Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-06 / 182. szám
Fölyfafódilc © feísőöítferás lí@fs*©FSsftése Határozott idejű kinevezések — Irányelvek az oktatók munkaköri követelményeiről Újabb intézkedések láttak napvilágot az egyetemi-főiskolai munka továbbfejlesztésére. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete értelmében a jövőben egyes felsőoktatási munkaköröket határozott idejű munkaviszonnyá alakítanak. Az intézkedés hatálya kiterjed az egyetemeken, az egyetemi jellegű főiskolákon, valamint a főiskolákon létesített tanársegédi és adjunktusi munkakörökre. A határozott időre szóló megbízatás lehetővé teszi az oktatók egészséges cseréjét, a termelésben dolgozó kiváló szakembereknek az oktatómunkába való fokozatos bevonását. A tanársegédi, illetve adjunktusi megbízás legfeljebb öt évre szól, de több ízben is meghosszabbítható. Hazánkban jelenleg az 55 felsőoktatási intézményben együttvéve csaknem 3400 tanársegéd, 3890 adjunktus folytat oktató-nevelő munkát. Az egyetemeken és az egyetemi jellegű főiskolákon szeptember 1-től, a főiskolákon pedig a ' felügyeletet gyakorló miniszter, illetve országos hatáskörű szerv vezetője által meghatározott időponttól lehet legfeljebb öt évre szóló munkaszerződéssel alkalmazni a tanársegédeket és az adjunktusokat. Nem vonatkozik a törvényerejű rendelet a honvédelmi miniszter és a belügyminiszter felügyelete alatt álló főiskolákra (akadémiákra), továbbá az egészségügyi miniszter felügyelete alatt álló felsőoktatási intézményeken az egyes orvosi munkaviszonyban alkalmazott tanársegédi és adjunktusi munkakörökre. Miniszteri utasítás összegezi az egyetemi és a főiskolai oktatók munkaköri kötelességeit, és irányelvek részletezik ennek alapelveit. Ezek alapján augusztus 31-ig oktatói munkakörönként — azok sajátosságainak megfelelően — az egyes felsőoktatási intézményekben ki kell dolgozni az intézróény oktatóival szemben támasztható követelményeket. A tanársegédeknek tudományos továbbképzési ösztöndíjasként — vagy szakképzettségüknek megfelelő munkaterületen — szerzett kétéves gyakorlattal kell rendelkezniük. A tananyag alapos és részletes ismeretén kívül bizonyos alapvető pedagógiai készséget is fel kell mutatní- ok. Az adjunktusi kinevezéshez legalább 4—5 éves egyetemi, vagy főiskolai oktatói, illetve a szakterületen szerzett gyakorlat szükséges. Az oktatott tantárgy anyagának alapos, széles körű ismeretén és a pedagógiai készségen kívül saját tudományos munkájuknak eredményét is produkálniok kell. A miniszteri utasítás irányelvei részletezik a docensekkel, illetve az egyetemi és főiskolai tanárokkal Szemben támasztható igen magas követelményeket is. Az egyetemi-főiskolai tanároknak legalább tízéves oktatói, vagy termelési gyakorlattal kell rendelkezniük. Egyebek között ismerniük kell az oktatás és a gyakorlat szervezési kérdéseit, feltétel, hogy tankönyveket, jegyzeteket készítsenek. Tv-naplS Hétvége A hét vége némileg komo- rabbfa sikerült, mint ameny- nyire a kánikula indokolta volna, de legalább ismét láthattuk a 30-as évek nagy sztárját, Greta Garbót, akinek számos jelzője közül az „isteni” sem hiányzott. Egy 1930- as kiadású lexikon szerint „senki nála mélyebben nem ábrázolta a női lélek csodálatos kettősségét, ártatlanság és tisztaság, angyal és állat harcát, vagy öntudatlan egymáshoz közelségét az asszonyt érzelemvilágban”. A kortárs-kri- tikus bizonyára a nehézkes fogalmazás ellenére is pontosan így érezte, s ha ma némi fenntartásaink vannak, azt inkább az ízlésforma bekövetkezett gyökeres változásának tudhatjuk be. Ma már egy kicsit mo- solygunk „a női lélek csodálatos kettősségén”, nem beszélve az „angyal és állat harcáról”, Varga Domokos: HDlaohhosfomafű Első fiúnknak, Andrisnak még nem volt járókája, őt kénytelen-kelletlen az ágyában tartottuk, míg meg nem tanult járni. Jobban mondva: kiraktuk néha a rekamiénkra, vagy a padlóra is. ha elég piszkos volt már a rajta lévő kezeslábas, vagy egyéb ruhanemű ahhoz, hogy hamarosan úgyis át kelljen öltöztetni. Kiraktuk, de aztán vissza is tettük, mert már akkor is olyan volt, mint a higany: éber figyelemmel kellett lesnünk minden mozdulatát, le ne rántson, fel ne döntsön valamit, * erre nem mindig értünk rá. Egyszer az történt, hogy ismét így ágyba rekkent- vén a gyereket, nyugodtan rácsuktuk az ajtót. Ordít egy sort, aztán elhallgat Ordított valóban, majd el is hallgatott. Volt az ágyában néhány ártalmatlan játékszer, gondoltuk azokkal szórakozik, ha ugyan el nem aludt Megnyílt a nemzetközi közgazdasági nyári egyetem Faluvégi Lajos pénzügy- miniszter, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat köz- gazdasági választmányának elnökségi tagja nyitotta meg hétfőn a TIT budapesti szervezete és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem által közösen szervezett nemzetközi közgazdasági nyári egyetemet. A Makarenko utcai nyelvintézetben megtartott ünnepségen 14 országból érkezett vendégek vettek részt. Az augusztus 16-ig tartó rendezvénysorozaton határainkon túlról érkezett egyetemi tanárok, egyetemi hallgatók, üzletemberek, tudományos munkatársak 10 előadást hallgatnak hazánk gazdasági életéről, fejlődéséről, a gazdaságirányítás módszereiről, gazdaságpolitikai elveiről. A részt vevők többsége Angliából, Olaszországból, Spanyolországból, Dániából érkezett, de jöttek a baráti szocialista országokból is hallgatók. A rendezők nemcsak a külföldieket fogadják szívesen, hanem a magyar érdeklődőket is, mindazokat, akiket közelebbről érdekelnek a közgazdaság gyakorlati és elméleti kérdései. (MTI). Restaurálás a sixtusi kápolnában — meglepetéssel A vatikáni múzeumban található sixtusi kápolnában szombaton befejeződtek a freskók hét évig tartott restaurálási munkálatai. ÍV. Sixtus pápa 1481—1483 között rendelte meg Peruginó- nál, Botticellinél, Ghirlandaio- nál, Luca Signorellinél és Co- simo Rossellinél a Mózes és Krisztus életéről szóló, most restaurált freskókat. A szakértők és múzeológu- sok igen elégedettek a restaurálási munkálatok eredményével, mert sikerült visszaadni a freskók eredeti színeit és tónusait. Különösen fontosnak tartják, hogy az aranyportól származó fényhatások eredeti szépségükben érvényesülnek. Érdekes leletnek számít, hogy a márványkeretek megtisztításakor a gipsz-stukkók alól előbukkantak a freskók latin nevei, ezek létezéséről csak most szereztek tudomást. így derült ki az is, hogy a Krisztus megkeresztelése című, eddig Bottegának tulajdonított freskó voltaképpen Perugino műve. Hanem egyszerre zöirrent a szobaajtó, azé a szobáé, ahol az ő ágya állt, de két méterrel odébb. Hitetlenkedve néztünk arrafelé. Mi zöröghet? Hisz Andris az ágyában van! Üjabb zörrenés, sőt már-már dörrenés az ajtón. Szaladtunk, nyitjuk ki, de csak óvatosan, mert már érződik, hogy van mögötte valami, amit el kell tolni, hogy bemehessünk. Vagy ha nem valami, hált valaki. no persze: Andris ül ott a fenekén. — te hogy kerülsz ide? Beszelni se tud még, kilenchónapos mindössze, de a helyszíni vizsgálat mindent elárul. Felhajtotta az egyik kis- matracát (neki még több kis- matraca volt), s addig feszegette az ágy léceit, nyomta az egyiket jobbra, a másikat balra, míg az így támadt nyíláson lábbal, fenékkel le nem tudott ereszkedni a padlóra. Onnan aztán már semmiség volt az ajtóhoz másznia. Ű különben járni is korán tanult meg, tizenegy hónapos korában már vígan totyogott a pipaszár lábain. Vékony volt, de erős, inas kölyök: a saját súlyát könnyen elhordozta. Ment mint a veszedelem, amerre csak szabad teret, nyitott ajtót látott. Nem is bocsátotta meg soha, hogy nem engedtük már akkor a maga feje után rohanni, s ha kiszökött a lépcsőházba, felkaptuk visszahoztuk, mielőtt lebukfencezett volna. Ordított mint a sakál, hogy ő menni akar, menni, menni, nem számít a lépcső, nem számít semmi, csak eresszük a maga útjára Hozzá képest Bubu igazán jámbor, kellemes egykének bizonyult. Ő nem feszegette szét az ágya léceit, minek is feszegette volna, mikor állandóan le volt húzva a rácsa: kedve szerint bármikor kimászhatott a rekamiéra. Ö nem szökött ki a lakás ajtaján sem, minek is szökött volna, mikor kicsi korától fogva folyvást magunkkal hurcolász- tuk mindenüvé, erdőre-mező- re. le a városba, meg még messzebb is: egyéves kölyök- ként már Kolozsvárt is megjárta Ügy járta meg, hogy még nem is tudott járni. Miután hazajöttünk, akkor sikerült rávennünk az önálló mende- gélésre. Megvan ennek a forsza. Áll a gyerek a földön, s kapaszkodik valamibe, akár az ágyba, akár egy székbe, vagy más egyébbe. Kapaszkodik, de már nem olyan görcsösen, mint eleinte, mert az álláshoz, a fogódzva járáshoz már megszerezte a kellő biztonságot, csak támasz nélkül nem mer még elindulni. Hiába vezetgetjük kézen fogva, abban a reményben, hogy egyszer majd elereszti a kezünket, vagy engedi, hogy mi eresszük el az övét... nem; ez nem sokat ér. Egyet tehetünk, ha már megérett a helyzet, hogy önnálló- an járjon a gyerek: közvetlen közelről hívhatjuk magunkhoz. Mintha csak arról volna szó, hogy a székbe kapaszkodik vagy belénk, ahogy ott guggolunk mellette. Mindössze karnyújtásnyira voltunk tőle, mégis elég ahhoz, hogy el ne érjen, míg a széket el nem ereszti. Hívjuk, hívogatjuk kitárt karral, ennek nem tud sokáig ellenállni. Elvonja a kezét a széktől, s nyúl felénk, már a lába is mozdul, már az ölünkben is volna, ha mi nem húzódnánk közben hátrafelé, hogy még egy lépést kelljen tennie, még egyet, még egyet, talán már az ötödiket, talán már a tizediket, míg kiköthet végre a karunkban. (Folytatjuk) Írótábor Tokajban Darvas Jóssef-emlékünnepség Tissaladányban A Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága, a Magyar írók Szövetsége, valamint más intézmények közös rendezésében vasárnap megnyílt a harmadik alkalommal megrendezett tokaji író- tábor. A megnyitót a Borsod megyei Tiszaladány községben tartották, Darvas József-em- lékünnepséggel. A megemlékezésen részt vettek a táborozásra érkezett borsodi, valamint a megyéhez kötődő írók, költők, a párt- és tanácsi szervek képviselői, valamint nagy számban a község lakói. Az ünnepi megemlékezésen Vényei Gábor, a községi tanács elnöke bejelentette, hogy a tiszaladányi általános iskolát és a község egyik utcáját Darvas Józsefről nevezik el, azt a házat pedig, ahol a fel- szabadulás előtt menedéket talált, emléktáblával jelölik meg. Az auguszus 10-ig tartó tokaji írótábor résztvevői a következő napokban megvitatják a fiatalok, valamint a munkásság művelődési kérdéseit, részt vesznek író-olvasó találkozókon, s találkoznak az üzemek és a falvak dolgozóival. lévén ezek gyatra frázisok.' Bár az is igaz, hogy a ma embere gyakran alig tud mit kezdeni magukkal a filmekkel, amiket annak idején a Metro- Goldwyn gyár Greta Garbo nevével fémjelzett. A korábban vetített Somerset Maug- ham-film hamis egzotikumával, aggasztó ál-kínaiságával. ami egy szabvány polgári szerelmi háromszöget lett volna hivatva fölfrissíteni, inkább untatott, az Anna Karenina csodálatos világa pedig elsüly- lyedt az üres érzelgősségben. A Tolsztoj-regény nem ilyen, itt csak a mese váza maradt meg, ami ott erő, itt felszínesség, ami ott kritikai élt kap. itt pusztán látványosság. Greta Garbo viszont igazán nagy színész: egy mozdulat, arcának szinte Leonardót idéző rezzenése át tudja melegíteni az üres jeleneteket is, egy-egy percre élettel tölti meg Hollywood pénzben gondolkodó sivárságát. De azért azt se felejtsük el, hogy nemcsak az ízlésforma, a szépségeszmény is változott: ma már nem fesz- ménykép az ilyen nagyon ^törékeny. hangsúlyozottan nőies alak, ahogy a filmbeli Vronsz. kij is legföljebb a mesterkélt Hollywood-ideált példázza, s ma már aligha dobogtatja meg a női szíveket. A tragikus sorsú Sarkadi Imre síron túli üzenetként hangzó poszthumusz drámája szabályos történelmi darab,' ókori díszletek között, ókori cselekménnyel. De ha egy kicsit is ellenőrizzük a történelmet, hamis Hannibállal állunk szemben: ez nem a Liviusból ismert pun vezér. A mítizált Hannibál—Scipio találkozás sem így zajlott le, mert a valóságban, a nevezetes zamaí csata előtt hivatalosan találkoztak. Sarkadi Hannibálja elfáradt, békét kereső, kiábrándult ember, Livius azonban másként tudta: „Veszedelmes vállalkozásokban a legnagyobb merészséget tanúsította, .4 rendkívül okosan használta ki a kedvezd helyzeteket; teste- lelke mindig készen állt a cselekvésre; egyformán tűrte a meleget és a hideget... ö indult el mindig elsőnek, gyalog vagy lóháton, ő volt az első, aki ütközetbe rohant, s az Utolsó, amikor vissza kellett vonulni a csatából.” Másodrangú kérdés, hogy a drámában többször emlegetett: „Bála” istent a karthagóiak nem ismertek, Baal Hammoni és Tanit istennő osztozott ä pun mennyország hatalmában.' A történeti tények — csak az egészen szembetűnőeket említettük — ilyen mellőzése aligha véletlen, s csak arra gondolhatunk, hogy Sarkadi személyes élményét foglalta az ókori keretbe, nem a történeti hűségre volt gondja, hanem arra, hogy önmagáról valljon. De mit üzen nekünk a töredékekben fennmaradt Hannibál, amit Siklós Olga kerekített drámává? Van a drámának egy mondata, ami a megfejtést sejteti: „Tudtam győzni, de nem tudtam mit kezdeni a győzelemmel” —•' mondja Sarkadi-Hannibál, s ahogy visszaemlékezünk rá és sejtelmes halálára, a győzelmével viaskodó Sarkadi Imre jelenik meg, aki élni akart, —« erről is beszél a dráma végén — de túlságosan elfáradt ahhoz, hogy tudjon is élni. Nem hibátlan dráma a Hannibál, az a feszültség is hiányzik belőle, ami pedig drámaírói erejét jelentette, mégis nehéz volt meahatódás nélkül nézni ezt a távolból hangzó vallomást, békéről, boldogságról, arról, ami után Sarkadi sóvárgott,de amit megvalősíta-; ni nem volt képes. ■ Gábor Miklós bölcs mérték- tartással játszotta szerepét- az inkább régiségkereskedésre,1 mint Hannibál sátrára emlé^ keztető díszletek között ^ i
