszer a követelmény­szinteket meghaladó önképzés­re? S ha igen, milyet? — Az új bérezési rendszer alapvetően a képesítési előírá­sokban szereplő szint elérésé­re ösztönöz. Ugyanakkor az előírt iskolai végzettséggel ren­delkezők is csak rendszeres to­vábbképzéssel, önképzéssel tudnak megfelelni az egyre növekvő követelményeknek. Éppen ezért a központi rendel­kezésekben biztosított kedvez­ményeken túl a munka mellett tovább tanuló dolgozóinkat to­vábbi megbecsülésben részesít­jük (jutalom, előléptetés). Ar­ra törekszünk,f hogy az egye­temi, főiskolai végzettséggel már rendelkező vezetők és ügyintézők a magas szintű po­litikai végzettséget is megsze­rezzék. Az új bérrendszer ösz­tönző hatására jellemző pél­dául, hogy míg a korábbi években .10—15, - addig 1974- ben 76 tapácsi. dolgozó .kérte felvételét a megyéből a ta­nácsakadémiára. Jelen pillanatban mi a helyzet, milyen szintű a tanácsi dolgo­zók felkészültsége és milyen lehetőségeit biztosítja a megyei tanács a rendszeres továbbkép­zésnek? Várhatóan milyen lesz 1980-ra a közigazgatásban dol­gozók összetétele, iskolai vég­zettség tekintetében? — Jelenleg a megyei tanács­nál a vezető és ügyintézői ál­lománycsoportban dolgozók közel 60 százaléka, a városi ta­nácsoknál és a járási hivata­loknál dolgozók mintegy 30 százaléka rendelkezik egyete­mi, főiskolai végzettséggel. A községi tanácsoknál középisko­lai, vagy annál magasabb ké­pesítése a vezetők és ügyinté­zők mintegy 70 százalékának van. A továbbképzésre minden szinten nagy súlyt helyezünk, így pl. 1974—75. években a megyei szakigazgatási szervek szakmai továbbképzésein 840 fő vesz részt. Egyetemi felvé­teli vizsgákra 50 fő előkészíté­sét terveztük. Az egységes köz­ségi szakvizsgára 139 főt készí­tünk fel. Célul tűztük ki, hogy a ta­nácsciklus végéig az appará­tus képesítettsége az előírt szintre emelkedjen. Jelenleg 75 fő folytat tanulmányokat az állami oktatás keretében, eb­ből 50 felsőfokú tanintézetek­ben. Politikai képzésbe is több mint 70-en kapcsolódtak be, ők zömmel a marxizmus—le- ninizmus esti egyetemi oktatás keretében tanulnak. Az emlí­tetteken kívül mintegy 200 fő különböző szintű továbbkép­zésben vesz részt. Mit várhat a meffye lakossá- ga cserében azért az anyagi megbecsülésért, ami a bérrende­zésben megvalósult? — Megyénkben a tanácsi dolgozók nagy többsége az el­múlt években becsületesen tel­jesítette feladatát, jelentős eredményeket ért el munkájá­val. A párt és az állam ezt a helytállást mind erkölcsileg, mind anyagilag már több íz­ben ismerte el. Növekedett a tanácsi jutalomalap, az üdül­tetés lehetősége, bevezetésre került a 44 -órás1 munkahét, javultak a munkakörülmények, a továbbképzési lehetőségek, A bizalom és a megbecsü­lés azonban kötelez is. A tár­sadalom, s szűkebb értelem­ben véve a megye lakossága, joggal várja el most, hogy a tanácsi dolgozók még nagyobb hozzáértéssel, alapossággal hajtsák végre feladataikat, hi­szen tevékenységük szorosan kapcsolódik a lakosság élet­körülményeinek alakításához, napi problémáinak intézéséhez, megoldásához. A tanácsi dolgozók körében általános megelégedettséget ki­váltó, a szakmai képzettségi szint emelését a magasabb szintű munkavégzést ösztönző új bérezési réndszer hozzá kell járuljon ahhoz, hogy a taná­csok apnarátusainak dolgozói még körültekintőbben, lelkiis­meretesebben intézzék a lakos­ság ügyeit, kerüljék a bürok­ratikus vonásokat az,üsyinté- zésben és sokoldalú informá­ciót nyújtsanak az ügye"—bajos dolgaikkal hozzájuk forduló állampolgároknak — mondotta végül a megyei tanács elnöke. Új konténertípus Az Alumínium Alkalmazástechnikai Központban a Belkeres­kedelmi Minisztérium megbízásából új típusú konténereket készítettek, amelyek elsősorban élelmiszerek szállítására és árásítópultnak is használhatók. Ezzel elkerülhető a nehéz fi­zikai munkát igénylő árurakodás. Az újfajta alumínium konténerekből még az idén 2800 darabot készítenek. (MTI foto: Csikós Gábor felvétele — KS) Rekonstrukció Simontomyán i Európa legksrszerűbb ovára lesz ii. A Simontornyai Bőrgyárban rendhagyó módon készülnek a gyáralapítás kétszázadik év­fordulójára : befejezik a het­venes évek végére a gyár kor­szerűsítését. A munkálotok — a gyártelepítés, gépesítés — közel félmilliárd forintba kerül­nek. A rekonstrukciót a gyár saját beruházásaként, részben állami hitellel valósítják meg. * A könnyűipari miniszter a simontornyai javaslatot szak­véleményezés után elfogadta és májusban az Állami Terv- bizottság elé terjesztette, s in­nen a Minisztertanács elé ke­rült a simontornyai rekonst­rukció ügye, ahol elfogadták a programot. A beruházás kivi­telezésének kezdési időpontja napra nem állapítható meg, hisz 1970 óta számíthatjuk, te­hát egy időben kezdődött a mostani folytatás a teljes re­konstrukcióval. A szünet, amely ismert módon tartott — tehát az üzemcsarnokot csak raktározásra használták — ez év tavaszán már megszűnt, hisz a gyári beruházással fog­lalkozó szakemberek dolgoz­tak, sok száz órát fordítottak arra, hogy a legjobb megoldást találják. A fejlesztés teljes költsége 470 millió forint. Ebből 226 millió költségvetési hozzájárulás, a fennmaradó összeg jelentős része állami kölcsön, melyet a gyár tíz év alatt fizet vissza, utolsó rész­letét 1987-ben. A fejlesztés három év alatt fejeződik be. Ennek kihatása minden egyes dolgozót érint, hisz az építési, szerelési munka gyári szakemberek feladata lesz, a munkálatokban részt vevő franciák csak a gépek fel­állításánál segédkeznek. Rend­kívüli feladat lesz betelepíteni a hatezer négyzetméteres üzemcsarnokot, mert ugyaneb­ben az időben nem csökkenhet a termelés. Tehát amíg egyik gépegységet telepítik, a másik­ra úgy kell szervezni a mur­vát, hogy a termelés ne csök­kenjen. Sőt a beruházás utol­só szakaszában a termelés már láthatóan is növekedni fog. Hisz a beruházás, eredménye-1 képpen a jelenlegihez viszor nyitva lényegesen nagyobb ka-1 pacitásá' lesz a bőrgyárnak. Nem kevesebb mint másfél millió négyzetrrjéterrei több bőrt tudnak majd adni a fel­dolgozóiparnak, mint jelenleg. A kívülállónak nem sokat mond, hogy naponta, akkor, három év múlva, több mint félezer tonna nyersbőrt kell fel­dolgozni. Az új kikészítőcsarnokba te­lepítik át a krómgyárat, a krómgyár helyén pedig egy másik kikészítősort létesíte­nek. Az új kikészítőcsarnok­hoz a jelenlegi tmk-üzem szomszédságában háromszintes fejépületet készítenek. Ebbe helyezik el az.épületet kiszol­gáló és irányító berendezése­ket, valamint a szükséges iro­dákat. Ebben az épületben ké­szítenek a munkásoknak kor­szerű öltözőket, fürdőket. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg meglévő öltözők és fürdők megmaradnak — a régi gyár­ban — de az új csarnok köz­ponti épületében háromszáz személy tud kényelmesen öl­tözni és fürödni. A fejlesztés befejezése után a gyár termelése á jelenlegi áron számolva közel 1,2 mil­liárd forint lesz. A krómos- üzemben — mint kulcshely — lesz jelentősebb a fejlesztés: a jelenlegi évi 1,7 millió négy­zetméteres felsőbőrtermeléssel szemben több mint hárommillió négyzetmétert tudnak majd kikészítem. Igen jelentős és egyben a korsze­rűségre utal, hogy ez a nagy­arányú termelésfelfutás sem jár létszámnövekedéssel. En­nek feltételei a fejlesztési terv­ben biztosították. A változat­lan létszámmal való többlet- termelés, az új technológiák bevezetése, általában az egész gyártásszerkozet korszerűsítése, illetőleg a belső szállítás át­szervezése teszi lehetővé. A termelésfejiesztés, tehát az éj gyár üzembe lépése nem­csak azt jelenti, hogy több bőrt tudnak Simontornyáról a cipő­gyárakba küldeni, hanem jobb minőséget is. A francia együtt­működés hozzájárul ahhoz is, hogy a vállalat termékeinek minőségét is növeljék, illető­leg a magasabb értékű bőrök aránya emelkedjen. Néhány szót a gazdaságos- ságról. A krómgyári termékek átla­gos átfutási ideje jelenleg 45 napot tesz ki. Ennek lecsök­kentését célozza a mostani kor­szerűsítés is. S ez akkor jelen­tős, ha figyelembe vesszük, hogy a simontornyai gyár ki­zárólagosan külföldi nyers­bőrök feldolgozását végzi. Mondhatjuk úgy, hogy jelen­tős lesz a valutamegtakarítás is, hisz amennyiben a 45 na­pot sikerül a terv szerinti 27- re csökkenteni, kevesebb kész­lettel kell a gyárnak rendel­kezni, ugyanakkor előbb ke­rülhet piacra a simontornyai bőrből készített ruházati ter­mék. A beruházás rekonstrukciós jellegű, ez azt jelenti, hogy a termelést nemcsak új épü­letekkel, berendezésekkel nö­velik, hanem a már meglévőket is korszerűsítik. Az egész re­konstrukciós folyamat, gyorsí­tása és megfelelő irányítása miatt - a generáltervezői és ge­nerálkivitelezői munkát a.gyá­ri kollektíva végzi el. Ettől az egész folyamat gyors lebonyo­lítását várják, ugyanakkor azonban ebből kifolyólag rend­kívül nagy feladat hárul az építési, beruházási részlegre. Külön kell szólni a termelő­üzemek vezetőinek, dolgozói­nak felelősségéről. Mert né­hány gyárrészleget termelés közben kell áttelepíteni új he­lyére. Nagy és felelősségteljes munka vár tehát a simontor­nyai kollektívára. Következik: Munkások és vezetők a nagy vállalkozásról. PÄEKOVÄCS JENŐ 1974. augusztus 10.

Next

/
Thumbnails
Contents