Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-06 / 182. szám
I ki újság íré jegyserfűieréboi Tessék elolvasni! t i iái vizsgázlak a szekszárdi szakmunkástanulók r ilyenkor augusztus elején fnár azok az idén végzett fiatal szakmunkások is munkába álltak, akik — kihasználva az utolsó nyár adta lehetőséget — hosszabb szabadságot „engedélyeztek” maguknak. A szakmunkásvizsgák június második felében, július elején zajlottak le. A tapasztalatokról kérdeztük a megye legnagyobb ilyen jellegű intézményének, a szekszárdi 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóját, Kaszás Jmrét. r Nápolyt látni és — természetesen nem meghalni, hanem egészségben, élményekben gazdagodva hazaérkezni; fölkeresni Párizst, eljutni Amerikába, ismerkedni Görögországban az antik kultúra emlékeivel, Bokharában Kelet mesés szépségével: érthető igény ez, és örvendetes, hogy egyre többen vannak, akiknek zsebe is bírja ezeket az utazásokat. Örülnünk kell annak is. hogy ma már az emberek többsége azért utazik, hogy lásson, tapasztaljon, üdüljön, s nem pedig azért, hogy valamilyen „cuccot” hozzon külföldi útjáról. Fenyeget azonban egy újfajta veszély. Mintha napjainkban kezdene státusszimbólummá válni, hogy ki hová utazik. Az idén például az számit igazán menőnek, aki „Spanyolba” tart. Nem megvetendő továbbá görögországi vagy olasz- országi utazás sem, de aki például a román vagy a bolgár tengerpartra készül, jobb, ha nem is nagyon emlegeti. A sznobság rendkívül járványos betegség. Aki megkapja, képes erején felül áldozatot vállalni, csakhogy elmondhassa, például járt a Pradóban. Az élmény háttérbe szorul, a fontos az esemény megtörténte, és az, hogy erről beszélni lehet S miközben folyik' a tülekedés a legkülönbözőbb divatos utakért, végképp háttérbe szorul a haza megismerése, a belföldi turizmus. Holott Magyarország legkülönbözőbb tájai kínálják a Az elmúlt tanévben 1846 tanuló közül 673 volt a vizsgázók száma. A szakmák szerinti megoszlás eléggé változatos: hatvanhárom leendő szerkezetlakatos, ötvenhét női szabó, ötvenhat kőműves, ötvenhárom autószerelő és negyvenegy villanyszerelő állt a vizsgabizottság elé. Ugyanakkor egy kalapos, egy címfestő, két műkőkészítő, három bádogos, három mezőgazdasági kovács és három bognár is számot adott tudásáról —, hogy csak azokat a szakmákat említsük, menjen külföldre, ha teheti. Sőt, igyekezzék minél többet látni! De ha anyagi helyzete vagy más körülmény nem teszi lehetővé a külhonba utazást, ne veszítse kedvét. Nézzen körül itthon, Magyarországon. Talál élményt, szépséget bőven. Persze nemcsak a balgatag szemlélet a gátja a belföldi turizmusnak. Sokszor nem megfelelő a propaganda, kevés az ötlet a belföldi programok szervezésében, nincs elegendő olcsó szálláshely. A két dolog azonban összefügg. Az igény kivívja a lehetőséget, a lehetőség biztosítása viszont megteremti azt, hogy minél többen töltsék hasznosan szabadságukat, pihenésük idejét a határon belül is. Az újságolvasó, rádióhallgató, televíziónéző ember mindig kap ötleteket, hová menjen, mit nézzen a hazánkban. Ezúttal csak egyetlen lehetőségre hívjuk föl a figyelmet. Nemrég jelent meg Lengyel Dénes Irodalmi kirándulások című könyve. Aki kézbe veszi, valóságos túratervet készíthet magának; megismerkedni irodalmi emlékhelyeinkkel. amelyeket a legtöbben, illetve legkevesebben akartak elsajátítani. A megoszlás tehát eléggé szétszórt, az azonban kedvező jelenség, hogy a vizsgázók 72 százaléka — 487 felnőtt és nappali tagozatos tanuló — tizenkét szakmát képviselt. A felnőttek oktatása elsősorban a női szabó és a bőrdíszműves szakmákban történt. Mint Kaszás Imre elmondotta, mind a Bőrdíszművet, mind a Szabó Szövetkezetét dicséret illeti a jó előkészítő munkáért. Különösen a felnőtt bőrdíszművesek szerepeltek jól, közülük senki nem bukott meg. Az iskola vezetői elégedettek az idén végzettek eredményeivel. Annak ellenére, hogy a követelmények egyre magasabbak, a tavalyinál jobb, 3,21-es átlagot sikerült elérni. Összesen ötvenkét tanuló bukott meg. a vizsgázók 7,7 százaléka. Ök októberben tehetik le a javítóvizsgát,v addig a nappali tagozatos tanulók a fizetés helyett csak az ösztöndíjat kapják. Különösen jól szerepeltek a fényképészek (átlaguk 4,5), a szerszámkészítők (4,2), a karosszérialakatosok (3,8), de kőművesek és az ács-állványozók eredménye is az intézet átlaga fölött van <3,4—3,4). Mint megtudtuk, a legkiválóbbaknak augusztus végén adják át az intézetnél vállalatok, szövetkezetek és magánszemélyek által létesített alapítványokat. Áz utánpótlással sem lesz gond. Szeptembertől hétszáz első osztályos kezdi meg a tanulást a szekszárdi szakmunkásképzőben. A megyei tanács által megadott létszámkeretet minden nehézség nélkül sikerült betölteni, sőt az 1974—75- ös tanévben egy teljes osztályt tesznek ki a hegesztők. Sajnos a lányok számaránya változatlanul kedvezőtlen. Régóta készülök erre. Elmondom hót, holott tudom, hogy mondta már pályatársaim közül más is. Sokszor, mert örökzöld a téma, de nem a sajtó tartja életben, hanem a kulturáltságot sokszor kanosaiul értelmező vendéglátóipar, mely a belkereskedelmi miniszter tiltó táblái alatt serényen szolgálja ki a még anyacsóktól harmatos képű ifjakat és már a majommá váló visszavedlés határán álló ittas egyéneket. Nem tehetek róla, de nem tudok egyebet mint makacsul állítani, hogy sem az előbbire, sem az utóbbira nincs szükség. Nincs még egy olyan gazdálkodó szervezetünk, mely a vendéglátóiparéhoz hasonlóan magas haszonkulcsokkal dolgozna. Következésképpen nem jutna koldusbotra egyetlen kis- és nagyvendéglőnk, éttermünk, talponálló-italozónk, ha bennük kérlelhetetlen szigorral vétetnének a céllal megalkotott jogszabályok, rendeletek. Ha nem szolgálnák ki sem 20 ára előtt, sem azután szeszes itallal a 18 éven aluliakat sem azokat, akik azt is nehezen tudják kimondani, hogy alig-alig állnak a lábukon. A jövő-menő ember, alS sokszor kénytelen vacsorát útközben és a vendéglátásunk konyhájáról elfogyasztani, nagyon jól tudja, hogy az újságíró nem oktalanul prüszköl és nem is azért, mert nem tud más témához nyúlni. Megjegyzem ezt azok is tudják, akik rongybábuként hazavergődő hozzátartozóikat nem győzik kijózanító álomba tuszkolni, tudja ezt egyebek között az egészségügy, mely sokszor tömegesen kénytelen ellátni az eszméletvesztésig részegeket Tudják közrendünk őrei, hiszen őket riasztják, ha valahol valaki a részére nyakló nélkül kiszolgáltatott italtól elkezd úgy viselkedni, mint a tébolyodott Vagy egyszerűen csak fekszik, s olyként, mint akit a halál sújtott le váratlanul, holott „csak" a nem tudom hóA vártnál nagyobb siker Bezárta kapuit a Népbolt jubileumi kiállítása Hív, vár Magyarország! nyugodt pihenés lehetőségét, és egyre több az olyan kulturális esemény is, amelyre érdemes elmenni. A szegedi ünnepi játékok természetesen nem szűkölködik közönségben, de találomra meg lehet említeni Sopront, Debrecent, Gyulát, ahol szintén bőven akad látnivaló az ünnepi hetek, a virágkarnevál, illetve a várjátékok alkalmából. De még olyan kisebb helység is, mint például Nyírbátor igyekszik eseményt biztosítani az oda látogatónak. Függetlenül a különböző programoktól — egész nyáron kínálják szépségüket a tájak, látogathatók a műemliékek. És hányán vannak, akik szeretnének mindenáron „letisztelegni” a pisai ferde torony előtt, de még nem látták a soproni Kecske-templomot, sohasem jártak a debreceni Nagyerdőben, nem kapaszkodtak föl a sümegi vár romjához, és azt sem tudják, vajon- merre is van a Szelidi tó, hol keressék Ágasvárt. Egyszóval: fedezzük föl saját hazánkat! Senkit sem akarunk lebeszélni arról, hogy Szekszárdon, az 505. számú Szakmunkásképző Intézetben nagy a sürgés-forgás. Egy kiállítás díszleteit bontják. Két és fél millió forintnyi áru költözik vissza a boltokba, illetve kerül tulajdonába azoknak, akik az elmúlt héten előjegyezték. Mérleget készíteni egy ilyen bemutatóról, nem könnyű dolog. Nem lehet pontosan lemérni, hogy a vállalat, mely közel negyed századdal ezelőtt alakult, hogyan ismertette meg múltját, fejlődését, jelenlegi tevékenységét a látogatókkal. De az biztos, a látogatók szinte kivétel nélkül az elismerés hangján szóltak a látottakról.. Már az is kiváló eredmény, hogy nyolc nap alatt tizenkétezer vásárló vagy leendő vásárló nézte meg a közel ezer négyzetméteren rendezett kiállítást. A vendégkönyv több száz bejegyzése pedig egyértelműen az elismerés hangján szól. Embersics Lászlóval, a Tolna megyei Népbolt Vállalat hálózatirányítási osztálya vezetőjével, a kiállítás fő rendezőjével, a tanulságokról, tapasztalatokról beszélgettünk. Először általánosságban arról, hogy jó lenne — ezt a látogatók is felvetették — gyakrabban rendezni ilyen árubemutatót. De nem lehet, mert nincs hely. Most is azért kellett a kiállítást a jubileumi ünnepségeknél fél évvel hamarabb megrendezni, mert a tanintézet termei ebben az időben voltak üresek. Másutt pedig ennyi időre nem lehet termeket bérelni. Hogy jó lenne Szekszárdnak egy kiállítási csarnok? Hát persze, de előbb bölcsőde, óvoda, lakások, és még felsorolni is hosszú, mi minden kell. Többen azt tették szóvá, a bútorokat máskor is így kéne bemutatni. Kéne. És kéne ehhez kétezer négyzetméternyi területű bútorraktár. Persze, voltak kielégíthető kívánságok is. Akik a kiállított cipőket, ruhákat szeretnék megvásárolni, ősszel már valamennyit megtalálhatják a vállalat boltjaiban. De lemérhető volt a már forgalomban lévő kiállított áruk keresletének növekedése. A szépen berendezett bemutatón jobban észrevették a tárgyakat, mint a boltokban, és sokan a Korzóba mentek megvenni. Az osztályvezető elmondta, hogy az őszi cipők és ruhák rendelését módosítják. Azokból, amiknek közönségsikere volt, a korábban kértnél többet rendelnek. Az üvegárukat is sokan nézték meg. Sajnos, a kiállított tárgyak az AMFORA-cég csak ritkán látható kollekciójából álltak. Sok közülük ugyanis gyakran hiánycikk, s csak az árubemutató tiszteletére küldték Szekszárdra. De ősz elején talán néhány szebb kivitelű vázát, poharat, üvegkészletet újra láthatnak az üzletek polcain. A kiállítás vasárnap bezárta kapuit. A vállalat dekoratőrei, akiknek kiváló munkáját a vendégkönyv több száz bejegyzése is dicséri, most szétbontják a másfél hete elkészült bemutatót. Az áruk a szakmunkásképző intézet termeiből eltűnnek. Remélhetőleg újra látjuk azokat az üzletek polcain. — szí — nyadik korsó, pohár, vagy üveg sör, fröccs, avagy féldeci alázta utcán hempergővé! A közvélemény időnként érte- sül arról, hogy megbüntették ennek, meg ennek a vendéglátóipari egységnek ezt, meg amazt a dolgozóját, mert gorombán túlszámolt, hamisított, vagy súlycsonkított, netán egyéb szabályokba ütköző ballépést követett el. Arról már ritkábban értesülünk, hogy a fiatalok és ilyenolyan mértékben ittas személyek kiszolgálásáért Z—Y—X felelősségre vonása megtörtént. Kirótták az újbóli esetleg elkövetést megakadályozó nagyságú bír. ságot mind a fölszolgálóra, mind pedig az üzletvezetőre. Pedig sok ilyen publikációra lenne szükség, elsősorban azért, mert az egészséges közvélemény a közérdeket szolgáló jogszabályok tiszteletét, betartását várja és kéri számon. Másrészt, ha valahol a dolgozók kiviszik a 15. korsó sört, amikor már a hatodikat sem kellett volna kivin- níök, abban nemcsak a fölszolgáló marasztalható el, hanem az üzletvezető is. Valamelyik nap a nagy átmenőforgalmat kiszolgáló paksi halászcsárdában volt módom „gyönyörködni" egy bácsikában, aki a jelek szerint nem átfutó vendégként volt itt ismeretes. Az öregúr nagyon is otthonosan mozgott a halvacsorázók asztalai között, bőségesen eltelve mór azzal a nyomással, mely kritikátlanná teszi az embert. Az ittas bácsika belebeszélt a tányérokba, invitálás nélkül telepedett a telepedés ellen vadul tiltakozó asztaltársaságokhoz. Történt minderre valami érdemleges? Nem! A pincérek fölváltva ka-' lauzolták vissza a részeget saját asztalához, amit az, minél többet ivott, annál kedélytele- nebbnek talált magányossága miatt. így rövid idő múltán ismét karon kellett fogni igen gyöngéden. Nem, most sem tették ki a szűrét, hogy inkább máskor legyen szerencséjük. Maradt az ittas egyén és a faion még csak meg sem fordították azt a táblát, ami azt hirdeti, hogy kiszolgálása tilos lenne tulajdonképpen. A helyzet a megyeszékhely szórakozóhelyein sem sokkal kedvezőbb ennél! Ha valaki kételkedik ebben, zarándokoljon végig éttermeink, kisvendéglőink során. Látogatását nem is kell a késő esti órákra tenni. A kora esti is bőven terem példát és mint mondtam,: szükségtelenül. Szükségtelenül, mert mint azt egy nemrégiben elkészített felmérés adatai bizonyítják, ismét előrébb rukkoltunk az egy főre eső alkoholfogyasztás világranglistáján. Szeretünk enni és inni és talán azért is, mert a jólétnek e két gyönyörűségét nélkülözte népünk leginkább 25—30 évvel ezelőtt még. Node, lehetünk mi vendégek 0 magunk által megteremtett bőség asztalánál kulturáltan, mértéktartóan Isi A vendéglátás italforgalma hozhatna százszázalékosan tisztességes hasznot is, ha többször ellenőriznénk, többször büntetnénk a jelek szerint megrögzöt szabálysértőinket ... — lászló !, — 1974. augusztus 6,
