Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
J * A vidéki Egy r Az értelmiség fogalmáról, helyéről, megoszlásáról könyvtárnyi irodalom halmozódott fel. Bár a különböző meghatározások, az egyes nézetek több pontban vitatkoznak egymással, abban szinte teljes az egyetértés, hogy az értelmiségnek feltétlenül van funkcionális szerepe: bizonyos, az átlagosnál magasabb általános és szakismeret birtokában a társadalmilag felhalmozott kulturális értékek megőrzését, rendszerezését és továbbadását végzik, illetve csak ezáltal tudják ellátni főhivatású tevékenységüket. A Társadalomtudományi Intézet által 1969-ben végzett és mostanában nyilvánosságra kerülő Vidéki értelmiségvizsgálat arra is választ keresett, hogy a mi értelmiségünk mennyiben , felel meg ezeknek az elvárá- ' goknak. A KÖNYV ' A felmérést summázva a következő megállapításokat tehetjük a vidéki értelmiségiek könyvhöz való viszonyáról: az átlagos vidéki értelmiséginek számottevő (2—300 kötetes) saját könyvtára van és jelentős mennyiségben vásárol könyveket — évente 10 —20 szépirodalmi művel gyarapszik könyvtára. ___ r Azonban a vizsgálatot megelőző három hónapban a kérdezettek 30 százaléka egyetlen szépirodalmi könyvet sem olvasott Sőt, a számok arról tanúskodnak, hogy a vidéki értelmiség a vizsgálat idején kevesebbet olvasott, mint az 1962-es KSH-adatok szerinti átlagértelmiségi”. Bizonyos foglalkozási kategóriákban a nem olvasók aránya nagyon magasnak mondható: a politi- kai-államapparátusi dolgozóknak 38 százaléka, a gazdasági vezetőknek 37 százaléka, a műszaki értelmiségieknek 35 százaléka nem olvasott a felmérés idején. Az orvosoknak és a pedagógusoknak 24 százaléka nem olvasó. r Tények. Ha az okokat keressük, nem lehetünk biztosak a válaszok elfogadhatóságában. Kevés idő marad olvasásra a napi munka után?! A hosszú téli esték meghittségébe belopakodott a televízió, a családi közös kultúra-fogyasztás lehetőségével, amelyben az együttes élmény azonnal megbeszélhető, akár élvezetes volt, akár bosszantó. Gyakran a napi munkát otthoni, esti munka követi. Készülés a másnapi munkára — nyugodtabb körülmények között, mint a munkahelyen —, vagy másodállás, mellékkereset a nyaraláshoz, a nagyobb beruházásokhoz. házépítéshez; pénz kocsira, telekre, egyre több pénz az egyre magasabb igények kielégítésére, melyek mellett az olvasás háttérbe szorul. Nem a könyvek, azok ott sorakoznak a polcokon, nyugalmasabb időkre várva. Tulajdonosaik néha nosztalgiát is éreznek irántuk, de egy-két oldal után visszateszik őket a helyükre, abban a reményben és meggyőződésben, hogy egyszer majd elolvassák az elsőtől az utolsó lapig. j i Mit olvasnak az olvasók? f Még mindig legkedveltebb olvasmányok a klasszikusok, a XIX—XX. századi külföldiek: oroszok, németek, franciák, s a 1974. augusztus 25. értelmiség és kultúrája felmérés tapasztalataiból magyarok közül az örökéletű Jókai. Az orvosok sokkal Inkább olvasnak XX. századi külföldi szépírókat, mint a pedagógusok, s kevésbé kedvelik, vagy ismerik a mai magyar irodalmat A műszaki értelmiségiek irodalmi Ízlése az orvosokéhoz hasonlít A gazdasági és politikai vezetők a pedagógusoknál nagyobb figyelmet fordítanak a jelenlegi hazai irodalomra. Legtöbbet a huszonévesek olvasnak, és olvasmányszerkezetük választékosabb is, mint az idősebbeké. Olvasmányaik között több a szakirodalom, mely korukkal egyszerűen és természetesen magyarázható. A vidéki értelmiségi nők sokkal többet olvasnak, mint férfi pályatársaik. Amíg a férfiaknak 33 százaléka, addig a nőknek csak 20 százaléka nem olvasott szépirodalmi könyvet a kérdezett három hónapban. Négynél többet olvasott a férfiaknak 17, a nőknek 33 százaléka. Ugyanakkor a szakirodalom olvasása tekintetében fordított a helyzet. A nők tehát szeretik a könyveket. A szépirodalom olvasása — úgv tűnik — egyre inkább női tulajdonság. Talán több kikapcsolódásra van szükségük a munkahelyi munka és a második műszak után és fáradtabbak, talán közömbösebbek is a szakmai kérdések iránt?! A SZÍNHÁZ Vidéken a színházlátogatás „társadalmi esemény”, alkalom az ismerősökkel való ta- lálktozásra. valamiképpen a reprezentálásra. A színház, a hangverseny, a kulturáltság szimbóluma, bizonyítéka. A Budapestre két-három nanra látogató vidéki értelmiségiek ió része számára magától értetődő, hogy színházba menjen. Az általunk vizsgált megyékben (Borsod, Bács-Kiskun és Csongrádi a megyeszékhelyen jó színház működik. nem beszélve a szegedi szabadtéri játékokról. Ezek lehetnek az okai és feltételei annak, hogy az értelmiség többsége e három megyében a gyakori színházlátogatók közé tartozik, azaz havonta legalább egy színházi előadáson vesz részt. Figyelemre méltó adat, hogy a színházlátogatás szokásaiban, gyakoriságában eltérések vannak a különböző iskolai végzettségű csoportok között; A magasabb iskolai végzettségűek gyakrabban járnak színházba. Úgy tűnik tehát, hogy a színház elsősorban a hagyományos, diplomával rendelkező értelmiségiek szó- rakozó-művelődési helye, akár sznobizmusból, akár valóságos kultúrigények kielégítésére keresik fel időnkén^ A MŰVELŐDÉSI OTTHON A vidék kulturális életének egyik központja, a társalgási érintkezés fontos fóruma lenne, ezt a funkcióját azonban nagyon sok helyen alig látja el. az értelmiségi klubok, melyekkel néhol megpróbálkoztak, hamarosan megszűntek. Gyakran, havonta többször és nagyobb arányban a politikaiállamigazgatási dolgozók (32 százalék) és a pedagógusok (21 százalék) keresik fel, akiknek részben munkahelye is a művelődési ház. A helyi ünnepségek, kulturális rendezvények megszervezése a pedagógusok és a politikai-államigazgatási dolgozók feladata, s a rendszeres ' ellenőrzés egy részét is ők végzik el. bár közülük is sokan válaszolták, hogy soha nem mennek a művelődési házba. Fiatal népművelők gyakran panaszolják, hogy minden erőfeszítésük ellenére is alig képesek többet elérni az egészen fiatalok táncrendezvényeinek, klubfoglalkozásainak lebonyolításánál. A tudományos előadások, egyéb kulturális rendezvények alig látogatottak, a kultúrhá- zak nem tudják teljesíteni kulturális céljaikat, mert az értelmiségiek nagy része közömbös irántuk. Meggyőződésük, hogy nem nyújtanak számukra kielégítő programokat, illetve nem versenyképesek az egyre könnyebben megközelíthető színházakkal, az alkalmi szórakozást nyújtó mozikkal szembem Nem elhanyagolható az sem, hogy a vidéki értelmiség érdeklődésében, szokásában, életmódjában, ízlésében any- nyira heterogén, hogy a klubban, az önképzőkörben, a helyi rendezvényen nem igyekszik egymás társaságát keresni. Sípos Katalin M. ÉRDI JUDIT RAJZA A párt kulturális politikája Aczél György könyvéről „A párt ideológiai tevékenysége, kulturális politikája a párt politikájának szerves és egyben sajátos része. Mindenekelőtt ezen a területen is érvényesek azok az általános alapelvek és módszerek, amelyek politikánk egészét meghatározzák. A párt politikájának többi területei hatnak a kulturális politikára, amely viszont befolyásolja az általános politika más elemeit. Az MSZMP ideológiai tevékenységének és az azon alapuló kulturális politikának jelentős szerepe volt a szocialista építés során eddig elért eredményeinkben.” Ez az egyik vezető gondolata Aczél György „Szocialista kultúra — közösségi ember" című kötetének, amely nemrég jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában, s amely a szerzőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának az elmúlt három esztendőben elhangzott beszédeit, cikkeit gyűjti egybe. A kötet gerincét a Központi Bizottság 1972-ben elfogadott oktatás- politikai és az idén hozott közművelődési határozatainak problémaköre alkotja, de az ideológiai és kulturális életnek, a párt kulturális politikájának valamennyi lényeges kérdését érintik az egyes írások. A kötetben szereplő írások többnyire alkalomhoz kötött beszédek, előadások, cikkek, interjúk, amelyeknek fő feladata a problémafelvetés és a feladatkijelölés, a párt határozatainak, illetve az azokból fakadó konkrét teendőknek értelmezése és megoldásra ösztönző magyarázata. Annak, hogy a kötet egyes írásai mégis túlmutatnak azon a konkrét alkalmon, amelyhez kötődve megszülettek, épp az a szemlélet a magyarázata, amely a párt kulturális politikájának minden egyes kérdését a párt egész politikáját meghatározó feltételekből és alapelvekből kiindulva, a párt előtt álló legfontosabb feladatok oldaláról közelíti meg és értékeli. Legyen szó akár a közoktatás helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól, vagy a köz- művelődés problémaköréről, Aczél György kötetét elsősorban a kulturális értékekkel élni tudó és azokat teremteni- újraalkotni is képes új típusú szocialista ember — és életforma — alakítás gondolatköre teszi egységessé. A politikus és kultúrpoliti- kus egy percre sem hagy kétséget afelől, hogy megnyilatkozásaiban nem az érintett kérdések tudományos-szakmai részletességű-mélységű elemzésére vállalkozik, s nem is tart igényt arra, hogy megközelítéseit, gondolatait ekként fogadják, öt elsősorban a szocialista életforma, ideológia és kultúra összefüggéseinek, fejlesztésének politikai kérdései, aktuális feladatai érdeklik. Hogy meglátásai így is maradandó értékűek, azt ismételten az MSZMP általános politikája alapelveinek a gyakorlat által igazolt érvénye, a következetes elvi-politikai alapállás biztosítja. Az az alapállás, amely marxista— leninista elvi igénnyel, a válaszadás igényével veszi számba az új jelenségeket, a párt ideológiai-kulturális céljai valóra váltásának változó feltételeit, az élet által felvetett új követelményeket, s amely úgy képes érvényt szerezni az MSZMP változatlan politikai alapelveinek, hogy egyben szinkronban van a szüntelenül változó valósággal. Aczél György elsősorban azokhoz a problémákhoz kapcsolódik, — így társadalmi fejlődésünk új jelenségeihez, a nemzetközi osztályharc új fejleményei által napirendre tűzött feladatokhoz — amelyek mind nagyobb jelentőséget biztosítanak a párt ideológiai-kulturális tevékenységének. Arra keresi a választ, mit kell tennünk azért, hogy a kulturális- ideológiai szférában iá következetesen érvényt szerezzünk a párt politikájának, valóra váltsuk szocialista céljainkat, erősítsük a marxizmus—leni- nizmus hegemóniáját egész közgondolkodásunkban. fei- lesszük a szocialista kultúrát, meggyökereztessük a szocialista életformát. Aczél Gvörgv könyvét ez teszi pártunk kulturális politikájának kézikönyvévé. Olyan gyűlteménnyé. amelyet mindenki, aki kulturális-ideológiai területen dolgozik, minden kommunista és a szocializmus ficryp kívüli akit érdekelnek az ideológiai munka kérdései, nemcsak haszonnal forgathat, de nem is nélkülözhet. KNOPP ANDRÁS IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: KRIMI Először a hullajelölt a világtérkép egyik pontján mindegy hogy hol akit végkép pusztulásra ítélt a szerző (mért ép a fiatal lány ki tudja talán enélkül nem volna mit megírni) majd a gyilkos akinek a mondvacsinált zűrzavarban mindenkép' gyilkolnia kell Végül megint a hulla a hullák a magárahagyatott és feltétlenül félreeső partmenti ház halijában így szokás ez Másként nincs lehetőség hogy az ingereket s vegetatíve az átlag tömeget sokaságot fokozzák negyedik hatvány (felfokozni egyszóval) még egy és még egy és még egy Végül is ki ölt kiket öltek s miért már nem tudod (vagy tudod már) rezegsz két időpont közé szorítva feszesen jaj mintha mindenki téged ölne
