Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-18 / 193. szám

' A második világháború előtt b. lakosság 40 százaléka volt írástudatlan, ma hivatalosan Romániában nincs analfabetiz­mus. Az iskolai hálózatot ki­szélesítették, a diákok,és a ta­nulók a lakosság 20 százalékát teszik ki. 1960-tól kezdve az általános iskolákban, 1963-tól pedig a középiskolákban is in­gyen adják a tankönyveket. A diákok kétharmada kap ösz­töndíjat, 45 százalékuk diák­szállásokon lakik. Az idén kezdték meg a tíz- esztendős kötelező oktatás gya­korlati alkalmazását. Az álta­lános oktatás négy ciklusból áll: az első fokozat négy évig, a második szintén négy évig, a harmadik pedig két évig tart. Románia tanulóifjúsága tehát a kötelező oktatás keretében két középiskolai osztályt is el­végez. A tizedik osztály elvég­zése után a tanuló a felvételi vizsga után valamelyik közép­iskola harmadik osztályában, vagy a szakközépiskolák első osztályában tanulhat tovább. Ha munkába akar állni, a tize­dik osztály elvégzése után ala­csonyabb képesítésű szakmun­kás-bizonyítványt kap. Újítás az is, hogy az idei tanévben az általános iskolák első négy osz­tályában megszüntették a bu­kást. A gyengébben tanulókkal a pedagógusok kötelesek külön (foglalkozni. Kétségtelen, hogy a kötelező tízéves oktatás megvalósítása számos előfeltétel megvalósítá­sát teszi szükségessé. Iskolák százait, sőt ezreit kell építeni. Nyilván nem lehet minden fa­luban középiskola. Körzeten­ként kívánnak középiskolákat létrehozni, ahol 5—10 falu fia­taljai tanulnának. A tanulók egy részének azonban 20—30 kilométeres távolságokat kelle­ne naponta megtenni. Tehát bekötő utakat kell építeni, is­kolai buszokat forgalomba ál­lítani — vagy diákszállókat építeni, ehhez azonban pénz kell, rengeteg pénz. 5. A Tm. Állami Építőipari Vállalat Cpüietlakatos és Vasszerkezeti üzeme FELVÉTELRE KERES gépész­technikusokat, gyärtäs­ELŐKÉSZlTŐI ÉS MŰVEZETŐI MUNKAKÖRÖKRE Jelentkezés: Szekszárd, Tartsay V. u. 10. Munkaügyi osztályon. ______________________(422) A Nagy dörög és Vidéke ÁFÉSZ PÁLYÁZATOT HIRDET a pálfai Kőrisfa kisvendéglő VEZETŐI ALLASÄNAK BETÖLTÉSÉRE Felvesz továbbá a nagy­dorogi Napsugár kisvendéglőjébe SZAKKÉPZETT FELSZOLGÁLÓKAT Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Jelentkezés ÁFÉSZ Központ, Nagydorog, Mező Imre út 4. címre kérjük. (403) 1 X Y I Hatom évtized Tízéves tankötelezettség Romániában fejlett a kultu­rális élet. A romániái építészek remekműveket alkotnak, egyik legújabb példa a maros vásár­helyi színház új épülete. Az új lakótelepek Romániában egy­általán nem szürkék és komo­rak. Bukarest színházi együtte­sei Európa-szerte ismertek. A színházakban még két évvel ezelőtt is olyan darabokat mu­tattak be, amelyek új, de igé­nyes művészeti megoldásokkal, a mondanivaló gazdagságával és őszinteségével hökkentették meg a közönséget Az irodalmi élet az ötvenes évek második felétől kezdve új virágkorát éli. Egymás után születtek az olyan művek, ame­lyek szerzői a szocializmust féltve a személyi kultusz, a törvénytelenségek, a vulgari- zálás, a parancsolgatás, a mű­rostos optimizmus korszakáról adnak fájdalmasan igaz, kor­hű képet. A mai Románia leg­kiválóbb írói bátran és elvi alapokon nyúlnak a kényes kérdésekhez. Példa erre D. R. Popescu kolozsvári író, aki egy évvel ezelőtt megjelent, „ők ketten, vagy akik csak az er­dőt látják” című művében a nacionalista hangulatkeltés ve­szélyeire figyelmeztet. Egy ve­gyes lakosságú mezőgazdasági község tragédiáját írja le, ahol felelőtlen hangadók egymás el­len uszítják a korábban egy­más mellett, sőt egymással bé­késen élő román és magyar nemzetiségű lakosokat. Virágzik az erdélyi magyar irodalom is. Sütő András ne­vét a magyarországi olvasókö­zönség jól ismeri, ő a szerzője az „Anyám könnyű álmot ígér” című regénynek. Ismeretes, hogy Kós Károly és Nagy Ist­ván erdélyi magyar írókat a Magyar Népköztársaság a kö­zelmúltban magas kitünteté­sekben részesítette. A fiatal magyar nemzetiségű írók kö­zött nemrég „Forrásgyűjtő” névvel új irodalmi áramlat kezdődött. E fiatal írók egyik közös vonása az elvtelen kompromisszumok elutasítása, a szülőföldjük és a nemzetisé­gük melletti bátor kiállás. A magyar és vegyes lakossá­gú területeken magyar nyelvű iskolák vannak. A kolozsvári Babos—Bolyai egyetemen ma­gyar nyelvű oktatás is folyik, Marosvásárhelyen két, magyar nyelven is oktató főiskola mű­ködik. Magyar nyelvű állami színház Kolozsvárott, Marosvá­sárhelyen, Nagyváradon, Sep- siszentgyörgyön, Temesvárott és Szatmárnémetiben létesült. Bukarestben, Hargita, Kovász- na és más megyékben magyar nyelvű napi- és hetilapot, fo­lyóiratokat adnak ki. Az erdé­lyi rádióadók naponta több órás magyar műsort sugároz­nak, a román televízió minden héten egyszer, hétfőn ad két és fél órás magyar nyelvű műsort. Az olyan városokban és fal­vakban, ahol a lakosság több­sége magyar, a román feliratok alatt helyenként a magyar megfelelő is olvasható. Ismeretes, hogy korábban magyar autonóm tartomány lé­tezett Romániában. Ezt olyan indokolással szüntették meg, hogy az ilyen megoldás nem elég hatékonyan segíti elő az együtt élő nemzetiségek egysé­gét és a nemzetiségi területek iparosítását. Azóta a korábban elmaradott Székelyföldön is nagyarányú iparosítási prog­ram kezdődött, a városokban és falvakban több tízezer mun­kást igénylő nagyüzemek épül­nek. Bejártam Havas-Alföldet, Moldvát és Erdély románlakta területeit. Románokkal kötöt­tem barátságot, félreeső fal­vakban és munkáskerületekben esküvőkön vettem részt. A szerzett tapasztalatok alapján az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a román nép nyíltszívű, barátságos, vendége szerető és víg kedélyű. Termé­szetüknél fogva idegenkednek a szélsőségektől, a kánonoktól és a nacionalista ráhatásoktól, ők is, miként más népek, fo­kozódó anyagi jólétet és kultu­rális felemelkedést igényelnek. Harminc év tapasztalatai bizo­nyítják, hogy a román nép számára a kulturális felemel­kedést, az anyagi javak foko­zódó bőségét csak a következe­tesen marxista—leninista elve­ken és a törvényességen alapu­ló szocialista társadalmi rend­szer biztosíthatja. MARTON LÁSZLÓ ' Varga Domokos: 16. De most egyelőre csak szóval felel: — Nem megyünk! — Miért? — Félünk! — Mitől? — Farkastól! — Hol a farkas? — Híd alatt! — Mit csinál? — Mosaksaki — Miben? — Aranytálban? — Mibe törölközik ? — Kiscica farkába. — Gyertek haza akkor is! És most jön a vidám ker­getődzés. Ha engedem, hogy baj nélkül elérjék egymást, én maradok a farkas, ha el­kapom Anyját, akkor meg ő lesz az. Ilyesmiket az óvodában is tanulnak a gyerekek — már aki óvodás közülük —, de ak­kor sem mindegy, hogy a csa­lád is rá van-e hangolódva a kicsik nyelvét megoldó, fantáziáját fejlesztő efféle já­tékokra. Megyünk például az utcán, de nemcsak megyünk, mindig énekelünk vagy mondogatunk is valamit Azt nem nagyon szeretem, hogy „Sétálunk, sétá­lunk egy kis dombra lecsücsü­lünk; csüccs!” mert unalmas minden tizedik lépésnél legug­golnom. Inkább arra lépke­dünk; Egy — kettő — há — rom! Macska — ül az — á — gon! Minek — ülsz az — á — gon? A Bu — buskát — vá — rom! Vagy arra: Egy-kettő — három —négy! Te kis — Bubu — hová — mégy? Nem me — gyek én — messzi —re, Csak a — világ — vé — gi — re! Utána az is jöhet: Egy — kettő — három — négy — öt! Nagy — mama — haris — nyát — köt De ezt meg is toldhatjuk: Egy — kettő — három — négy — öt — hat! 1974. augusztus 18. Nagy' — mama — haris —- nyát — szag — gat. Sőt: Egy — kettő — három — négy — öt — hat — hót! Nagy — mama — haris — nyát — szag — gat — szét. Így mellesleg a számok sor­rendje is idejekorán belerög­ződik a kiskölyök fogékony koponyájába. De van olyan mondóka is, — ez már nem sétára való —, amelytől a hét napjai vésődnek bele kitöröl­hetetlenül, s egyúttal az ősi magyar hangsúlyos, alliteráló verselések csengése is: Hétfő hetibe, kedd kedvibe, szerda szeribe, csütörtök csüribe, péntek pitvarába, szombat szobájába,’ vasárnap a verpeléti vásárba. Egy kötetre valót ideírhat­nék ezekből, de most nem ez a célom, csak a légkört aka­rom felidézni, amelyben a gyerekeim nőttek. Egyébként ajánlom kinek-kinek a szíves figyelmébe a Cini-cini muzsi­ka című óvodásvars-gyűjte­ményt, amelyben még a leg­több efféle — és másféle — mondóka található. A mi mandókáink közül sok volt a házi rögtönzés is. Például: Nagyot —■ ásít — azap — ja! Bubus — kájált — bekap — ja! Ham, ham, ham, ham, ham! Vagy az idősebbeknek szóló intelmek közül egy, ha min­dent tárva-nyitva hagynak: Ajtót, ablakot, vagy a pofont megkapod! Ha megtelt a szemetesvödör: Eszem a szemedet, vidd el a szemetet! És így tovább, de nehogy az ilyesmiket valaki verseknek tekintse. Mindebben a játék az igazán fontos, és a tréfaszót termő hangulat, amely nyitva tartja a szíveket, egymástól el ne zárkózzanak. De fontos az is, hogy ez a játék, ez a hangulat az alig cseperedő ki­csiket folytonos csacsogásra, a már ismert mondökák, da­lok és egyebek ismételgetésére készteti: olyan aktív nyelv­készséget bontakoztat ki ben­nük, mely maradandó öröksége lesz további éveiknek. ERDÖÍÍ-MEZŐK VIGASZA Nekünk jó, a mi családunk­nak. Szűkén lakunk, de szép helyen kint a „faluszélen”; Budán, a Széchenyi-hegyi té­vétorony mellett, ahonnan már csak egy ugrás a rét. az erdő. Ezt az ugrást gyakran meg­tette minden gyerekem. Ki­csi koruktól arra kapottam őket, hogy ne csak nézzék a fákat, bokrokat, virágokat, ma­darakat, csillagokat, hanem le­hetőleg ismerjék. Nőjenek be­le a természetbe, legyenek társai minden élőlénynek, minden létezőnek, még az el­úszó felhőkre is búcsúzó ba- * rétként nézzenek, még a holt kövekben, sziklákban is szép­séget keressenek. Ahol én nőttem hajdanán, ott nem zúgtak-zoklelltek er­dei fák, csak az öregtemető- ben meg az Epreskertben né- í hány szál akác. Vadvirágok ‘ is alig nyíltak, még leginkább a vetések közt virító pipacs és búzavirág. Szikes pusztaság környékezte az alföldi kisvá­rost, a régi kiskun fészket, ahol fehérlett a föld a gyér fűcsomók között, de meg is repedezett: száraz időben ujj­nyi rések nyíltak rajta Mégis szerettem itt csatangolni néha­napján, vágytam én is egy téresebb, szabadabb világra ahol nem fognak körül házak, falak, és csorbítatlan kerek-' s égében borul fölém az ég. Ez a gyerekkori élmény annyira bennem maradt, hogy erdős-hegyes vidéken jártom- ban-keltemben ma is a csú­Sórköz-Vöigységi Vilitár­sulat felvételt hirdet 1 fő SZTK­ügyintézői munkakör betöltésére. Bérezés a 7/1971. (IV, 1.) Mű. M. számú rendelet sze­rint Jelentkezni lehet a társulat főkönyvelőjénél, Szekszárd, Rákóczi út 96. sz. alatt (439) csők csábítanak leginkább, ahonnan akadálytalanul néz­hetek körös-körül. De szeretem azért a. lejtőket, kaptátokat, még az feldugott völgyzúgokat is, s minél bozótosabbak, an­nál jobban. Ennek is megvan a maga gyönyörűsége: törtet­ni. bujkálni a fiatal fák, a sű­rű bokrok között, majd egy- egy tisztáson lepihenve, némán fülelni bele az erdő neszeibe. Vagy hanyatt vágni magam, ahogy Arany János tette va­laha, kisdiák korában, a deb­receni Nagyerdőn, mikor "...elbocsátó lelkét '"ringatózni. Szellők fuvalmán, bólintó galy- lyan, Felhők futásával versenyt ha­józni, Hanyatt terülve egy part­oldalon, — Engedte önmagából kilopózni: Hang, szín, sugár lett. tér és mozgalom, Ö a természet, a nagy & örök — Mi ott henyél, csak hitvány földi rög. . Ez az azonosulás,' ez a be-J olvadás az emberen túli har­móniába: ez a legfőbb aján­dék, amiben a szabad ég alatt járva-kelve, ücsörögve-hever- ve olykor részesülhetünk. Hozzáteszem: gyerekeink könnyebben, mint mi magunk. (Folytatjuk) Dolgozókat felvesz Tolna megyei távbeszélő- hálózat-építési munkákhoz dol­gozókat felvesz a Pécsi Posta- igazgatóság Hálózatépítő Üze­me. Szállást és ellátási díjat biz­tosítunk. Minden szombat sza­bad. Fizetés órabérben, szemé­lyes megállapodás alapján. Je­lentkezés levélben vagy le­velezőlapon. Cím: Posta Háló­zatépítő Üzem Pécs, . Rákóczi u. 60. I. emelet. Levélcím: 7601 Pécs, Pf.: 77. Minden je­lentkezőnek válaszolunk. (112) A Városgazdálkodási Válla­lat épületfelújítási, karban­tartási, valamint távfűtéssel kapcsolatos szerelési-javítá­si és üzemeltetési munkála­tok végzésére felvesz ­tetőfedő, lágyfedő, ács-állványozó, villanyszerelő, melegburkoló, hegesztő, fűtésszerelő, lakatos, hőszigetelő szakmunkásokat, betanított munkásokat és segédmunká­sokat Jelentkezés: Szekszárd, Hunyadi u. 4—6, (371)

Next

/
Thumbnails
Contents