Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-18 / 193. szám

I I Í Klubpresszó — bűntanya ? vagy Hol van már a tavalyi hó? Amikor még azzal foglalkoz­tunk, hogy a szekszárdi klub­presszó nem váltja be azokat a reményeket, amelyeket indu­lásakor hozzáfűztünk... A megyei művelődési köz­pont épületében lévő presszó másodosztályú szabvány szó­rakozóhelyként kezdte pálya­futását. 1972-ben aztán a mű­velődési központ javaslatára a vendéglátóipari vállalattal egyetértve átszervezték ifjúsági klubpresszóvá. Kitűnő ötlet volt: ifjúsági és művelődéspo­litikai szempontból egyaránt. Csodájára is jártak szerte az országból: kacsalábon forgó cukrászda, színes tévével, napi­lapokkal, zenei stúdióval, kul­turális programokkal és szesz­mentes italválasztékkal... Mint ahogy a krónikás azt egy esztendeje megemlítette, a hirdetett program ugyan szebb volt, mint a valódi — de az első esztendő végén míg így is nagyon kellemes helynek szá­mított a klubpresszó. Hamarosan egy kisebb fajta vihar élére sodorta az ország egyik legeredményesebb klub­vezetőjét. A kedélyek megnyu­godtak: városunk ifjúsági büszkesége „célegyenesben” van. * Az idő telt, múlt, s egyre többször hallottuk, hogy az ad­digi gyakori vendégek egyszer­re már nem szívesen teszik be a lábukat a szóban forgó presz- szóba. Mert egyre furcsább lett a törzsközönség. Torzonborz figurák. Nem sok tehetség kell hozzá, hogy az ember felmérje, hol végződik a szuper-divatos tini megjele­nés és hol kezdődik az alvilági forma. Ha például valaki ötki­lós sárkoloncokat hurcol a láb­belijén, amiket az asztalon pi­hentet, szakállából pedig őszi avar kandikál elő — ne cso­dálkozzunk. ha társasjátékként fagylaltgombócokat köpköd. Ahogy a klubpresszó néhány látogatója ezt cselekedte. Summa summárum: a klub­presszót felfedezték a fiata­labb évjáratú munkakerülők, csőlakók, bujkálok. Afféle ki­helyezett pályaudvari restivé lett, ahol meg lehet húzódni a viharok elől, reggeltől estig tartó menedék, és elég, ha egy szódára van pénzed. Az eredeti törzsközönség — diákok, fiatal munkások és ér­telmiségiek — jobbnak látták elkerülni a presszót. A hely szelleme hamarosan ^méltóvá” tette a helyiséget is: volt, hogy egy nap alatt négy széket nyírtak ki (azaz nyírtak fel pengével) a vendégek. Az asztalok állapota sem jobb, a falak füstösek, a függönyök bü­dös dohányszagúak, és mocs­kosak, az üvegfal repedt, tö­rött. * A környezet elzüllése köl- csönfolyamathan történt. Ha­tott a közönség, de része volt benne egy bírósági huzavoná­nak is. A per h napokban dőlt A Tm. Víz- és Csatornamű Vállalat KÖZMŰ- és MÉLYÉPÍTÉSBEN JÁRTÁS TECHNIKUST és MŰVEZETŐT keres felvételre, továbbá 1 FÖ VÍZVEZETÉK- SZERELŐT ÉS SEGÉD­MUNKÁSOKAT szekszárdi telephellyel. Jelentkezés: munkaügyi csoport, Szekszárd, Toldi u. 6. (392) el; a tervező és a kivitelező vállalat köteles helyreállítani az üvegfal épségét, az ő dol­guk a függönyök rendbehoza­tala is. A napokban kicserélik a szé­keket, asztalokat — 15 asztal és hatvan szék kerül a régiek helyére. De kicserélhetik-e a klubpresszó szellemét is? Va­laminek a hírét elrontani sokkal könnyebb, mint aztán helyre­hozni. A művelődési központ és a vendéglátóipari vállalat veze­tői nagyon igyekeznek. * Lázári Jenő, a művelődési központ gazdasági igazgatója: — Minimum százezer forint­ba kerül évente a klubpresszó nekünk. Mi szereltük fel, mi rendeztük be, ellátjuk havon­ta, fizetjük a klubvezetőt. Mi végezzük a berendezés karban­tartását. Műsorokat szerve­zünk, háromszor hatszáz forin­tot fizetünk a felszolgálóknak, hogy gondozzák a folyóirato­kat, játékokat. A vendéglátó­sok a kiszolgálást adják, az áruellátást és a bevétel öt szá­zalékát fizetik nekünk terem­bérként. A napokban cseréljük ki a berendezést, rendbe hozunk mindent. Megteszünk minden tőlünk telhetőt. Halász István, a vendéglátó­ipari vállalat Igazgatója: — Tudtuk, hogy nem lesz jö­vedelmező az a presszó, ami­ben még csak sört sem árul­nak. De legalább gazdaságos lenne, s ne fizetnénk rá! Saj­nos, ráfizetünk és megállapítá­sunk szerint ennek az ott ki­alakult helyzet az oka. A kö­zönség nagyobb fele ott tanyá­zik, kiszorítva, elriasztva azo­kat, akik egy-egy üdítőre, ká- vére térnének be. Az üzletve­zető és felszolgálók, akiket a fiatal szakmunkások közül vá­lasztottunk ki, maguk is sorra követték el a vétségeket. Vala­mennyien fegyelmit kaptak, és el is helyeztük őket. A klub­presszó új vezetője egy közép­korú asszony lesz, és komoly fiatal lesz a két helyettes is. Megváltoztatjuk a nyitva tar­tást: délelőtt, amikor az isko­lások, dolgozók amúgy semér­nek rá, nem nyitunk ki. A két vezető sok egyébről is beszélt a klubpresszó zavaros ügyei közül. A szomszédos mozi-büfében szabadon árult alkohol révén gyakori az ittas fiatal a Szesz­mentes presszóban; a WC hó­napokig zárva volt, mert ak­náját nem lehetett kitisztítani — az útépítők ugyanis lebeto­nozták ... A felszolgálók elrakták a hatszáz forintot, de a játékokat nem adták ki, a folyóiratok, új­ságok lopása hallgatólagos be­leegyezésükkel történt. Munka­időben moziba jártak, fodrász- nőt fogadtak, sakkoztak. A vendég fél órát is várhatott, amíg megkérdezték, mit akar. Halász István azt a téves el­képzelést is eloszlatta, hogy a klubpresszó fiatal dolgozói anyagi áldozatot vállaltak, ami­kor odakerültek dolgozni. Ki­emelt fizetést kaptak és egy vizsgálat szerint — a klub­presszóban a borravaló sem kevesebb, mint másutt. Tehát a felszolgálók áldoza­tot nem vállaltak. Csak a mű­velődési ház és a vendéglátó­ipari vállalat. Hol kapott léket a nagyon jó kezdeményezés ? Újságok mindvégig jártak a klubpresszóba, programokban az elmúlt évben sem volt hiány, de az eredeti célját már nem szolgálta a hely. HffHlil5 Vannak, akik a személyze­tet, a vezetőket, a fenntartókat, mások a züllött ifjakat, vagy magát a kezdeményezést kár­hoztatják. Most már ne ítélkez­zünk. Szeptemberben új feje­zetet kezd a klubpresszó. Vár­juk és reméljük, hogy nyugod- tabbat, mint a tegutóbbi volt. A fiataloknak, akik igénylik a szeszmentes, klubjellegű szó­rakozóhely létét — tenniük is kell érte. Vajon nem létesíthet­nének a középiskolai, üzemi ifjúsági szervezetek védnöksé­get a klubpresszó eredeti ren­deltetésének, légkörének meg­őrzésére ? VIRÁG F. ÉVA Igazgatóváitozás a megyei múzeum élén Munkatársai és a megyei ta­nács képviselői e hét végén köszöntötték nyugdíjba vonu­lása alkalmával dr. Mészáros Gyulát, aki majdnem huszon­három évig vezette a Béri Ba­logh Ádám Múzeumot. Dr. Mészáros Gyula harmincnégy évi tudományos pályafutása során részt vett a veszprémi múzeum háború utáni helyre- állításában. Veszprém megyei működését a Farkasgyepün feltárt késő bronzkori halom­sírok, az ajkai Hercules-szen- tély, a kislángi őslénytani le­let, a balatonaligai és halim- bai római vasszerszám-leletek fémjelzik, valamint a Balaton- lovas mellett felfedezett, euró­pai szenzációt jelentó őskori, ásványi eredetű festékbányá­ja. Szekszárdi működésének so­rán történt a súlyos károkat szenvedett múzeum külső-bel­ső helyreállítása, számos kiál­lítás és emlékház megnyitása és jelent meg szintén számos tudományos publikációja, me­lyek közül főleg a kerámiák­kal összefüggők, valamint a regölyi leletekre vonatkozók keltettek feltűnést. A szekszárdi múzeum ma egyike az ország legszebb és leggazdagabb vidéki tudomá­nyos gyűjteményeinek. Dr. Mészáros Gyula nyugdíjba vo­nulásával új igazgató foglal­ta el helyét dr. Szilágyi Mik­lós személyében, aki maga és munkatársai nevében az idős tudós további támogatását kér­te a múzeum tudományos és ismeretterjesztő munkájához. Első ízben szeptemberben fizetik a bér- és nyugdíj kiegészítést Mint ismeretes, a Miniszter- tanács rendelete értelmében —■ a mezőgazdasági téeszek kivé­telével — a vállalatok mun­kaviszonyban, tagsági, illetve szolgálati viszonyban álló dol­gozók, betegségi biztosítási kö­telezettség alá eső bedolgozók munkabérét 1974. szeptember 1-től havi 50,— forint pótlék­kal kell kiegészíteni. Hasonló elvek szerint havi 50 forint pótlékot fizetnek a nyugdí­jak és egyéb ellátások vala­mint a gyermekgondozási se­gélyek után. A legközelebb megjelenő tárcaközlönyök ismertetik a munkaügyi miniszter közlemé­nyét a kormányrendelet vég­rehajtásával kapcsolatos tudni­valókról. A miniszter felhívja a fi­gyelmet, hogy a rendelet alap­ján a munkabér-kiegészítés havonta egy ízben jár és ab­ban a hónapban illeti meg a dolgozót, amelyben munkabér­ben, munkadíjban, táppénzben, terhességi, gyermekágyi segély­ben, a tartalékos katonai szol­gálatot teljesítő keresetkiegé­szítésben részesül. Ennek meg­felelően a munkabér-kiegészí­tést az is teljes egészében kapja, aki csak a hónap egy ■ részében dolgozik, vagy jogo­sultsága hónap közben meg­szűnik. Ezért ugyanabban a hónapban újabb munkavi­szony létesítése, vagy egyéb címen munkabér-kiegészítésre már nem tarthat igényt. A munkáltatónak az úgyne­vezett mii-lapon minden eset­ben fel kell tüntetnie azt is, hogy a dolgozó részesült-e munkabér-kiegészítésben. Ha valaki ugyanabban a hónap­ban többször kapna munka­bér-kiegészítést, úgy a mun­kabér téves kifizetésére vonat­kozó. rendelkezéseket kell al­kalmazni. Ha a dolgozót egyéb jutta­tás, például baleseti járadék, sorkatona hozzátartozójának családi segélye után illeti meg kiegészítés és az erre való jo­gosultsága megszűnik, az erről szóló igazolás alapján kérheti a munkabér-kiegészítést. A rendelet szerint szeptem­ber hónapban a munkabér­kiegészítés már mindazokat • a dolgozókat megilleti, akik ré­szére ebben a hónapban — a munkabérek kifizetésére vo­natkozó jogszabályok alapján •— munkabért fizetnek ki. Mivel a nyugellátások és egyéb ellátások után az ellá­tást folyósító szerv fizeti a ki­egészítést, a nyugdíjban, já­radékban, vagy egyéb szociá­lis juttatásban részesülő fog­lalkoztatottak külön munka­bér-kiegészítést természetesen nem kaphatnak. Nem jár munkabér-kiegészítés annak a házastársnak sem, aki után férje — nyugellátása alapján — házastársi pótlékban része­sül. Nem adható munkabér­kiegészítés azoknak sem, akik­nek a nyugellátását munka- viszony, illetve bedolgozói jog­viszony miatt korlátozzák, il­letve szüneteltetik, mivel ré­szükre az ellátást folyósító szerv a kiegészítést ebben az esetben is folyósítja. Ha az ellátást — az említett ok miatt — 1974. szeptember hó­napban Is szüneteltetik, a2 érdekeltnek az ellátást folyó­sító szervtől kiegészítést kér­nie kell. Általában nem kaphatnak munkabér-kiegészítést az öreg­ségi (szolgálati), rokkantsági és özvegyi nyugdíjasok, baleseti járadékosok, mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, munka­képtelenségi és özvegyi jára­dékosok, a személyi járadékos vakok, az átmeneti segélyes csökkent munkaképességűek, a rendszeres szociális járadéko­sok, hadigondozási járadéko­sok, továbbá azok, akik sorka­tona hozzátartozójaként csa­ládi segélyt, illetve rendszeres szociális segélyt kapnak. Va­lamennyien a folyósító szerv­től kapják az 50,— forint ki­egészítést. Ha a munkáltató nyilván­tartásai alapján nem lehet megállapítani, hogy a dolgozó az említett jutatásokban ré­szesül-e, akkor a munkabér­kiegészítés első kifizetésekor a dolgozótól a munkáltató kér­jen nyilatkozatot arról, hogy nyugdíjban, járadékban vagy egyéb rendszeres szociális jut­tatásban részesül-e. A nyilat­kozat formáját a helyi körül­ményeknek és a lehetőleg egy - szerűbb lebonyolításnak meg­felelően a munkáltató hatá­rozza meg. Azt kell biztosítani, hogy a dolgozó tájékoztatást kapjon a kettős folyósítást ki­záró rendelkezésekről és azt aláírásával igazolja. A mun­káltató a dolgozótól munka- viszonya során többször ne kérjen nyilatkozatot. (MTI) Elsősök lesznek 1974. augusztus 18. Még 2—3 hét és a járdák megtelnek isko­lába siető kis •' és nagy diákokkal. Köztük lesznek azok a kicsik is, akiket pár héttel ez­előtt az óvodák évzáró ünnepségein búcsúz­tattak el. Azok az első osztályosok, akik nem kis meghatódással vették át a középső cso­portos társaik ajándékait, a kiscsoportosok virággal, állatfigurákkal, ákombákomokkal telerajzolt könyvjelzőit. A tanévnyitó napján még elmennek utoljára az óvodába, majd a kispajtások, szülők kíséretében együtt lép­nek be iskolájuk kapuján, hogy szeptember­től megkezdjék diákéletüket, a tanulást. Szekszárdon 1974. március 15-ig 381 isko­lás korú gyermeket írattak be. Közülük 297 kisfiú és kislány óvodába járt. Csak az üze­mi óvodákból 64-en kerülnek az általános iskolák első osztályaiba. Nekik nem lesz túl­ságosan nehéz az iskolai beilleszkedés, hiszen megszokták az óvodai évek alatt a társas- életet, azt, hogy alkalmazkodniuk kell egy­máshoz. Megszokták az otthonuktól távollétet is, így gyorsan beleszokhatnak majd az isko­lai élet rendjébe, fegyelmébe. Újabban minden évben megszervezik az óvodába nem járó kisdiákok iskolai előkészí­tőjét. Az 1974/75. tanév ilyen elsősei közül 26-an vettek részt Iskolai előkészítőn és sajá­tították el három hét alatt azokat az elemi szabályokat, ami megkönnyíti a diákéletük első és további napjait. Márciustól a tanévkezdésig sokan költöztek be Szekszárdra, többségükben kisgyerekes családok. Ezért a tanévnyitóra legalább 20— 30-cal több első osztályos kisdiákra számíta­nak a szekszárdi általános iskolákban. A szekszárdi járás községeiben eddig 735 tanköteles gyereket írattak be az első osztá­lyokba. A gyermekek 91,4 százaléka járt óvo­dába legalább egy évig. Az iskolaköteles gye­rekek között 81 cigány tanuló van. örvendetes, hogy 69,1 százalékuk óvodába járt. A járásban is megszervezték az előkészí­tő tanfolyamot. Kajmádon 7 gyermek, De­esen pedig 16 vett részt az iskolai előkészítőn.

Next

/
Thumbnails
Contents