Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-23 / 196. szám
.ff „Nyári szünet’ a szabálysértésekben ? Csökken a szabálysértők száma — Baromfit festeni költséges dolog -— Olcsóbb a ponty a boltban Úgy tűnik, uborkaszezon van meg a szabálysértési eljárások vonatkozásában is. Ennek oka vagy az, hogy a szigorodó blr- ságpolitika meggondolásra készteti a jogellenes cselekményekre hajlamosakat, vagy az, hogy nyáron kevesebb a bejelentés, mert üdülés címén mozgásban van az egész ország népe és úgy látszik, jöt- tünkben-mentünkben elnézőbbek vagyunk mint egyébként. No de hagyjuk a hőségben különösen megterhelő eszmefuttatást, nézzük inkább, hogy szabálysértési hatóságaink az elmúlt időszakban kiket marasztaltak el társadalmunkra veszélyes, de bűntettnek azért nem minősíthető cselekményekért. E most esedékes.hírcsokrunkban szereplő ügyeknek — ezt még elöljáróban érdemes megjegyezni — van egy figyelemre méltó közös vonásuk. Az nevezetesen, hogy változatlanul sokan akadnak, akik a köz rovására élelmiszerekkel manipulálnak, vagy rájárnak a társadalmi tulajdonra és azt vámolják, ha arra alkalom kínálkozik. BAROMFIKOZMETIKA Sümegi József né, aki Bátán, a Fő utca 919. szám alatt lakik, valószínű nem szánja magát egyhamar eladásra kiszemelt. vágott baromfijainak-festésére, mivel emiatt 2000 forintra bírságolták még május elején. Sümeginétől ezen kívül el is kobozták azt a 32 darab vágott csirkét és tyúkot, amit a budapesti Tolbuchin körúti csarnokban akart értékesíteni. Védekezésként azt mondta el Sümeginé, hogy a baromfikat egy időben vágta le az ugyancsak piacra szánt 25 kacsával és „a kacsák lába volt igen sárga”. így, egy vízben mosva kacsát, csibét, tyúkot, festőd- tek kikericssárgára a fővárosiaknak szánt állatok. Kiderült azonban, hogy a messziről jött asszony sem mondhat azt, amit akar, mert a Fővárosi Állategészségügyi Állomás Hús- és Tej vizsgáló Felügyelősége megállapította, hogy Sümeginé egészségre nem ártalmas festékkel kozmetikázta a portékáját, s ennek következtében azok tápértéke, élvezeti értéke csökkent. A cselekmény — lévén, hogy kimeríti a minőségrontás kritériumát — 5000 forintig terjedő pénzbírsággal „honorálható”. ROSSZ VOLT A HURKA Még ez év elején tartott vizsgálatot a Pécsi Élelmiszerellenőrzési Vegyvizsgáló Intézet Farkasdi László dunaföld- vári pecsenyesütőnél, akiről kiderült, hogy saját pecsenyéjét a jogtalan haszonszerzés szándékával is sütögeti. Az intézet ellenőre mintát vett ugyanis a cégtulajdonos saját készítésű sütni való hurkájából, amit minőségileg igencsak kifogásolni lehetett alacsony fehérjetartalma, ugyanakkor magas keményítőtartalma és laza töltése miatt. Minőségrontás címén indult ellené szabálysértési eljárás, 2000 forintra bírságolták. 17,2 KG PONTY 4000 FORINTÉRT Bolla János és Szakter György Paks, Biritó pusztai lakosok különösen vandál módon dézsmálták meg a paksi Vörös Csillag Halászati Termelőszövetkezet biritói 4. számú halastavát. Az orvhalászok beálltak a vízszéli káka közé és arra alkalmas karóval ütötték agyon a víz felmelegedésé miatt felszínre bukkanó halakat. Az így kifogott 17,2 kg halat kilónként húsz forintos áron értékesítették. Nem tudtak volna, arról, hogy „aki engedély nélkül, vagy tiltott helyen, időben és módon, vagy eszközzel” halászik, háromezer forint pénzbírsággal sújtható!? Nyilván tudták, de feltehető, hogy a bírságként rájuk most kirótt „tandíj” miatt többé ezt nem felejtik el. Fejenként 2000—2000 forintba került a már fent említett súlyú 14 ponty Bollának és Szakternek. A szabálysértési hatóság figyelembe vette enyhítő körülményként, hogy Bolla Jánosnak öt gyermeke van. Szakter György pedig fiatalkorú. Arra viszont mindketten számíthatnak a 2—2 ezer forintos hír.-j ság lerovásán túl, hogy velük szemben bírósági . úton érvényesítheti kárigényét a halászati szövetkezet. Kockázatmentesebb dolog tehát engedéllyel halászni, vagy boltban megvásárolni a szükséges halat... VÁSÁRLÓKAT KÁROSÍTOTTAK Az árjelzés elmulasztása, a vásárlók megkárosítása miatt vonták felelősségre Dombóvá- rott Gáspár Istvánnét, az ÁFÉSZ 5. számú önkiszolgáló boltjának vezetőjét, 1200 forintos bírság kifizetésére kötelezve cserében azért, mert jogtalan vagyoni előnyökre tett szert. Táskái Ferencné — szintén dombóvári — besegítő családtagot 1500 forintra büntették meg hasonló cselekményért. Táskainé a férje ve- gyeskereskedésében próbavásárlás során lepleződött le. Kissé nagyvonalúan elfelejtette az egyes árukon jelezni az 1974. január 3-i árváltozásokat, így eshetett meg, hogy például a 85 grammöe hajlakkot változatlanul 21 forintért árusította, holott annak az ára ■14,30 forint. Matuz Zoltánná dombóvári lakos, a Tamási Körzeti Sütőipari Vállalat 3. számú dombóvári boltjának vezetője 1000 forintot fizetett azért, mert hitelesítetlen mérőeszközöket használt, s ezen kívül egy sor árunál elmulasztotta a kötelező árjelzést. KÖLTSÉGES SZEMETELÉS lévő szakadékba. Szánhatta volna jobb sorsra is az eltüntetésre ítélt szemetet, hiszen saját gépkocsijával szállította ide az ominózus zsákot. A szabálysértési hatóság 1500 forintos pénzbírság megfizetésére kötelezte Asztmán Lászlót. KUPICACSÁRDA KAJDACSON A hatályban lévő jogszabályok szerint „magánszemély bérfőzéssel főzetett pálinkáját kizárólag csak továbbeladásra jogosult szervnek adhatja el.” Régi Lajos kajdacsi lakos ennek ellenére üzemeltette illegális kupicacsárdáját a lakóhelyén. Féldecinként kb. 5—6 liter gyümölcspálinkát értékesített, mikor felelősségre vonták gazdálkodási kötelesség megszegéséért. Mivel hasonló cselekmény elkövetése alkalmával volt már dolga Réginek régebben — 1972-ben — a szabálysértési hatósággal, ezúttal már 2500 forint bírság megfizetésére kötelezték. A leírt szabálysértési esetek mindegyikében kimutatható az elkövető szándékossága. Helyesen jártak el mindazok,' akik megtették velük kapcsolatos bejelentéseiket és szabálysértési hatóságainkat segítették a törvényerejű rendeletek, kormányrendeletek, tanácsrendeletek érvényesítésének sokszor nagyon nehéz munkájában. — H. — Közművelődét Egyetlen levél sem Mulatságos mondotocska: „Fogjuk meg és vigyétek“. És milyen sokszor gondolkodunk a szellemében! . Például a közművelődés területén. Amiről a legutóbbi pórthotározót óto olyan sok szó esik, gyakorta megállapítva azt is, hogy mindannyiórvlcnat vonnak feladatai. Szép példákat is ismerünk — ezeket jobban szárnyra kapja ,a hír, talán mert ritkaságnak számítanok? Az, hogy o falusi értelmiség elzárkózik a művelődési ház munkájától, sakkal általánosabb, megszokottabb. ICi csodálkozik azon, ha a falusi „intelligencia" nagyobb része lenézi a művelődési ház. rendezvényeit, és a kultúrát csak elvben pártolja, esetleg városi kirándulások alkalmával? Igaz, elvileg ők is közügynek tekintik a közművelődést. Papíron, szavakban. A munkában részt venni már nem kívánnak. És a közvélemény? A szerkesztőségek számos levelet kapnak. Olvasóink hozzánk fordulnak minden olyan gondjukkal, amelyet jelentősnek, orvoslását méltányosnak tartanák. Gyakorta keresnek fel olyan sorokkal is, amelyek lakóhelyük, munkahelyük problémáiról szólnak. Olyan levelet az utóbbi két esztendőben nem kaptunk, amelyben a helyi kulturális élet gondjaira hívták volna fel a figyelmünket, amely sürgette volna a művelődési rendezvények számbeli vagy minőségi gyarapodását. Arra sem volt példa, hogy azokban a községekben, ahol felháborítóan gazdálkodtak a község művelődésének sorsával — egészen a csúfos távozásig — valaki tollat ragadott volna, hogy felhívja a figyelmet, segítséget, megoldást sürgessen. Nem írt a helyi tanár, se a tsz-tag, az igényes szakmunkás, egyetlen nyugdíjas, diák sem. Nem is szóltak. Nem tűnt fel, vagy nem találták fontosnak? Ahogy nehezen hallunk arról is, ha valahol nem rátermett ember vezeti a művelődési intézményt, és arról sem, hogy mit várnak az emberek a helyi kulturális szervektől. Persze, nem is oz a legfontosabb, hogy jöjjön a levél a szerkesztőségbe, vagy hogy riasszák a televíziót, rádiót, felsőbb szerveket. De úgy, ohogy a helyi fórumokon, taggyűléseken, tanácsüléseken szóvá tesszük art, ha kevés a járda, rossz az áruellátás és kevés a bölcsődei hely — miért nem követeljük a színvonalasabb kulturális életet, a művelődési intézmények nagyvonalúbb támogatását, a helyi hagyományok következetes ápolását? Vagy ha tesz- szük, miért nem következetesebben? Fogjuk meg és vigyétek helyett — menjünk és csináljuk. így kellene. És feltétlenül el kell érnünk, hogy így is legyen. (virág) 1974. augusztus 23. Asztmán László MÁV-váltó- őr — dombóvári lakos — köz- tisztasági szabálysértést követett el. amikor egy zsák szemetet dobott a Népköztársaság úti gyógyszertárral szemben Mit tett Bonyhád ért ? A kérdésre gondolkodás nélkül válaszolt Szabó Lajos, a cipőgyár meó-csoportjának vezetője, aki úgy érzi, hogy nem maradt mások mögött a társadalmi munkában, és szívesen tette, amit lakóhelyéért tett. — A mi utcánkban, a Munkácsy utcában történt. A szecskái részen építettem, ahogy sokan, főleg fiatalok. Az új utcák mindig lemaradnak közművesítésben a régiektől. Nálunk sem volt víz, villany, hogy a járdáról meg útról ne is beszéljek. 1971-ben befejeztem az építést, utána már jobban tudtam figyelni a környezetemre is. A járda hiányzott a legjobban. Bokáig érő sarat dagasztottunk ősszel, nyáron meg belepett bennünket a por. ha munkába mentünk. Egy idő után kijött a tanács egyik embere és közölte. hogy községfejlesztési alapból pillanatnyilag csak az utca egyik oldalára tudnak járdát építeni. Amilyen szerencsés vagyok, pontosan a túlsó sorra gondoltak a tanácsnál.. Jó", mondom, hát legalább járjanak betonon az utca másik oldalán lakók. A tanács ígéretéhez hűen megcsináltatta a járdát. tavaly elkészült. Mi, a páratlan oldal lakói is azon jártunk. Azután, nem is olyan régen, február táján arra gondoltam, meg kellene gyorsítani. hogy a mi oldalunk is kapjon járdát. Körbejártam a szomszédokat, összesen 21 családot és beszélgettem, szerveztem. agitáltam. Nagy volt az egyetértés, és még akkor is, amikor elkezdtük gyűjteni a házanként járó 1200 forintot á járda anyagaira. Nem volt ellenkezés, sőt, szívesen adta a pénzt mindenki. Amint megvolt az építőanyag ára, újra a tanácsra mentem, ahol biztattak, hogy csináljuk csak, szakmai irányítást, meg egyéb gépi segítséget adnak a munkánkhoz. Ennyi volt az egész. Június 15, 16, 17 volt a járdaépítés időpontja. A harmadik napra nem volt szükség. A MEZÖGÍP Törekvés szocialista brigádjának tagjai az üzem mögötti dimbes-dombos területen sportpályát építenek. Illés Lőrinc brigádvezetőt kérdezem: — Mikorra készülnek el? — Nehéz lenne megmondani. Igyekszünk. — Mennyi munkával jár a sporttelep? — 700—800 órát rádolgozik a brigád. Meghatározott munkarendünk van. Minden kedden délután itt vagyunk. Nem kötelező eljönni, de látja, a 12 brigádtagból most is itt van nyolc. — A sportpályát elsősorban maguknak készítik. Végeztek-e olyan munkát is, amely Bony- hád lakóit szolgálja? — Végeztünk, és azt hiszem, nem is keveset. Biztos hallott a társadalmi összefogásból épült óvodáról. Annak a villanyszerelési munkáját nagyjából mi végeztük. Azonkívül, a Perczel-kertben lévő játszótérhez hintákat meg más játékszereket csináltunk. Volt sok apróbb munkánk is. A MEZŐGÉP bonyhádi gyáregységének szocialista munkaverseny kimutatásából: Az év első negyedében az üzem dolgozói 286 óra társadalmi munkát végeztek. Ebből 120 órát Illés Lőrinc brigádja, a Törekvés teljesítette. A második negyedévben már közel két és fél ezer társadalmi munkaórát végeztek az üzembeliek, s ebből 400-at a Törekvés tagjai. Socző Lajos, a bonyhádi Nagyközségi Tanács elnöke így beszél a társadalmi összefogás, a közös munka hasznáról: — Mintha valami történt volna az elmúlt néhány évben Bonyhádon. És különösen azóta, amióta meghirdették a Tiszta, virágos Tolna megyéért fejlesztési versenyt. A község lakossága, üzemeinek, gyárainak dolgozói az elmúlt év júliusától ez év júliusáig több mint kétmillió 600 ezer forint értékű társadalmi munkát Végeztek. Ha ezt elosztjuk a község lakóinak számával, 13 ezerrel, megkapjuk a végeredményt, amely szerint egy lakos 205 forint 40 fillér értékű társadalmi munkát végzett. Jó, tudom, hogy volt, aki ennél sokkal többet tett Bonv- hádért, és volt, aki talán semmit. Az is igaz, hogy még ma is sokan vallják azt a téves nézetet, amely szerint a választópolgár csak fizesse a községfejlesztési adót. aminek fejében mindent készen kap a tanácstól. Persze, előbb-utóbb minden utcában lenne járda is, út is. víz is. De ha az emberek összefognak, ez az idő lényegesen megrövidül. VARGA JÓZSEF ,
