Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

í I Jobb az állott zöldség? Paksi mechanizmus I Szekszárdon a Mészáros Lázár utcában megkezdték a har­madik kilencemeletes lakóház szerelését. Foto: K. Z. Az iparszerű termelési rendszerek jelentik a jövő útját a mezőgazdaságban A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem vizsgálata — Volna húsz kiló gyönyörű paradicsomom. Át tudnák ven­ni? — Sajnos, nem! — De miért, mikor itt egy szem sincs a boltban? A párbeszéd a Paksi ÁFÉSZ egyik boltjában zajlott le. Az ok pedig melynek alapján — természetesen paradicsom nél­kül — a választ kiprovokál­tam, a paksiak panasza. Az, hogy a megye iparosodó nagy­községében időnként még min­dig akadozik a zöldségellátás, s különösen a minőséggel van baj. Az oka ennek állítólag az, hogy a Paksi ÁFÉSZ megtil­totta a boltvezetőknek, hogy a sok éves gyakorlat szerint köz­vetlen a termelőktől vásárol­janak. íme bizonyítékul a június 18-án kiadott körlevél szövege: „Értesítjük az egységvezető elvtársat, hogy a 2. sz. limit­ben közölt árukat a felvásárlá­si osztálytól rendelje meg, egy­ben közöljük, hogy ezen cik­kekből a továbbiakban nem engedélyezünk bolti felvásár- ; lást. Jankovics László áruforgal­mi és termelési főosztályvezető, i Gyöngyösi István felvásárlási ; osztályvezető." A limit pedig valójában egy lista, melyben a következő fel­sorolás áll: zöldborsó, fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol, paradicsom, uborka, paraj, Sóska, zöldpaprika, cseresznye, meggy, földieper, dióbél, tojás. A teljességhez tartozik, hogy június 26-án már vásárolhat­tak ezek közül néhány fajta árut, de kizárólag olyanokat, melyeknek a szezonja elmúlt. A rendelkezés érthetetlen, hiszen gazdasági életünk alap­ja, hogy a helyi kezdeménye­zések érvényre juttatásával, a kereslet-kínálat figyelembevé­telével alakítsuk ki a gazdasági tevékenységet. Ez így van or­szágos méretekben, s kisebb viszonylatokban is. De ellent­mond az intézkedésnek az a törekvés is, aminek célja, hogy a kereskedőt valóban kereske­dővé tegyék. Olyanná, aki árut szerez be, piacot kutat fel, ki­alakítja a vevőkört, s a terme­lőkkel a kapcsolatot is. Ebben a szellemben szorgalmazza a •Tolna megyei MÉSZÖV is rég­óta, hogy a szövetkezeti keres­kedelem egységeiben tegyék lehetővé azt, hogy a boltveze­tők közvetlen a termelőktől szerezzék be az árut. így ugyanis sokkal frissebben jut a zöldség a vásárlóhoz, mint­ha a felvásárlás raktáraiban pihenne órákon, vagy napokon át. De így vehetik csak meg a vevők azt a néhány kiló pap­rikát, vagy más zöldséget is, ami egyéb értékesítési lehető­ség hiányában a kertekben fonnyadna el. Az intézkedésre a magyará­zatot az ÁFÉSZ központjában szerettem volna megkapni, de helyette csak magyarázkodást hallottam. Olyan indokokat, melyek sok esetben egymásnak ellentmondóak voltak, s nem tudták egyáltalán megindokol­ni a megyében szerencsére cseppet sem általános intézke­dést. — Célunk az volt, hogy kö­zösen beszerezve az árut, ne engedjük az árakat az égig szökni — mondta a főkönyve­lő. Később még hozzátette: így lehetséges, hogy tegnap óta húsz forint a zöldpaprika ki­lója boltjainkban. (Megnéztem, valójában huszonöt forintba kerül. A Szekszárdi ÁFÉSZ- nek a 160 lakásos épület föld­szintjén lévő élelmiszeráruhá­zában egyébként ugyanez, ugyanakkor tizenöt forint volt.) Kiderül, a Paksi ÁFÉSZ — kétségtelen, jó szándékkal — szerződést kötött kilencven zöldségtermelővel, s tőlük az árut most mindenképpen át kell hogy vegyék. S ha ez gyengébb minőségű, mint amit a nem szerződöttek a boltban kínálnának megvételre, nem számít. S abban az esetben, ha a tartós raktározás miatt a raktárakban a zöldség elfohy- nyad — ezt is a főkönyvelő mondta — elszállítják más vi­dékre, esetleg Pestre, s ott ér­tékesítik. — Egyébként a boltoknak lehetőségük van közvetlen fel­vásárlásra is — folytatták. Az a levél csak egy általános in­tézkedés volt Mi szóban, tele­fonon rendszeresen közöljük, mit vehetnek meg ők. — írásban miért nem? S egyáltalán a tiltott árukból ve­hetnek? — Abból nem. Mert ha a boltosoknak megengednénk a felvásárlást, a szerződött áru­val nem tudnánk mit csinálni. — Miért ne vinnék azt más megyékbe? — Mert ott sem kell. Úgy látszik míg sokan zöld­séghiányról beszélnek, az iro­dai szemlélet zöldségbőségből indul ki. A vita során számlák is elő­kerültek. Arról, hogy ennyi és ennyi értékű árut vásárolhat­tak fel a boltosok. Azt nem mondták, de megtudtam, hogy nem paprikából, meg paradi­csomból, meg ami a tiltó lis­tán szerepelt. A végén egy újabb indokot is elmondtak. Hogy június 18- án azért adták ki az utasítást, mert akkor elmentek a fel­vásárlók Bogyiszlóra ötszáz paprikáért. A boltosoknak azonban ez nem kellett, mert ők az itteniektől már kaptak árut. Csak kisebb tételre lett volna szükségük, annyit azon­ban Bogyiszlóról hozni nem érdemes. Erre leállították a bolti felvásárlást. Egyesek azt mondják, az ÁFÉSZ így egyszer a felvásár­lásnál, s egyszer a bolti érté­kesítésnél is ráteszi az árra az árrést A főkönyvelő ezt cá­folta. Esetleg a felvásárlásnak van terve, amit így akarnak telje­síteni, vagy túlteljesíteni? Az igazi okot a vita során nem sikerült megtudnom. Tény az, az intézkedés nem segíti a jobb zöldségellátást. Az árak letörésére lehetne más módokat is találni. Olyant, ami nem zárná ki a lehetőségét an­nak, hogy a boltokba ne csak az általános minőségű áru ke­rüljön, hanem a legjobb is. S emellett a régi, hagyományos módon meg lehetne takarítani a felvásárló feleslegesen vég­zett munkáját, ami párosulna azzal, hogy a vevők nem a raktárból a boltba szállított, másnapos, vagy még régibb zöldségből válogathatnának. SZEPESI LÁSZLÓ Forradalom a mezőgazda­ságban — így jellemzik a szakemberek az iparszerű, zárt termelési rendszereket, ame­lyek ma már mezőgazdasá­gunk valamennyi ágazatában meghonosodtak. Térhódításuk ütemét jól jellemzi, hogy a kukoricatermesztésben 1972- ben 85 ezer, 1973-ban 250 ezer, az idén pedig 447 ezer hektá­ron alkalmazták. Ez indította a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem agrárgaz­daság tanszékét arra, hogy tudományos felméréssel ösz- szegezze az eddigi tapasztala­tokat és felvázolja az új ter­melési eljárás perspektíváit Az érdekes elemző munka eredményeiről dr. Bethlendi László adjunktus elmondta Oláh Bélának, az MTI tudo­mányos munkatársának; — Vizsgálódásaink egyértel­műen alátámasztották, hogy az iparszerű termelési rend­szerek a jövő útját jelentik: a termelésátlagok gyors nö­velése és a termelés meny- nyiségének kiegyensúlyozott­sága csakis alkalmazásukkal érhető el. A kukoricaterme­lésben például a bábolnai el­járás bevezetése lehetővé te­szi, hogy a termésátlag tíz év alatt megkétszereződjék. A mezőhegyesi rendszer ke­retében a cukorrépa hektá­ronkénti 355 mázsás átlagter­mését — reális tervek sze­rint __ 437 mázsára lehet fo­k ozni. A zárt rendszert mű­velő állami gazdaságok 1972- ben hektáronként 53 mázsa kukoricát takarítottak be, a rendszeren kívüliek viszont csak 48 mázsát. (Az országos termésátlag ebben az évben 39 mázsa volt, míg az ipar- szerű termelési rendszerekbe bekapcsolódott üzemeké 52 mázsa.) A legszembeszökőbb különbséget azonban a burgo­nyánál tapasztalták: a rend­szerhez nem tartozó területek hektáronként 137, a rendszer­be illeszkedő gazdaságok pe­dig 313 mázsa krumplit ter­meltek. __ Az iparszerű termelési r endben az élő munka ter­melékenységének _ színvonala is megtöbbszöröződött. Az ál­lami gazdaságokban átlago­san 2,21 munkaórát fordíta­nak egy mázsa kukorica meg­művelésére, míg az iparszerű bábolnai rendszerben csak 55 percet. — Az is megállapítható, hogy a zárt rendszerek jelen­tős munkaerő-megtakarítást is eredményeznek, tehát alkal­mazásuk döntően kihat a munkaerő-gazdálkodásra, a létszám alakulására, sőt a szakképzettség színvonalának emelésére is. E gazdálkodá­si forma keretében megnő a technikai ismeretekkel ren­delkező szakmunkások fog­lalkoztatási aránya. — Nyomon követhető, hogy az iparszerű termelési rend­szer a bérgazdálkodást is befolyásolja: a bértömeget csökkenti, a bérszínvonalat emeli. A nagy teljesítményű gépek használata létszámcsök­kenést idéz elő, ami béralap- megtakarítással jár. A munka­erő szerkezetének megváltozá­sa, a kézi munkások kiiktatá­sa és a szakmunkások számá­nak emelkedése a bérszínvo­nalat növelj A KISZ Tolna megyei Vég­rehajtó Bizottsága július 31-én Szekszárdon ülést tartott. Az elnöklő Varjas János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára két napirendi pon­tot terjesztett a végrehajtó bi­zottság elé. Elsőként a megyei Rekordot jelentett az elmúlt tanév az iskolai takarékbé­lyeg gyűjtésében. A megye ál­talános és középiskoláinak diákjai közül mintegy 30 ez­ren takarékoskodtak, s meg­spórolt pénzük összege jóval meghaladta az 5 millió forin­tot. A takarékbélyeg-gyújtés területén rendszeres fejlődés tapasztalható ami közvetve a lakosság anyagi helyzetét bi­zonyítja. Az összehasonlítás kedvéért említjük meg, hogy az 1970—71-es tanévben a me­gye diákjai még csak alig va­lamivel több, mint 4 millió fo­rintot gyűjtöttek össze. A teljes összeg emelkedésé­vel együtt járt az egy tanuló­ra jutó megtakarított pénz nö­vekedése is. Az idén a taka­— A termésátlagok dina­mikus növekedése a relatív beruházásigényt csökkenti, ugyanakkor az egységnyi te­rület, illetve termelési érték­re jutó eszközigény is tovább csökkenthető a gépek jobb kihasználásával, jobb terme­lés- és munkaszervezéssel. A nagy teljesítményű gépek be­kapcsolása a termelésbe az állóeszköz hatékonyságot és kedvezően befolyásolja. __ Az iparszerű termelés te­hát sokoldalú hatást gya­korol a gazdálkodásra. A kü­lönféle változások szintetiku­san tükröződnek a költség- és jövedelemmutatókban. Most azt vizsgáljuk, hogy a muta­tók alapján az iparszerű ter­melés mennyivel olcsóbb — fejezte be nyilatkozatát ds. Bethlendi László. (MTI* „ b izottság, a vb és a réteg- tanácsok 1974. második félévi üléstervét vitatták meg. Ezt követően Benizs Sándor, a KISZ mb. titkára szóbeli tájé­koztatót tartott a KlSZ-veze- .tőképzés eddigi tapasztalatai- róL rékoskodó diákokra 162 forint 84 fillér jut személyenként, s ez a szám az 1970—71-es tan­évben alig haladta meg a 140 forintot. A megye iskoláiról, járásai­ról ranglistát készítettek az OTP Tolna megyei Igazgatósá­gánál Ennek alapján a leg­jobb eredményeket a dombó­vári járás iskoláinak tanulói érték el, ahol a diákonként! megtakarított pénz összege meghaladta a 200 forintot. Amint az ÓTP-nél megtud­tuk, az iskolai takarékbélye­gek árát és az utána járó ka­matokat teljes egészében fel­vették a tanulók, akiknek je­lentős többsége a tanév során gyűjtött pénzből fedezi nyári vakációjának költségeit. _____ Ö tven éve nyomdász Ma van ötven éve, hogy nyomdászként felszabadult Szegedi György. Szekszárdon tanulta a szakmát, de a se­gédlevéllel a zsebében elindult országot látni. Először Debrecenben dolgozott, aztán Pécsett, Mohácson, majd újra az Alföldön évekig. 1952-ben került vissza szülővárosába, Szekszárdra, ahol aztán nyugdíjba vonulásáig — 1968-ig — dolgozott gép­mesterként. Elejétől kezdve részt vett lapunk előállítá­sában is. Szegedi Gyuri bácsi most sem hűtlen a sajtótermékek­hez: ötféle lapot járat, és valamennyinek szorgalmas olvasója is. Egyébként pedig pontos időbeosztás szerint él, hogy jusson minden ház körüli teendőre ideje, és jus­son idő a kedves kertre, szőlőre. A mai nap számára csendes ünnep. Hadd járuljunk ' hozzá mi is jókívánságainkkall Ülést tartott a megyei KISZ-vb Takarékos tanulók Rekordtanév volt — 5 millió 122 ex er forint

Next

/
Thumbnails
Contents