Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-28 / 200. szám

t ■f i 0 \ Vigyázni az élőkre Vita a közlekedésről Ha az ankét címe nem is az volt, emberek ezreinek, millióinak életéről, testi épsé­gének megóvásáról tárgyaltak, vitatkoztak hétfőn délután az újságírók és a közlekedés hi­vatott szakemberei Budapes­ten. A Hazafias Népfront fő­városi elnöksége és a Főváro­si Közlekedésbiztonsági Ta­nács háromnapos tanácskozás- sorozatot szervezett, amelynek első napjára meghívták a köz­ponti és megyei lapok közle­kedési kérdésekkel foglalkozó munkatársait is. Javult — romlott A vitaindító előadást Pet- ress István, a Magyar. Rádió munkatársa tartotta. Beszá­molt arról az igen intenzíven fejlődő motorizációs folyamat­ról, mely az utóbbi évtized­ben útjainkon végbement. En­nek a mindenképpen pozitív változásnak azonban van egy szörnyű, következménye. A közlekedés egyre több ember-; áldozatot követel. A „Csúcsforgalom” riporter­re rámutatott egy furcsa el­lentmondásra. Az elmúlt években egyszerre javult is, romlott is a közlekedési mo­rál. Az emberek többsége le­higgadt, s megfontoltabban vesz részt a forgalomban, ki­alakult azonban egy réteg, mely agresszíven közlekedik, s nem csupán a közlekedési sza­bályokat sérti meg, hanem gengszter módra felrúgja a társadalmi együttélés írott és íratlan törvényeit is. Itt azok­ról a piros lámpánál orrcsa­vargató, vagy parkolóhelyen gumikat leeresztő vandálokról van szó, akik így akarnak vélt vagy valódi sérelmükért elég­tételt venni. S ők azok, akik a közlekedésben is agresszí­vek, kötekedők) Hiba az is, hogy az embe­rekben nem alakult ki a ve­szélyérzet Míg a fellobbanó tűztől félreugranak, a rohan­va közelgő járműben nem lát­nak veszélyt. Sokszor nem is figyelik, hogy a forgalom töb­bi résztvevője mit tesz. Szóba került a szabályok is­merete is. Vannak, sajnos még kevesen, akik a közlekedés rendszabályait nemcsak isme­rik, hanem be is tartják. Má­sok, bár tudják, mit ír elő a paragrafus, nem az élőírások­nak megfelelően közlekednek. Legveszélyesebbek, mert ők okozzák a legtöbb balesetet, akik azt hiszik, tudják a sza­bályokat, valójában igen hiá­nyosak ilyen irányú ismerete­ik. S a negyedik csoportba tartoznak azok, akiktől nem várható el, hogy tudói legye­nek a KRESZ paragrafusai­nak. Ök a gyerekek és az öre­gek. Rájuk, mint a hímes to­jásra, a többieknek kell vi­gyázni. , *«—• - •• • A sajtó feladata Tekintve, hogy a részvevők legnagyobb része újságíró volt, mind a vitaindítóban, mind a vitában szóba került, mit te­hetünk mi, az események kró­nikásai az emberekért. A nap mint nap megjelenő baleseti hírek lassan azt a hatást vált­ják ki; természetednek vesz- szük, hogy előfordulnak na­ponta közlekedési tragédiák. Ezek az információk nem ráz­zák fel az olvasót, nem ösz­tönzik arra, hogy tudatosab­ban, gondosabban és ébereb­ben haladjanak, — akár gya­logosan, akár járművel — az utakon. Amellett, hogy ezen változtatunk, fel kell emelni szavunkat a veszélyes közle­kedési csomópontok megszelí­dítése érdekében. Sajnos, tud-, juk, ez nem mindig eredmé­1974, augusztus 28. VT---- . n yes. Székszárdon is egy bal­esetnek kellett bekövetkezni, hogy az Arany János és Hu-? nyadi utca sarkán technikai­lag úgy-ahogy elfogadhatóan végre rendezzék a gyalogos- közlekedést. Hosszú ideig ugyanis a megszüntetett zebra jobban látszott, mint például a Béri Balogh Ádám és Wes­selényi utca kereszteződését ben lévő. Tanítani közlekedni A visszaadhatatlanul sok­oldalú vitában felszínre került a közlekedés rengeteg összete­vője. Szóltak a gépjárműveze-? tő-oktatás hiányosságairól is. Az állandóan korszerűbb mód­szerekkel, eszközökkel vezet­ni tanító autósiskolákban is sok még a javítanivaló. A jogosítványért jelentkezők szá­mának emelkedése privilégiu-? mot biztosít az ott dolgozók­nak, s hamleti „hivatalnokok packázásait” ott is gyakorta felfedezhetjük, A vizsgáztatók, például, úgy néz ki, mintha szívességet tennének, hogy a befizetett több száz forint elle­nében néhány perc alatt fel­Alig múlt hetven esztendeje, hogy az ember maga készítet­te repülőgépével, amelyet vezetni tudott, először szállt fel a földről. Ma már bárki válthat jegyet korunk legjobb konstrukciójú utasszállító , gé­peire, amelyek ezer kilométe­reket zsugorítanak néhány órá­nyi repülésidőre. Megtanultunk repülni, hol lassabban, hol gyorsabban a nagy kék or. szágúton. Erről szól cikksoro- zatunfca AZ EMBER LÁTTA az Állatokat REPÜLNI^; A repülés eszméje egyidős magával az emberiséggel. Az ember látta a repülő állatokat, s érthető, hogy maga is repül­ni kívánt. Alig akad olyan ré­gi szájhagyomány, monda, vagy legenda, amelyben ne es­ne szó erről a rendkívüli do­logról, s természetesen az an­gyalok és az ördögök is repül­nek. Nevezetes fejedelmek, hí­res varázslók a legendák sze­rint megjárták az égi ország­utat. Egyesek nagy madarak hátán, mások csodálatos talen­tumuk segítségévek A bibliá­ban említett Illés próféta pe­dig már egy valóságos repülő szerkezeten — repülő szeké­ren —■ szállt fel az égbe. De a repülés eszméje a bib­lia megírása előtt is élt, hi­szen már a babilóniai Marduk isten, az egyiptomi Ré, a gö­rög Niké, vagy Hermész, vagy a föníciai Astarté is — a le­gendák szerint — akkor re­pült, amikor éppen hangulata volt rá. Az ókori Kelet kultúráiban már vadászni tanították a sólymot, és használták a pos­tagalambot. Aziz kalifáról például feljegyezték, hogy egyik vezére hatszáz postaga­lambbal küldetett számára cseresznyét, — mert a kalifa nemcsak az asszonyokat ked­velte, hanem a hasát is.— Időszámításunk előtti 2300-ra tehető, Etana mezopotámiai király, sas hátán véghez vitt utazása, amelynek krónikása mérjék a jelölt képességeit. S az oktatók is hallatlan sok­szor visszaélnek a rájuk bí­zott vezető jelöltek kiszolgálta-; tottságával. Felsőbbrendűsé­gük helytelen tudatot alakít ki jogosítvánnyal rendelkezőkről, s közvetve, így, a tanuló- időszak alatt beléjük plántál-; ják az agresszivitást. De szükség lenne — lennej de hogyan — az autót vá­sárlók meggyőzésére is. A szaporodó balesetek is bizo­nyítják, hogy a gyors, erős kocsik, mint például, a Zsigu­li, nem kezdőknek való. Első járműnek ilyet venni, már nem egy esetben öngyilkossá-; got jelentett. A hétfőn kezdett ankét még két napig tart. a közlekedést különböző posztokon irányító szakemberek immár sokad-, szór felmérik azokat a teen­dőket, amikkel a közúti tra­gédiák számát csökkenthetik. A legnagyobb feladat azonban ránk, valamennyiünkre hárul. Vigyázni, vigyázni magunkra, a többiekre, úgy közlekedni, hogy az utakat ne szegélyez­zék az elméletben ott álló sír­kövek, Szepesi László mai szemmel is meghökkentő realitással írta le, mit látott a király, miközben a sas mind magasabbra szállt: „a tenger olyan, mint egy kertész ásta árok, a szárazföld kicsinyke kalács. Etana király megrettent á nagy magasságtól és lezuhant, így talán őt tekinthetjük az első legendás repülőszeren­csétlenség áldozatának. Ez a legenda a maga ide­jén nagyon is elevenen élhe­tett, hiszén már Hérodotosz írt róla, és egy előkerült babi­loni pecséthengeren is ábrá­zolták a király repülését KAI KA’USZ KIRÁLY Sasfogata Időszámításunk előtt 1700- ban Kai Ka’usz perzsa király, joggal kételkedett az ilyen „egyhajtóműves”, egy sassal vontatott repülő szerkezet ere­jében, ezért több sasfiókát ne­veltetett udvarában, amelyeket hámmal fogatott légi szekeré­be. A sasok csőre előtt húsda­rabokat húzogatott el, és ez­zel a módszerrel a monda sze­rint repült is. A sasokkal re­pülés még hosszú évszázadokig kísértett. Macedóniai Nagy Sándor is repült velük, sőt, a középkorban is előfordult ez a Variáció. Ennél már valamivel reáli­sabbak azok a legendák, ame­lyekben — mint Daidalosz és Ikarosz közismert esetében —* az ember felöltötte a madarak tollazatát, szárnyakat kötött és így próbálkozott a repülés­sel. Az első ilyen legenda Kí­nából származik; az időszámí­tásunk előtt uralkodó Sun csá­szár (i. e. 2258—2208) így me­nekült meg a fogságból. En­nek a legendának annyi aZ alapja, hogy a császár élt, va­lóban bebörtönözték, és a bör­tönéül szolgáló toronyból ej­tőernyőszerű lepedő segítsé­gével ugrott le. Repülésről a nagy indus eposzban, a Rama- janában is olvashatunk. Suetónius, római történetíró is beszámol egy tragikus vé­get ért repülési kísérletről, amelyet Néró római császár; Kő Tamást A repülés századai Illés prófétától Leonardóig t * Irányelvek a munkahelyi demokrácia fej lesztésére i A Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala és a Közalkalmazottak Szakszervezetének elnöksége együttes irányelvet adott ki a munkahelyi demokrácia fej­lesztésére. Az irányelv szerint a munkahelyi demokrácia in­tézményrendszerét az eddig követett formák alkalmazása mellett mind tartalmi követel­ményeit tekintve, mind mód­szereiben indokolt tovább javí­tani, fejleszteni. A munkahelyi fórumrendsze­ren belül hangsúlyozott szere­pe van a jövőben is az össz- dolgozói és az osztályértekez­leteknek, a vezetői tanácsko­zásoknak, megbeszéléseknek, fogadónapoknak stb. A végre­hajtó bizottság hivatali szer­vezetében valamennyi dolgozó részére évente legalább egy alkalommal össz-dolgozói (ap­parátusi) munkaértekezlet meg­tartása szükséges. Ennek kere­tében — a szakszervezeti bi­zottsággal egyetértésben — in­dokolt az elmúlt időszakban végzett közös tevékenység át­fogó értékelése mellett a dol­gozók tájékoztatása az előző javaslatok sorsáról,’ vélemé­nyük igénylése az apparátus előtt álló legfontosabb felada­tokhoz, a munka- és életkörül­ményeiket alapvetően megha­tározó kérdésekhez (például jutalmazási elvek, munkarend kialakítása, különböző kedvez­mények biztosítása, üdültetés rendje, étkezési feltételek ja­vítása). ’ Össz-dolgozói értekezlet — á tnunkahely jellegétől függően — szükség szerint évente több alkalommal is összehívható. A fővárosi és megyei, főosz­tály, osztály (csoport) munka- értekezlet megtartása általá­ban negyedévenként indokolt. Az osztály (csoport) -vezetői ér­tekezleteket — általában két- havonként tartják. Hasonlókép­pen a városi -tanácselnökök, já­rási hivatali elnökök, illetve a községi tisztségviselők, a kü­lönböző intézmények vezetői­nek megyei, járási értekezle­teit is. Valamennyi fórumra meg kell hívni a párt-, a szak­szervezet, a KISZ-szervezet képviselőjét. Kai Ka’usz király repülőgépe. nak mutattak be. A középkor már sorozatban szülte a leg­különfélébb repülési kísérlete­ket és a repülésről szóló elmé­leteket. VAGY LEZUHANTAK, VAGY AZ INKVIZÍCIÓ VÉGZETT VELÜK Jellemző, hogy egy pap, bi­zonyos Theben, 1330 tájékán kihirdette, hogy maga készítet­te szerkezeten repülni fog, de a csődületet csak arra hasz­nálta fel, hogy silány borát jó pénzért eladja a bámészko­dóknak, akiknek aztán beval­lotta, hogy ő bizony repülni végképp nem akar. III. Iván orosz cár, már ukázt adott ki, 1480 körül, amely egy szeren­csétlen repülési kísérlet kap­csán fejvesztés terhe mellett eltiltott mindenkit a repülés­től. Az ukázt kiadták, de aki repülni akart, annak legtöbb­ször már nem lehetett a fejéi venni — a zuhanás után ugyanis ez már értelmetlen lett volna.. I Egy olasz udva­ronc szerencséjére a trágya­dombra esett és mindössze a lábát törte. Egyébként nem lehet összeszámolni azokat, akik a levegőbe vágytak és ezért a gondolatért életüket adták vagy úgy, hogy lezu­hantak, vagy az inkvizíció végzett velük. De az eszmét nem lehetett kiirtani. így érkeztünk el a középkor egyik legnagyobb művész- mérnök-polihisztor egyéniségé­hez,. Leonardo da Vincihez, aki a repülést már nemcsak és kizárólag mint vágyálmot és eszmét kezelte, hanem az abban rejtőző tudományos és technikai problémákat keres­te és találta meg. Leonardo repüléssel kapcsolatos mun­kásságával a következő rész­ben foglalkozunk. I (Folytatjuk.) t

Next

/
Thumbnails
Contents