Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-27 / 199. szám

ft f Tv-naptó 2 Turgenyev A magyar—szovjet együttműködés legújabb fejezete A* öt nagyvállalat ígéretes jövője r Az őt nagy gépipar! vállalat — a Magyar Hajó- és Darugyár, a Ganz-MÁVAG, a Hajtómű- és Festőberendezések Gyára, a Cse­pel Autó, a Vörös Csillag — s a Beton- és Vasbetonipari Művek neveiből a tájékozott olvasó nyomban rájön, hogy őket támo- gatják központilag a szükségessé vált nagyobb szabású profil­módosításban. Az utóbbi időben ritkán említik a Beton- és Vas­betonipari Műveket, miután ren­dezték gyárainak termelési pro­filját. A Vörös Csillag beolvasz­tása a győri Magyar Vagon- és Gépgyárba ugyancsak eredmé­nyesnek bizonyult. De mit gyárt­son a másik négy nagy gépipari vállalat, és egy újabb, a Beloi­annisz Híradástechnikai Gyár az ötödik ötéves tervben? A kér­désre változatlanul kormányszin­ten is keresik a választ. Sőt a magyar—szóvjet gazdasági, mű­szaki-tudományos kormányközi bi­zottság legutóbbi moszkvai ülés­szakán szintén megkülönböztetett figyelmet fordítottak e nagy- vállalatok fejlődésének távlatai­ra. A két ország miniszterelnök­helyettesei a magyar és a szov­jet szakemberek bevonásával megvizsgálták, hogy milyen pro­filmódosítással és más intézkedé­sekkel tehetnék az öt magyar nagyvállalat termelését gazdasá­gosabbá. Sok javaslatot vitattak meg és több konkrét megállapor 0óst is aláírtak. I hajók: típuselemekből ;í r A Magyar Hajó- és Darugyár Ö tárgyalások eredményeként szűkíti termékeinek választékát és a számára leggazdaságosabb hajó- és darutípusok gyártását fejleszti. A magyar vállalatot sza­kosítják például az öttonnós ki­kötői portáldaruk gyártására. Vagyis megszüntetik az öttonnás portáldaruk párhuzamos gyártá­sát a Szovjetunióban és a szov­jet üzemek pedig kooperációs szállításaikkal teszik még gazda­ságosabbá e típus magyarorszá­gi gyártását. Tárgyalások kez­dődtek továbbá arról, hogy szov­jet tervek alapján és a Szovjet­unió anyagi támogatásával re­konstruálják a magyar hajógyár­tást. A rekonstrukció célja az, hogy az egyedi és manufakturá­lis jellegű sólyatéri hajóépítésről óttérhessendl? a hajótestek kü­lönböző elemeinek automatizált előregyártására, és szekciós rend­szerű építésére. Ahogyan — ugyancsak a Szovjetunió előzetes segítségével — a bulgáriai Vár­nában már a nagyobb tengeri áruszállító hajókat gyártják. A rekonstrukció nyomán azonos ele­mekből készülhetnek majd a Magyar Hajó- és Darugyárban az Európa típusú, különböző te­herbírású folyami áruszállító ha­jók, illetve a tolóhajók. A tőkés világ energiaválsága Ismét ráirányította a figyelmet a gazdaságos folyami hajózásra. Az áruszállítás fajlagos energia- igénye ugyanis vasúton 10-szer, közúton 100-szor, repülővel pedig 1000-szer akkora, mint hajóval. A Duna—Majna—Rajna csatorna elkészülése, illetve a Szovjetunió sokoldalúan összekapcsolt fo­lyamrendszere, megteremti az interkontinentális folyamhajózás lehetőségeit, növeli a hajók gaz­daságos gyártásának és értéke­sítésének lehetőségeit. ÜJ HATRÉSZES MOTORVONATOK A másik profilgondokkal küzdő magyar nagyvállalat, a Ganz- MÁVAG az új felvonóprofil, a meglévő hídszerkezetek és víz­gépek mellett a vasúti járművek fejlesztésében a jövőben is ér­dekelt lesz. A magyar—szovjet kormányközi bizottság moszkvai ülésén új hatrészes motorvonatok gyártását és szállítását határoz­ták el. így 1978-tól magyar—• szovjet közös fejlesztéssel nem­zetközi szakosítás és kooperáció alakulhat ki. Az új hatrészes motorvonatok szovjet motorral, il­letve csehszlovák villamos beren­dezésekkel készülhetnek. A Szov­jetunió pedig kész lemondani a motorvonatok párhuzamos gyár­tásáról és hajlandó részt venni a Ganz-MÁVAG rekonstrukciójában is. így e nagyvállalat korszerű feltételek között, gazdaságosan kapcsolódhat majd be a nem­zetközi munkamegosztásba. SZOVJET SEBESSÉGVÁLTÓK — MAGYAR ALKATRÉSZEKBŐL A moszkvai tárgyalások továb­bi két vállalat; a Csepel Autó­gyár, illetve a Hajtómű- és Festő- berendezések Gyára előtt első­sorban a közúti járműgyártásban tártak fel új perspektívákat.. A csepeli gyár, amely eddig is szállított szervokormányokat az Ikarus autóbuszokba építve, illet­ve külön is a Szovjetuniónak, a jövőben a teljes szovjet igényt kielégíti e közúti járműrészegy­ségből. A magyar nagyválla­lat pedig tovább növeli koope­rációs szállításait a Szovjetunió­ba készülő automata sebesség- váltókhoz. így 1980-ban már 8 ezer automata sebességváltó készülhet a Szovjetunióban ,ma- gyar fogaskerekek és tengelyek felhasználásával. Később 1985-ig pedig a Hafe vállalhatja — de ehhez már nagyobb beruházás is szükséges —, mind a 20 ezer darab szovjet automata sebesség- váltó alkatrészeinek szállítását. A Hajtómű- és Festőberende­zések Gyára által készített elekt- rostatikus és elektroforetikus be­rendezések közös fejlesztésről, termelésének szakosításáról és kooperációjáról külön megállapo­dás született. A megállapodás értelmében a magyar gyár az 1976—1980-as időszakban össze­sen ötmilliárd forint értékű festő- berendezést szállít a Szovjetunió­ba. Végül az érintett ötödik ma­gyar vállalat a Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyár számára pe­dig a viszonylag kis vonalszámú kvázi-elektronikus alközpontok közös fejlesztése, a gyártás sza­kosítása és kooperációja nyrt új távlatokat. A legutóbbi magyar—szovjet kormányközi tárgyalások ered­ményei, a megállapodások té­nyei, a feltárt új együttműködési lehetőségek önmagukért beszél­nek. Nagy előrelépést jelentenek a két ország sokoldalú kapcsola­tainak elmélyítésében és a szo­cialista gazdasági integráció út­ján. Szemléletesen példázzák, hogy negyedszázaddal a KGST megalakulása és az első ma­gyar—szovjet műszaki-tudomá­nyos kormányközi megállapodás aláírása után merőben mások a gondok, de mások a megoldás módszerei, eszközei is. S a 10 millió lakosú Magyarország és a 250 milliós Szovjetunió, egy kis nép és a gazdasági-műszaki vi­lághatalom, közös erőfeszítéssel mindenkor megtalálják a legjobb megoldást, mert kapcsolataik ba­rátiak, egyenjogúak, mert a se­gítő és együttműködő készség ne­gyedszázada változatlan. KOVÁCS JÓZSEF Turgenyev,' a 'doux géánfj az édes óriás, ahogy francia barátai nevezték, Tolsztoj, Dosztojevszkij mellett a klasz- szikus orosz triász harmadik tagja. Alapjaiban más mint azok: Tolsztoj teljessége, Dosz­tojevszkij ellentmondásos nyugtalansága hiányzik Turge- nyevből, „nagy és titkos mű­vészetet” emleget vele kapcso­latban Babits, de ez a művé­szet minden szálával korában gyökerezik, s szinte dokumen­tálja kora állapotát, törekvé­seit. Már a kortársak is észre­vették, s ezért írta Dobrolju- bov, hogy „azokra a kérdések­re irányította figyelmét, ame­lyek éppen soron következtek, s titkon már nyugtalanították a társadalmat”. Élete nagyobbik' részét kül­földön, főleg Franciaországban töltötte, amit azonban a fran­cia irodalomtól, s hű barátjá­tól, Flaubert-től tanult, alig ismerhető fel műveiben. Mert mindig az foglalkoztatta, ami valóban „nyugtalanította a tár­sadalmat”, s ami kortársai leg­jobbjait is, ezért van az, hogy az érzékeny Goncsarov több­ször is plágiummal vádolta: („Mitévő legyek? — válaszol­ta Goncsarovnak. — Nem is­mételhetem ad infinitum az Egy vadász feljegyzéseit.”) Turgenyev neve szinte egyet jelent az Apák és fiúk szer­zőjével, ami valószínűleg leg­jobb regénye, az életmű azon­ban sokkal gazdagabb és szer­teágazóbb, s az is fontos sze­repet kap benne, amit keve­sebbet emlegetünk. Például a Rugyin, amit 1855-ben írt, s ahogy egy leveléből tudjuk, én­nek sikerétől tette függővé iro­dalmi pályáját. Rugyin, a „fe­lesleges ember” tipikus Tur­genyev-hős: művelt, tehetsé­ges, élete mégis céltalan, mert képtelen a cselekvésre, s halá­la is épp olyan értelmetlen, mint élete volt. A tv szeren­csésen választott, amikor tévé­játékot készített Turgenyev re­gényéből, s a rendező Iglódl Istvánnak a legnehezebb siké-J rült: atmoszférát tudott terem­teni. Az átdolgozó Szalai Györ­gyi a leglényegesebb mozzana­tokat emelte ki, s a kitűnő sze­replőgárda mindvégig biztosan mozgott ebben a hamisítatlan turgenyevi világban. Emlékeze­tes, szép alkotás, legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy ,az utolsó képek meglehetősen elnagyolj tak voltak. Gyöngyössy Imre és KabaV Barna Janus Pannonius-drá- májáról kevésbé mondható ez el. Az előadást követő műhely- beszélgetés során Benda Kál-j mán és Szűcs Jenő részlete­sen beszélt a darab történeti igazságáról, ezeket fölösleges lenne elismételni. Ami magát a darabot illeti, a Janus-ver- sekből lazán összeállított drá­ma inkább egy. irodalmi szín­pad produkciójára emlékezte-- tett, mint tévéjátékra, s csalt arról lehetett szó, hogy a ver- sek hatnak-e, vagy sem, mi­után mindaz, amit a szerzőki a versek köré fontak, nem drámai, s nem is érdekes. S ami még feltűnt: több nyelvi anakronizmus. Az árnyékszék szó még csak hagyj án, de az egyébként is borzalmas „pu­colni” sehogy sem illik a XVIj századi környezetbe. Ahogy a trágya szó sem, ami ugyan­csak többször előfordult, s ami ebben a korban még egészen mást jelent — fűszert Még Gyöngyösi is,csókkal trágyáit ölelésről” ír —, a szó jóval ké-> sőbb ment át jelentésváltozá­son. ■ __ | A Színházi album ä nyár! előadásokról számolt be, s Vá- radi György olyan lelkesen' beszélt az egyes előadásokról,' hogy a bemutatott részletek nemegyszer épp ezért okoztak csalódást. A gyulai várszínház Tirso de Molina-részlete iga­zán nem tűnt kitűnőnek, s az Ezeregyéjszaka sem hatott re- velációként. A lelkesedés sose baj, de hasznosabb, ha tárgyi­lagosság is társul hozzá. ; Cst j Város az olajtengerben Több mint 250 új város jött létre a Szovjetunióban az 1959-es és az 1970-es népszámlálás között. Ilyen a tyumenyi olaj központ, Szurgut is. Az új városok többsége az ország ke­leti területein épül, ahol óriási fűtő­anyag-, energetikai, ásványi, erdő- és vízkésietek találhatók A termelőerők elhelyezésének 1980-ig kidolgozott álta­lános terve szerint a jövőben fokozot­tabb mértékben kell fejleszteni Szibé­riát, a Távol-Keletet, Kazahsztánt és Közép-Ázsiát. Az ipar keletre települését hatalmas városépítési hullám kíséri, amely az utóbbi években Nyugat-Szibériára is kiterjedt. A geológusok kutatásai során világhí­rű lett ez a vidék, ahol tíz év alatt a Szovjetunió legnagyobb energetikai köz­pontját hozták létre. Idén a tyumenyi olajmező 117 millió tonnát, vagyis az ország olajtermelésének negyedét biz­tosítja. Tíz évvel ezelőtt a tyumenyi terület északi részén egyetlen város sem volt. Azóta olyan hatalmas lakott települé­sek alakultak ki, mint Nyizsnyevar- tovszk, Szurgut, Nyéftyejuganszk és Nádim. Szurgut a tyumenyi terület központ­jában, az Ob folyó partján fekszik. Az itt lakó osztyákok nyelvén ez a szó azt jelenti: „Halászhely”. A város a XVI. század végén kelet­kezett, és hamarosan Nyugat-Szibéria közigazgatási és kereskedelmi központ­ja lett. Jelentősége azonban az idők folyamán egyre csökkent és a XIX. században már kicsiny, a tajgába és mo­csarakba vesző faluvá zsugorodott. 1961 —62-ben hatalmas olajmezőket fedez­tek fel a közelben. Azóta a város újjá­született, a szibériai olajkitermelés köz­pontja lett. 1965-ben hivatalosan meg­kapta a városi rangot. Szurgut ma a tyumenyi terület 54 ezer lakosú ipari centruma. Repülő­teréről közvetlen járatok indulnak Moszkvába, Novoszibirszkbe, Szverd- lovszkba és több más városba. Gyors ütemben épül a Tyumeny— Szurgut közötti vasútvonal is. A sínek már az Ob bal partjáig nyújtóznak, és a folyón átívelő két híd elkészülte után hamarosan elérkezik az első vo­nat Szurgutba. Ilyen módon több száz tonna árut szállíthatnak majd a város­ba, az utasok pedig átszállás nélkül jut­hatnak ide, Moszkvából vagy bármely városból, amely összeköttetésben áll a transzszibériai vasútvonallal. Szurgut lett az olajkitermelő terület energetikai központja is. Itt épül a Szovjetunió első olyan erőműve, amely az olajjal együtt feltörő gázzal műkö­dik. Az első három energiablokk már napi 1,5 millió kilowattóra elektromos energiát ad. A napról napra fejlődő város polgár- mestere German Macsehinnek mondja: — Egy északi város fejlődése — kü­lönösen akkor, ha az ilyen hatalmas ütemű — különböző nehézségekkel jár. Szurgut lakóinak száma évente tízezer­rel nő. Igen nagy szükségünk van a munkaerőre, de dolgozóinknak lakást, valamint kielégítő kulturális és élet- körülményeket is akarunk biztosítani. A szovjet kormány határozata alapján az ország északi részén a lakásépítés­nek, a kulturális és életkörülmények fejlődésének meg kell előznie az ipari objektumok építési ütemét. Városunk­ban működik az ország egyik legna­gyobb házgyára, amely tervezett telje­sítményének elérése után évi 140 ezer négyzetméter terület beépítését bizto­sítja. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a környező városoknak is tudunk építő­anyagot szállítani. A leningrádi építészek kidolgozták a város távlati fejlesztési tervét. Eszerint 1990-ig Szurgut 200 ezer lakosú, hatal­mas ipari központtá alakul. SZTANY1SZLAV MALCEV I (APN—-KS) ,ü Szurguti városkép. *

Next

/
Thumbnails
Contents