Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

I i Befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételik Tv-naplé Kedves bópeer...! Gyorsmérleg az eredményekről A nappali, esti és levelező tagozatokon egyaránt befeje­ződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák. Az első, — nem végleges — adatok sze­rint összesen 71 867-en írták meg írásbeli dolgozataikat, il­letve feleltek a felvételi bi­zottságok előtt. Legtöbben — szám szerint 42 774-en — a nappali tagozaton felvételiz­tek. (Az 1974—75. tanév nap­pali tagozataira mintegy 15 500 elsőévest vehetnek fel a felsőoktatási intézmények.) Hasonlóképpen jelentős volt az érdeklődés az esti és levelező fakultások iránt is, amelyek­re együttvéve 29 093-an pá­lyáztak — az esti tagozatra mintegy 18, a levelező tago­zatra pedig mintegy 33 Szá­zalékkal többen, mint az elő­ző tanévben. A túljelentkezéseken kívül az idén is jellemző volt a pá­lyázók egyes karok, szakok kö­zötti aránytalan és egyenetlen megoszlása. Most is előfordult például, hogy azokon a karo­kon és szakokon, ahová túl sokan pályáztak, viszonylag magas pontszámmal is el kel­lett utasítani jelentkezőket, míg másutt kisebb pontszám is elegendő volt a felvételhez. Az idei felvételik általános jellemzője volt a szakemberek szerint, hogy magasabb pont­számot értek el a jelöltek, mint a korábbi években. Kü­lönösen az írásbeli munkák Az ENSZ adatai szerint az utóbbi tíz évben az egyik leg­gyorsabban fejlődő gazdasági tevékenység világszerte az idegenforgalom. A szabad idő növekedése, a jövedelem foko­zódása és a motorizáció terje­dése nyomán különösen a szo­cialista országokban fejlődik a turizmus, 1968 és 1973 között kétszer gyorsabban, mint a világátlag. Ezért a KGST-or- Szágok elhatározták: egyez­tetik idegenforgalmi távlati fejlesztési tevékenységüket, mert az elképzelések Össze­hangolásával jobban megala­pozhatják az idegenforgalom fejlesztésének irányait, s töb­bek között elősegíthetik az idegenforgalmi beruházások bizonyos fokú nemzetközi szakosítását is. A közös mun­ka összehangolását a Szocia­lista országok idegenforgalmi kormányszerveinek évenként összeülő értekezlete segíti. A két évvel ezelőtti értekezleten az Országos Idegenforgalmi Tanácsot bízták meg a köz- gazdasági bizottság munkájá­nak megszervezésével és irá­nyításával. A bizottság a tag­országokkal együttműködve már készíti a KGST-országok 1990-ig szóló hosszú távú ide­genforgalmi fejlesztési kon­cepcióját. A prognózis elkészítéséhez a magyar szakemberek figye­lembe veszik a többi ország fejlesztési terveit, s bár az előrejelzés összeállítása még tart, azt már kiszámították: 1990-ben a KGST-országok előreláthatóan összesen 100 millió turistát fogadnak, két­szer többet, mint 1973-ben. A turisták többsége — mintegy 70 millió — a szocialista or­szágokból utazik majd. A növekedés fő oka, hogy a sikerültek jobban a várako­zásnál. Ennek következtében a „mércét” — szaknyelven a relatív pontszámot — maga­sabbra kellett emelni, vagyis ebben az esztendőben — ép­pen azért, hogy a jók közül a legjobbakat kiválaszthassák — általában többet kellett produkálni az egyetemre ju­tásért. j 4 Az oktatásügy illetékesei kedvezően értékelik a közös — érettségi és felvételi — írásbeli felvételi vizsgáztatás tapasztalatait is. Bár az érté­kelés többlet terhet ró a fel­vételi munkát végző pedagó­gusokra, szívesen vállalták a pluszmunkát, mert a teljesít­mények reálisabb összevetésé­re adott lehetőséget. Új­donság volt az idén, hogy a középiskolai tanárok is részt vettek a felvételi bizottságok munkájában. Jelenlétük ered­ményinek bizonyult: reálisan tájékozódtak a felvételi kö­vetelményeiről, az országos színvonalról, ugyanakkor fo­lyamatosan tájékoztatták a bizottságokat a középiskolai követelményekről, segítettek abban, hogy csak a tananyag- csökkentés révén módosított tantervi anyagot vegyék fi­gyelembe a felvételiken. Az elmúlt napokban a pá­lyázók többsége postán meg­kapta a felvételi eredményé­ről szóló értesítést Azok a nemzetközi adatokból nyert tapasztalat Szerint az egy la­kosra jutó nemzeti jövedelem bizonyos szintjénél tömegjel- legűvé válik a turizmus, a szocialista országok pedig né­hány éven belül elérik, vagy máris elérték ezt a szintet. A növekvő idegenforgalom ha­tása Magyarországon külö­nösen érződik majd, földrajzi helyzetéből adódóan ugyanis a tranzit utazások nagy része hazánkon is áthalad. Az eddig értékelt adatok azt is jelzik, hogy a következő évtizedekben is csökken a tu­rizmusban a vasút szerepe, a turisták szívesebben kelnek útra autóval, vagy repülővel. Ez pedig a programok össze­állítását is megváltoztatja, kedveltebbé válnak a több or­szág, több város megismerését célzó utazások, háttérbe szo­rul az egyhelyben üdülés. Az előrejelzéseket a rövid­távú idegenforgalmi fejleszté­si tervezéseknél és a népgaz­dasági tervek elkészítésénél is felhasználják az egyes or­szágok; Hazánkban például már elkészült az 500 kilomé­teres autópálya terve, amely nemcsak a hazai autósok uta­zását könnyíti majd meg, de szerves része lesz a nemzet­közi autópálya-hálózatnak is* A hosszú távú nemzetközi koncepció előreláthatóan az év végéig készül el, s az idegenforgalmi kormányszer­vek 1975. első felében Moszk­vában összeülő X. értekezle­tén kerül előterjesztésre. Fel- használása hozzájárul, hogy az integrációban rejlő gazda­sági előnyök az idegenforga­lomban is érvényesüljenek. jelöltek, akik elérték a felvé­telhez szükséges pontszámot, de felvételt nem nyertek, ér­tesítést kaptak, hogy elért pontszámaikkal a jövő évben ugyanazon a szakon — újabb felvételi vizsga nélkül — pá­lyázhatnak; I A felsőoktatási intézmények felvételi bizottságai a rendel­kezésre álló helyeknek csak 94 százalékát töltötték be. A sikeresen vizsgázott, de eluta­sított pályázók a bizottság határozata ellen — a kézbe­sítéstől számított 8 napon be­lül — az illetékes miniszter­hez fellebbezhetnek. A fel­lebbezéseket előreláthatóan augusztus végén bírálják el. A minisztériumok és az illetékes felsőoktatási intézmények ve­zetőiből alakult bizottság töl­ti be a fennmaradt hat száza­léknyi helyet, E bizottság ha­tározata ellen további felleb­bezési lehetőség nincs. Az egyes karok felvételi bi­zottságai döntöttek arról is, hányán és kik kezdhetik meg tanulmányaikat a következő tanév elején, illetve kik nyer­nek előfelvételt az 1975—76. tanévre. Pótfelvételt a követ­kező tanévre az idén a felső- oktatási intézmények már nem hirdetnek meg. Az író nevét az olvasóközön­ség leginkább a Kutyafülűek című könyve révén ismeri. Ez­úttal ismét gyerekekről ír: most kezdődő cikksorozatában a születés utáni időktől el­indulva adja közre számos megfigyelését, nevelői tapasz­talatát a fiatal szülök és mind­azok számára, akik valamilyen formában kicsi gyerekekkel fog­lalkoznak. 1. BÉKÁBÓL BABA A férfiak nem szenvednek a szüléstől, nemigen van hát miért szeretniük frissen világ­ra jött magzatukat. Mit szeres­senek rajta? Volt egy tanárom, aki későn nősült, s a szokottnál is nehe­zebben tört bele a házaséletbe. Fülem hallatára fakadt ki egy­szer: felesége képes a nemrég született gyerekük pelenkáját mutogatni neki, hogy mi van benne, szépet vagy csúnyát csinált-e a kicsi. Fel volt há­borodva. Úgy érezte: emberi méltóságán esett csorba. De magamra is emlékszem, hogy nyolc-, vagy tízéves ko­romban megkérdeztem anyám húgát, Lenci nénémet: miért hagyja a kisfiát pelenkába csinálni? Magyarázta, hogy nem tud még ülni se, hogyan ültesse bilire. De én makacs- kodtam: akkor is ki kéne ta­lálni valamit. Az apáknak persze már több eszük van. Sokszor mégis gusztustalannak érzik ezeket a csecsemőgondokat. Azt viszont nem érzik, hogy ehhez az egész gyerekhez túl sok közük vol­na. Jó, annak idején megcsi­nálták. összekalapálták. De ez nem volt olyan sok ügyességet kívánó, fárasztó munka, hogy túl büszkék lehetnének rá. Biztatják magukat: — A te fiad (vagy: a te lányod), sze­resd! — De a szívükben még alig gerjedezik egy kis meleg önnön magzatuk iránt. Az agyuk mondja csak: — Szé­Bizonyos életkor elérése után a maga módján minden­kinek szembe kell néznie az öregedés problémájával. Nem­rég Illyés Gyula egész könyv­vel — klasszikus szépségű könyvvel — felelt az öregség hívására, midőn „egyszer csak ringani kezd velünk, / csak velünk! / kifelé a ladik...” Déry Tibor regénnyé formál­ta az öregedés gondját, s az önéletrajzi elemekkel átszőtt Kedves bópeer .. .! épp olyan bátor szembenézés, mint Illyés Kháron ladikja. A bópeer, vagy pontosabban beau-pére (após) egy kicsit önarckép, bár meditációi az általánosban mozognak, s mindenkire érvé­nyes szentenciákat tartalmaz­nak, ugyanakkor a menye iránt támadt bizarr szerelem a regényes felé fordítja az egyébként nem túlságosan bő­ven ömlő történetet, amely tu­lajdonképpen nem is történet, inkább egy állapot rajza. Per­sze Déry bópeere inkább re­zignált öregúr, mint sorsa el­len lázadó öreg, mondjuk Hauptmann valóban drámai Clausen tanácsosa, de épp ez a szép benne, ez a csendes belenyugvás, mely egy eleve lehetetlen kalanddal próbálja feledni sorsát. A valósággal szemben a sovány illúzió nem kelhet versenyre, marad hát gyen volna nem szeretned. Szeresd, szeresd, szeresd! Amelyik fiatal férj szerel­mes a feleségébe, az ő kedvé­ért persze már eleitől fogva igen tisztességtudó apának bi­zonyul. Addig-addig, hogy még maga is elhiszi: örömét leli a gyerekben. Holott az ő számára akkor kezdődnek az igazi örömök, mikor a kicsi valami módon már válaszolni tud: mosollyal, mozdulattal, hanggal reagálni az apai mosolyokra mozdula­tokra hangokra A férfitermészet ilyen, ön­zőbb, mint az anyáké? Talán csak másféle. Még jó, hogy nő, növekszik á kicsi. Bepótolja az első na­pok kötelező fogyását, s aztán hétről hétre jobban telik meg az arca, gömbölyödik a teste, szedi fel a maga tizenöt-húsz- huszonöt dekáit: eredeti súlya néhány hónap alatt megkét­szereződik. Különben is kezd kivakarodni szülés utáni csú­nyaságából: nem olyan nyúzott béka már, hanem takaros kis baba, mind hasonlóbb azokhoz a műanyagból készült szab­ványszépségekhez, amilyeneket a játékboltokban árulnak. Ha­sonló, de mégse olyan, mert a haja gyérebb még, másrészt ő nemcsak aludni és nyekereg­ni tu<J, mint az alvó- és síró­babák, hanem sok minden máshoz is ért Először is markolni tud, vagy öklét csak úgy magában összeszorítani, és szélesre tá- tott szájjal majszolgatni... De hát ez nem újság, ahogy a ka- pálódzás se. Ezekkel, mondhat­ni, veleszületik. Élete második hónapjában viszont már valami újat is tud: nézni, figyelni, két szemével követni mutatóujjunk lassú ide-oda mozgatását, majd fö­lébe hajló arcunkra is rácso­dálkozik, s különbséget is tesz köztünk: anyja és a többi em­ber között. Tudja már, ki a szoptató ja, S anyja láttán a az öregség, amely rigolyáival,’ izolanidjaival is végeredmény­ben egészen elviselhető a bu­dai luxusvillában. Persze Déry bölcsessége kell hozzá, az a megértéssel párosult beletörő­dés, mely túl tudja magát tenni a fellobbanó szerelmen. S kell hozzá Déry lírája, ami nélkül hitelét veszítené medi­táció és szerelem, bár ezzel a lírával együtt is erősen meg­kérdőjeleznénk, amit Abody Béla fejtegetett az előadás után, hogy a Kedves bópeer...! Déry művei között az „alap­mű” szerepét lenne hivatva betölteni. Biztosan nem, a tv-változat egyébként is jóval alatta ma­rad a regénynek: épp lírája veszik el, a rövid jelenetekre szaggatott cselekmény állóké­pek sorozata, melyeknek alig van dinamikája. S épp azzal maradt adós a tv-váltözat, amit Abody oly határozottan ismételt, az öregség feladatá­nak érzékeltetésével: mindaz,' amit Páger Antal ki tudott hozni ebből a tv-játékból, alig volt több egy állapot pontos rajzánál. így pedig erősen kér­déses, hogy elérté-e rejtett! célját, új olvasók toborzását. Ma még természetesen nem lehet eldönteni, hogy Déry kis­regénye remekmű-e vagy sem,' A tv-változat nem az. bőgést is nem egyszer abba-; hagyja. De lát már mást is. Felesé­gem figyelt meg egy hathetes gyereket — ismerős fiatal­asszonyét —, akinek a mózes­kosara aprómintás anyaggal volt kibélelve. A pici oldalt fordította a fejét, úgy nézte a mintát, majd egy ujjal pisz­kálni kezdte. Attól fogva a mi gyerekeink is mindig kaptak valami néznivalót a fejük fö­lé. Nemcsak csörgő lógott az ágyuk két rácsa közé kifeszí­tett madzagon, hogy megütö- gethessék, hanem Jucinak pél­dául — a legkisebbnek — egy partedli, piros és kék házacs­kákkal, mackókkal, bohócok­kal és egyebekkel. Kéthónapos korában odakerült a madzag­ra az a harmonikaszerűen ki­húzható és összenyomható sár­ga műanyag oroszlán is, amit Dombi fiamtól kapott. Farká­nál fogva akasztottuk fel, így épp szembe nézett a kicsivel. Mondhatnám: oroszlánszemet néztek. Anyja tartott is tőle, hogy a lánya megijedhet, de azon semmi jele nem látszott a félelemnek. Sőt hamarosan elkezdett Leó felé nyúlkálni, és nagy örömünkre sikerült is a bajuszát megfognia. Ez a bajusz kék műanyag­szálakból készült, amelyek az orrába fúrt lyukakon voltak átfűzve, úgy hogy jobbra bal­ra ugyanakkora darab álljon ki belőlük. Eredetileg három szál volt, de látjuk egy nap, hogy már csak kettő van, meg egy üres lyuk. Ijedten keres­sük, hova lett a harmadik, nem ette-e meg a kicsi, de nem, ott kéklik a pólyája mel­lett a lepedőn. Addig rángatta, míg ki nem húzódott az orosz­lán orrából, pedig elég szoro­san járt. Anyja persze sietve kihúzta erre a másik kettőt is és a szemétbe dobta, hiába til­takoztam. — Nem kell kidobni, majd én beragasztom! — És ha nem jól ragasztod be, és mégis kihúzza? — Csak szeretné! — Akkor se engedem! Gye­rekkel nem kísérletezünk! Leszerelte a farkát is, mivel hasonló kék szálból készült. Szegény Leó egészen kiment a formájábóL (Folytatjuk) 1990-ben 100 millió turista a KGST-országokban Késsül a KGST-országok hosszú távú idegenforgalmi fejlesztési koncepciója Cs Varga Domokos: KdluDhhflsfolgifű

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents