Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-08 / 184. szám

i I I I' Napilapok, hetilapok, folyóiratok Növekvő forgalom—Népújság Ausztráliába — Gondok a kézbesítéssel Ha grafikont készítenénk arról, hogyan alakul, változik a sajtótermék — újságok, fo­lyóiratok, alkalmi kiadványok — forgalma megyénkben, egy nem meredeken, de állandóan felfelé haladó vonalat kap­nánk. A dolgok elébe vágva, máris megállapíthatjuk, hogy ez, többek között azt a nö­vekvő szellemi igényt is bi­zonyítja, amely az ország, azon belül megyénk lakossá­gát jellemzi. Másképpen; a sajtótermékek számának ro­hamos növekedése életszínvo­nalpolitikánk érvényesülésé­nek hasznos velejárója is. Vaszari Gyulától, a megyei postahivatal hírlaposztályá­nak vezetőjétől a mostani saj­tótermékek forgalmát tartal­mazó adatok mellett az 1971-es kimutatásokat is el­kértük. Reggel, az újságot kézbe vé­ve bizonyára kevesen gondol­nak arra, hogy *a lap hosszabb- rövidebb éjszakai, kora haj­nali utazás után kerülhet a lakásokba. A Budapesten megjelenő központi napilapok is vonattal érkeznek me­gyénkbe, s 6 helységünkbe a vasút szállítja azokat. A töb­bi község már közúti jármű­vekkel — autóbuszokkal, postajáratokkal — kapja a küldeményeket. Mennyi újság érkezik na­ponta Tolna megyébe? A leg­több a párt központi lapjá­ból, a Népszabadságból, át­lagban napi 16—17 ezer. A szakszervezet lapjából, a Népszavából 3500—4000, a Ha­zafias Népfront lapjából, a Magyar Nemzetből 1100—1200 érkezik. Ezenkívül jelentős számú olvasója van megyénk­ben a Magyar Hírlapnak és a Népsportnak. Előbbiből 900 —1000, az utóbbiból pedig 3800—4000 lappéldány talál ol­vasóra. Mindezek csak a na­pilapok, de a hét néhány nap­A Nemzetközi Közgazdasági Társaság 1971-ben azzal a kéréssel fordult a Magyar Közgazdasági Társasághoz, hogy 1974-ben vállalja el a IV. közgazdász-világkongresz- szus megrendezését. A Ma­gyar Közgazdasági Társaság eleget téve a kérésnek, vál­lalkozott a kongresszus meg­szervezésére, melyre 1974. augusztus 19—24-e között ke­rül sor Budapesten. A Nemzetközi Közgazdasá­gi Társaságot az UNESCO társadalomtudományi osztá­lyának kezdeményezésére, 1950-ben alakították. Célja, hogy elősegítse a személyi kapcsolatok és a kölcsönös megértés fejlesztését a világ különböző részein élő köz­gazdászok között. A Nemzetközi Közgazda- sági Társaság kongresszusai alkalmat nyújtanak a világ közgazdászainak, hogy a vi­lággazdaság legfontosabb kér­déseiben kicseréljék nézetei­ket és vitákat folytassanak. A társaság eddig három világ- kongresszust rendezett: Ró­mában 1958-ban, Bécsben 1962-ben, és Montrealban 1968-ban. A IV., most meg­rendezésre kerülő kongresszus lesz az első olyan világtalál­kozó, amelyet szocialista or­szág fővárosában rendeznek. A világkongresszus a világ- politika és a világgazdaság fontos kérdését; a gazdasági ja csúcsidő a terjesztőnek, a postának. Csúcsforgalmat je­lent a Képes Újság, a Nők Lapja megjelenése, s egyre inkább a Magyarország is. A felsorolt sajtótermékek csak töredékét jelentik annak a mennyiségnek, amelyet a Pos­ta terjeszt. A mostani kimu­tatások szerint megyénkben 185 rendszeresen megjelenő hazai sajtóterméket, 36 idő­szaki kiadványt, 118 féle kül­földi újságot, folyóiratot, szak­lapot terjesztenek. Ez össze­sen 339. összehasonlításul kö­zöljük, hogy országosan ez a szám több mint hétszáz. Mind ez ideig nem esett szó la­punkról, a Tolna megyei Népújságról. Példányszámát tekintve ebből fogy a legtöbb megyénkben; 27 és fél ezer na­ponként. 1971. júliusában még 20 071, az idén júliusban pe­dig 24 825 előfizetőnk volt. Általában — egy-két kivétel­től eltekintve — hasonlóan növekedik más lapok előfize­tőinek tábora is. Érdekesség­ként említjük, hogy a Tolna megyei Népújság számos pél­dánya jut el rendszeresen az országhatáron túlra. Vannak olvasóink a Szovjetunióban, Ausztráliában, Angliában, az NSZK-ban, az NDK-ban, Franciaországban és Jugoszlá­viában, valamint az Amerikai Egyesült Államokban is. Mennyit költünk újságokra? 1971 júniusában 2 millió 214 ezer forintot, az idén június­ban pedig jóval több mint 2 és fél millió forintot adtunk sajtótermékért. Idén májusban összesen 2 millió 20 ezer darab újság, fo­lyóirat, egyéb kiadvány talált gazdára megyénkben. Sző­kébb hazánk közel 260 ezer lakosával számolva a csecse­mőtől az aggastyánig 7,93 saj­tótermék jut személyenként. Két városunk vezet, s közü­lük is Szekszárd az első a ha­integráció területi és ágazati* problémáinak megvitatását tűzte napirendjére. A téma aktualitását nemcsak az a tény indokolja, hogy a világ­nak úgyszólván ma már nincs olyan régiója, ahol ne lenne kialakulóban az országok va­lamilyen gazdasági közössége, hanem az is, hogy a világ- politikában végbemenő válto­zások új lehetőségeket terem­tenek és távlatokat nyitnak meg új együttműködési for­mák és az integrációs törek­vések számára, A Magyar Közgazdasági Tanács — vendégként — mintegy 100—120 neves köz­gazdászt — köztük Nöbel-dí- jasokat — is meghívott a kongresszusra, melyre egyéb­ként mintegy 1300—1500 szak­ember várható a világ min­den részéből. A kongresszus előkészítésé­re 12 tagú programbizottság alakult, amelyben Anglia, Ar­gentína, az Egyesült Államok, Franciaország, Ghana, Japán, Lengyelország, Magyarország, a Német Szövetségi Köztársa­ság, Svédország, Szovjetunió közgazdasági társaságainak képviselői vesznek részt. Ma­gyar részről Csikós-Nagy Bé­la, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, a programbi­zottság tagja. A kongresszus 10 munka- csoportban folytatja majd munkáját. vonta egy lakosra jutó 14,12 darabszámmal. Hadd időz­zünk még egy kicsit lapunk­nál, amelyből a szekszárdiak­ra átlagosan közel 6 darab jut havonta. Dombóváron ez a szám — sajnos — alig éri el a 2,5-det. A problémák, gondok nem kerülik a megyei hírlap hiva­talt, közismert rövidítésével MEHIV-et sem. Nem is a ben­ti, irányító, szervező munká­val van a baj, hiszen az itt dolgozók tavaly áprilisától él­vezhetik a gépi adatfeldolgo­zás előnyeit. Gondokat a la­pok házhoz juttatása, kézbesí­tése okoz. Sokszor, sok he­lyütt leírták már, hogy kevés a kézbesítő, s a meglévők között is nagy a fluktuáció. Némi vigaszt nyújt az, hogy a tavaly biztosított kedvezőbb fizetési, kereseti lehetőségek ezt a mozgást csökkentették. Jelenleg 11 hírlapárus, 280 kézbesítő és 41 csak hírlap­kézbesítő működik megyénk­ben, s végzi a fizikailag csep­pet sem könnyű lapterjesztést. Ezenkívül a megye posta- hivatalai közül 78-ban vásá­rolhatunk újságokat, de 41 üzemben, 91 iskolában, 7 utasellátó elárusító helyen, 10 ÁFÉSZ-üzletben, 2 dohány­boltban, 3 rríagántrafikban, 11 pavilonban is hozzájuthatunk kedvenc lapjainkhoz. A MEHIV-nél külön szervezői gárda is működik, amelynek elsődleges feladata a postahi­vatalok terjesztési munkájá­nak segítése és újabb előfi­zetők felkutatása. Róluk szól­va nem feledkezhetünk meg azokról a politikai, társadal­mi szervekről sem, amelyek nélkülözhetetlen segítséget ad­nak a szervezőmunkához. Jelenleg csendes napokat él­nek a MEHIV-nél. A nyár általában — s különösen vi­déken — kisebb forgalmat hoz a többi évszaknál. A tá­jékozottság igénye viszont ál­landóan nő, s ezt bizonyítja, hogy egyre többen olvassák az újságokat, köztük lapunkat is. Idősebb munkatársaink még jól emlékeznek arra, amikor a lapunk példányszáma alig érte el a két-, később négy­ezret. Ma pedig? Nem lesz meglepetés, ha rövidesen a 30 ezres megjelenési példány- számról tájékoztathatjuk olva­sóinkat. — vj. — Tanévkezdés előtt Megfelelő a A leendő első osztályosok már bizonyára megkezdték a visszaszámlálást — számon tartják, hogy az iskolaév kez­detéig még hányat kell alud­niuk. A tan- és írószerellátá­sért felelős illetékesek azonban már korábban felkészültek az augusztusban várható csúcs- forgalomra. A megyeszékhely közép- és alsófokú oktatási in­tézményeinek tankönyvekkel történő ellátását idén is a Ba­bits Mihály könyvesbolt bo­nyolítja le. A tankönyveknek mintegy háromnegyed része már a raktárban várja, hogy elszállítsák az iskolákba. A hiányzó mennyiség is hama­rosan megérkezik, várhatóan e hónap közepéig. Az általános iskolákban biztosan, a közép­iskolákban és szakmunkáskép­ző intézetekben pedig való­színűleg nem lesz tankönyv- hiány. Ha mégis késik a szál­lítás, úgy ez csak néhány tan­könyvre korlátozódik, az ellá­tást alig befolyásolja. A szek­szárdi iskolákban öt-hatszáz­ezer forgvt értékű könyv talál A világ közgazdászai Budapesten iifármelyik ujjúnkat harapjuk... fáj! A jelek szerint egyebet tenni még sem lehet, mert o gonddal készített előrejelzések szerint — nem hiába szá­molt ezzel a megye közoktatási hálózatának távlati fejlesz­tési terve sem — számos évekig lesz még gondunk a peda­gógusok hiánya. A szakképzetlen nevelők beállításának kény­szere pedig legföljebb enyhül az elkövetkező évek során, de megszabadulni ettől — mivel a szabadulás sikere nem­csak helyileg illetékesek erőfeszítésén múlik —, nem tudunk. Ismert, hogy kevés a pedagógusunk, úgyszólván az ok­tatás-nevelés minden szintjén. Szakképzett óvónőnk sincs elegendő egyebek között és ez már évekkel ezelőtt is sok főfájást okozott megyeszerte, de főként a megyeszékhelyen. Sok remény arra, hogy a képesítés nélkül alkalmazott, érettségivel rendelkező fiatal lányokon kívül kerül és a megkívánt számban kerül óvodáinkba elég szakképzett óvó­nő — nincs. S ez azért érdemel újólag szót, mert az iskolai életre fölkészítő intézményhálózatunk bővüL A több óvodá­ba mind több óvónőre lenne szükségünk— Lapunk egyik minapi számában olvastuk a hirdetést, hogy „Óvónői állás betöltésére érettségivel rendelkező nőket" vesz föli a szekszárdi déli kertvárosi óvoda. Mi az, ami miatt ki kell emelnünk a tömegével meg­jelenő álláshirdetések halmazából ezt a hirdetést? Az a tény, hogy a városi tanács illetékes osztálya csak Szek- szárdra kilenc óvónői állást hirdetett meg az idén. A kilenc állásra mindössze egy friss diplomás óvónő pályázott A mínusz nyolc tehát komoly hiány és nem csoda, ha a cím­ben jelzett műveletre ösztönöz bennünket Szekszárdon jelenleg 10 tanácsi óvoda működik 60 óvónővel. Tizenhármán képesítés nélküliek a hatvanból. Úgy tűnik, óvónőink sokan vannak. Tévedés. Kevés ez a „sok", jóllehet országosan is szép átlagnak számít, hogy 35—40 gyerek foglalkoztatását két óvónő végezheti nálunk. Mint tudjuk, szeptemberben megnyitja kapuit a Ka­darka utcai új óvoda. Ot szakképzett óvónőre lenne szük­sége ennek a létesítménynek. Viszont mint említettük, a kilenc pályázatra csak egy pályázó szegődött hozzánk. Ezért került sor arra az „így is fáj, úgy is fáj" megoldásra, ami miatt érettségizetteket keresnek óvónői állások betöl­tésére. Az új intézmény szakgárdáját ugyanis más óvodák­ból vonják el illetékeseink. Szám szerint négyet. A hiány sajnos így is hiány marad és ne áltassuk magunkat! Amíg az óvónői utánpótlás fölgyorsítása érdekében létrehozott óvónői szakközépiskolák első végzős osztálya munkába nem lép, alapvetően nem vált derűsebbre a mostani kép. Addig számolnunk kell még azzal, hogy gyarapodó óvodáink szakemberekkel való ellátását nem tudjuk száz százaléko­san megoldani. De nem tudunk valahány képesítés nélküli óvónőnknek sem lehetőséget biztosítani a képesítés leve­lező úton történő megszerzésére, mert az óvónőképző in­tézeteknek nappali és levelező tagozatai zsúfoltak. A me­gyék keretszámai pedig — hiába a sok jelzés ezek tartha­tatlanságáról — nem módosulnak a szükséghez igazodva! Az óvónők krónikus hiánya azonban nemcsak képzési probléma. Tisztelet a kivételnek, de a pályakezdő, vagy helyváltoztató óvónőket rendszerint nem várja szolgálati la­kás, még csak ígéret sem, hogy letelepedési szándékuk már induláskor megkapja a szükséges támogatást. Egyebek kö­zött tehát ez is nehezíti a megfelelő kádergazdálkodást, holott a közérdek csakugyan az lenne, hogy gyarapodó szá­mú óvodáinkban — lévén a nevelés tudomány és tudomány­ként az egyik legnehezebb tudomány — szakképzett óvó* nők dolgozzanak— Mindenesetre, ha változnának végre a keretszámok, ha kedvezőbb pályakezdési lehetőséget biztosítanánk, keve­sebbszer kellene a leírt módon az ujjúnkat harapni. •— óa — tankönyv* és írószerellátás gazdára a könyvesbolt közre­működésével. Az árak hason­lóak a tavalyihoz. A papír- és írószerboltban — a Népbolt 23. számú egységé­ben — megmutatkozott a jú­lius 10-től augusztus 15-ig tar­tó húszszázalékos ármérséklés, amely azonban csak a füzetek­re vonatkozik (a spirálfüzetek kivételével). A zsebkendőnyi eladótérrel rendelkező üzlet a tavalyi 4,5 milliós forgalmát idén várhatóan háromszázezer forinttal megtoldja. Az iskolák által meghatáro­zott füzetcsomagok már készen várják a vevőket. Július 10-re több mint harmincféle variá­cióban készítették el a hatezer csomagot, amelyeken feltüntet­ték az értéket, a húsz száza­lékból adódó kedvezményt és a fizetendő összeget. A hiány­cikkek listáján mindössze né­hány apróság szerepel: így például a sima lapu spirál­füzet, a piros és a kék-piros színes ceruza. Sokféle golyós­tól* közül lehet választani, saj­nos a húsz forintnál olcsóbbak­ból kicsi a választék. Több mint százféle iskolatáskából áll a készlet, viszont a több­szöröse is elfogyott volna an­nak a harminc darab vállra akasztható táskának, amelyet elsősorban a nagyobb diák­lányok kedvelnek. Az idősza­kos árleszállítás hatása kedve­zően befolyásolta a bolt for­galmát. Tavaly júliusban 334 ezer, idén pedig 492 ezer forint volt a havi forgalom. így vár­hatóan mérsékeltebb lesz az augusztus utolsó és szeptem­ber első napjaira jellemző túl­zsúfoltság. A gyors kiszolgálást könnyebben biztosítja a hat eladó — no és a raktár polcain mennyezetig tornyosuló, előre csomagolt füzetkötegek. 1974, augusztus 8»

Next

/
Thumbnails
Contents